Breaking News

Sarah Andersen: Puha ​Boldog Puffancs {Értékelés + Nyereményjáték}

Sarah Andersen: Puha ​Boldog Puffancs

A blogturnéról




A Fumax kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a Sarah Andersen képregényeit tartalmazó második kötet, a Puha Boldog Puffancs. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere hosszas könyvtapizást követően, figyelmen kívül hagyva a való világbeli kötelezettségeit, elmerült a  fiatal felnőtt-lét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit rejtő gyűjteményben.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a pulcsilopás ősi hagyományát, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

Kapcsolódó bejegyzések:



Eredeti cím: Big Mushy Happy Lump
Kiadó: Fumax
Oldalszám: 128
Fordító: Tót Barbara
ISBN: 9786155514951
Sorozat: Sarah's Scribbles-gyűjtemény 2.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: E/1
Függővég: -
Bechdel-teszt: -
Moly link
Goodreads link (4,37)
Megrendelési link
Itt a fürdőruha-szezon! Készítsd fel a strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon!
Emeld meg a feneked!
… Őöö, vagy mégse. Felejtsd el, és légy inkább puffancs. Puha boldog puffancs!
A Sarah Andersen összegyűjtött képregényeit tartalmazó második kötet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt – vagyis összegömbölyödve egy kupac paplan alatt, figyelmen kívül hagyva a való világ kötelezettségeit. Ezek az új képregények és rajzokkal ellátott személyes jegyzetek a fiatal felnőtt-lét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit követik: anyagi problémák, nyűglődések, a pulcsilopás rejtelmei, és egy otthonmaradós- pizzázós nap örömei. Mindenki a fedélzetre!
Sarah Andersen egy fiatal brooklyni képregényrajzoló és illusztrátor. Igazából menő és kiegyensúlyozott életet él. De tényleg.

Véleményem


Kis sztorizgatással kezdeném, utólagos engedelmetekkel. 

A Puha Boldog Puffancs példányomra a Könyvfesztiválon csaptam le, de már előtte, az első napon rögtön az első utam a Fumax standjához vezetett. Persze, hogy kíváncsi voltam a könyvre, hiszen simizést ígértek nekem, tudnom kellett, mit is jelent ez pontosan. Nos, körülírni nehéz a dolgot - azért ne egy pihepuha dunyhát képzeljetek a borítóra, de határozottan vicces - és tökéletesen passzol a könyvhöz - ez az ötlet, és nagyon jókat mosolyogtam, hogy szinte bármikor álldogáltam a Fumax standjánál, mindig jött valaki simogatni. 

Na de azért mégis az a lényeg, ami a borító alatt lapul, és az most sem okoz csalódást. Aki már olvasta az első részt vagy követi a Doodle Times oldalt, az nagyjából már fel lehet rá készülve, hogy tömény szórakozás várja a lapokon. Sok nevetés és irónia, de ami a legjobb benne: a valóság. Vicces olvasnivalókat talál az ember, nincs ezzel gond. De én a legjobban azt szeretem ezekben a rajzokban, hogy az élet apró-cseprő dilis dolgaira világítanak rá. Nem ítélkeznek, csak az igazságot állítják, viszont abban mindig megtalálják azt a csöpp humort, ami miatt az ember tud nevetni magán. És persze, mondják, hogy legszebb öröm a káröröm, de legalább annyira jó az is, amikor az ember magán tud egy igazán jót röhögni. 



Így hát talán nem meglepő, ha elárulom, hogy amint hazaértem a Fesztről, ezt a könyvet kezdtem el olvasni a fárasztó nap végén. Ugyanis merem állítani, egy fárasztó munkanap végén nem lehet jobb csemegét találni ennél a kötetnél - meg persze az előzménynél. Könnyű olvasni, nem kell hozzá túl nagy számban koptatni a napközben amúgy is túl sokat koptatott agysejteket, és még a legnehezebb nap végén is mosolyt csal az ember ajkára - még az is lehet, hogy ráadásul pont egy olyan szituációra bukkanunk benne, amit aznap át is éltünk.

Bevallom őszintén, az előzőhöz képest kevesebb összefüggést találtam az egyes rajzsorok között, de tudjátok mit? Nem különösebben érdekel. Minden miniképregény tökéletesen megállja a helyét, így jól fogyasztható a kötet apránként is - minden nap egy-kettőt olvasva belőle. (Bár szerény véleményem szerint igen nehéz annyinál megállni.)



Persze az előző kötethez képest változás - és ezzel kicsit ellentmondok magamnak -, hogy a kötet vége felé azért akadnak olyan rajzok, amik egymás folytatásai. Illetve az is újdonság, hogy itt-ott hosszabb-rövidebb kiegészítő narráció, felvezető is jár a rajzok mellé. Nem kell több bekezdésnyi szövegekre gondolni, ezek is inkább csak rövid szösszenetek. 

Összességében abszolút nem csalódtam, jól szórakoztam főszereplőnk antiszociális hajlamain (nagyon tudok vele azonosulni) és apró női hülyeségein - és igen, igen, nem egyszer magamra ismertem. Ide nekem a Puaffancsot!

KEDVENC LETT



Deszy 📚 💕 📖 (@deszy_reads) által megosztott bejegyzés,



Nyereményjáték


A Puha Boldog Puffancsban jelentős szerep jut a macska- és pulcsilopásnak. És hát ki tudna ellenállni egy édes puffancsnak vagy puha, pasi illatú pulcsinak? Mi biztosan nem, úgyhogy mostani játékunkhoz eltulajdonítottunk néhány cicát és ruhadarabot. 
A feladatotok egyszerű, az egyes állomásokon látható képek alapján találjátok ki hogy:
a) ki a pulcsi eredeti tulajdonosa (lehet filmes vagy könyves szereplő).
b) ki a macska eredeti gazdája (lehet könyves, filmes, valós - több gazdi esetén mindegy, melyiket írjátok).
Azok között, akik minden állomást teljesítenek, kisorsolunk egy, a kiadó által felajánlott Puha Boldog Puffancs c. képregényt.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


05/08 Deszy könyvajánlója
05/09 Always Love a Wild Book
05/10 Zakkant olvas
05/11 Dreamworld
05/12 Bibliotheca Fummie
05/13 Angelika blogja
05/14 Olvasónapló
05/15 Sorok között
05/16 Insane Life
05/17 Szembetűnő

Nincsenek megjegyzések