Rosamund Hodge: Cruel Beauty


Rosamund Hodge: Cruel Beauty


A Graceling a Szépség és a szörnyeteggel találkozik ebben az elsöprő fantasyben, amiben egy lány utazását követhetjük, miközben beteljesíti a végzetét, és a szörnyetegét, aki az útjába áll - azzal, hogy elrabolja a szívét.

A klasszikus tündérmesén, a Szépség és a szörnyetegen alapuló Cruel Beauty egy ragyogó szerelmi történet a legmélyebb vágyainkról és a hatalomról, amivel megváltoztathatjuk a sorsunkat.
Születése óta Nyxet a királysága fölött uralkodó gonosznak szánták - mindezt egy bolond alku miatt, amit az apja kötött. És születése óta arra nevelték, hogy megölje őt. 
Nincs más választása, mint hogy teljesítse a kötelességét, ezért Nyx neheztel a családjára, amiért soha nem próbálták megmenteni, és utálja magát, amiért el akar szökni a sorsa elől. Mégis a tizenheteik születésnapján Nyx ott hagyja a családját, hogy hozzámenjen a hatalmas, halhatatlan Ignifexhez. A terve? Elcsábítja őt, majd elpusztítja elvarázsolt kastélyát és megtöri a kilencszáz éves átkot, amelyet a szörny a népére bocsátott. 
De Ignifex egyáltalán nem az, amire Nyx számított. A furcsán elbűvölő úr elcsábítja őt, a kastélya pedig - az állandóan változó, varázslatos szobák útvesztője - elbűvöli. 
Ahogy Nyx kutatja a megoldást hazája felszabadítására Ignifex titkainak felfedésével, azt veszi észre, hogy akarata ellenére vonzódik hozzá. Még ha képes is megszeretni esküdt ellenségét, hogyan tagadhatná meg a kötelességét, hogy megölje őt? A rohamosan szaladó idővel is szembenézve Nyxnek döntenie kell, mi a fontosabb: királysága jövője vagy a férfi, akit sohasem kellett volna megszeretnie.


Véleményem:
Erre a könyvre először a borítója miatt figyeltem fel. Egyszerűen gyönyörű. És nem csak azért, mert már ránézni is jó, hanem mert nagyon okos. Mivel egy Szépség és a szörnyeteg feldolgozásról beszélünk, a borítóban is behozni a rózsa motívumot nagyon jó gondolat, és közben mindezt úgy teszik, hogy nem egyszerűen rátesznek egy szál rózsát a borítóra. Egyébként a könyv olvasása után is azt mondhatom, hogy imádom a borítót, mert még köze is van a könyvhöz, a lépcső, a rózsa és a vörös ruhás lány is mind megjelennek ténylegesen is a történetben. 

Forrás
A másik ok, amiért olvasni szerettem volna ezt a regényt, hogy nagyon szeretem a mesefeldolgozásokat. A Szépség és a szörnyeteg pedig ráadásul az egyik kedvenc mesém, és a tartalom alapján nagyon úgy tűnt, hogy valami tényleg újszerűt sikerült kihozni a történetből.

Egyébként az újszerű valóban igaz is, bár nem teljesen abban az értelemben, mint amire számítottam. A fülszöveg és a könyvelőzetes alapján valamilyen kemény harcost vártam, abban a klasszikus verekedős-gyilkolós értelemben, mint amilyen a már emlegetett Graceling főszereplője vagy mondjuk Katniss. Tehát aki valamilyen kardokkal és más fegyverekkel hadonászó, közelharcban edzett, izmos főhősnőre számít, az csalódni fog. Ugyanis a mi főhősnőnk, Nyx, egészen mással küzd. 

És ezzel el is érkeztünk a második dologhoz, ami meglepett. Valahogy a fülszövegből és a könyvelőzetesből nem derül ki, hogy ebben a történetben mennyire szerves része van a görög-római mitológiának. Pedig ez már néhány oldal után kiderül. Egyrészt a szereplők nevéből: Nyx, Ignifex, de hogy szembeszökőbb példákat mondjak, Nyx édesanyjának neve Thisbe volt, a nagynénje Telomache, az apja Leonidas. A sziget neve, ahol élnek Arcadia, az országé pedig Romana-Graecia. A hős uralkodójuk (valaki olyasmit képzeljetek, mint Artúr) neve Claudius. Ja, szóval jó hosszan sorolhatnám, de felesleges is lenne, a lényeg szerintem átjön.
De nem csak a nevekben jelenik meg a klasszikus mitológia, ugyanis a szereplőknek ténylegesen is ez a vallása. Áldozatokat mutatnak be az isteneknek, a családoknak saját védelmezője van, és alapvetően rengeteg szokásukban meglátszik ez. (A hősnőnk az esküvőjén a vőlegény jelenlétének hiányában konkrétan egy kőhöz megy hozzá, ami a férjet jelképezi.)

Na de azt mondtam, hogy a hősnőnk mással küzd, nem az erejével. Mi köze ennek a görög mitológiához? Nagyon is sok. Arcadia szigetét ugyanis egy gonosz démon - aki a könyvben Gentle Lord, azaz Kegyes Úr néven fut - elzárta a külvilágtól. Ő irányítja a sziget lakóit, és amennyiben azok nem úgy szolgálják őt, ahogyan azt elvárja, rájuk uszítja a démonjait. A Kegyes Úr legyőzésére létrejött egy titkos társaság, a Resurgandi, amelynek Nyx apja is a tagja. A Resurgandi Hermetikus varázslatokkal foglalkozik. Hitük szerint (és úgy tűnik, igazuk is van) minden a négy elem összessége, és minden elemhez tartozik egy úgynevezett szív, ezek segítségével lehet irányítani őket. A Resurgandi tagjai évek óta dolgoznak egy terven a Kegyes Úr legyőzésére, és végül úgy érzik, rájöttek a megoldásra. Ehhez viszont szükség van egy beépített emberre, ő lesz a főszereplőnk.
Ahhoz, hogy megszabaduljanak a Kegyes Úrtól, Nyxnek meg kell keresnie mind a négy elem szívét a házában és hatástalanítania kell őket. Ezzel megtörné a Kegyes Úr hatalmát is, és visszaadná Arcadia szabadságát. Na, erre edzették Nyxet, a szívek megérzésére és hatástalanítására, nem pedig szó szerinti értelemben vett harcra.

És a meglepetésem csak tovább nőtt, ugyanis minden látszat ellenére ez nem csupán egy Szépség és a szörnyeteg feldolgozás. Ugyanis bizonyos elemek nem erre a mesére jellemzőek, nekem konkrétan Rumpelstiltskin és a A kékszakállú herceg vára is eszembe jutott olvasás közben. A Kegyes Úr ugyanis minden este megkérdezi Nyxtől, hogy megpróbálja-e kitalálni a nevét. Ha igen, és nem sikerül neki, akkor megöli, ha pedig kitalálja, akkor szabad lehet. És még egy Rumpelstiltskin elem: a Kegyes Úr alkukat köt. Mindenkivel, aki akar tőle valamit, és cserébe mindig kér valamit. De nyilvánvalóan nem mindig úgy teljesülnek ezek a kívánságok, ahogyan azt az alkudozó várja. Jó példa erre Nyx is. Nyx édesanyja gyermeket szeretett volna, de nem esett teherbe, és ez nagyon megviselte. Nyx apja nagyon aggódott érte, és végül a Kegyes Úrhoz fordult segítségért. Ő bele is egyezett, hogy segít neki, de két dolgot kikötött: egyrészt nem fog fiuk születni, hanem két lányuk. Az alku másik fele pedig az volt, hogy az egyik lányt majd hozzá kell adniuk feleségül. Azt azonban elfelejtette megemlíteni, hogy Thisbe nem fogja tudni kihordani a két gyereket, és belehal majd a szülésbe. Ilyenek az alkui. 
Ami pedig a Kékszakállút illeti, megkapjuk az ajtónyitogatást is, miközben Nyx a szíveket kutatja, illetve megjelennek a korábbi feleségek is. 
Görög mitológiai történeteket is kapunk, valamelyiket csak elmesélik, de pl. Pandóra története szerves része az egésznek. 

És ha már szóba került, az egyik legérdekesebb elem - legalábbis szerintem - az előbb említett alku, és annak következményei. Mert bár a fülszövegből nem derül ki, Nyxnek van egy ikertestvére, Astraia. Az apjának pedig döntenie kellett, hogy melyiküket áldozza fel és adja hozzá a Kegyes Úrhoz. Ő pedig Nyxet választotta, és ez érthető módon dühöt, már-már gyűlöletet kelt benne. Egyrészt haragszik az apjára, amiért képes volt feláldozni, másrészt haragszik a húgára, amiért nem őt választotta az apjuk, és még a nagynénjére is haragszik, amiért mindebben segédkezik. (A nőtől amúgy kirázott a hideg, van egy jelenet, ahol konkrétan képes elkezdeni "tanácsokat" osztogatni az esküvő előtt Nyxnek, hogy hogyan tegyen a Kegyes Úr kedvére.) Sőt, még a rég halott édesanyjára is, amiért annyira gyereket akart, hogy az apja alkut kötött. Egyszóval Nyx tele van gyűlölettel, teljesen jogosan. A főhősnőnk ereje pedig tulajdonképpen ebből fakad, és ez nagyon tetszett. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örültem volna egy igazi, Üvegtrón-féle gyilkolásra kiképzett hősnőnek, azért így sem volt rossz.

Ami pedig a férfi főhőst, illetve inkább főhősöket illeti, kapunk egy szerelmi háromszöget is, ami elég meglepő, hiszen ilyesmi az eredeti mesében nincs. Itt azonban a démon házában két férfi is van, aki valamilyen módon vonzza Nyxet. Az egyik Ignifex, a Kegyes Úr. A két pasi közül én őt szerettem jobban, amit megtudunk, azok alapján ő a rejtélyesebb, illetve nyilvánvaló feszültséget kelt bennünk, hogy egyrészt szeretjük, másrészt tudatában vagyunk, hogy milyen borzalmakat tett korábban.
A másik pasi Shade, aki szó szerint Ignifex árnyéka, és minden értelemben pont ellentéte Ignifexnek. (Egy kivétel azért van, neki is megvannak a maga titkai.)

Ők voltak azok, akiket többé-kevésbé kedveltem, bár voltak jobb és rosszabb pillanataik. Akiktől viszont a falra másztam, Nyx családja. Az apját érthető okokból alig bírtam elviselni, különösen akkor akadtam teljesen ki, amikor kiderült, hogy a lányát olyan történetekkel traktálta, amelyekben a főszereplők feláldozták magukat valamiért. A húga konkrétan tenyérbe mászó volt, és akármivel próbálják is megmagyarázni a tetteit, félelmetesen önző. A nagynénje pedig szerintem mindenkinek egyértelmű, aki olvassa a könyvet, nem szeretnék most rá külön kitérni, majd úgyis mindenki rájön, ezt a spoilert nem lövöm el. 

A történet pedig a már emlegetett két szálon fut. Egyrészt Nyx igyekszik megtalálni mind a négy szívet a Kegyes Úr házában, és végigkutatja az egész házat. Csakhogy a ház állandóan változik, és sok ajtóhoz nincs is is kulcsa. Ezért folyamatosan keresgél és próbál újabb kulcsokat megszerezni a férjétől. 
A másik szál pedig a rejtélyeké. Nyx próbál rájönni, ki is valójában Shade, milyen kapcsolatban van Ignifex-szel, mi Ignifex igazi neve és miért van az, hogy hol kedves, hol nem. 

Összességében a történetben nagyon tetszett, hogy kicsit bátrabban el mert rugaszkodni az alapanyagától, és az is nagyon jó ötlet, hogy a görög mitológiával fűzte egybe ezt az egészet. (Tudtátok, hogy a Szépség és a szörnyeteg mese egyik alapja igazából egy görög mítosz? Ámor és Psziché története, érdemes elolvasni. Már csak azért is, mert ebből is kapunk elemeket.) Az egyik dolog, ami nekem furcsa volt, pont ez: egyrészről nagyon sokat kapunk a mitológiából, és ez egy jól megalapozott világot adna, és ad is. Viszont időre-időre azért felbukkannak a klasszikus mesei elemek is, ezek kevésbé vannak kifejtve, így nekem kevésbé illettek a világba. Pl. a beszélő madár. 

És a görög mitológiai alappal is voltak azért gondjaim. Én nagyon szeretem, szóval nem okozott problémát, hogy tudjam, melyik isten ki és mi a szerepe, de ezt sokszor elmulasztja megmagyarázni az írónő, alapból feltételezve, hogy mindenki ismeri a görög főisteneket. (Ez persze jó lenne, meg elvileg tanuljuk is, de azért nem vagyok benne biztos, hogy mindenki meg tudja mondani, minek az istene Hermész.) A kisebb történeteket persze szerencsére kifejti, de a nagyobb dolgokat alaptudásként kezeli.
És a mitológiai világgal még egy gondom volt, ami ennél azért nagyobb. Nem tudtam eldönteni, hogy az írónő direkt keveri a kettőt vagy ő maga sem tud különbséget tenni, viszont a római és a görög elemek folyamatosan keveredtek. Volt Thisbé és volt Claudius. Aztán például hiába vannak görög isteneink, a családi jelmondatok stb. latinul vannak. Nekem ez kissé képzavar.
Hasonló okokból furcsállottam az országok nevét is. Nem igazán értem, miért lettünk Romana-Graecia, amikor nyilvánvaló, hogy ez mit jelent, ahogyan az is, hogy Anglia Britanniát jelenti, és a felsózott föld Karthágó...

Aztán amit még negatívumként tudnék említeni... Ez a szerelmi háromszög nekem kicsit sok volt, és alapból a történet fülszövegéhez képest elég sok a romantika. Ráadásul kicsit megalapozatlannak éreztem a főhősnőnk vonzalmát, örültem volna, ha kicsit jobban kifejti az írónő, hogy mégis miért vonzza ennyire Ignifex. Így sok esetben azt kapjuk, hogy veszekednek, a következő pillanatban meg már csókolóznak. 
Így is szerettem a szereplőket, és szurkoltam is, hogy valami jó véget kapjanak, de mindenképpen jobban ki lehetett volna fejteni, mert maradt egy kis hiányérzetem.

Összességében azért a rejtély eléggé lekötött, kíváncsi voltam, bejön-e, amire gondolok, és a végén lévő fordulat nagyon jó ötlet volt, nem azt a szimpla Szépség és a szörnyeteg befejezést kapjuk, mint szoktuk. Az alkuk nagyon tetszettek, a görög mitológiának is örültem, még ha nem is vagyok vele teljesen elégedett. És annak is örültem, hogy kicsit jobban elrugaszkodtunk a mesétől, mint általában a feldolgozásokban.
Nem pont arra számítottam, amit kaptunk, és nem került a könyv a kedvenceim közé, de nem bántam meg, hogy elolvastam, mert szórakoztató volt. És nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Hamupipőke történetet hogyan fogja majd beilleszteni ebbe a világba, és konkrétan melyik fázisába, még a könyv előttibe vagy a könyv vége utániba.

AJÁNLOM


Könyvelőzetes (magyar felirattal):





Kiegészítés:
Ilyet nem szoktam írni, de most képtelen vagyok nem beleírni az értékelésbe, még ha csak külön is. Van nekem egy Árnyvadász rajongói oldalam is, Cassandra Clare könyvsorozatához, és nagyon jókat nevettem azon, hogy mennyi árnyvadászos elem bukkant fel. Ez nyilvánvalóan véletlen, de... Majdnem szó szerint megkapjuk a parabatai eskü szövegének egy részét, van egy ezüstszínű hajú szereplőnk (helló, Jem!), egy fekete hajú, macskaszemű szereplőnk (Magnus!), és a hab a tortán az volt a könyv vége felé, amikor így búcsúznak: Ave atque vale!

Rendeld meg a képre kattintva!