Leg, leg, leg... 2016

Hűha, el kell mondanom, ez aztán nehéz szülés volt. 

Minden év végén rájövök, mennyi jó könyvet olvastam, és ennek a listának az összeállítása azon kevés helyzet egyike, amikor ezt nem vidáman mondom, hanem frusztráltan. Mert hát mégis hogyan lehetne dönteni? (Egyébként arról, hogy mennyit olvastam, ITT olvashattok.)

Mindenesetre kínkeservvel, több órányi válogatással és posztformázással kész a lista. Nem mondom, hogy nem tudnék vitatkozni magammal, de hát... Valamiket csak ki kellett választani. 

Látni fogjátok, hogy van több ismétlődő elem, néhány könyv többször is felbukkan. Nem direkt csináltam, tényleg mind kategóriánál újra meg újra átböngésztem az éves Moly polcomat, hátha lesz más, hátha van, ami még inkább. De nem lett. Úgyhogy így alakult, hogy végül választottam olyan kategóriát is, amit soha nem szoktam. Mert hát... annyira egyértelmű volt a listát böngészve. 

Így idén először - és lehet, hogy utoljára 😀- van Az év külföldi könyve és Az év magyar könyve kategóriánk is. 

Ha gondoljátok, írjátok meg, mit gondoltok az egyes kategóriákról. Egyetértetek? Nem? Nektek mi volt a leg? 






Legjobb disztópia/posztapokaliptikus


Ezen a listán talán ez volt az egyik legegyértelműbb döntés. Az Örökké a tiéd nagyszerű olvasmány volt, elképesztően nyomasztó, de nagyon tanulságos, nagyon érdekes, nagyon húsbavágó, és szerintem soha nem felejtem el. 


Legjobb romantikus YA

Az évem első olvasmánya volt, de utána többször is elővettem még az évben. Elképesztően cuki történet, vicces, szívet melengető - így még azt is simán megbocsátottam neki, hogy azért... ilyenre kicsi az esély. És plusz pontok járnak azért, hogy a sok-sok Hamupipőke feldolgozás után még tudott újat hozni. 



Legjobb romantikus NA


Abszolút nem számítottam semmi különösre, amikor ennek a könyvnek nekiálltam, csak egy amolyan tucat NA-ra. Bizonyos szempontból ez igaz is, de annyira aranyos és vicces, ráadásul mindennel együtt még akár hajlamos vagyok elhinni is, hogy még akár meg is történhet. Többször olvastam idén ezt is. 



Legjobb romantikus felnőtt


Ez se nagyon volt kérdés. Persze igaz, ami igaz. nem az a szokásos romantikus történet, sokkal-sokkal mélyebb annál, és igazából sokáig még csak nem is romantikus. De összességében határozottan megilleti ez a cím. 



Legjobb történelmi romantikus


Na, ez az egyik kategória, ahol több díjazottat is hoztam. 

Azt hiszem, nem nagyon kell magyaráznom, hogy az Outlander hogy került ide. Izgalmas, fordulatos, a Jamie-Claire páros újra találkozása pedig könnyeket csalt az arcomra.

A Scottish Brides decemberi olvasmányom volt, és nem, esküszöm, hogy nem direkt van, hogy mindkettő skótos. (Hiába a Skócia-mániám.) Julia Quinn nagy kedvencem, miatta és a skót téma miatt rendeltem meg ezt a kötetet, de azt kell mondjam, szerencsére a többi novellában sem kellett csalódnom. Ez volt az első történelmi romantikus novelláskötetem és ez volt az első alkalom, hogy angolul olvastam történelmi romantikust, de valószínűleg nem ez lesz az utolsó. Nem mondom, hogy minden novella egyformán jó volt, de nem volt vészes a hullámzás köztük, és ez a négy még pont ideális hosszúságú sztorikat tudott szállítani - nem voltak se túl rövidek, se túl hosszúak. 

Említést érdemel még a Blackmoore is, csak azért nem kapott dobogós helyezést, mert azért tavaly az Edenbrooke egy fokkal jobban tetszett. 



Legjobb YA fantasy


Ez nem is lehetett kérdés. Pedig azért átlapoztam ám még az idei olvasmányaim, hátha. De nem. Ennek kellett lennie. Angolul is, magyarul is, még mindig hatalmas szerelem.




Kedvenc angolul olvasott könyv


Részek óta vártam már a Forbidden Men sorozatnak ezt a kötetét. Végre megérkezett és bár nem ez lett a nagy kedvenc a teljes sorozatból, nagyon szerettem.


Legtöbbször újraolvasott könyv


Igen, most se úsztuk meg több Linda Kage könyv nélkül, ahogy tavaly sem. Az A Perfect Tenben az a nagyon érdekes, hogy bár elsőre is nagyon szerettem, igazából hónapokkal később szoktam rá arra, hogy újra meg újra elővegyem, és minél többször olvasom, annál jobban beleszeretek.
A kajla srác, aki mindenkit megfektet, és akiről kiderül, hogy az igazi mellett konkrétan lágyszívű... Jaj, jaj... Ten tényleg tökéletes, ha úgy akarja.


Amin a legtöbbet nevettem


 Hát, itt kénytelen voltam három könyvet is beválasztani. 

A Felnőni kiábrándítóban az volt a nagyon különleges, hogy a hétköznapi élet egy-egy vicces aspektusát emeli ki, így tulajdonképpen az ember a saját bénaságain kacarászhat. 

Ami a két Delta Vision könyvet illeti, mindkettő meglepett. Abszolút nem készültem fel rá, hogy ennyit fogok nevetni rajtuk, mindenesetre olyan jókat kacarásztam, hogy bizonyos részeket még hangosan is felolvastam ismerősöknek.





Amin a legjobban zokogtam


Rettegtem ettől a könyvtől és nem véletlenül. Nem tudom, hangosan sírtam-e rajta, de belül zokogtam, az tuti. 



Kedvenc borító (külföldi)



Sok szuper borító volt idén is, hála istennek. Végül erre a háromra esett a választásom. 

A fiú, akit Karácsonynak hívnak főként élőben gyönyörű - kicsit csillámos és nagyon karácsonyi. Tökéletesen passzol a történethez és a karácsonyi hangulathoz. 

A másik kettő YA történet, és szerencsére a Könyvmolyképző megtartotta a külföldi borítókat, remélem, ezt a jó szokásukat a folytatásnál is megtartják.

Említést érdemel még a Lady Midnight, aminek a borítóját imádom (ITT írtam is róla), de annyi helyen megszavaztam már, hogy itt inkább kihagytam. 





Kedvenc borító (magyar)


A magyar borítóknál nem is volt kérdés, mi kerül majd ide.

A pormanó felbukkan illusztrációiba instant beleszerettem, és a borító is méltó a belsőhöz. Vidám és extra cuki. 

A feledés folyójánál pedig szintén nem volt nagy kérdés. Már az első borító is nagyon tetszett és szerintem ez is szuper lett. 




Legkellemesebb meglepetés 


Szerintem az értékelésemből bőven kiderül, miért szerettem annyira ezt a könyvet, mindenesetre: egy sztori, ahol az olvasóba szeret bele a könyv főszereplője? Naná, hogy kell. És szerencsére nem sikerült elrontani, sok szuper idézet és aranyos jelenet volt benne. 



Kedvenc LMBT könyv


Bevallom őszintén, itt nem volt nagy verseny, nem sok LMBT könyvet olvastam az idén. De úgy érzem, ez a könyv megérdemli a díjazást, így bent hagytam a kategóriát. Ez a chatelés ötlet nekem mindig birizgálta a fantáziám, és ez szuper megoldás volt rá. 



Kedvenc főszereplő
Nem John Nem Smith


Nem John Nem Smith (akit nem vagyok hajlandó máshogy hívni, nem csak a spoilerek miatt) határozottan az egyik nagy kedvenc volt idénről. Szerencsére sok szívemnek kedves szereplőm volt az idén, de mivel muszáj választani egyet... Nem John Nem Smitht soha nem felejtem el.


Kedvenc szerelmespár (YA)
Julian és Emma & Rafi és Penryn


Kénytelen voltam két párost is választani, azt hiszem, túl sok magyarázatot nem igényel egyik sem. 

Emma és Julian újak itt mifelénk, de már kisgyerekekként is extra módon shippeltem (soha nem tudom eldönteni, ez vajon egy vagy két p?) őket. Odafigyelnek egymásra, ismerik egymás minden hibáját, és ezzel együtt szeretik egymást. Valami olyan mély kötődés van közöttük, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Team Jemma! 

Ami pedig Penrynt és Rafit illeti: részek óta szurkoltam ennek a kettőnek, és nem okoztak csalódást a zárókötetben sem. Bár bevallom, örültem volna még több közös jelenetnek. Telhetetlen vagyok. 




Kedvenc szerelmespár (NA)
Brandt és Sarah (Priceless)


Ezt a könyvet már említettem az előbb, mindenesetre hogy nagyjából sejtsétek, miért is imádom ennyit: 
Sarah még a sorozat első részében szerepelt először, alig 13 évesen. Ott még csak egy béna kislány volt, aki szeretett volna normális életet élni. Aztán a második részben, még csak futólag feltűnt az akkor főszereplő öccse, Brandt is, aki segített neki egyszer a tanteremben. Aztán a részeken keresztül folyamatosan nőttek fel, futólag felbukkantak, volt mindig egy-egy cuki pillanatuk, az ember meg csak várt, csak várt, hogy jöjjön végre a közös kötetük. És megjött. 


Kedvenc szerelmespár (felnőtt)
Claire és Jamie


Nem magyarázom. 



Kedvenc páros (nem szerelmes)
Scar és Késes & Mark és Julian


Azért szeretem nagyon ezt a kategóriát, mert sokszor rájövök, hogy a nem szerelmes párosok sokkal kedvesebbek nekem, mint a szerelmespárok. Egy mély barátság, a bajtársiasság, a hűség... Annyi lehetőség van még a szerelmen kívül. 

A Szürke szobák pont ezért érdekes. Mert hát Scar és Késes párosát egyáltalán nem nevezném még különösebben barátinak sem. Mégis olyan jól működnek együtt, hogy egyszerűen itt volt a helyük. 

Ami pedig a Lady Midnightot illeti... Sok kapcsolatot fel tudtam volna sorolni, mert a főszereplő párosén kívül is annyi érdekes akad közöttük. De talán az egyik legérdekesebbet választottam, legalább nálam ez volt az. Julian és Mark testvérek, de már jó pár éve nem látták egymást. Ez idő alatt mindkettőjük élete gyökeresen megváltozott. Az egyik rab volt a tündérek világában, számkivetett, és egy egészen új világ tárult fel előtte, és már nem találja úgy a helyét a régi életében. Számtalan kínt élt át, ezzel együtt pedig egy mély kötődésre is szert tett. Eközben Julian gyakorlatilag mindent feláldozott a szeretteiért: tizenévesen többgyerekes apuka lett, egy Intézet vezetője, parabatai és tiltott szerelmes. Amikor pedig újra találkoznak, nem csupán ez más, hanem még az öcs-báty viszony is felborult közöttük. Szeretik egymást, de annyi minden más van ott még: harag, féltékenység, irigység, félelem... Nagyon érdekes Mark és Julian kapcsolatának dinamikája, és úgy érzem, a jövőben is érdekes dolgokra számíthatunk tőlük.

>>> SZÜRKE SZOBÁK ÉRTÉKELÉS <<<

>>> SPOILERMENTES ÉRTÉKELÉS <<<

>>> SPOILERES ÉRTÉKELÉS <<<


Kedvenc baráti kör
A földi bagázs 


Nem is igazán tudom, hogy hívjam ezt a csapatot. Persze... mondhatnám, hogy 100, de már nincs 100, ugyebár. Mindenesetre nagyon izgalmas, ami velük történik, tetszik, hogy változnak a viszonyok, hol segítik, hol hátráltatják egymást, de össze vannak zárva és csak egymásra számíthatnak egy totálisan idegen világban.



Legjobb pasi
Brian Oliver , Julian, Jamie, Jesse, Henry, Garrett...

NEM! Tudom, hogy minden évben én csinálom magammal, de... Nem vagyok hajlandó. Párat kiemeltem, csak a békesség kedvéért, de legyen elég ennyi.


Legjobb világ


Az Árnyvadász világ mindig izgalmas, mindig képes hozni, amit annyira szeretek, azt, ami már melengetően ismerős, mégis most is képes volt ezzel együtt megújulni. 

Legbrutálisabb függővég


Az a nagyon érdekes ebben a lezárásban, hogy nem is nagyon tudom eldönteni, függővég-e igazából. Ráadásul Cassandra Clare mértékben nem is olyan durva. De amikor ehhez a kérdéshez értem, újra meg újra az a bizonyos jelenet ugrott be.
Legnagyobb meglepetés


Rengeteg dicsérő szót hallottam már Goldenlane könyveiről, de ezzel együtt is féltem tőle kicsit, ugyanis általában azért nem ilyen könyveket olvasok. De idén nyáron kettő is megvolt, és mindkettőt szerettem.


Legbrutálisabb jelenet


Megint csak több könyvet választottam - és jelentem, ez a válasz némileg spoileres lesz. 

Forbidden - A főszereplők lebuknak: A szívem szakadt meg, még ha számítottam is rá. De hogy pont akkor, és így... Jaj. 

Éjfél kisasszony - Kieran árulása: Hát gyerekek, nem tudtam, hova kapjam a fejem abban a jelenetben. Egyrészt megszakadt a szívem Kieran árulása miatt. Sajnáltam Kierant és haragudtam is rá egyszerre. És sajnáltam Markot is. Aztán berobbant még Julian és Emma, és te. jó. ég. 


Legjobb kiegészítő történet
Meg Cabot: Proposal


Amikor rájöttem, hogy van ilyen kategóriám, az első gondolatom az volt: na, ez borítékolható. Árnyvadász novella. Kész. Pont. De aztán elkezdtem nézegetni, miket olvastam az idén, és megláttam a Mediátor kiegészítő sztoriját. Sajnos az új regény még mindig várat magára, mert várakoztam a magyar megjelenésre, ami csak nem akar jönni. Mindenesetre a kiegészítő novellát nagyon szerettem, és örülök, hogy nem kellett benne csalódnom. Az utóbbi években Meg Cabot már nem fekszik nekem úgy, de ebben az évben rájöttem, hogy nem is a stílusa hibádzik, hanem az ötletei. Amint előveszi a régi könyveit, újra ugyanúgy ég a tűz.



Kedvenc szerelmi háromszög


Kedvenc szerelmi háromszöget nem tudtam választani, mert nem volt. Viszont amit Cassandra Clare a szerelmi szálakkal művel a Lady Midnightban, az újfent elképesztő. Én szerelmi hálóként emlegetem - A végzet ereklyéi volt a szerelmi sokszög, a Pokoli szerkezetek a körbe szerelmi háromszög, ez meg a szerelmi háló. Van egy pont, ahol kb. minden összefut, és bár sejtem, mi lesz majd a végeredmény, attól még az odáig vezető utat nem kevésbé vicces/frusztráló figyelni. 

>>> SPOILERMENTES ÉRTÉKELÉS <<<

>>> SPOILERES ÉRTÉKELÉS <<<


Új kedvenc író/nő (magyar)
Goldenlane


Azt hiszem, erről én már nem mondok semmit. Az eddigiek tükrében egyértelmű.


A legnagyobb csalódás


A Harry Potter és az elveszett gyermek értékelésem végül elmaradt (bár magyarul még mindig képtelen voltam elolvasni, az is igaz), de talán jobb is a békesség még egy ideig. Tudom, nagyjából mit írnék, de... A lényeg: hatalmas csalódás volt, több szempontból is. És nem, számomra nem a forma volt a legnagyobb probléma, teljesen jól elvagyok én a drámákkal is. Ha jók. De ez... Pedig én tényleg nem írtam le, vártam. De sajnos nagyot puffantam a végén.


Amiről a legtöbbet beszélgettem


Ez valószínűleg az év egyik legtöbb vitát generált kötete, így talán nem meglepő, hogy én is sokat beszélgettem róla, sok mindenkivel. Ha valaki hasonlóan érzett, mint én, együtt anyáztunk és győzködtük magunkat, hogy nem vagyunk hajlandóak elfogadni canonként, ha meg olyannal beszéltem, akinek tetszett, akkor kellemesen igyekeztük meggyőzni a másikat, hogy "hát, de...".


Legrosszabb könyv


Kérlek, ne kérjétek, hogy én erről a könyvről meséljek. Tényleg ne. Félbe is hagytam, pedig nálam ez  azért ritka. Főleg úgy, hogy nem is tervezem befejezni.


Legidegesítőbb szereplő
Greg


Sokat gondolkoztam, ki idegesített idén a leginkább, és nem ugrott be egyből Greg Heffley. De amikor beugrott, akkor nem kelhetett vele versenyre senki. A jó hír, hogy szerencsétlen pálcikaemberünk direkt ilyen. Ő egy ilyen kifejezetten antipatikus karakter, és annak is kell lennie. Mert pontosan ebből fakad az, hogy mindig valami marhaságba keveredik. 


Legjobb nyitókötet


Jaj, most komolyan! Írjak én még erről bármit? Már nekem ciki, hogy mindenhol ez van. De hát... ez van.
Legjobb zárókötet



Az volt az érdekes ennél a kategóriánál, hogy első blikkre tulajdonképpen arra döbbentem rá, hány olyan sorozatlezárást olvastam én, amivel nem vagyok igazán elégedett. (Rossz hír: sajnos sokat.) 

Aztán csak rájöttem, hogy akadt néhány jó is, bár azért tipikus sorozatlezárásnak csak az egyiket nevezném.

Az Isla és a hepiend ugyan trilógiazáró, de valójában minden kötet különálló történetként is kezelhető. Oké, összefutnak a szálak földrajzilag is, szereplők tekintetében is, mégis... azért csak nem  az a tipikus sorozat, ahol minden részben mások a szereplők. 

A neveletlen hercegnő naplója 11. része pedig azért kakukktojás, mert csak nagyon fogamat húzva merem rátenni ezt a címkét. Úgy néz ki, hogy utolsó rész, ezzel együtt inkább amolyan... pótrész. Évek teltek el a sorozat tényleges lezárása óta, ez meg csak amolyan ráadás. Annak viszont nagyon jól sikerült, szeretnék visszautalni a Mediátor kiegészítő részénél írtakra: tud még írni Meg Cabot, csak a régi ötleteihez kell visszanyúlnia. 

Végül a Susan Ee könyv az, amit ténylegesen is merek sorozatlezárásnak nevezni. Szerettem. Nem volt teljesen tökéletes, de azért abszolút elégedetten tettem le.





Legrosszabb zárókötet


Rendkívül sajnálatos, hogy ezt kell írnom. És az is, hogy tulajdonképpen bőven tudtam volna még ide mit válogatni. És ezzel nem mondom, hogy ezek a könyvek rosszak voltak, egyszerűen csak... nem voltak annyira jók, amilyenek az elődeik. 

Ez a két fenti könyv közös okból került ebbe a kategóriába, vagy legalábbis majdnem közösből, ez pedig a kidolgozatlanság - csak nem teljesen ugyanúgy csapódott le a két könyvnél.

A Neptun az utolsó részben behozott egy nagyon érdekes, izgalmas és egyébként kecsegtető szálat - meg egy baromi idegesítő szerelmi háromszöget, amit még mindig nem értek -, aztán lógva hagyta a levegőben. Legalább még egy-két spin-off lett volna ebben, az a minimum. Így viszont nem értem, minek kellett ez a plusz szál. Enélkül szépen le lehetett volna zárni a sztorit. Ezzel csak hiányérzetem maradt. (Meg az az istenverte szerelmi háromszög.)

A Rémálom-rejtvénynél pedig az volt a gondom, hogy mintha túl gyorsan akarta volna lezárni az írónő. Egyszer csak hopp, vége lett! Amikor még egy sor lehetőség lett volna benne, és egy részletesebb kifejtéssel tökéletes is lehetett volna. 

Sajnáltam mindkettőt, mert amúgy mindkét sorozatot nagyon szeretem, és bár rossz egyik könyv sem volt, de az elődeikhez képest zárókötetként sajnos csalódást okoztak. 




Legjobb standalone


Az év egyik nagy meglepetése volt számomra ez a könyv - majdnem bekerült abba a kategóriába is. Cuki volt, kedves volt, különleges volt.

>>> ÉRTÉKELÉS <<<

Az év (könyv)adaptációja  
Spotlight

Ez kicsit család, de őszintén bevallom, fogalmam sem volt, mit írjak ide. Meglepő módon szerintem nem volt idén most olyan adaptáció, ami levett volna a lábamról, úgy istenigazából. Több adaptációt kihagytam idén (erről majd még írok), és így is akadtak, amiket nagyon szerettem (pl. a Mielőtt megismertelek vagy A dán lány - igaz, ezt nem olvastam), de... És persze ott volt még a Legendás állatok és megfigyelésük, aminek eredetileg szántam a címet, de igazából, ha nagyon szigorúan vesszük, az sem adaptáció. Csak úgy... félig-meddig. (Azért egy tiszteletbeli cím kijár neki.)



Így hát arra jutottam, hogy ha már csalok, legyen kövér, és nem könyvadaptációt választottam, csak úgy... adaptációt. Méghozzá cikkek adaptációját. Vagyis... a cikkek történetének adaptációját. A szavak képesek megváltoztatni az emberek életét, és szerintem a Spotlightnál jobban semmi sem mutatja meg ezt. Fájdalmas és komor történet, ezzel együtt valahogy szórakoztató is, a szó legfurcsább értelmében. Én mindenesetre minden percét imádtam, még ha néha lassúnak tűnhet is. Már többször újranéztem. Na, az ilyen sztorik megismerése miatt érdemes még Oscar-gálázni. 




Az év magyar könyve



Az év külföldi könyve


Leg, leg, leg... 2016 Leg, leg, leg... 2016 Reviewed by Deszy on 1/02/2017 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.