Rainbow Rowell: Fangirl


Rainbow Rowell: Fangirl

Kiadó: St. Martin's Press
Oldalszám: 448

Történet a fanfictionökről, a családról és az első szerelemről.
Cath Simon Snow rajongó.
Oké, persze az egész virág rajong Simon Snowért. 
De Cath számára rajongónak lenni maga az élet - és igazán jó is benne. Ő és az ikertestvére,
Wren elmerültek a Simon Snow sorozatban még gyerekként. Ez segítette át őket azon, hogy édesanyjuk elhagyta őket.
Az olvasás. Aztán az újraolvasás. A Simon Snow fórumok látogatása, Simon Snow fanfictionök írása, beöltözve a mozifilmek premierjére várakozás...
Cath testvére azonban már kinőtt a fandomból, de Cath nem engedi el. Nem is akarja.
Most, hogy főiskolára mennek, Wren elmondta, hogy nem akar Cath szobatársa lenni. Cath teljesen egyedül marad, a komfortzónájából kiszakítva. Kap egy szúrós szobatársat egy elbűvölő, állandóan a szobájukban lógó pasival, egy kreatív írást tanító professzort, aki úgy gondolja, hogy a fanfictionök jelentik a civilizált világ végét és egy jóképű csoporttársat, aki szívesen beszélget vele a szavakról. És képtelen nem aggódni az apjukért, aki szívből szereti őket, de nagyon sebezhető, és még sohasem volt ennyire egyedül. 
Cath számára a nagy kérdés: Meg tudja csinálni? Képes végigcsinálni ezt az egészet anélkül, hogy Wren fogná a kezét? Készen áll arra, hogy önálló életet kezdjen? És a saját történeteit írja?
Vagy továbbra is valaki más történetében fog élni?


Többször kaptam már olyan kérdést, hogy melyik könyvszereplőre hasonlítok a leginkább. Soha nem tustam normális választ adni, de most végre! Jelentem, megtaláltam a szereplőmet, Cath az a szereplő, akivel pillanatok alatt tudtam azonosulni. De meg sem lepett a dolog, nem véletlenül akartam én annyira olvasni ezt a könyvet.

Az alapötlet rögtön megfogott. Én magam is a fanfiction világból érkezem, így ha egy könyvben ennek ekkora szerep jut, akkor azt olvasnom kell. Ráadásul csak rá kell nézni a borítóra, és sejteni lehet, hogy valamilyen szinten érinteni fogjuk a Harry Potter fandomot. És nem is csalódtam, a fanfictionök írása, olvasása tényleg nagyon fontos szerepet játszik a történetben. A főszereplőnk ugyanis egy nagyon népszerű folytatásos fanfiction szerzője. Ennek megfelelően az egész könyvben ezt a történetet írja, hogy elkészüljön még azelőtt, hogy megjelenne az általa oly nagyon kedvelt Simon Snow sorozat utolsó kötete. 

A szereplőnk nem csak említés szintjén írja a fanficeket, hanem konkrétan bizonyos időközönként még részleteket is kapunk az írásaiból. Sajnos azt kell mondanom, talán túl sokat is. Nem mintha nem szórakoztam volna nagyon jól rajtuk, főleg azoknak lesz különösen vicces, akik rendszeresen olvasnak/olvastak HP ficeket. Ugyanis bár egy másik kitalált fandom részeivé válunk, a Simon Snow történet félelmetes mennyiségű párhuzamot mutat a HP sorozattal. Bár a sok apróságot nagy eséllyel csak az fogja igazán értékelni, aki valódi rajongó és maga is a HP fanfiction világ tagja. (Jelentem, Cath slash sztorit ír!) Na de visszatérve, nekem kicsit sok volt a részletekből, talán pont azért, mert nem egy teljes történet bontakozott ki előttünk, hanem csak itt-ott belekaptunk a Cath áltat írt ficbe. Sokkal jobban élveztem volna a részleteket, ha folytatásai lettek volna egymásnak, valóban történet a történetben jelleggel. Vagy ha nem is, legalább az adott fejezethez kicsit jobban kapcsolódhattak volna. Néha persze ez is megvolt, de a legtöbb esetben csak halványan vagy még annyira sem. Ezt a fanfiction szálat ebben a formában jobban ki lehetett volna használni véleményem szerint.

Más szempontból viszont jól kezelte a fanfictiönök témáját. A kreatív írás órán előkerül a régi vita arról, hogy a fanfictionök mennyire minősülnek saját történetnek, és mennyiben plágiumnak. Illetve a romantikus szálba, és a Wren-Cath közötti testvérkapcsolatba is nagyon szépen belefonta az írónő annak jelentőségét, hogy Cath ezeket a történeteket írja. Hiszen Cath számára ez nem egyszerű hobbi, hanem a személyiségének része, és akik igazán közel állnak hozzá, valamilyen formában bele fognak folyni a fanficvilágba is. 

Ami a karaktereket illeti... Cath-et, a főszereplőnket nagyon megkedveltem, nagyon jót nevettem a hülyeségein, és ahogy már írtam is korábban, könnyen tudtam vele azonosulni, valószínűleg pont azért, mert én is ilyen dilis vagyok. :) Kicsit magának való, de jól érzi magát így, akárki akármit mond. Nem hajlandó csak azért csinálni valamit, mert rá akarja erőltetni. Lehet, hogy nem értik meg a körülötte levők, hogy neki a bulizásnál nagyobb szórakozást jelent a szobájában kuksolni és Simon sztorikat írni, de akármennyit erőltetik is, nem megy el leinni magát. Ez kifejezetten szimpatikus. És jól megmutatja azt is, hogy a burokból is ki lehet mozdulni úgy, hogy nem hagyja el útközben önmagát.

Forrás
A kedvenc szereplőm rajta kívül pedig kétségtelenül Levi, az a bizonyos fiú, aki állandóan Cathék szobájában lóg a fülszöveg szerint. Nagyon szeretnék egy ilyen fiúval találkozni, egy hasonlót ismerek is, és elképesztően jó barát. Levi az a fajta ember, aki mindenkivel kedves, aki mindenkire mosolyog, mert az semmibe nem kerül. Komolyan mondom, már attól jobb kedvem lett, hogy egy ilyen pozitív életszemléletű emberről olvashattam. Volt egy mélypontja, ami miatt még mindig haragszom rá egy kicsit, de ettől függetlenül is imádtam. 

És akkor eljutottunk arra a pontra, ahol olyasmikről is kell írnom, ami annyira nem tetszett sajnos. Egyrészt Wrent az esetek többségében jól felképeltem volna, de igazából neki ez a szerepe, úgyhogy ezért még nem tudok haragudni. Volt nekem is olyan ismerősöm, aki úgymond "elzüllött" az egyetemen, szóval jó dolog, hogy kapunk egy ilyen idegesítő szereplőt, aki megmutatja, hogy az ivás meg a bulizás nem megoldás mindenre. 

De amit ennél is jobban sajnáltam, hogy a nagyon jó alapötlethez egy elég lassú sztorit kaptunk. Minden kicsit lassú benne. Lassan bontakozik ki a konfliktus is, több mint 50 oldal elolvasása után még mindig nem tudtam, hogy akkor most konkrétan miről is szól majd a történet... És a sztori lassúságára még rátesz egy jó nagy lapáttal az, hogy piszok sok Simon Snow részletet kapunk, ami persze sokszor vicces, de sokszor nagyon felesleges, és csak arra jó, hogy növelje az oldalszámot.

Szóval egy aranyos történet, de sajnos el nem ájultam magától a sztoritól. A fanfictonös világ miatt mindenképpen maradandó lesz, rettenetesen örülök, hogy valaki hozzá mert nyúlni, és biztos vagyok benne, hogy akinek akármilyen minőségben - akár íróként, akár olvasóként - köze van a fanficvilághoz, az ezt a részét nagyon fogja élvezni. Főleg, ha a Harry Potternek volt rajongója. Bizonyos jeleneteknél konkrétan elfogott a nosztalgia az utolsó Harry Potter könyv megjelenésével kapcsolatban. 

Akinek elég egy könnyed főiskolás sztori egy fanficfüggő lányról, mindenféle nagyobb konfliktus nélkül, az fogja élvezni, az biztos. Nekem is tetszett, de hatalmas szerelem azért nem lett. És a fanfices háttér nélkül nem tudom, mennyire értékeli az, akit ez a világ teljesen hidegen hagy. Érintünk komoly témákat, kapunk szerelmi szálat is, de valahogy mégsem össze minden tökéletesen. Azért én

AJÁNLOM

5 megjegyzés

Írj megjegyzést
Liliane_Evans
AUTHOR
2014. április 10. 20:44 delete

Ez nagyon jó lehet, köszi hogy írtál róla! :D Bár én nem írtam fanficeket, max a fióknak, de elég sokat olvastam belőlük. Még egy online Roxfortnak is tagjam voltam ahol rengeteget olvastam, azok voltak a szép idők... *öregnek érzi magát 22 évesen*

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2014. április 10. 20:49 delete

Szerintem ezt a fanfiction életérzést nagyon jól hozza, úgyhogy ez a része biztos tetszeni fog. :) Ezért akartam én is ennyire olvasni. :D

Reply
avatar
Liliane_Evans
AUTHOR
2014. április 10. 20:53 delete

Fel is került a várólistámra. :))

Reply
avatar
2014. december 11. 17:18 delete

Valami infó hogy mikor jelenik meg magyarul? :( Nagyon érdekelne de sajnos nem valami jól tudok angolul :'(

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2014. december 11. 20:28 delete

Sajnos magyar megjelenésről egyelőre semmit nem tudok. :(

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!