Natalie Lloyd: Egy ​csipetnyi varázslat {Értékelés + Nyereményjáték}

Natalie Lloyd: Egy ​csipetnyi varázslat

A blogturnéról

Sok-sok vándorlás után főhősünk Éjegyházára érkezik, ahol szeretne megállapodni, hiszen a titokzatos helyet valamikor erősen táplálta a mágia. Beatrix meggyőződése, hogy a varázslat újra életre kelthető. Vajon igaza van-e? Tarts velünk a varázslatos gyerekregény blogturnéján, és nyerd meg az ajándék könyvet a Manó Könyvek jóvoltából!

Eredeti cím: A Snicker of Magic
Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 320
Fordító: Sándor Alexandra
ISBN: 9789634033400
Sorozat: Pig Diary 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,09)
Megrendelési link

Kovász Beatrix Borókának van egy különleges képessége: szavakat gyűjt – látja, hogy a
körülötte lévő emberek épp mire gondolnak, vagy mire vágyakoznak. Az előbukkanó szavaknak néha szárnyuk van, de lehetnek zebracsíkosak is éppen. Beatrix rengeteg helyen élt már, de van egy szó, amit még soha nem látott: otthon.
A tizenegy éves lány már belefáradt a sok utazásba. Nehéz úgy barátokat találni, ha állandóan úton van az ember. Ám amikor a család zöldesbarna kocsija begördül Éjegyházára, főhősünk úgy érzi, talán most megváltozhat valami. Hiszen ez a titokzatos hely a mendemondák szerint egykor tele volt varázslattal. Aztán egy átok száműzte a csodát.
Legalábbis a többség így gondolja.

10 éven felülieknek ajánljuk
Beatrix azonban biztos benne, hogy Éjegyházán maradt még egy csipetnyi varázslat. Nem tűnt el teljesen, csupán elrejtőzött, és arra vár, hogy a lány megtalálja a megfelelő szavakat, amik megtörik az átkot.

Az első mondat:

"- Azt mondják, hogy teljesen eltűnt a varázslat erről a helyről - szólalt meg anya."

Véleményem

Kezdjük az elején, az első benyomásokkal! Muszáj elmondanom, a borító nagyon-nagyon tetszett. Kedves, színes, hangulatos - olyan, mint a fagyi is a borítóján, úgy... belekóstolna az ember. 

Na de lépjünk túl a külsőségeken, hiszen a lényeg mégis csak a borító alatt lapul. El kell mondanom, amikor olvasni kezdtem a regényt, kicsit összezavarodtam. Előzetesen nem vizsgáltam meg jobban a kötetet, magyarul nem nagyon foglalkoztam vele, ki írta, hisz úgysem ismertem volna, csak a fülszöveget, a címet és a borítót néztem. Így amikor jött Kovász Beatrix Boróka meg Fanni Juli, én elkönyveltem, hogy ez magyar regény, mennyire jó, hogy végre egy magyar varázslatos faluban járunk... és aztán puffantam, amikor arról volt szó, hogy már hat államban jártak. Jött a megtorpanás, pillantás a borítóra, és a tény konstatálása, hogy ez bizony egy amerikai történet. Olyan nevekkel, mint Kovász (amit amúgy rendszeresen Kovácsnak olvastam) Beatrix Boróka meg Fanni Juli és Őri Jani, és... Nem mondhatnám, hogy ennek a ténynek különösebben örültem. Egyrészről megértem, miért gondolták úgy, hogy jó ötlet lenne lefordítani, mert hát gyerekkönyv, az angol neveket nehéz kiejteni (hű, miket ejtettem én anno a HP olvasásakor, amikor még nem tanultam angolul), másrészt az a probléma, hogy nem stimmel a környezet és a nevek. Amikor egy amerikai faluban járunk, amerikai szokásokkal, amerikai iskolában - akkor egy Őri Jani nagyon kilóg a sztoriból. Valahogy... kényelmetlen érzésem volt ettől olvasás közben végig. 

Ezzel együtt azért dicsérni is szeretném a fordítót. A sztoriban óriási szerepe van a szavaknak, önmagukban valóként is. Így pedig nagyon nem mindegy, hogy egy-egy angol szót hogyan fordít le az ember - megkeresi-e az érdekesebb hangzású, ritkábban használt szinonimákat vagy megmarad annál, ami helyből adja magát, mert azt használjuk legtöbbször. Szerencsére itt előkerültek a régiesebb és szebben hangzó magyar megfelelők, amikor szálltak a szavak a főszereplőnk körül, tényleg nagyon sokszor igazán varázslatos érzésem volt - már a szavak hangulatteremtő ereje miatt is.

Na de vissza a történetre, ugyanis szerintem az alapötlet volt a legjobb része az egésznek! Adott nekünk egy lány, aki képes látni a szavakat. Bevallom, amikor a történet elején jártam, ez okozott is egy kis nehézséget, mert kifejtetlennek éreztem a "hogyan" kérdését. Értem, varázserő, látja, de hogy? Szállnak a levegőben vagy egyszerűen maga előtt lát egy-egy fontos szót vagy... hogyan? Nem mondom, hogy elégedett vagyok azzal, hogy ezt a szerző mennyire írta le, mert maradtak bennem hiányjelek, de ezt a kérdést egy idő után inkább elengedtem, képzeltem, ahogy képzelni akartam, és hagytam, hogy maga az ötlet elvarázsoljon, mert az viszont szerintem zseniális, még ha nem is feltétlenül sikerült a teljes potenciált kihozni belőle. De most komolyan - képzeljetek el egy lányt, aki a szavak által képes felmérni mások hangulatát például! És ösztönszerűen megsúgják neki a szavak, ha valami jó vagy rossz, ami vár rá. Szerintem különleges ötlet, és tökéletesen passzol a meséhez. 

És egyébként ez az is. Minden ízében mesére készüljön mindenki. Nem különösebben kalandos, inkább amolyan kedves meseregény, sok-sok valószínűtlen elemmel, és nem feltétlenül csak a varázslatra gondolok, hanem például a mindenféle lehetetlen ízű fagyira (pl. tepertős, most komolyan?).

Összességében aranyos olvasmány volt, egy nagyon jó alapötlettel, jó üzenetekkel - a család és barátság fontossága például az egyik ilyen, és persze az, hogy mennyire fontos, hogy képesek legyünk elengedni a vélt vagy valós sérelmeket és megbocsátani, mert így lesznek második esélyek. De azt azért túlzás lenne állítani, hogy nagy szerelem lett.

AJÁNLOM

Nyereményjáték

Mivel a varázslat mellett az ételeknek és édességeknek is fontos szerepe van a könyvben, olyan filmekből találsz jelenetet az állomásokon, ahol az ízek szintén fontos szerepet játszanak. A Rafflecopter megfelelő dobozába a filmek címét várjuk.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

07.10. Olvasónapló
07.12. KönyvParfé
07.14. Deszy könyvajánlója