Tara Sivec: Csábítások és csemegék



Sírvaröhögős muszájkönyv
Csábítások és csemegék

A blogturnéról



A Könyvmolyképző jóvoltából jelenik meg a Tara Sivec - Csábítások és csemegék című könyve, ami nem csak szexi, de igen szórakoztató is.
Claire szókimondó, humoros és - gyűlöli a gyerekeket. Murphy ezt nem hagyhatja, ezért ismerősei között neki születik először gyereke. Claire szemszögén keresztül kalandozunk végig a könyvben és természetesen megtudhatjuk, egy nő életéből mik nem hiányozhatnak. A csokoládé! … és Nyúl Úrfi sem.
A turné tagok többsége az egész könyvet idézte volna, ezért rendhagyó módon, minden turné állomáson egy-egy idézet vár titeket.

Eredeti cím: Seduction and Snacks
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 376
Fordító: Farkas János
ISBN: 9789633990513
Sorozat: Csokoládéimádók 1.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,24)
Megrendelési link

Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa a saját vállalkozását, hogy a mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.
Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét.) És bár egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékeszik Claire-ből, a lány gondoskodik róla, hogy ezúttal mély nyomot hagyjon a fiúban.
Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát. Ám semmi ilyen nem történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az „örökkön örökké”.
Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll… hát legyen!

Véleményem



Amit rögtön az elején szeretnék tisztázni: minden látszat ellenére a Csábítások és csemegék nem erotikus könyv! Ez egy chick-lit sztori.

A chick-lit történetekkel az esetek többségében az a problémám, hogy úgy próbálnak viccesek lenni, hogy közben valamit elvesznek a másik oldalon. Általában ez az szokott lenni, hogy a főszereplő nő a végtelenségig bénácska, hülye, megszállott, esetleg ez mind együtt. (Gondoljunk csak Bridget Jones ámokfutására!) Innentől kezdve pedig számomra idegesítővé válnak, és sokszor még akkor sem vagyok képes végigolvasni a sztorit, ha egyébként maga a történet tetszene.

Amikor nekiálltam a Csábítások és csemegéknek, őszintén tartottam ettől. De nem sokáig, mert rögtön az első oldalon biztossá vált, hogy Tara Sivec stílusa egyedi és tényleg humoros. Anélkül hogy spoilereznék, azt hiszem, elárulhatom, hogy rögtön a könyv elején főszereplőnk arról fejti ki a véleményét, hogy miért nem akar gyereket. És ebben a témában ilyen humorosan összeszedve az érveket még soha nem olvastam – a slussz poén pedig az, hogy kiderül, minden észérv ellenére a főhősnőnkben bizony egy anyát tisztelhetünk. 

Muszáj kicsit szemezgetnek ebből a részből, csak hogy érezzétek, mire is gondolok:


„Tudjátok, miért döntöttem így? Az egészségügyi oktatófilm miatt, amit hatodik osztályban vetítettek nekünk. Még a hetvenes években készítették, és egy nő úgy üvölt benne, mintha meg akarnák ölni, és csorog az izzadság a homlokáról, amit a férje gyengéden törölget, miközben azt ismételgeti a feleségének, hogy az milyen nagyszerűen helytáll. (...) Míg a legtöbb lány, amikor a kisbaba felsírt, meghatottan rebegte, hogy Jaj de cuki!, addig én undorodva néztem körül, és magamban csak annyit mondtam:
– Mi a fene baja van itt mindenkinek? Ez NEM normális!”

„És nevetnek minden büfin és mosolyognak minden pukin. És valahogy sikerül minden egyes megszólalásukba beleszőni a „kaki” szót, és eltűnődsz, hogy akkor most ki is a bolond itt, de tényleg.”

„Meg aztán, nézzünk szembe a tényekkel, emberek: senki sem mer őszintén beszélni a szülésről. Még az ember saját anyja sem.
– Ó, elfelejtesz minden fájdalmat, amikor a kezedben tarthatod azt az édes kis csöppséget!
Baromság! SZEMENSZEDETT HAZUGSÁG! Minden barát, rokon meg okoskodó idegen a sarki boltban, aki azt mondja, hogy a szülés nem is olyan rossz, az egy hazug szarzsák.”


És ahogy haladt tovább a történet, ez csak még sokkal jobb lett. A főhősnőnk, Claire persze bénácska kicsit, persze, mindenféle hülye helyzetbe keveredik, de mindezt képes úgy megtenni, hogy nem másztam tőle a falra. Ez óriási eredmény. Sőt, kifejezetten megkedveltem. Két lábbal a földön áll, és még a legkeményebb szituációkban is képes megőrizni a humorát. Nem csak abból fakadnak a vicces helyzetek, hogy valamit elront, hanem tényleg neki magának is van humora. 

Van még egy nézőpontkarakterünk, a férfi főszereplő, Carter, akit egy szóban úgy lehetne összefoglalni: a spermadonor. 

A helyzet ugyanis a következő: főszereplőink egy egyetemi bulin egyéjszakás kalandba keverednek, aztán útjaik reggel el is válnak.  Még egymás nevét sem tudják. A krach akkor üt be, amikor Claire rádöbben, hogy terhes és próbálja felkutatni az apukát. 

Na de visszatérve Carterre! Nagyon szerettem a Carter szemszögekben, hogy éreztem, egy másik fejben vájkálok éppen. Persze, alapvetően romantikus történetről beszélünk, így Carter nem lehet egy büdös bunkó, megvan a cuki, romantikus oldala. Ennek ellenére pasisak a gondolatai, mindenféle szexuális jellegű megjegyzést hallunk tőle, káromkodást, érezhetően egy férfi.

Az izgalmat pedig sokáig pont az okozza, hogy ezek ketten hogyan és miként találkoznak megint össze, és tudjátok, az a tipikus helyzet áll fenn, amikor minden egymás útjába sodorná őket, de valami mégis hiányzik, mi meg ülünk, kínunkban rágjuk a körmünket és jót szórakozunk, hogy mikor jönnek végre rá mindketten arra, amit mi már persze tudunk. 

És ami a legjobb, hogy a két szuper főszereplő mellé szuper mellékszereplőket kapunk. Először is ott van a kisfiuk, Gavin. Gavin abban a korban van, amikor a gyerekek talán a legviccesebbek. Már beszélnek, nem is keveset, már megvannak a saját gondolataik, próbálják leírni és megfejteni a világot, de ez még nem mindig sikerül nekik teljesen, ráadásul nincs még meg bennük az a bizonyos szűrő. Ami a szívükön, az a szájukon. Innentől kezdve pedig néha olyan dolgokat tudnak mondani, hogy az ember lefordul a székből a nevetéstől. Na, Gavin pont ilyen, némelyik beszólásán képtelen voltam nem hangosan felröhögni. 

Aztán ott van Carter legjobb barátja, Drew, akit szintén imádtam, pedig ő sokkal inkább az a büdös bunkó, akit az előbb emlegettem. Egy igénytelen Casanova, aki gyűjti a strigulákat, közönséges viccekkel, gagyi csajozós szövegekkel… Mégis, mindennek ellenére is imádnivaló. Mellé pedig kifejezetten vicces társ a szexmániás Jenny, akinek nagyon elkelne egy értelmező kéziszótár, mert egyszerűen soha nem találja a megfelelő szavakat, mindig a barátainak kell kijavítaniuk. Ami persze szintén nagyon vicces.


„– Szóval, a belső sávban voltam, amikor egy idióta elém vágott. A fékbe kellett taposnom, hogy ne rohanjak bele a médiumba.
Mindenki abbahagyta, amit csinált, és várták, hogy Jenny kijavítsa a hibáját. Hacsak nem tényleg úgy gondolta, hogy majdnem nekiment valakinek, aki beszélni tud a holtakkal.
– Ööö, Jenny, a mediánra gondoltál, ugye? – kérdezte Jim, amikor már kínosan hosszúra nyúlt a csend az asztalnál.
A lány kezében megtorpant a villa félúton a szájához, és furcsán nézett Jimre.
– Azt a betonizét az autópálya közepén nem médiumnak hívják?
Carter köhögésnek álcázta a nevetését, és láttam, hogy Drew oldalba vágja.
– Semmi gond, Jenny! Úgy nevezed, ahogy akarod – felelte Drew, biztatólag megpaskolva Jenny kezét.”


Az idézetben is szereplő Jim és a párja, Liz (aki Claire legjobb barátnője) kerülnek még bele az egyenletbe, és már kész is a félelmetes(en vicces) csapat.

Ennek a könyvnek minden percét élveztem! Nem kell valami félelmetesen bonyolult cselekményre számítani, nincsenek szerelmi háromszögek, árulások, családi tragédiák, de nem is kell. Van viszont gyerekszáj, romantika, igaz barátság. És ha már a cselekmény szóba került, a szerelmi szálon kívül egy üzlet megnyitása adja a történet alapját, lehet tippelni, mi lesz a neve. (Nem akarom lelőni a poént, hogy pontosan milyen üzletről van szó, de… az is vicces lesz, higgyetek nekem!)

Egyszerűen képtelenség letenni ezt a könyvet! Ha egy olyan regényt kerestek, ami könnyed és extra vicces, és nem zavar titeket egy kis romantika sem, ez a Ti könyvetek. Én már minden barátnőmnek kötelezővé tettem, és nem is kellett őket nagyon sokáig győzködnöm, egy-két részlet elég hatékonyan meggyőzte őket. Az is biztos, hogy én is újraolvasom majd néhányszor, különösen ezeken a sötét, szürke napokon dobhatja fel az ember nyomott hangulatát. 

Alig várom, hogy olvashassam a következő könyvet! Ide nekem, akár már most rögtön!

KEDVENC LETT


Blogturné extra - Még több idézet!

Alig lehet bírni, hogy az ember ne idézze az egész könyvet, mert minden oldalon van valami félelmetesen vicces. De azért még néhány idézetet megérdemeltek.

"– Te anyu barátja vagy? – kérdezte.
Carter csak bólintott némán, tátott szájjal, és egy szót sem bírt kinyögni. Biztos vagyok benne, hogy ha Gavin azt kérdezte volna tőle, hogy szeret-e homopornót nézni, miközben kiscicákat festeget, akkor is ugyanúgy bólintott volna.
Mielőtt bárki közbeléphetett volna, Gavin hátrahajlította az egyik dühös kis öklét, és behúzott egyet Carter férfiasságának. Carter azonnal összegörnyedt, az ágyékára szorította a kezeit, és levegő után kapkodott.
– Jaj, istenem, Gavin! – kiáltottam rá, és odarohantam hozzá. Lehajoltam elé, és magam felé fordítottam, miközben apám és Liz úgy röhögtek mögöttem, mint a hiénák.
– Mi a fene ütött beléd? Nem szabad bántani senkit! SOHA!
Míg Carter lélegezni próbált, apámnak sikerült annyi időre abbahagynia a nevetést, hogy elnézést kérjen.
– Ne haragudj, Claire, ez valószínűleg az én hibám. Megengedtem Gavinnek tegnap este, hogy megnézze velem a Harcosok klubját. 
Claire teljes megszégyenülése vagyok.
– A barátaid miatt betegedtél meg a múltkor. És most azt mondtad, hogy ő a barátod – magyarázta Gavin, mintha ez lenne a világ leg­egyértelműbb dolga."


"– Azt hittem, hazamész – mondtam a pultra könyökölve.
Carter megvonta a vállát, és elmosolyodott.
– Hát, gondoltam, minek menjek haza egy üres házba, amikor itt is ülhetek, és bámulhatok egy kurva jó csajt egész este.
Éreztem, hogy elvörösödöm, és próbáltam elnyomni az idétlen vigyort, ami majdnem szétterült az arcomon.
– Hát, nincs szerencséd, mert ma este, csak én vagyok itt.
Ó nem, egyáltalán nem akarok bókokat kipréselni belőle.
– Akkor jó nagy mákom van, mert te vagy a legistenibb, legszexibb nő, akit valaha láttam."

"– Te tényleg azt a szót használtad, hogy „fondü”?
Drew megvonta a vállát.
– Hát, igen. Jennyvel muszáj állandóan a Food Networköt nézni mostanában. Azóta, hogy ő tervezi a szórólapokat Claire-nek, a fejébe vette, hogy megtanul főzni. Egyik nap húsz percig bóklászott az interneten, hogy találjon valami borcukros receptet, ami alapján cukormázat tud készíteni.
Drew szavai hallatán kitört belőlem a nevetés, és visszatértem a munkámhoz.
– Mondtad neki, hogy megkereshetné azt a cukrot lenn délen is? És felhívhatnád a figyelmét a cukorsüvegre is! – mondtam nevetve.
– Jaj, maradj már, ne legyél farok! Nem volt szívem elmondani neki, hogy azt igazából porcukornak hívják."

"– Az ostor és a bilincs mindig felizgat, óóóó, jeeeeee!
– Gavin Allen Morgan, ha nem hagyod abba ezt a dalt, kiraklak az utcára a szemeteseknek, hogy vigyenek el téged is! – kiabáltam ma már tizedszerre, miközben takarítottam a konyhában az ebéd maradékát.
– Ez uncsi – motyogta Gavin, majd elviharzott a szobájába.
– A szemétről jut eszembe. Mikorra is lesz itt az a Christy gyerek? – kérdezte apám a konyhaasztalnál ülve."

"Én is odanéztem, hogy lássam, mi a gond, és azonnal észrevettem a címet: Leszbikus lovas történetek nagy könyve. A szám tátva maradt az ijedtségtől, és körbepillantottam, hogy vajon más is észrevette-e, hogy pornókönyvek kerültek a könyvtár gyerekrészlegébe.
– Szívem, menj, és válassz egy másik könyvet! – mondta a férfi, és a háta mögé dugta a könyvet.
– De én ezt akarom, mert ebben lovak vannak! – vitatkozott a kislány.
– Hát, ezt sajnos nem olvashatod el, mert felnőtteknek való, nem gyerekeknek.
Finley dühösen puffogva és a szemét forgatva egy másik könyvet nyújtott át a férfinak, aminek az volt a címe: Kakifalók."


"Egyedüli reményünk a lebukás elkerülésére abban nyugodott, hogy a kanapé a folyosónak háttal állt. Gavin most csak a tarkómat és Claire döbbent arcát látta.
– Hát ööö… apukád szerette volna, ha megölelem – felelte Claire.
– Jaj de jó, én is meg akarom ölelni apát!
– NE! – kiáltottunk rá egyszerre."

Nyereményjáték

A könyvben nagy szerepe van a csokoládénak és természetesen Claire kedvenc csemegéje is ez. Ezért pedig mindegyik napon egy édességet majszoló könyves karaktertől olvashattok idéztetet, nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni a könyv címét. Minél több címet találtok ki, annál nagyobb esélyetek van megnyerni a kiadó által felajánlott három példány egyikét.
(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseknek kiértesítést követően 72 órájuk van válaszolni az emailre, azután újabb nyertest sorsolunk.)

A mai idézet:

“Ifjúkoromban az a szerencsétlenség ért, hogy kifogtam egy hm… hányásízű darabot. Azóta, sajna, nem sok kedvem van kísérletezni vele – de ettől a finom tejkaramellától nem kell félnem, igaz-e?”


a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

11.12. - Deszy könyvajánlója
11.13. - Kristina blogja
11.14. - Kelly Lupi olvas
11.15. - Insane Life
11.16. - Angelika blogja
11.17. - Dreamworld
11.18. - Media Addict
11.19. - Bibliotheca Fummie

 

1 megjegyzés:

Írj megjegyzést
2015. március 1. 19:55 delete

(Már egyszer írtam, de nem jelent meg. Lehet,hogy rosszul csináltam, ezért még egyszer írok ide.)
Nagyon imádtam ezt a könyvet, először itt halottam róla, ezért is (és a játék miatt is) írok ide. Amikor olvastam én is nagyon sokszor hangosan felnevettem, bár Jenny engem nagyon idegesített és bosszantott, a történet és a többi szereplő annyira jó és szerethető volt, hogy nem tudtam letenni a könyvet.

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!