Breaking News

Viola Davis bánja a szerepét A segítségben

Őszinte leszek: sokkot kaptam, amikor elolvastam az Entertainment Weekly cikkének címét, majd a cikket magát olvasva is kicsit - és azóta is napjában többször eszembe jut, vajon egyetértek-e Viola Davisszel vagy nem.

The Help - A segítség



Na de kezdjük az elején!

Nem tudom, ismeritek-e A segítség című filmet, ami az ugyanilyen címen megjelent könyv adaptációja. Ha még esetleg nem ismeritek, nézzétek meg, mert én a magam részéről imádom. Az egyik olyan nagy szerelem filmem, amit az Oscarnak köszönhetek.

A történet az USA déli részén játszódik, ahol még mindig rettentő a szakadék a színesbőrűek és a fehérek között. A főszerepben azokat a színesbőrű nőket láthatjuk, akik cselédek a fehéreknél - az ő gyerekeiket nevelik, hogy aztán ők felnőve ugyanolyan igazságtalanul bánjanak velük. Az állóvíz akkor változik meg kissé, amikor visszatér a városba Skeeter, egy ambíciózus fiatal fehér nő, aki északon tanult egyetemen, és bár mindig is modernebb gondolkozású volt, mint társai, most mégis egyre jobban szemet szúr neki a fekete nőkkel szembeni bánásmód. Mivel épp próbálja a karrierjét építgetni, eszébe jut, ez milyen jó téma lenne: ezekről az elnyomott fekete cselédekről kellene írnia. Így pedig szépen, lassan kibontakozik a nézők előtt, milyen élet is jutott nekik. 

Bármennyire tragikusnak hangzik is a történet, én pont azt szeretem benne, hogy bár komoly témát boncolgat, ezzel együtt vicces és abszolút pozitív a végkifejlet - rendkívül motiválóan hat az emberre.

A film hivatalos magyar szinopszisa:

Skeeter (Emma Stone) a főiskola befejezése után újságíróként próbál pénzt keresni, de elhatározza, könyvet ír az előkelő déli családoknál szolgáló cselédekről, méghozzá a szolgálók nézőpontjából. Hosszas rábeszélés után Aibileen (Viola Davis), Skeeter legjobb barátjának házvezetőnője, a hallgatást megtörve elsőként mesél a kívülállók számára zárt fekete közösség félelmeiről. Annak ellenére, hogy Skeeter életre szóló barátságait kockáztatja, Aibileennel közösen folytatják a kutatást, és hamarosan több nővel találkoznak, akik szeretnék elmesélni történetüket, és kiderül, sokkal több mondanivalójuk van, mint amire számítottak. 


Viola Davis a fókuszba állított cselédet, Aibileent játssza, egyébként remekül, annyira, hogy még Oscarra is jelölték érte.

Épp ezért volt sokkoló a kijelentése, amiről az EW cikkezett.

A The New York Times készített egy interjút a színésznővel, ahol többek között arról is kérdezték, van-e olyan szerepe, amit utólag megbánt, hogy elvállalt.

"Bántam-e már, hogy elvállaltam egy szerepet? Igen, A segítség is ezen a listán van. A nap végén egyszerűen úgy éreztem, hogy nem a cselédek hangja az, amit kihallani. Ismerem Aibileent. Ismerem Minnyt. Ők az én nagymamám. Az édesanyám. És tudom, ha egy film esetében az az ígéret, hogy tudni akarjuk, milyen érzés fehéreknek dolgozni és felnevelni a gyerekeiket 1963-ban, azt akarom hallani, hogyan éreznek valójában. Ezt sosem hallottam a film alatt."


Ezen a cikken gondolkozom napok óta. És bevallom, bármennyire tisztelem is Viola Davist, és bármennyire biztos vagyok is benne, hogy sokkal jobban átérzi - a tapasztalatai okán - ezeknek a nőknek a helyzetét, mint én, azt hiszem, ez a film jó volt így. Sokszor könnyebb mézzel csábítani, és ennek a filmnek az esetében én úgy érzem, a humor és a nem eltúlzott dráma miatt olyanok szemét is felnyithatja, akik egy komoly drámának már nem ugrottak volna neki.

Ti mit gondoltok?

3 megjegyzés:

  1. Valahogy elkerülte a figyelmemet ez a film/könyv, de most elkezdett érdekelni. És igazad van, ha túl drámai lenne, engem bizony elriasztana. Sokkal vonzóbb úgy, hogy tudom, hogy vicces, és pozitív a végkifejlet. Vannak emberek, akik szeretik, ha egy alkotás a földhöz vágja őket, én nem tartozom közéjük. Én azt szeretem, ha egy alkotás felemel, és reményt ad.

    VálaszTörlés
  2. Hát nekem nehéz elhinnem, hogy nem a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? szereplését sajnálja :D Mint a szerepe, mint maga a sorozat nem nagy szám, egytucat.
    Én is imádom a filmet, a könyvet is szerettem, a maga nemükben tökéletes alkotások.
    Szerintem a filmben van abból, amiről ő beszélt, ill a ki nem mondatlan, se sugallt részletek miatt annyira letaglózó a film, mint mondjuk a film legvége.

    VálaszTörlés