Breaking News

Hallgasd Hétfőn - Álmaim őrzője

Nagyon-nagyon régen - konkrétan egy éve - nem volt Hallgasd Hétfőn rovat. De úgy döntöttem, visszahozzuk ezt a rovatot, mert hát miért ne?

Kis kihívás mindig dalt találni, de igyekszem. Meg lehet, hogy majd tőletek is kérek tippeket! ;)





Mostani dalunk a The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window - Álmaim őrzője könyvhöz kapcsolódik.

Biztosan mindenki emlékszik erre a jelenetre a könyvből, de ha esetleg mégsem:

Miközben áttörtem a nappalin, új dal kezdődött, Taio Cruztól a She's Like a Star, Liam kedvenc dala.
Valaki megragadta a kezemet, és finoman megszorította. Hátranéztem. Liam állt mögöttem mosolyogva. Újra a kedves mosolyát láttam, az igazi mosolyt. Mosoly lopakodott az én ajkaimra is.
 – Táncolj velem, Angyal!
Mielőtt tiltakozhattam volna, átölelte a derekamat, és szorosan magához húzott. Ekkor már annyira be voltam rúgva, hogy nem érdekelt, ha vele táncolok. Átöleltem és az arcomat a nyakába fúrtam. Eszméletlen illata volt. Eltűnődtem, milyen íze lenne, ha megnyalnám. Várjunk csak, tényleg arra gondolok, hogy megnyalnám Liamet, mint valami fagyit? Felnevettem a saját idiótaságomon. Liam eltolt, és kérdőn felhúzta a szemöldökét, amitől még viccesebb lett a gondolat. A szemét forgatva megrázta a fejét, de mulattatta a dolog és újra hozzám simult. Igazából nem lassú szám ment, így elég gyorsan ringott a testünk, félig egymáshoz dörgölődve. Nagyon élveztem a táncot. Liam irtó jól mozgott, a testünk tökéletes harmóniában követte a másikét.
Éreztem, hogy kezd felizgulni, de nem törődtem vele. Liam azóta nyomta a hátamnak az erekcióját, amióta én tizenkettő ő pedig tizennégy éves volt. Azzal ébredt minden reggel és majdnem mindig úgy aludt el. Persze első alkalommal ez elég bizarrnak tűnt, és akkor teljesen ki is borultam. Aznap reggel hazament és annyira szégyellte magát, hogy majdnem sírt. De beszélt róla az apjával, és este, amikor átjött, elmagyarázta, hogy ez a fiúknál teljesen természetes. Azért történik, mert ahogy fejlődnek, úgy változnak a hormonjaik. Nem tudtam, hogy ez igaz vagy sem, de nem volt okom kételkedni benne. Hónapokig zavarban voltunk emiatt mind a ketten, majd egy ideig viccelődtünk rajta, most pedig már nem foglalkoztunk vele. Kicsit eltolt magától, é a sszemembe nézett és rám mosolygott az igazi mosolyával. Visszamosolyogtam. Valójában nagyon édes, amikor így néz. Hmm, vicces, hogy csak most vettem észre, milyen édes a mosolya, pedig ezer éve ismerem, tűnődtem el. 

Ezt a bizonyos dalt hoztam most, amire táncolnak. Íme:


Nincsenek megjegyzések