Sherrilyn Kenyon: Szenvedélyes ​éjszakák {Értékelés + Nyereményjáték}

Sherrilyn Kenyon: Szenvedélyes ​éjszakák

A blogturnéról




Az Athenaeum kiadó jóvoltából megjelent Sherrilyn Kenyon közkedvelt Sötét Vadászok sorozat legújabb része a Szenvedélyes éjszakák. Ezúttal Wren és Maggie történetét ismerhetjük meg, de vajon két ennyire különböző ember számára létezik közös jövő? – Ha velünk tartotok, megismerhetitek jobban a könyvet!

Kapcsolódó bejegyzések:




Eredeti cím: Unleash the Night
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 340
Fordító: Goitein Veronika
ISBN: 9789632936604
Sorozat: Sötét vadászok 9.
Kezelhető-e standalone-ként? so-so
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,34)
Megrendelési link
A ​Vérvadászok világában az erősebb felfalja a gyengébbet. Minden nap halálos veszélyt
hozhat. Senkiben sem szabad megbízni, a szerelem pedig végképp ki van zárva, ha életben akarsz maradni…

Wren Tigarian árva volt. Egyetlen klán sem akarta befogadni. Wren két faj, a hópárduc és a fehér tigris tiltott keveredéséből született, és ha akart valamit, soha nem engedte, hogy az útjába álljanak. Most Margueritét akarja.
Marguerite D'Aubert Goudeau egy befolyásos amerikai szenátor leánya, de gyűlöli a felső tízezer képmutató életét, amit élni kényszerül. Akárcsak édesanyja, ő is erősen ragaszkodik cajun gyökereihez, amit apja képtelen megérteni. Margueritének nincs más választása, meg kell próbálnia beilleszkedni, bár örök kívülállónak érzi magát.

Wrennek Margueritéért nemcsak az emberekkel kell megküzdenie, akik sosem fogják elfogadni állati lényét, hanem a Vérvadászokkal is, akik meg akarják ölni, amiért veszélybe sodorta a világukat. Versenyt kell futniuk az idővel, és ez nem csupán az életükbe kerülhet, de a lelküket is elveszíthetik…

Az első mondat:


"Minden ember és állat leghőbb vágya, hogy menedékre leljen."

Véleményem


Indítsunk az elején: vajon miért ez a könyv címe? Komolyan mondom, nem sikerült rájönnöm. Mármint... nyilván vannak szenvedélyes éjszakák a könyvben, na de a sorozat melyik tagjában nincsenek? Egyébként pedig nem ez a legjellemzőbb dolog, ami beugrana róla. No mindegy, ez csak megjegyzés, ez persze azon nem változtat, hogy maga a könyv milyen. 

Újfent megállapítottam, hogy imádom, ahogy Sherrilyn Kenyon (és Kresley Cole) paranormális sorozata milyen könnyedén szippant be újra meg újra, minden egyes résszel. Kenyonnál persze alapjáraton a Sötét vadász sztorik szippantottak be, és később volt egy-egy kötet, ami kevésbé fogott meg - az apollitás dolgok -, így kicsit félve tekintettem ennek a kötetnek az elébe, hiszen újfent nem Sötét vadász a főszereplő, hanem egy katagariai, egész pontosan egy hibrid tigris-párduc. Szerencsére nem csalódtam.



Már a regény indítása nagyon tetszett. Korábban már hallottunk róla, hogy ebben a világban kétféle állatos alakváltó van: akiknek állatszíve van, és később emberré képesek változni, és akiknek emberszívük van, és állatalakot is tudnak ölteni. De részletesebben nem kaptunk magyarázatot arra, hogy miért van ez így, és miért nem szívlelik egymást különösebben. Ennek a regénynek az elején megérkezett a magyarázat, méghozzá amolyan mítoszosan elmesélve. Itt az eredettörténet, és tényleg olyan, mintha egy görög mítoszt olvasnánk: önhitt emberrel, átokkal és sorsistennőkkel. (Igaz, itt annyit azért hozzátennék, hogy picit zavaró, hogy hol görög, hol római a világ alapja. Itt például Párkák vannak, amit nem nagyon értek, hiszen elvileg görög alapon nyugszik a sztori, akkor pedig Moiráknak kellene lenniük. De tulajdonképpen nem számít, csak megjegyzés.) 

Szóval az eredettörténet érdekes, és a két faj közül is a trükkösebbel ismerkedünk meg most: a főszereplőnk elsősorban állat, és csak később válik képessé emberformát ölteni. Mellé pedig kapunk egy embernőt, aki semmit nem tud erről a világról, azon kívül, hogy hiányzik neki a régi tanulótársa, Nick - igen, az a Nick. (Ezt egyébként imádtam, jó ötlet volt ezt így összefűzni.) Hogy barátjáról elbúcsúzzon, Maggie felkeresi Nick kedvenc bárját, a Menedéket - itt találkozik össze Wrennel, és az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy megvan köztük a kémia. 

A regény eleji lassú felfedezést kifejezetten imádtam. Nagyon aranyos, ahogy Wren és Maggie megismerkednek. Van itt minden: balhék, leánymentés... Wrennek kifejezetten gyötrelmes gyerekkora volt, és fajtájából fakadóan azóta se tud beilleszkedni igazán sehová. Mindenki fél, de minimum tart tőle, és azt várja, hogy mikor csinál valami hülyeséget, ami miatt legálisan kiiktathatják. Így hát nem meglepő, hogy Wren senkit sem enged igazán közel magához - amíg nem jön Maggie.



Bevallom őszintén, nekem a regénynek ez a kerülgetős része tetszett a legjobban. Wren ember alakban is sokszor úgy viselkedik, mint egy nagy cica: hozzád dörgöli az orrát, de ha meghúzod a farkát, támad. No és persze csak azok férhetnek közel hozzá, akiknek engedi. Ez volt a nagyon vicces ezekben a könyv eleji jelenetekben: adott egy karakter, akiről megszokták, hogy veszélyes tigris, aztán jön egy nő, és hirtelen kezes kiscicává változik, aki dörgölőzik és mindent megtenne, hogy Maggie szeresse őt - még ha ezt magának se vallja be. Ráadásul nem csak romantikusak együtt - amikor valaki észrevette, milyen hatással van Maggie Wrenre, azokon a részeken kifejezetten jókat lehetett nevetni-mosolyogni, szó szerint leesett az álluk. 

Aztán beindulnak az események, beüt, ami már az elejétől várható volt: jön a veszély. És mivel Wrent üldözik, Maggie-t is meg kell védeni. Ennél bővebben nem megyek bele, mert nem akarok poénokat lelőni. Érdekes és izgalmas is volt, érzelmileg viszont engem valahogy jobban megszólított a regény első fele.

És jött egy pont... nagyon-nagyon váratlanul, szóval annyi bizonyos, hogy a szerzőnek sikerült meglepetést szereznie. De jött ez a pont, és innentől úgy éreztem, kicsit túl gyorsan alakultak az események. Nem volt rossz, szórakoztató volt, félre ne értsetek, de valahogy... ha ez egy kicsit lassabban történt volna, talán még jobb lett volna. Kicsit több magyarázat, kicsit több cuki rész a nagy hajtás közepette, akár Wren interakciói nem Maggie-vel - ezeken nagyon jókat nevettem - érdekesek lettek volna, és kevésbé lett volna olyan érzésem, hogy hirtelen belehajszoltuk magunkat a happy endbe. 

Összességében azért nagyon tetszett, Wren és Maggie párosát nagyon megkedveltem. És különösen tetszett a regény végén a kikacsintás... vele. Nem spoilerezek, tudni fogjátok, kire gondolok. 

NAGYON AJÁNLOM 


Olvass bele a képre kattintva!


https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1322236.pdf



Nyereményjáték


Az írónő, Sherrilyn Kenyon könyveire jellemző, hogy számos hitvilágot használ fel, különböző különös lények, istenek tűnnek fel. Ezúttal nektek is különleges lényeket kell keresnetek leírás alapján, amik kettő vagy több lény szerelméből született, vagy testüket több lény alkotta meg. A kis írásokban megtaláljátok a főbb jellemzőiket, de a mitológiai megnevezésük soha nincs odaírva.
A helyes megfejtők között a kiadó által felajánlott három példányt sorsoljuk ki.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Gyík és kakas keveréke. Egy legendás hüllő, úgy is nevezték, hogy„kis király” görögül, merthogy a kígyók királyának tartották. A Legenda szerint egy pillantásával képes elhozni a halált. 


A turné menetrendje


07.05. – Insane Life
07.06. – Angelika blogja
07.07. – Függővég
07.08. – Deszy könyvajánlója
07.09. – CBooks
Sherrilyn Kenyon: Szenvedélyes ​éjszakák {Értékelés + Nyereményjáték} Sherrilyn Kenyon: Szenvedélyes ​éjszakák {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 7/09/2017 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.