Breaking News

Sarah J. Maas: Queen ​of Shadows – Árnyak királynője {Értékelés + Nyereményjáték}

Sarah J. Maas: Queen ​of Shadows – Árnyak királynője

A blogturnéról




Celaena Sardothien a.k.a. Aelin Galathynius, Terrasen királynője visszatért és erősebb, mint valaha. Tavaly decemberben jelent meg a nagysikerű fantasy sorozat, az Üvegtrón negyedik része, az Árnyak királynője. A Blogturné Klub tagjai pedig ismét egy turnéra invitálnak minden rajongót. Tartsatok velünk, mert az értékelések mellett érdekességeket tudhattok meg a legújabb Üvegtrón regényről, illetve a három legügyesebb és legszerencsésebb olvasónk pedig a könyv egy-egy példányával lehet gazdagabb!

Kapcsolódó bejegyzések:


Eredeti cím: Queen of Shadows
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 816
Fordító: Hetesy Szilvia
ISBN: 9789633998380
Sorozat: Üvegtrón 4.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,61
Megrendelési link
Első a bosszú, a többi várhat…

Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért
a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival…
Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell.
Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését.
A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét.

Az első mondat:


"Valami várt rá a sötétben."

Véleményem


Őszintén szólva kissé féltem ettől a résztől. Azt hiszem, az előző értékelésemben már kifejtettem, mi az az egy dolog, amit nem szeretek Maas könyveiben. Ha nem, akkor most egy gyors mondatban: a falra mászom tőle, hogy minden egyes kötetben új pasit hoz be, aki önmagában imádnivaló, de a pasiról pasira ugrálás - lett légyen a személyiségfejlődéshez igazodó - engem idegesít. 

Szóval ettől a résztől nagyon féltem, mert hát mi jöhet még? Volt már egy Sam, egy Dorian, egy Chaol, egy Rowan, ott van még Aedion is, és ha még több kavarás jön a szerelmi szálakban, akkor tuti, hogy annak bizony érvagdosás lesz a vége. 

Bizonyos szempontból, a könyv elején sajnos élt is kicsit bennem ez a negatív érzés, méghozzá a Chaol-Aelin/Celaena szál miatt. Ahhoz képest, amire számítottam, az előző két rész alapján, számomra túlságosan nyersen bántak egymással. Értem én, voltak nehézségek, értem én, fel kell dolgozniuk egy kvázi megfeneklett kapcsolatot, és van baja - nem kicsi és nem kevés - mindkettőnek, ezzel együtt picit "túl" érzésem volt. Imádom Rowant, de kicsit olyan volt, mintha direkt akart volna extra vihart szítani Chaol és Aelin között, hogy bűntudat nélkül Rowannel jöhessen össze a főszereplőnk. 

Forrás


Aztán szerencsére enyhült a dolog, fel is dolgoztam, hogy itt bizony nem lesz kecmec, és jobban sikerült kibontani azt is, milyen viharok dúlnak belül Aelin és Chaol között. Míg a könyv elején mindkettő csak hisztizett, később már a vitás kérdések is sokkal felnőttebb kifejtést kaptak, és tényleg megvolt az az érzés, amit egy ilyen váltástól elvárok. Nem mondom, hogy boldog vagyok azzal, hogy immáron bár Celaena negyedik pasiját fogyasztjuk - de jelenleg hajlandó vagyok ezt elfogadni, ha már végre lenyugodnak a körülmények. *ujjak keresztbe* Már csak azért is hajlandó vagyok, mert körvonalazódni látszik számomra - aztán Maasnál ki tudja -, hogy ki kivel köt majd ki a végén, és ezekkel a párosításokkal elégedett tudnék lenni, minden szereplőnél. Sőőőőt... van egy új shippem is. (Valaki egyszer mondja már el nekem, hogy kéne ezt helyesen magyarítani!)

És akkor ennyit a szerelmi szálakról - nem fogok áradozni Rowanről, nem és nem -, és térjünk rá a regényt további aspektusaira, amik egyébként sokkal fontosabbak Cecília - a BTK hibája, Lupié és Andié, hogy ez a becenév nem megy ki a fejemből, és tényleg annyival könnyebb leírni - szerelmi életénél. 

Picit nehéz is belefogni. Mert míg a szerelmi szál viszonylag könnyen körüljárható, addig minden más annál nehezebben. Ugyanis rengeteg szálon, több helyszínen zajlanak az események, mindenhol dúlnak az érzelmi csatározások is a konkrét akció mellett - nem csak szerelmi szálakra gondolok -, és ráadásul vannak új szereplőink is. Hű, mennyi minden fér bele egy könyvbe! 

Haladjunk főszereplőnként, én azt mondom. Az egyik legérdekesebb szál a megírás szempontjából Doriané volt. Dorian nyakára rákerült a pánt, így pedig gyakorlatilag egy sötét Doriant kapunk - de kifejezetten tetszett, hogy ezeket a jeleneteket rövid, éles kis fejezetekben kapjuk, és végig tudatában vagyunk, hogy nem maga Dorian a gonosz, hanem gyakorlatilag rab a saját testében. Ez bizonyos szempontból A burok hardcore, démoni verziója. Tetszett. Ráadásul volt egy nagy kedvenc Dorian jelenetem, még így is, és alig várom, mit hoz magával. (Mondtam már, hogy új shippem van?)

Forrás


Aztán ott van Manon, akit minden gonoszsága ellenére nagyon megkedveltem az előző részben. Ez már csak azért is csoda, mert rettentően ritka, hogy én gonosz karaktereket kedveljek - maximum értékelni szoktam őket, amiért jó karakterek és jól vannak megírva, de hogy szeressem őket... Manon a nagy kivétel. Bár sok szempontból az előző részbeli történetét jobban szerettem - az Abraxos szál kibontakozása szívecskét érdemel -, ebben a könyvben is izgalmas dolgok zajlanak feléjük. Nehéz döntések és kifejezetten horror jelenetek jellemzik Manon szálát. De a csúcspont a vége felé jött el nála is, amikor is a szála végre valahára összeért Aelinék szálával - olyan régen vártam már, és most végre, végre! És nem is akárhogy. Az az egész rész mindenestül epic volt, és nem fogok hazudni, amikor Aelin megtalálja a nagy lezárás előtt, amit megtalál - nem spoilerezek, nyugi -, majd megkönnyeztem a gyönyörűségtől. 

Manon történetében akad egy újabb szereplő is, Elide. Bevallom őszintén, eleinte nem tudtam hova tenni, de szépen, lassan kibontakozott, miért van ott és hogy kapcsolódik be a nagy egészbe. Rettentő kíváncsi vagyok, hogyan tovább az ő szálán. 

Lysandra ugyan nem teljesen új karakter, de ebben a kötetben lép elő fontos karakterré, egészen pontosan nézőpontkarakterré. Nagyon megkedveltem, ami engem is meglepett, és imádtam, milyen utat járt be.

Tudom, hogy írtam, nem áradozok Rowanről, de fontos megjegyezni: igen, igen, igen, volt Rowan szemszög! Többet nem mondok. 

Aztán ugye ott van még fontos szereplőnek Chaol és Aelin. Chaol szálába nem igazán mennék bele, ha választanom kéne, melyik volt a legrosszabb, valószínűleg ezt mondanám. Túlzás lenne azt állítani, hogy untam, de Chaol ebben a részben tulajdonképpen végig nyafog. Persze, harcol, bátor dolgokat csinál - de ennyit még soha nem panaszkodott és haragudott. Értem, milyen úton indult el a karakter, azt is érteni vélem, hogy és miért jutottunk el idáig, ezzel együtt hiányolom a régi jó Chaolt. Az igazi Chaol gyakorlatilag csak itt-ott villant meg, leginkább akkor, amikor Dorianről volt szó. 

Aelin szála izgalmas volt, mint mindig. De a legjobb most is az volt benne, ami igazából nem volt. Tehát minden olyasmi, amit Aelin titokban tart. Na, azok a csavarok és meglepetések még mindig ütősek, és Rowannel együtt csóváltam a fejem mosolyogva, amikor kiderültek. 

Ami viszont igazán jó volt, azt nem is tudnám lebontani egy karakterre. Már említettem, hogy nagyon tetszett, hogy Manon végre bekapcsolódott a maga történetével, és összefutottak a szálak. De ez nem csak rá érvényes, hanem mindenki másra is. Azzal, hogy Aelin visszatért Résvárba, gyakorlatilag minden fontosabb szereplő találkozik legalább egyszer a könyvben. Az előző részt szerettem, de picit furcsa volt, hogy a három fő karakter - Dorian, Chaol és Aelin - mennyire eltávolodtak egymástól. Földrajzilag és érzelmileg is. Kellett ez, hiszen így minden szereplő elindulhatott a maga útján, a többiek befolyása nélkül, ezzel együtt jó volt látni, hogy végre megint mindenki együtt van. Főleg a könyv vége felé töltött el ez a teljességérzés, egy bizonyos jelenetnél. Persze, lehet, hogy a szerelmi szálak nem jöttek össze. Persze, vannak nehézséges Dorian és Chaol kapcsolatában is. De a sok nehézség, amit együtt és külön átéltek, még a távolságok és különbözőségek ellenére is összekovácsolta őket, és ezt a szövetséget - remélhetőleg - semmi és senki nem tépheti szét. 

A másik dolog, amit kiemelnék, a fő cselekmény volt. Rengeteg nagy esemény történt ebben a kötetben! Az előző rész sem volt unalmas, egy olyan főszereplővel, mint Aelin, nem is lehet az, de valahogy mégis mintha... kisebb jelentőségű dolgok történtek volna. Nem voltak együtt a szereplők, így a nagy, összefogós jelenetek elmaradtak. Mindenki külön-külön dolgozott, és voltak akciók és izgalmas részek, meg csavarok, de valahogy akkor az igazi, ha együtt vannak. Volt itt szöktetési küldetés, kitervelt gyilkosság, őrjáratok... és ami talán a legjobban meglepett, hogy valami olyan is történik, amire szerintem a sorozat végéig nem számított igazán senki. Legalábbis nem így. Le a kalappal. 

És le a kalappal az újabb nagy csavar előtt is. Rettentő nehéz magamban tartani, mert annyira jót nevettem rajta, mit csináltunk velünk Sarah - még az Üvegtrónt nem ismerő ismerőseimnek is áradoztam egy sort, hogy micsoda meglepetéssel szolgált a rész vége. Valójában viszont nem is értem, miért lepett ez meg ennyire. Sarah J. Maas nem zárhat le simán egy könyvet, még ha nem is pont függővéges ez a könyv. 

KEDVENC LETT

Olvass bele a képre kattintva!


http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/7519_arnyak_kiralynoje-20170202_104535.pdf?ap_id=Deszy


Blogturné extra


Sarah J. Maas kapott egy nagyon érdekes kérdést, az egyik Goodreadses kérdezz-felelek alatt. 

A kérdés az volt, hogy ha az Üvegtrón sorozat szereplő a modern világban élnének, mik lennének a kedvenc könyveik. Szerintem zseniális kérdés, és érdekes a válaszok, szóval... 

Celaena: Valamelyik ezek közül. Megan Whalen Turner Queen's Thief sorozata, Diana Gabaldon Outlander sorozat vagy Nalini Singh Angyali vadász sorozata.
Dorian: The Alphabet of Thorn Patricia A. McKilliptől. 
Chaol: Terry Brooks  Shannara sorozata. 
Rowan: J. R. Ward Fekete tőr testvérisége.
Aedion: World War Z - Zombiháború Max Brookstól. 
Nehemia: Sharon Shinn Twelve Houses sorozata. 
Manon: Sabriel Garth Nixtől (már ha egyáltalán fáradozna egyáltalán olvasással)

Nyereményjáték


A mostani nyereményjátékunkban mesteri anagramma tudásotokat kell hasznosítonotok. Aelin  fontos információkat kapott néhány Üvegtrón szereplőről egyik szövetségesétől, ám a biztonságuk érdekében kódolva kellett megírniuk az üzenetet. A ti feladatotok az, hogy segítsetek megfejteni kikről szólnak ezek az információk. Tehát négy Üvegtrón szereplő nevét keressük.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válaszok elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

akali ment prior

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


02.05. Könyvvilág
02.06. Deszy Könyvajánlója
02.07. Kelly & Lupi olvas
02.08. Függővég

Nincsenek megjegyzések