Breaking News

Canon vagy nem canon? - Ez itt a kérdés

Rowling annak idején, amikor befejezte a Harry Potter hetedik részét, azt mondta, egyelőre nem tervezi folytatni. Nagyon úgy tűnt, ezzel bizony a sztorinak vége, legalább néhány évre. De már akkor is elhangzott a soha ne mondd, hogy soha, meg persze Rowling kb. minden interjúban elmondta, hogy annyi háttértörténet van a fejében, hogy még sok könyv kijönne belőle. Ó, igen, és egyébként nagyjából tudja azt is, mi van a következő generációval, Harryék gyerekeivel.



Eleinte csak egy enciklopédia lehetősége lógott a levegőben, amiben Rowling megosztaná azt a sok kis apróságot, amit még tud (állítólag olyan részletes adatbázisa van, hogy még a szereplők reggelijét is feljegyezte), de aztán ez végül kissé más formában valósult meg. A könyv elmaradt, helyette jött a Pottermore oldal (meg Rowling Twitter profilja), ahol az írónő mindenféle kulisszák mögötti információkat és más extra tartalmakat osztott meg. Mellékszereplőkről, pálcákról, varázslótörténelemről, ősökről tudhattunk meg félelmetesen izgalmas és érdekes új tényeket. 

Aztán érkezett a hír: készül a Harry Potter színdarab, és igen, ez bizony új dolgokat is tartalmaz majd. Eleinte mindenki úgy gondolta - mert ebben a tévhitben tartották a rajongókat a készítők -, hogy a Harry Potter színdarab Harry gyermekkoráról szól majd, arról, milyen is volt gyereknek lenni a Dursleykkel. Azt is tudtuk, hogy a darabot nem maga Rowling írja, hanem Jack Thorne és John Tiffany, persze az írónő közreműködésével. 

Aztán robbant a bomba: ez bizony folytatás, a főhős pedig Harry fia, vele együtt pedig a következő generáció lesz. 

Innentől kezdve indultak be igazán a kérdések. Ugyanis ha nyolcadik történet és folytatás, de nem Rowling írja, vajon mennyire fogadható el, ami benne van, canon történetként? Azoknak, akik esetleg nem ismerik a kifejezést: a canon azt jelenti, hogy hivatalosan is része az univerzumnak, azaz nem valami alternatív megoldás, hanem olyasmi, amit a szerző/készítő megerősített, így pedig hivatalosként elfogadott. A Harry Potter esetében például canon, hogy Harry és Voldemort pálcái testvérek, de nem canon, hogy Harry és Voldemort testvérek. Tehát ha egy történetben Harry és Voldemort tesók, az nem canon. De hogy egy másik példát hozzak: a HP világában canon a Harry-Ginny és a Ron-Hermione páros, de bármilyen sok rajongója lehet, nem canon a Hermione-Draco vagy a Harry-Draco párosítás.

Azaz magyarán szólva: ha valami történik a szereplőkkel a színdarabban, akkor az ugyanolyan elfogadottan megtörtént, mintha csak a nyolcadik regény lenne, vagy nem? Különösen érdekes ez a kérdés azért, mert következő generációs a történet. Így pedig a színdarab az, ami valamilyen személyiséggel ruházza fel Harryék gyerekeit. Elfogadjuk azt, hogy a gyerekek olyanok, mint a színdarabban vagy nem? Például ha a színdarabban Hugót a Hugrabugba osztják (direkt olyasmit hozok példának, amire nem tér ki a történet) és Teddynek farkasos tetoválása van, akkor az ugyanolyan sziklaszilárd tény, mint az, hogy Ron őrző volt a kviddicscsapatban, és Harrynek villám alakú sebhelye van?

Jack Thorne, JK Rowling és John Tiffany


Őszintén szólva számomra is ez most az egyik nagy kérdés. 

Már olvasás előtt kiszivárogtak infók, én pedig nem vagyok az a fajta, aki az ilyen esetekben kibírja anélkül, hogy elolvassa. És ezután csak még inkább elgondolkoztam. 

Nem tudjuk, hogy ebből a történetből pontosan mennyi Rowlingé. Nagy eséllyel felvázolta, milyen elképzelései vannak a karakterekről, kiket hova oszt a Süveg, esetleg még azt is, milyen kapcsolatban vannak az egyes szereplők egymással. De vajon a történet maga, az események Rowlingéi vagy nem? 

Zajlik a munka


És hogy döntse el az ember, hogy mit fogad el canonként és mit nem. (Korábban egyszer már felmerült ez a kérdés, amikor Rowling bejelentette, hogy Dumbledore meleg. Ha a könyvben nincs benne határozottan, mennyire fogadható el tényként? Van "joga" az írónak utólag módosítani, változtatni, árnyalni egy-egy nyilatkozattal?)

Tovább élezte a vitákat, amikor kiderült: Hermione - és így persze Rose is - színesbőrű lesz a darabban. Arról lehet vitákat nyitni, hogy Hermione bőrszínéről szól-e a fáma vagy nem (várhatóan vasárnap érkezik a régóta ígért bejegyzésem a témában), mindenesetre ami biztos: Rose-t a 19 évvel később fejezetben fehér bőrű, vörös hajú, kék szemű kislányként látjuk. Alapvetően van egy ütközés azzal, ami canon. Akkor lehet-e egyáltalán canon a színdarab? És ha ugyanezt a színdarabot papírra vetik, és nem színdarabként, hanem szövegként létező szövegkönyvként kezeljük, külön ISBN-nel és mindennel, amivel egy hivatalos kiadás jár - ugyanaz a történet canon-e? Hiszen nem esik szó benne sem Rose, sem Hermione bőrszínéről. 

Nem árulok zsákbamacskát, spoiler nélkül, de azért elmondhatom: elég sok olyan dolog történik a darabban, ami valahogy... kilóg a HP történetek sorából. Szórakoztató, vicces, mint alternatív valóság, nagyon jól működik is. De mint egy nyolcadik puzzledarab az eddigi héthez, más kevésbé. Egyszerűen nem illenek össze a darabok, minden kapcsolódási pont ellenére. 

Érezhető, hogy a történetnek számtalan olyan momentuma van, ami finoman szólva is a rajongótábort igyekszik kiszolgálni. Olyan valószínűtlen csavarok történnek, amikkel eddig csak fanfictionökben lehetett találkozni, és olvasás közben folyamatosan érezhetőek a kikacsintások egy-egy népszerű párosítás vagy teória felé. Csakhogy ezek eddig mind noncanonnak számítottak, egyértelműen és határozottan.

Jelenet a színdarabból


Canonná teszi-e őket ez a néhány kikacsintás vagy akár nagyobb... leleplezés?

Választ nem tudok adni, mert én magam sem tudom, az egész Harry Potter fandom keresi a megoldást. 

Talán azt mondanám, ezt mindenki maga döntheti el. A Rowling által megírt könyvek fix pontok, a Cursed Child viszont egy oldalág. Érezni a kapcsolódást, de hogy hivatalos-e vagy nem, csak azért, mert Rowling áldását adta, már egy másik kérdés. Egy oldalág, aminek jelen állás szerint nem lesz folytatása, így tulajdonképpen bárki könnyedén hátradőlhet és azt mondhatja: NEM. Ő bizony ezt nem fogadja el canonként, számára a hetedik résszel véget ért a történet, és ne jöjjön mindenféle Jack Thorne és John Tiffany, mert amíg nem Rowlingnak hívják őket, és nem írták meg az eddigi részeket, addig amit ők írnak, az bizony nem Harry Potter, csak Harry Potter fanfiction.

Én magam is küzdök a kérdéssel. Vannak dolgok, amiket probléma nélkül el tudok fogadni canonként, még ha én magam az éveken át tartó fantáziálgatás alatt nem is ezt és nem is így képzeltem - erős a gyanúm, hogy ezek nagy része olyan, ami valóban Rowlingtól származik. Magát a cselekményt, és néhány... váratlan csavart viszont egyszerűen nem tudok hivatalosként kezelni.

Ti mit gondoltok erről a kérdésről? Akár olvastátok már, akár nem - tudva a háttértörténetet, azt, hogy nem regény, hogy nem Rowling írta, elfogadjátok canonként?

(Arra kérek mindenkit, ne spoilerezzetek sem a bejegyzés alatt kommentben, sem Facebook hozzászólásban. Köszönöm!)

7 megjegyzés:

  1. Szerintem az, hogy Dumbledore szerelmes volt Grindelwalba az a 7. könyvből kiderült.
    Az, hogy egy színdarabban/filmben ki alakít egy szereplőt az a rendező elképzelését tükrözi. Pl. a könyvekben le van írva, hogy Seamus színesbőrű, ahogy a filmben?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dean a színesbőrű ;) (bocsi, hogy belekötök)

      Törlés
    2. Igazából a könyvből nem derült ki, hogy szerelem volt-e vagy nagyon mély, szinte rajongásig terjedő barátság. Természetesen tudva, hogy Dumbledore Rowling szerint meleg, bele lehet látni, de kötve hiszem, hogy sokan így olvasták volna a kapcsolatukat eredetileg.

      Törlés
    3. Én eleve fiatalon (14 évesen) olvastam a 7. részt, szóval nem nagyon láttam bele ilyesmiket, és ez nyilván a későbbi olvasásokra is "rányomta a bélyegét". Nem tudom, beleláttam-e volna, ha idősebben olvasom, ez érdekes kérdés. Alapjáraton szerintem sem egyértelmű - még így a nyilatkozat után sem - az a rész.

      Törlés
  2. Őszintén szólva, nekem csak az a canon, amit Rowling ír le. Szóval ha azt mondja, hogy Harry és Dudley később is tartják a kapcsolatot a gyerekeik miatt, azt elfogadom, akkor is, ha nincs a könyvben, de ezt a színdarabot nem. Max. egy jól kidolgozott fan-fiction. Sajnálom is valamennyire, mert vannak benne olyan dolgok, amik tetszenek SPOILER(pl. Albus-Scorpius a Mardekárban)VÉGE, de olyan is, ami nekem teljesen idegen a Harry Pottertől SPOILER(Harry nincs jó viszonyban Albussal; az a sok időutazásos katyvasz)VÉGE. Legjobb az lenne, ha Rowling írna egy utolsó könyvet az ő elképzeléseivel, azt elfogadnám. :D

    VálaszTörlés
  3. Rowling világa, fantáziája, azt csinál vele, amit akar... Ha ő áldását adta erre, sőt, belefolyt a megírásába is, akkor a kánon része (gondolom erre akart utalni a canon...), nem fanfiction. Az, hogy a rajongói elvárás mi, az megint más, hogy annak megfelel-e, szintén. Kipróbálta magát drámában, színházban is, el kell fogadni. Rowling is változott az évek alatt, gondolom új dolgokban akarta kipróbálni magát (lásd a krimijeit vagy az Átmeneti üresedést) és a világát, ennyi. Kicsit túl van tolva ez a téma, és szerencsére még ő a művész, az alkotó, és nem kell feltétlenül megfelelnie a rajongói elvárásoknak, követeléseknek.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem a sztori nem attól lesz non-canon, hogy Rowling más műfajban próbálja ki magát. Ha egy az egyben ő írja, lehet, hogy a színházi darab jobban beleillik a már megismert világba és az ez alapján született elképzelésekbe. Én még csak a mű elején tartok egyébként, de nekem, mint 8. rész nem jön be a dolog. Vannak benne jó dolgok, vannak szereplők, akik "karakterhűek" a szememben, de vannak, akik egyáltalán nem hasonlítanak magukra - Albust csak rövid ideig látjuk a könyv végén, de egyáltalán nem tűnik olyannak, mint amilyennek a színdarab első néhány színében megjelenítik. Amos Diggory sem tetszett, mert a mostani hozzáállásával a régebbi viselkedése álszentnek tűnik, holott akkor és ott biztosan nem volt az. A sztori érdekes, de úgy érzem ellent mond néhány Rowling által lefektetett mágus-szabálynak, és hiába írják, hogy új meg extra egy kütyü, akkor is ellentmondásnak érzem a dolgot. Kíváncsi vagyok, milyen lesz ha a végére érek. Egyébként színdarabban szívesen megnézném, biztosan különleges élmény, főleg, ha az ember tudja, mire számíthat, és nem lepődik már meg a történet furcsa fordulatain. :)

    VálaszTörlés