Kosztümös Kalandok #5 - Tartózkodó érzelem

A Bridgerton család sikerén felbuzdulva gondolkozom már egy ideje, hogy össze kellene szednem egy toplistát olyan kosztümös filmekkel és sorozatokkal, amiket ajánlok azoknak, akik szerették A Bridgerton családot, de még nem olyan ismerősek a kosztümös filmek terepén - vagy azok, de nyitottak minden olyasmire, ami esetleg kimaradt az eddigi élményeikből.

Viszont mivel nagyon szeretem az ilyen történeteket, végül arra jutottam, nem egyetlen listát szedek össze, hanem indítunk egy egész rovatot, ami arról szól majd, hogy bemutatok nektek általam kedvelt kosztümös sorozatokat. 

A Kosztümös Kalandok bejegyzésekben egyaránt ajánlok majd olyan kosztümös filmeket, amik valamilyen klasszikus könyvet dolgoznak fel, és időnként olyasmit is, ami nem feltétlenül klasszikus vagy nem adaptáció. 

Majd meglátjátok!

Kosztümös Kalandok #1 - Lost in Austen

Kosztümös Kalandok #2 - Észak és Dél

Kosztümös Kalandok #3 - Örökkön örökké

Kosztümös Kalandok #4 - Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember

A Kosztümös Kalandok mostani részében visszatérünk kicsit a Jane Austen vonalra, amivel indultunk - ezúttal tényleg, ugyanis nem egy szimpla Jane Austen inspirálta sztorival foglalkozunk, hanem egy konkrét Jane Austen adaptációval. 

A Meggyőző érvek Jane Austen utolsó befejezett regénye, ami már a halála után jelent meg nyomtatásban. Sok szempontból talán komorabb, mélabúsabb, lassabb, mint a nagy sikereket aratott Büszkeség és balítélet vagy az Értelem és érzelem, ez pedig nagy eséllyel már az írónő korából, illetve a változó álmaiból is fakad.

A Meggyőző érvek ugyanis egy klasszikus második esély történet - második esély regényeknél gyakran szoktam hivatkozni is rá, mert egyszerűen imádom. (Ha valaki esetleg szereti a Ház a tónál filmet - ez az a regény, amire folyamatosan hivatkoznak benne.)

Mint minden Jane Austen regényből, a Meggyőző érvekből is készült már több adaptáció, még ha nem is annyi, mint a felszabadultabb regényeiből. 

Amit én most ajánlani szeretnék, az egy friss feldolgozás, ami valamilyen furcsa okból Tartózkodó érzelem címen jött be hozzánk. 

Történetünk főhőse, Anne egy 27 évesen már vénlánynak számító jó származású hölgy, akiről már minden elkönyvelte, ő bizony pártában marad. Anne családja ugyan jómódú, viszont édesapja és szintén hajadon testvére fennkölt életvitele igencsak megviselte őket anyagilag, így kénytelenek kiadni a kúriájukat, addig pedig Bath-ba utaznak, a társaság felé mintegy hosszabbra nyúlt nyaralást imitálva. Anne viszont nem Bath-ba utazik, hanem a másik lánytestvéréhez, aki már férjhez ment - igaz, nem szereti nagyon Bath-t, de csakúgy, mint sok más dologba, ebbe sincs beleszólása. 

Anne legnagyobb döbbenetére kiderül, hogy a házat Croft admirális veszi ki, aki rokona Wentworth kapitánynak. Mint kiderül, Wentworth Anne régi udvarlója, aki a kezét is megkérte, ám társadalmi különbségeik miatt a nagy szerelem ellenére Anne családja és barátnője lebeszélték arról, hogy igent mondjon - ezt azóta már nagyon megbánta. Mindenesetre a találkozást elkerülheti vele - legalábbis ezt hiszi, Wentworth kapitány - aki időközben kapitányi rangra lépett és vagyonra is szert tett - felbukkan Anne nővérééknek a társaságában. 

Így lépten-nyomon találkoznak, Anne-nek pedig újra meg újra szembesülnie kell önnön hibás döntésével. 

A nagy kérdés persze az, vajon van-e rá esély, hogy helyrehozzák a dolgokat? Vagy oda minden esély? 

Amit rögtön szeretnék leszögezni: ez a könyv és persze a film, az irodalomtörténet egyik legszebb szerelmes levelét tartalmazza. Aki régóta követi a blogot, tudhatja, mennyire imádom a szerelmes leveleket, meg úgy alapvetően a jól eltalált leveleket, úgyhogy már önmagában ezzel is megvenne kilóra a történet. (A levél külön Youtube videóban is fent van, ráadásul szinkronnal, de azt javaslom, ne nézzétek meg, amíg nem láttátok a filmet.)

Ennél viszont azért sokkal több van benne. A történet leírásából talán már érthető, miért annyira más hangulatú ez a kötet, mint mondjuk a Büszkeség és balítélet. Austen hősnői sokszor szembesülnek önnön gyengeségeikkel és hibáikkal, viszont az idáig vezető út általában bálokon és mulatságokon át vezet, és alapvetően is többségében sziporkázó hősnőkről van szó, akik szépek, okosak, vidámak, lendületesek.

Anne, talán azért is, mert Austen azt hiszem, legidősebb hőse, sokkal nyugodtabb, magának valóbb, csendben meghúzódóbb, merengőbb típus. Ebben nyilván szerepet játszik harsány családja is, a már általa átélt csalódások, és valamilyen szinten a szomorú beletörődés, hogy ő bizony vénlány maradt, ebből fakadóan pedig a legtöbb, amit az életétől remélhet, hogy valamelyik nővére majd befogadja, amikor az édesapjuk meghal. 

Ugyan ebben a történetben is vannak társasági összejövetelek, de ezek már nem azok az álomszerű, nagy táncos jelenetek - sokkal inkább szólnak beszélgetésekről, közös sétákról, elejtett megjegyzésekről. 

Viszont talán pont ezért könnyebb velük azonosulni is. 

A történet elég lassú folyású, nagyon Anne köré épül. Nincsenek is igazából olyan szerethető, emlékezetes mellékszereplők, amilyen például Jane a Büszkeség és balítéletben - itt tényleg minden Anne körül, Anne döntései körül forog, meg persze a körül a kérdés körül, hogy létezhet-e második esély. Emiatt tele is van belső monológokkal. 

A témája miatt így van benne valami belső feszültség végig. Ezt a feszültséget pedig csak még tovább növeli a titok: ugyanis Anne környezetéből alig valaki tud arról, hogy majdnem eljegyezték egymást Wentworth-szel egyszer régen.

A kosztümös filmeket részben az teszi annyira romantikussá, hogy sokszor a legkisebb gesztusok is számítanak - egy kézfogás, egy összemosolygás, egy tánc... Jane Austen regényei közül talán ebben van a legnagyobb jelentősége a ki nem mondott szavaknak, a néma kommunikációnak. Rengeteg az összepillantás, a csendben előbukkanó kimondatlan titok és közös tudás, a kétértelmű megjegyzésekben lévő mögöttes plusz tartalom és üzenet.

A film nagy vonalakban követi a regényt, bár itt-ott vannak változtatások, főleg a nagy fordulópontnál, összességében azért elég hű adaptációnak mondanám. 

Hibái vannak - például egy eléggé elbaltázott csókjelenet.

De még így is sokszor megnézős film. 

Ha valakik szeretik a kosztümös filmeket-sorozatokat, találkozhatnak ismerős arcokkal ebben az adaptációban is. Anne szerepében a kétszeres Oscar-jelölt Sally Hawkins-t, Wentworth szerepében pedig a talán kevésbé ismert Rupert Penry-Jones-t láthatjuk. (Bár utóbbi feltűnt a David Tennant főszereplésével készült Casanova filmben. Igen, igen, vállalom, nagy rajongója lettem Wentworth kapitányként, na - figyeltem rá.) Ismerős lehet a szereplők közül a William Elliotot alakító Tobias Menzies, akit az Outlanderben, a Trónok harcában és a The Crown-ban is láthattunk.

Sajnos az előzetes, amit találtam, nem a legjobb, de azért:

A hivatalos leírás:

Nyolc éve már, hogy Anne Elliot környezetének nyomására elhagyta vőlegényét, amikor Frederick Wentworth újra felbukkan az életében. Hamarosan hirtelen elkapott szempillantások, zavarbaejtő, feszült, várakozással teli pillanatok szemtanúi lehetünk. Vajon felgyúlhat-e még a régi érzelem? Képes lesz-e a már 29 éves Anne ismét magához vonzani a valaha egy hibás döntéssel eltaszított férfit? S hogyan érez az összetört szívű férfi, aki nemcsak ugyanolyan jóképű, mint annak idején, hanem immár kellő vagyonnal is rendelkezik, s akit a környék bájos fiatal lányai egytől egyig meg akarnak hódítani. Jane Austen Meggyőző érvek címen is megjelent regényének filmváltozatában a modern lélekrajz eszközeivel remekül ábrázolja az érzelmek hullámzását remény és kétségbeesés közt.