Breaking News

Moziztam - A szabadság ötven árnyalata

Bár A szürke ötven árnyalata és A sötét ötven árnyalata filmet moziban láttam, úgy alakult, hogy A szabadság ötven árnyalatára nem jutottam el. De azért oly nagyon nem búslakodtam, úgy voltam vele, majd megnézem valamelyik magányos órámban DVD-n.

Nos, ez a pillanat most jött el, és így utólag azt kell mondanom, egyáltalán nem bánom, hogy nem költöttem a mozijegyre.



És most nem "A szürke árnyalata jaj, de ciki" tömegember beszél belőlem, aki csak azért szól le valamit, mert attól menőbbnek hiszi magát. Egyszerűen... csalódást keltő volt a film. És ezt olyan emberként mondom, aki olvasta a könyveket - többször.

Persze, persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy könyvben is ezt a kötetet szerettem a legkevésbé, mert a sok szexjelenet már a másodikban sem mozgatott meg igazán, a romantikus huzavona is kezdett ellaposodni a végére, az akció pedig persze ott volt, de lehetett volna még több belőle.

Viszont teljes mértékben arra számítottam, hogy ezeket a problémáimat a film nagyrészt orvosolja majd. Oké, nyilván tudtam, hogy szexből valószínűleg most sem lesz hiány, de mégis van nekünk egy bűnügyi szálunk, amit ki lehet hangsúlyozni - meg hát csak ott egy esküvő, egy nászút, egy gyerek... Ha ezt összesűrítik másfél órába, csak lehet belőle egy pörgősebb sztori.

Hát, tévedtem.

A csalódásom rögtön az esküvőnél kezdődött. Én már elképzeltem egy csodás jelenetet, amiben el tudunk kicsit merülni ennyi átszexelt perc után... Ehelyett az esküvőt elrendeztük alig néhány perccel, de úgy, hogy rögtön azzal indítunk, durrbele, a közepébe - semmi előkészület, semmi feszült készülődés, mint a Twilightban (ha már hasonlítgatunk), semmi kis felvezetés, hogy fel tudjon készülni az ember gyereke a moziteremben a boldog pillanatok befogadására.

A csalódásaim sora pedig csak fokozódott, amikor a nászutat is lerendezték szinte egy montázzsal - oké, egy montázzsl, plusz egy épkézláb jelenettel meg egy szexszel. Na köszi. 



Úgyhogy 10 perc alatt lezavartuk az esküvőt meg a nászutat, én meg csak ültem, hogy ennél még a könyvben is többet kaptunk, pedig azzal sem voltam teljesen kibékülve. 

Na de, itt még azért nem temettem a dolgot, végtére is vártam az akciót. 

Jaj, de nagyon kár volt.

Ugyanis a film ezután is folytatta, amit az elején kezdett. Össze-vissza ugráltunk jelenetek között, amik tényleg a könyvből származtak, de valahogy elmaradtak az igazi összekötő részek, amik életet leheltek volna a történetbe.

Ennél is nagyobb problémám volt, hogy olyan nagyon nagy hangsúlyt akartak fektetni arra, hogy Ana kicsit erősebb karakter legyen és kihangsúlyozázzák, mennyit fejlődött és neki mennyire jót tett a kapcsolat Christiannel, hogy a végére olyan határozott lett, hogy kvázi kiherélték Christian karakterét. 

Kétségtelen tény, hogy Jamie Dornan mindig is kedvesebb fejűbb és szimpatikusabb volt, mint amilyennek Christiant az ember elképzeli - de eddig legalább megvoltak azok a határozott pillanatai, amik mellett mégis el tudtam fogadni, hogy ez csak a külső.



Most viszont gyakorlatilag bármit tett Christian, azért Ana szépen leszidta, majd jól megbeszélték, mennyire szeretik egymást és ennyi...

Ana a könyvben is sokat fejlődött magához képest a végére, és tény, hogy sokkal egyenlőbb partner lett a végére a kapcsolatukban, mint ahonnan indultak, de azért mindig érezni lehetett Christian domináns énét. Nekem ez most teljesen hiányzott.

És a bűnügyi szál... Jaj, ne is beszéljünk inkább róla. Ezt is nagyon gyorsan ledaráljuk, pillanatok alatt letudjuk az ilyen jeleneteket, amiket aztán követ egy akkora adag romantika, hogy az izgalom már nincs is. 

Emellett bevallom, nem nagyon tudok mit kezdeni a könyv végének egy kulcsjelenetével sem. Amikor Ana elhagyja Christiant, és Christian azt hiszi, minden csak a pénzért volt - az annyira fontos pillanat. Fájdalmas, érzelmes és Christianről is nagyon sokat mond.

Ezt a filmben teljesen elmismásolták, hogy még hangsúlyosabb legyen a feltétel nélküli, örök szerelem is - amiben egyik fél sem kételkedhet. Naná. Christian pedig nagyjából 10 perc leforgása alatt válik a gyerek miatt hisztiző pasiból álomapukává. Hát, na.

Összességében végig azt éreztem a trilógia alatt, hogy a könyvek sokkal jobbak. Nem azért, mert a sztori annyival szofisztikáltabb írásban vagy mert E.L. James olyan utánozhatatlan stílusban írt, hanem mert... valahogy lelke volt az egésznek, és Christian és Ana e-mailváltásai, a maguk kis humorával és romantikájával megszerettették az egészet. 

A filmek már az elejétől nem hozták ezt, a harmadik részre viszont tényleg annyira hiányzott, hogy még én is, akit amúgy érdekelt a sztori és aki amúgy szerette a könyveket, inkább csak megvontam a vállam. És posztot kezdtem írni közben! Önmagában már ez is sokat mond...

Nincsenek megjegyzések