Kosztümös Kalandok #5 - Tartózkodó érzelem
A Bridgerton család sikerén felbuzdulva gondolkozom már egy ideje, hogy
össze kellene szednem egy toplistát olyan kosztümös filmekkel és
sorozatokkal, amiket ajánlok azoknak, akik szerették A Bridgerton
családot, de még nem olyan ismerősek a kosztümös filmek terepén - vagy
azok, de nyitottak minden olyasmire, ami esetleg kimaradt az eddigi
élményeikből.
Viszont mivel nagyon szeretem az ilyen történeteket, végül arra jutottam,
nem egyetlen listát szedek össze, hanem indítunk egy egész rovatot, ami
arról szól majd, hogy bemutatok nektek általam kedvelt kosztümös
sorozatokat.
A Kosztümös Kalandok bejegyzésekben egyaránt ajánlok majd olyan kosztümös
filmeket, amik valamilyen klasszikus könyvet dolgoznak fel, és időnként
olyasmit is, ami nem feltétlenül klasszikus vagy nem adaptáció.
Majd meglátjátok!
A Kosztümös Kalandok mostani részében visszatérünk kicsit a Jane Austen
vonalra, amivel indultunk - ezúttal tényleg, ugyanis nem egy szimpla Jane
Austen inspirálta sztorival foglalkozunk, hanem egy konkrét Jane Austen
adaptációval.
A Meggyőző érvek Jane Austen utolsó befejezett regénye, ami már a halála
után jelent meg nyomtatásban. Sok szempontból talán komorabb, mélabúsabb,
lassabb, mint a nagy sikereket aratott Büszkeség és balítélet vagy az
Értelem és érzelem, ez pedig nagy eséllyel már az írónő korából, illetve a
változó álmaiból is fakad.
A Meggyőző érvek ugyanis egy klasszikus második esély történet - második
esély regényeknél gyakran szoktam hivatkozni is rá, mert egyszerűen imádom.
(Ha valaki esetleg szereti a Ház a tónál filmet - ez az a regény, amire
folyamatosan hivatkoznak benne.)
Mint minden Jane Austen regényből, a Meggyőző érvekből is készült már több
adaptáció, még ha nem is annyi, mint a felszabadultabb regényeiből.
Amit én most ajánlani szeretnék, az egy friss feldolgozás, ami valamilyen
furcsa okból Tartózkodó érzelem címen jött be hozzánk.
Történetünk főhőse, Anne egy 27 évesen már vénlánynak számító jó származású
hölgy, akiről már minden elkönyvelte, ő bizony pártában marad. Anne családja
ugyan jómódú, viszont édesapja és szintén hajadon testvére fennkölt
életvitele igencsak megviselte őket anyagilag, így kénytelenek kiadni a
kúriájukat, addig pedig Bath-ba utaznak, a társaság felé mintegy hosszabbra
nyúlt nyaralást imitálva. Anne viszont nem Bath-ba utazik, hanem a másik
lánytestvéréhez, aki már férjhez ment - igaz, nem szereti nagyon Bath-t, de
csakúgy, mint sok más dologba, ebbe sincs beleszólása.
Anne legnagyobb döbbenetére kiderül, hogy a házat Croft admirális veszi ki,
aki rokona Wentworth kapitánynak. Mint kiderül, Wentworth Anne régi
udvarlója, aki a kezét is megkérte, ám társadalmi különbségeik miatt a nagy
szerelem ellenére Anne családja és barátnője lebeszélték arról, hogy igent
mondjon - ezt azóta már nagyon megbánta. Mindenesetre a találkozást
elkerülheti vele - legalábbis ezt hiszi, Wentworth kapitány - aki időközben
kapitányi rangra lépett és vagyonra is szert tett - felbukkan Anne
nővérééknek a társaságában.
Így lépten-nyomon találkoznak, Anne-nek pedig újra meg újra szembesülnie
kell önnön hibás döntésével.
A nagy kérdés persze az, vajon van-e rá esély, hogy helyrehozzák a dolgokat?
Vagy oda minden esély?
Amit rögtön szeretnék leszögezni: ez a könyv és persze a film, az
irodalomtörténet egyik legszebb szerelmes levelét tartalmazza. Aki régóta
követi a blogot, tudhatja, mennyire imádom a szerelmes leveleket, meg úgy
alapvetően a jól eltalált leveleket, úgyhogy már önmagában ezzel is megvenne
kilóra a történet. (A levél külön Youtube videóban is fent van, ráadásul szinkronnal, de azt javaslom, ne nézzétek meg, amíg nem láttátok a filmet.)
Ennél viszont azért sokkal több van benne. A történet leírásából talán már
érthető, miért annyira más hangulatú ez a kötet, mint mondjuk a Büszkeség és
balítélet. Austen hősnői sokszor szembesülnek önnön gyengeségeikkel és
hibáikkal, viszont az idáig vezető út általában bálokon és mulatságokon át
vezet, és alapvetően is többségében sziporkázó hősnőkről van szó, akik
szépek, okosak, vidámak, lendületesek.
Anne, talán azért is, mert Austen azt hiszem, legidősebb hőse, sokkal
nyugodtabb, magának valóbb, csendben meghúzódóbb, merengőbb típus. Ebben
nyilván szerepet játszik harsány családja is, a már általa átélt csalódások,
és valamilyen szinten a szomorú beletörődés, hogy ő bizony vénlány maradt,
ebből fakadóan pedig a legtöbb, amit az életétől remélhet, hogy valamelyik
nővére majd befogadja, amikor az édesapjuk meghal.
Ugyan ebben a történetben is vannak társasági összejövetelek, de ezek már
nem azok az álomszerű, nagy táncos jelenetek - sokkal inkább szólnak
beszélgetésekről, közös sétákról, elejtett megjegyzésekről.
Viszont talán pont ezért könnyebb velük azonosulni is.
A történet elég lassú folyású, nagyon Anne köré épül. Nincsenek is igazából
olyan szerethető, emlékezetes mellékszereplők, amilyen például Jane a
Büszkeség és balítéletben - itt tényleg minden Anne körül, Anne döntései
körül forog, meg persze a körül a kérdés körül, hogy létezhet-e második
esély. Emiatt tele is van belső monológokkal.
A témája miatt így van benne valami belső feszültség végig. Ezt a
feszültséget pedig csak még tovább növeli a titok: ugyanis Anne
környezetéből alig valaki tud arról, hogy majdnem eljegyezték egymást
Wentworth-szel egyszer régen.
A kosztümös filmeket részben az teszi annyira romantikussá, hogy sokszor a legkisebb gesztusok is számítanak - egy kézfogás, egy összemosolygás, egy tánc... Jane Austen regényei közül talán ebben van a legnagyobb jelentősége a ki nem mondott szavaknak, a néma kommunikációnak. Rengeteg az összepillantás, a csendben előbukkanó kimondatlan titok és közös tudás, a kétértelmű megjegyzésekben lévő mögöttes plusz tartalom és üzenet.
A film nagy vonalakban követi a regényt, bár itt-ott vannak változtatások,
főleg a nagy fordulópontnál, összességében azért elég hű adaptációnak
mondanám.
Hibái vannak - például egy eléggé elbaltázott csókjelenet.
De még így is sokszor megnézős film.
Ha valakik szeretik a kosztümös filmeket-sorozatokat, találkozhatnak ismerős
arcokkal ebben az adaptációban is. Anne szerepében a kétszeres
Oscar-jelölt Sally Hawkins-t, Wentworth szerepében pedig a talán
kevésbé ismert Rupert Penry-Jones-t láthatjuk. (Bár utóbbi feltűnt a David
Tennant főszereplésével készült Casanova filmben. Igen, igen, vállalom, nagy rajongója lettem Wentworth kapitányként, na - figyeltem rá.) Ismerős lehet a szereplők
közül a William Elliotot alakító Tobias Menzies, akit az Outlanderben, a
Trónok harcában és a The Crown-ban is láthattunk.
Sajnos az előzetes, amit találtam, nem a legjobb, de azért:
A hivatalos leírás:
Nyolc éve már, hogy Anne Elliot környezetének nyomására elhagyta vőlegényét, amikor Frederick Wentworth újra felbukkan az életében. Hamarosan hirtelen elkapott szempillantások, zavarbaejtő, feszült, várakozással teli pillanatok szemtanúi lehetünk. Vajon felgyúlhat-e még a régi érzelem? Képes lesz-e a már 29 éves Anne ismét magához vonzani a valaha egy hibás döntéssel eltaszított férfit? S hogyan érez az összetört szívű férfi, aki nemcsak ugyanolyan jóképű, mint annak idején, hanem immár kellő vagyonnal is rendelkezik, s akit a környék bájos fiatal lányai egytől egyig meg akarnak hódítani. Jane Austen Meggyőző érvek címen is megjelent regényének filmváltozatában a modern lélekrajz eszközeivel remekül ábrázolja az érzelmek hullámzását remény és kétségbeesés közt.
Nincsenek megjegyzések