Kipróbáltam, milyen a szójaviasz gyertya öntése!

A Deszy könyvajánlója Facebook csoportban már megosztottam a hírt, hogy gyertyaöntéssel próbálkozom.

Eddig is nagy csodálattal néztem a mindenféle gyönyörű, könyves szójaviasz gyertyákat, de bevallom, a költségvetésembe nem igazán fértek bele ezek a cukiságok. 

Karácsonyra viszont kaptam egyet, és mondhatni, ráfüggtem az égetésére.

Karácsonykor viszont történt más is: amolyan próba jelleggel kipróbáltam a szappanöntést, köszönhetően egy cuki, karácsonyi szilikonformának, amit találtam. 

Innentől pedig már nem kellett sokat gondolkoznom ahhoz, hogy a sikeres szappanöntés után tegyek egy próbát a gyertyaöntéssel is.

Viszont egy ideig nem találtam szójaviaszt, aztán hetekre el is felejtettem a dolgot - múlt héten viszont újra ránéztem, és meg is rendeltem a kellékeket innen. 

Szójaviaszt, illatanyagot, illetve úgy voltam vele, akkor már legyen színes, szóval színezőt is. Emellett fontos szempontból volt, hogy fakanócos gyertyát szeretnék, mert elvarázsolt az Aurora Candle finom ropogása - úgyhogy rendeltem fakanócot is, tartóval, illetve kis fém tégelyeket is, amikbe önteni lehet. Ha rajtam múlik, ez üveg lett volna, de a webshopban, ahonnan rendeltem, olyan épp nem volt, úgyhogy átlátszó tetejű fémtégelyt választottam. Végtére is, ezekben a vírusos időkben nem tudok csak úgy beugrani ide-oda üvegcséket keresni.

Egy nagy szerencsém azért volt: a háztartási üzletbe, amibe totál más okból ugrottam be, találtam aranyos csőrös edényeket, amik bírják a hőt, így meg is volt, miben fogom olvasztani a viaszt. 

Az csak az előkészületek közben jutott eszembe, hogy a keveréséhez nem vettem semmit, kanalat meg nem akartam összeviaszozni, de anyumtól jött a mentő ötlet: egy fa evőpálcikát használtam erre a célra!

Természetesen utánaolvastam, nagyjából mit kell tennem.

Első körben elfeleztem a fakanócomat, mert kissé hosszúnak bizonyult a tégelyemhez, majd beletettem a fém tartóba. Ezután a tartó alját kétoldalú ragasztóval rögzítettem a tégely közepére.

Kimértem a szójaviaszt - a kutatásaim alapján kétszer annyi kell belőle, mint amekkora az edény. Ez hellyel-közzel be is jött. (Egy picivel többet is elbírt volna még a tégely, de nem akartam, hogy túlcsorduljon. Legközelebb magasabbra is tölthetem a tégelyt a méricskélésnél.)

A szójaviaszt gőz fölött olvasztottam meg - kellett neki egy kis idő, amíg beindult, de onnan nem volt megállás. 

Ezután vártam kb. 5 percet, míg kicsit lehűlt - ekkor öntöttem bele az illatanyagot (én körte-fréziát használtam első körben, de majd szeretnék próbálkozni többféle illattal) és a színezőt (én lilát használtam). Amikor belekerült a kis lila szín, olyan gyönyörű volt! 

Ezzel együtt úgy gondoltam, még egy kicsi kellene bele. 

Amint elkeveredett benne a szín, már öntöttem is a formába. Bevallom, ezen a ponton kissé megijedtem, mert nagyon sötétnek tűnt, és bár tudtam, hogy fog még világosodni, nem gondoltam, hogy annyit, mint szeretném.

De végül mégis!

A kanócom még így is hosszú volt, de ezt még levágtam azután, hogy megdermedt a gyertyám - én nagyjából 2,5 órát vártam vele.

És hogy mi a tapasztalat?

Nagyon élveztem az öntögetést, biztosan nem ez volt az utolsó, hogy gyertyát készítek magunknak - vagy akár ajándékba. Következőleg kicsit jobban túltolom az illatot, mert bár így is jó illata van, még lehet egy kicsit erősebb szerintem.

De azért hozzá kell tenni, hogy a nyers szójaviasz se túlságosan olcsó mulatság, szóval nem csodálom, hogy nem olcsóbbak ezek a gyertyák a kézműves kereskedőknél. Az illatokkal még kísérletezgetnem kell, bár nyilván az is sokat fog segíteni, ha nem webshopban kell majd rendelnem, hanem tényleg szaglászhatok. Illetve készüljetek fel, a viasz utáni mosogatás kevésbé jó móka.