Nicholas Sparks: Mindig van holnap {Értékelés + Nyereményjáték}

Nicholas Sparks: Mindig van holnap

A blogturnéról





Ha romantikus regények, akkor Nicholas Sparks. Ha pedig új - vagy új köntösben megjelenő - Nicholas Sparks-regény, akkor blogturné! A General Press Kiadó gondozásában új borítóval jelenik meg a szerző Mindig van holnap c. regénye. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, ismerjétek meg a történetet, és az extrákon kívül nyereményjátékunkon megnyerhetitek a könyv egy példányát!


Eredeti cím: A Bend in the Road
Kiadó: General Press
Oldalszám: 344
Fordító: Loósz Vera
ISBN: 9789636439279
Sorozat: -
Nézőpont: E/1 / E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,02)
Megrendelési link
A szerető férj és odaadó apa, Miles Ryan harmonikus élete semmivé foszlott azon a
napon, amikor felesége meghalt egy cserbenhagyásos balesetben. Noha továbbra is minden reggel felkel, hogy gondoskodjék a kisfiáról és elvégezze seriffhelyettesi feladatait, mégis fásult, reménytelen sötétségben él. Amikor találkozik Sarah Andrewszal, fia tanítónőjével, aki egy kiábrándító házasság után próbálja újraépíteni az életét, a két fiatal egymásba szeret.
A szerelem, amiről már azt hitték, örökre száműzve lett az életükből, lassan enyhíteni kezdi a múlt fájdalmait. Ám hamarosan rádöbbennek, hogy szerelmükön kívül valami más is összefűzi őket – egy félelmetes titok, amely kemény próbatétel elé állítja mindkettejüket.
Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai, Éjjel a parton, Szerencsecsillag stb) lebilincselően izgalmas, megindító története egy pár újra meglelt boldogságáról, és egy kegyetlen titokról, amely örökre e boldogság útjába állhat.

Az első mondat:


"Hol kezdődik valójában egy történet?"

Véleményem


Bevallom őszintén, amikor elkezdtem most olvasni ezt a könyvet, abszolút nem voltam abban a tipikus "Nicholas Sparks hangulatban". Tudjátok, amikor valamilyen sírásra fakasztó romantikus történetre vágyik az ember, nem tudja megmagyarázni, miért, csak mert csak. 

Mindenesetre nekiálltam, és azt kell mondanom, beszippantott. Már a kezdeti köszönetnyilvánításos kisiklásunk után - van abban valami szomorú, amikor a történet elején az író a feleségének mond köszönetet, és elmondja mennyire szereti, miközben az olvasó már tudja, hogy azóta elváltak. No mindegy. 

Szóval beszippantott. Először kicsit lassan jutottunk dűlőre, de az érdekes kezdés rögtön felkeltette a kíváncsiságom. Ez a történet ugyanis két nézőpontból íródott - ahogy fenti is láthatjátok, van egy E/1-es meg egy E/3-as vonal - igaz, az E/3-nál hol az egyik, hol a másik szereplő fejében vagyunk, szóval ezt is szét lehet választani. No de a történet az E/1-es szemszöggel kezdődik, méghozzá egy mesélővel. Kiderül, hogy a történet, amit az olvasó épp a kezében tart, valamikor régen esett meg, és valaki most valamiért úgy döntött, papírra veti. Ezek a dőlttel szedett mesélős részek átszövik az egész regényt, időről időre "megszakítva" a cselekményt. De talán ez nem is a jó szó, mert valójában nem csak lógnak a levegőben, szerves része a sztorinak, mindig kapcsolódnak az adott eseményekhez. Tényleg olyan, mintha lenne egy mesélő, aki mesél, mesél, aztán valahol valamiért megtorpan, mert muszáj elmondania valamit, hozzáfűznie a saját gondolatait. És talán nem nagy spoiler, ha elárulom: ez a mesélő nem maga az író (először még ez is megfordult a fejemben), és nem is csak valaki névtelen, aki mesél, hanem maga is szerves része az eseményeknek. 

Szóval ez a fogás alapból felkeltette az érdeklődésemet, nagyon tetszett, kifejezetten érdekes volt, főleg, miután rájöttem, ki is az a bizonyos mesélő. 

A történetben egyébként azt is nagyon értékeltem, hogy bár megvan a románc mellett a tipikus Nicholas Sparks tragédia, de mire a történet kezdődik, ezen valójában túl is vagyunk. Miles gimnáziumi szerelmével maradt együtt, összeházasodtak, született egy fiuk és boldogan éltek. Míg egy nap a felesége egy cserbenhagyásos gázolásban meg nem halt. Ez már önmagában tragédia, de a helyzetet súlyosbítja, hogy Miles seriffhelyettes, és nem tudta megtalálni az elkövetőt, bárhogy próbálkozott is. Mindenesetre már-már rögeszmésen dolgozott ügyön, míg egy nap... sikerült túllépnie rajta. Ebben pedig nagy szerepe volt a másik főszereplőnek, Sarah Andrewsnak, aki a fia tanárnője. Sarah-nak is megvolt már a maga szívfájdalma, elvált férjétől. Így mindketten összetört szívűek kicsit, realisták, hála az élet nehézségeinek, de ez nem jelenti azt, hogy nem találhatják meg a hétköznapok romantikáját. 

Kifejezetten üdítő volt, hogy tulajdonképpen nem olyan földöntúli, égben köttetett románcot kapunk, mint sok Sparks könyvben, ahol elég egyetlen pillantás, és minden rögtön eldöntetett, sorsszerűen. Miles maga meg is jegyzi a könyvben, hogy amikor először találkozott a nővel, nem érzett semmilyen villámcsapásszerűt, egyszerűen csak megállapította, hogy csinos. Hétköznapi románc ez, egy özvegy férfi és egy elvált nő óvatos, lassan épülő szerelme, összehangolódása, de ettől nem lesz kevésbé szép. Sőt... abszolút hihető, teljesen könnyen elfogadható, hogy igen, ilyen tényleg létezik. Ez nem a romantikus könyvek rózsaszín szerelme. Ez bárkivel megtörténhet.

Nagyon tetszett az is, ahogy érzelmileg átéljük mindezt a szereplőkkel. Miles nem engedi el örökre a feleségét, és ez így jó. Nem valamilyen pótlékot keres, és az új kapcsolat sem jelenti azt, hogy onnantól elfelejti az első szerelmét. Néha elmerend a közös emlékeken, felidézi a szép és a kevésbé szép perceket, látja a feleségét a fiában. Valahogy... szép volt az egész gyászoló férj és apuka vonal is, nem erőltetett, nem kínzó, de nem is indokolatlanul könnyed - ez is reális. 

Amit szintén nagyon értékeltem - ezt már az Engem láss értékelésemben is kiemeltem -, hogy nem volt nagyon erős vallásos szál. Nem szólt a szerző istenről, valami nagyobb hatalomról, ezen a vonalon is megmaradtunk a realitás talaján. 

A románcot természetesen a már korábban emlegetett cserbenhagyásos szál egészíti ki. Nincs óriási nyomozás, itt-ott nyomokban bukkan csak elő, hogy épp valamiért konfliktusba kerül Miles az egyik helyi bűnözővel, és persze a cselekmény végén robban a "ki volt az?" bomba is, de azért ez nem hangsúlyos. Kell, de ettől még nem bűnügyi regény.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nagy csavar, a fordulat számomra elég hamar nyilvánvaló volt. Rögtön a sztori elején rájöttem mindenre. Mondjuk ettől nem lett kevésbé élvezhető, vártam, mikor is robban a bomba, és ütött is. 

Ha valami negatívumot kéne kiemelnem, akkor az a gyors lezárás lenne. Sajnos nekem a legvége, a legeslegvége kicsit túl gyors és kifejtetlen volt, még ha értem is a koncepciót.

Összességében tetszett a történet, nem bántam meg, hogy olvastam. (És nem is értem, ebből miért nem készült még film.)

AJÁNLOM

Blogturné extra - Borítók


Az évek során a regény sok országban, sokféle borítóval megjelent már. Íme egy kis körkép:



























Mi magyarok sem panaszkodhatunk, nálunk is már többféle kivitelben megjelent a regény:





Nyereményjáték


Az elmúlt egy évben, a General Press Kiadó jóvoltából több Nicholas Sparks-regénnyel is volt szerencsénk turnézni. Ebben a játékban kicsit ezeket a regényeket is felfedezzük. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet az általunk is turnéztatott Sparks-könyvekből. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik regényből származik az idézet, és a könyv címét a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok! Kellemes kalandozást!

Figyelem! A sorsoláson csak azok vesznek részt, akik minden állomáson helyesen válaszoltak - válaszaitokon utólagosan nem áll módunkban változtatni. A nyerteseket e-mailben értesítjük, melyre kérjük, 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

"- És Isten válaszolt?
- Isten mindig válaszol.
- És suttogás volt, vagy templomharang?
Ronnie hosszú idő óta először látta az öröm szikráját megvillanni a férfi szemében.
- Természetesen templomharang. Isten tudja, hogy az utóbbi időben rosszul hallok."

A turné menetrendje


07.31. - Szembetűnő
08.02. - Deszy könyvajánlója
08.05. - Kristina blogja

Rendeld meg a képre kattintva!