Tabitha Suzuma: Forbidden – Kimondhatatlan {Értékelés + Nyereményjáték}
Tabitha Suzuma: Forbidden – Kimondhatatlan
a Rafflecopter giveaway
11/24 Always Love a Wild Book
11/26 Sorok között
11/28 Kelly & Lupi olvas
11/30 CBooks
12/02 Dreamworld
12/04 Deszy Könyvajánlója
A blogturnéról
Idén télen hazánkban is megjelenik Tabitha Suzuma híres regénye, a Forbidden, ami magyarul a Kimondhatatlan címet kapta. Tartsatok velünk november 24-e és december 4-e között, kétnaponta egy-egy blogger mutatja be nektek ezt a rendhagyó, mégis romantikus, és szívszorító történetet, amelyben egy valóban tiltott kapcsolatba nyerhettek bepillantást Lochan és Maya szemén keresztül. Ha részt vesztek a nyereményjátékunkban, megnyerhetitek a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott három nyereménypéldány egyikét.
Eredeti cím: Forbidden
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 392
Fordító: Molnár Edit
ISBN: 9789633996355
Sorozat: -
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,07)
Megrendelési linkA szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz.
Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…
Az első mondat:
"Elnézem az ablakköz felpattogzott fehér festékrétegét pöttyöző kicsi, kopogósra száradt rovarpáncélokat."
Véleményem
Őszinte kíváncsisággal és rettegéssel álltam neki ennek a könyvnek. Az elmúlt években ódákat zengtek róla a blogos ismerőseim, de bevallom, mindig kicsit kérdőjelekkel álltam hozzá. A téma nem kicsit tabu. Félre ne értsetek, olvastam én már tabutémákról, de az egyik főszereplőnek, Mayának igaza van a könyvben, amikor arról beszél, hogy ez az a téma, annyira tabu, hogy még a tabuk átbeszélése során sem merül fel természetességgel mert hát... annyira belénk kódoltam tabu.
Ez a téma a vérfertőzés, egészen pontosan a testvérszerelem. És én magam is jókat nevetek magamon, hogy őszinte legyek, ha arra gondolok, milyen borzalmakra voltam felkészülve - azzal együtt, hogy biztos voltam, annyira fogok szurkolni mindezekkel együtt a szereplőknek, mert hát nem létezik, hogy ha már ilyen tabutéma, akkor ne gyönyörűen legyen megírva a kapcsolatuk. (Egyébként így is lett.) Na de valójában azért nevetséges, mert ha jobban belegondolok, ez a tabutéma valójában egészen kis koromtól kezdve ott volt a látómezőmben - még ha csak kicsit is. De most komolyan, gondoljatok bele! Én magam annak idején a Marimar és Vadangyal féle szappanoperákon szociálizálódtam, és most komolyan, a kamuterhesség mellett az egyik legnagyobb klisé ezekben az, hogy kiderül a szereplőkről, testvérek. (Persze aztán az is, hogy mégsem azok, de az már egy másik kérdés.) Aztán ott van a Csillagok háborúja, amit szintén alsósként szerettem meg, és bizony ez a téma abban is benne van - Luke és Leia csókja rémlik még valakinek? Egyébként történelemrajongóként sem lehet elmenni a téma mellett, ugyanis nem mindig volt ez akkora tabu, mint manapság gondoljuk - rémlenek például a egyiptomi fáraók? Például Kleopátra, akit két testvérével is kiházasítottak? Vagy ott van például a görög mitológia, nem is kell messzebbre menni. Zeusz és Héra? Házasok. Na de úgy testvérek, mint a huzat. És nem is ők az egyetlenek. No meg ott van persze Cassandra Clare A végzet ereklyéi sorozata, és azt kell mondanom, nagyon ritkán szurkolok annyira szerelmespárnak, mint annak a párosnak, akiket több részen keresztül testvéreknek hisznek - vagy nem - az olvasók. Aztán ott van még a Borgiák sorozata Cesaréval és Lucreziával, akik között olyan kémia volt, hogy szó szerint szikrázott a levegő - és még azt is elérték, hogy magasról tettem rá, hogy testvérek. És a Trónok harca...
Na jó, nem sorolom tovább, lényeg a lényeg, akármilyen tabu is a dolog, valahogy... foglalkoztatja a világot mégis. Persze, tiltott, és leginkább a kérdés nélküli tiltottsága miatt kerül újra meg újra terítékre, hiszen mi más is lehetne nagyobb szakadék a szerelmesek között? Olyan szakadék, ami gyakorlatilag áthidalhatatlan.
Viszont a fenti esetek nagy részében váratlanul éri a dolog az olvasót, nézőt, és magukat a szereplőket is, nem pedig úgy állnak neki a sztorinak, hogy előre tudják: itt bizony a fő téma a testvérszerelem lesz.
A Forbidden viszont az a történet, ami pontosan ebbe a témába mászik bele. Ez a cselekmény mozgatórugója.
És komolyan nem hazudok, amikor azt írom, hogy rettegtem a könyvtől. Persze jogosan kérdezhetitek, hogy akkor mégis mi a fenének akartam olvasni? Alapvetően kíváncsi alkat vagyok, és ha annyit áradoznak egy könyvről, mint amennyi jót erről a könyvről hallottam, akkor nem lehet kihagyni. De már hetek óta nálam volt a kézirat, és csak tologattam. Egyszer még odáig is eljutottam, hogy megnyissam és belevágjak, de egy oldal után letettem. Mert folyamatosan csak az járt a fejemben: ez össze fogja törni a szívem, nem most van itt az ideje.
Össze is törte kicsit, nem fogok hazudni. De az a nagyon érdekes ebben a könyvben, hogy rendkívül ellentmondásos. Annak ellenére, hogy fél tőle az ember, elkerülhetetlenül nekiáll. Annak ellenére, hogy elképesztő módon tudatában van, hogy rossz, ami történik, nem tud nem szurkolni a szereplőknek és azt gondolni, amit ők is, hogy valamilyen furcsa, kitekert módon tulajdonképpen ez a helyes. És bármilyen tragikus és szomorú is ez az egész, megdöbbentő módon amikor letettem a könyvet, és még most is, nem a borzalom vagy a szomorúság maradt meg bennem, hanem az, milyen szép és tiszta is lehet a szerelem.
Na de kezdjük az elején! A sztori két szemszögből - Lochanéból és Mayáéből - bontakozik ki a szemünk előtt. Nehéz helyzetben van a családjuk: apjuk elhagyta őket, anyjuk nem akarta őket, így pedig a pasizásba és az ivásba menekül, és cseppet sem érdekli, hogy 5 kiskorú gyerekét istápolja. Így a két legidősebb, Lochan és Maya veszik kezükbe a dolgokat, és nevelik fiatalabb testvéreiket: az épp tinédzser lázadását élő Kitet, a hiperaktív Tiffint és a cuki, de még nagyon gyerek Willát. Lochan igazi zseni, rendkívül szorgalmas és értelmes, de annyira visszahúzódó, hogy már az is gondot jelent neki, hogy egy-egy szót kinyögjön bárkinek, aki nem családtag. Szeretnivaló és értelmes, de megviselte az élet. Viszont nagyon kitartó és bármit megtenne azért, hogy a legidősebbként összetartsa a családját.
Ebben egyetlen támasza van, a 13 hónappal fiatalabb húga, Maya. Érdekes egyébként, hogy Mayáról viszonylag keveset tudunk meg a könyvből. Nem igazán tudjuk, van-e bármi hobbija vagy hogy melyik tárgyból a legjobb. Viszont cserébe tudjuk, hogy igazi támasza Lochannek, akivel születésétől kezdve elválaszthatatlanok, legjobb barátok, és Maya elképesztően felnéz a bátyjára.
Viszont az a nagyon érdekes, hogy a fülszöveggel ellentétben ez az egész szerelem dolog a regény elején egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Pontosan ettől működik szerintem a történet. Szinte alattomosan elaltat, leszedál a szeretnivaló testvéri-baráti-társi pillanatokkal, hogy mikorra eljutunk odáig, hogy maguk a szereplők is rájöjjenek, mit éreznek egymás iránt, annyira magától értetődik a dolog, hogy sem erőnk, sem kedvünk nincs tiltakozni, hiába a címben is emlegetett tilalom. A tabu - ami már kimondhatatlan.
Nagyon tetszett, hogy ilyen lassan bontakozott ki Maya és Lochan kapcsolata, pont azért, mert így volt időnk megismerni őket. Nem hiszem, hogy így működött volna a dolog, ha rettentő hamar egy testvérszerelem közepébe csöppentünk volna, mert egyszerűen... nem lett volna hiteles. Ennek lassan kellett felépülnie, és habár az világos, hogy a születésüktől fogva nem követhetjük végig az életüket, de kellett az idő, hogy aztán amikor eljutunk a robbanásig, azt mondhassuk: furcsán logikus, ami történik.
Mert hogy az. Lehet beszélni arról, amit a szereplők maguk is emlegetnek: a pszichológiai traumáról, ami ezt a furcsa vonzalmat okozza. De közben... valahogy természetes az egész, és egyáltalán nem csak a trauma miatt. Furcsa módon minden diszfunkcionalitása ellenére egy tökéletes családként működik a Whiteley család. Ha nem nézzük, mik a rokoni szálak, ez teljesen egyértelmű. Maya tipikus anyuka, Lochan a gondoskodó apuka, és van három gyerekük, akikre vigyáznak és akikért mindent megtennének. Ha leszámítjuk a tényleges anyukát... minden erre mutat, ők egy tökéletes család. Problémákkal, persze, de egy igazi család. Ahol az anyuka és az apuka fáradtan jön haza, de meg kell vacsoráztatni a gyerekeket, rávenni őket, hogy írják meg a leckét és takarítsanak el maguk után. Játszani a kicsivel és kordában tartani a tinédzsert, és elmenni vásárolni és kifizetni a számlákat, a kevéske pénzt beosztva, ami sosem elég mindenre. És mellette valahogyan megpróbálni pihenni, és lehetetlen módon időt találni kicsit a magányra és egymásra.
Itt bizony Lochan és Maya a szülők. Kényszerűen kerültek ebbe a szerepkörbe, de azok. És itt merül fel a kérdés: hát csoda, hogy ténylegesen is elkezdtek házastársakként viselkedni? Csoda, hogy a lelki traumák és a skatulya közepette, amibe az élet sodorta őket, egymásba szeretnek? Amikor csak egymásra számíthatnak, amikor társak, akik szülőkként nevelik a rájuk bízott kicsiket? Ott ez a félelmetes mértékű szeretet - testvéri, baráti, bajtársi -, ami adott, megspékelve azzal, hogy a titkok és más nehézségek miatt nem nyílhatnak meg igazán a családon kívül senkinek, és így csak egymásra támaszkodhatnak. Két fiatal, akiknek rettentő korán szakadt a nyakukba minden, és a világ felfedezése gyakorlatilag a házuk falai közé korlátozódik. Hát csoda az, hogy ez lesz a vége?
Attól igazán nehéz ez a helyzet, hogy erre csak azt lehet válaszolni, hogy nem. Egyáltalán nem csoda. A történet legelejétől, a legártatlanabb pillanatokban is minden jel erre mutat, minden út errefelé vezet. Pedig a regény legelején szó sincs szerelemről. De olyan magától értetődően alkotnak párost, hogy az tagadhatatlan. És végigéli az ember a főszereplőkön keresztül a tiszta és ártatlan szerelmet... ami valójában nagyon is bűnös.
A sztori igazi tragédiája pedig nem csak a testvérszerelem. Az egész család tragédiája ez. Annyira lehet szeretni ezeket a gyerekeket, annyira jól van megírva a történet, hogy az olvasó is azt a törődést és felelősséget érzi a kicsik iránt, amit Maya és Lochan. És végig retteghetünk értük is. És persze Maya és Lochan tragédiája is, külön-külön. Mert ezek a fiatalok okosak - pontosan fel tudják mérni ésszel, mit tesznek éppen, és ez még rátesz egy lapáttal a fájdalomra.
Ez a könyv megvisel, megráz, elszomorít, elborzaszt, fáj... egyszerűen csak fáj. Olyan tiszta és olyan szép, és közben annyira bűnös... Az tuti, hogy nem lehet érzelem nélkül végigcsinálni.
Mégis... ha így utólag, ha valaki megkérdezné, milyen szóval jellemezném a könyvet, aztán mondanám, gyönyörű. Tragikus? Igen. A világ egy legnagyobb tabujáról szól? Igen. Mégis olyan gyönyörűen van megírva, hogy az valami elképesztő. Kedves és szeretnivaló, és még csak nem is akarja leerőltetni a testvérszerelem témát a torkodon. Mert hogy nem kell erőltetnie: mire a sztori eljut odáig, hogy ez téma legyen, már menthetetlenül megszeretted a szereplőket, együtt is, külön is, és annyira elmerültél az életük nehézségeiben, az életük tragédiájában és abban, hogy miért is lehetnek ilyen érzelmeik, hogy magától értetődőnek tűnik minden, ami történik. És pontosan ezért roppant érdekes ez a könyv. Mert rávesz, hogy egyszerre éld meg a korábban már említett ellentéteket. Bűnt és tisztaságot.
NAGYON AJÁNLOM
U.i.: Az értékelés ívébe nem fért bele, és kissé spoileres is, szóval csak saját felelősségre tessék olvasni, de muszáj leírnom. Sok-sok pirospontot küldenék innen az írónőnek, amiért az első szexet ennyire realisztikusan és szépen tudta megírni egyszerre. Nem semmi úgy gyönyörű romantikát teremteni, hogy közben egyáltalán nem söpri a szőnyeg alá az első nehézségeit: a tudatlanságot, a bénázást, a fájdalmat, a bizonytalanságot...
Olvass bele a képre kattintva!
Nyereményjáték
A világon számtalan tabu létezik, nem csak a vérfertőzés, hiszen ezalatt a fogalom alatt értünk minden olyan jelenséget, amiről az emberek nem beszélnek szívesen, vagy épp próbálnak úgy tenni, mintha nem létezne. Ebben a játékban az lesz a feladatotok, hogy egy-egy leírás alapján megfejtsétek, éppen melyik taburól is van szó. Ezek lehetnek olyanok is, amik ma már kevésbé számítanak annak, ám mégis sokan feszengenek, ha szóba kerül. A játékban résztvevők között három nyereménypéldányt fogunk kisorsolni.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Férfi lélek női testben, vagy női lélek férfi testben.
A turné menetrendje
11/24 Always Love a Wild Book
11/26 Sorok között
11/28 Kelly & Lupi olvas
11/30 CBooks
12/02 Dreamworld
12/04 Deszy Könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések