Breaking News

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!


Merész, tabu tabu hátán...
Fogadj el!

A blogturnéról



A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg december 13-án a II. Aranymosás pályázat egyik  nyertesének történetét.  Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!  című könyve a Szivárvány kör sorozatot gazdagítja egy fordulatokkal teli, elgondolkodtató, felkavaró történettel. Tarts velünk a blogturné négy állomásán, és vegyél részt a nyereményjátékban, ahol három példány várja a gazdáját a kiadó felajánlásában.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: ???
ISBN: 9789633992661
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link
Petra, a szegény vidéki lány elit gimnáziumba kerül, és hazudik, hogy ne lógjon ki gazdag társai közül. Szeretettel befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de vajon mi lesz, ha kiderül az igazság? Mit tesznek vele ezek a barátok? Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy sötét titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább. Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
Az olvasók szavazatai alapján a regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

Véleményem

Hazudnék, ha azt mondanám, egyáltalán nem tartottam attól, hogy erről a könyvről véleményt kell írnom. Ugyanis ha nem is a kezdetektől, egy ideje követem a könyv útját, és rettentően jó volt nézni, Tibi milyen izgatott a megjelenés miatt, okkal. Tudom, hogy nem volt teljesen zökkenőmentes ez az út, de a vége nagyon is biztató: a könyv ebook helyett papír formátumban jelenik meg, és meg kell mondanom, még a borítóba is szerelmes vagyok. (Ó, egy másik büszkeség. Lívi remek munkát végzett. Mondhatni, ez egy BTK könyv lett így a végére. :D) 
Egy ismerős könyvéről írni mindig kicsit más, és szerintem aki mást mond, az hazudik. Ez nem azt jelenti, hogy nem az igazat fogjuk leírni, de attól még ott motoszkál az ember fejében a gondolat. Főleg, ha egy elsőkönyves szerzőről van szó és főleg ha egy olyan könyvről, aminek a megjelenését követhette az ember az Aranymosástól egészen a könyvbemutatóig. 
Szerencsére Tibivel már az elejétől kezdve tudtam beszélgetni a történetről, már megjelenés előtt is, és azt hiszem, nem árulok el vele nagy titkot, ha bevallom, hogy az olvasás alatt is végig leveleztem vele. Szóval mire leültem megírni ezt az értékelést, szerintem összességében már órákban mérhető mennyiséget beszélgettem róla Tibivel. 
És akkor a hosszú bevezető után csapjunk bele az értékelésbe!

Egy dolog biztos: nem lehet mondani, hogy a szerző nem volt hű önmagához a témaválasztásnál. Aki követi a Media Addict oldalt, az tudja, hogy Tibi félelmetesen őszinte és ki mer mondani olyan dolgokat is, amelyeket mások talán nem, és mindenféle kertelés nélkül mer írni tabutémákról. Ez az első könyvében is bőven így van, olyan témát, vagyis témákat választott, hogy az ember kalapot emelne. Merész választások, az biztos. 

A történet két szálon fut: Petra és Dávid mindketten ugyanabba az elit gimnáziumba kezdenek el járni, és rögtön az első pillanattól megvan a közös pont: mindkettejüknek megvan a maga sötét titka.  Az igazán szörnyű az az egészben, hogy amit ez a két fiatal tragédiaként él meg, és szégyenkezve rejtegeti is, olyan dolgok, amelyeknek teljesen természetesnek kellene lennie, nem szégyellnivalónak. De hát, a könyv megmutatja, milyen fájdalmas is ez a világ, és Petra és Dávid sajnos nem véletlenül akarják megőrizni titkaikat. Még ha nem is biztos, hogy jól teszik...

Megpróbálok a két szálról külön írni, mert bármennyire összefügg a kettő - Dávid és Petra barátsága fontos eleme a regénynek -, magamban mégis kicsit két külön félként kezelem a két szereplő sztoriját. 

Dávid meleg, ez az ő sötét titka. Egészen jól is rejtegeti. Persze, Dávid különc, kilóg az osztályból, mert inkább elvonul egy jó könyv vagy az iPodja társaságában, mint hogy a többiekkel bandázzon, de különcök mindenhol vannak. Amikor azonban úgy alakul, hogy Áront mellé sodorja a szél, a másik fiú rögtön észreveszi a jeleket. Dávid a természetes reakcióit ezúttal nem tudja elkendőzni. Eddig senki sem tetszett neki komolyabban, így nem volt ilyesmivel gondja, de Áron - bármennyire idegesítő is - más. És amikor Dávid pirul, és izzad a tenyere a jelenlétében, és nem tudja nem megbámulni időnként - vagyis pontosan olyan tüneteket produkál, mint bármelyik tini, akinek valaki nagyon tetszik -, teljesen nyilvánvalóvá válik a helyzet Áron számára. Dávid előbb amiatt retteg, hogy mi lesz, ha kiderül a titka, majd valami egészen mást kell rejtegetnie. 

Imádtam Dávid szálát! Dávid olyan karakter, akit nem lehet nem imádni. Egyrészt mert nagy eséllyel hasonlít valamennyire ahhoz, aki a könyvet olvassa - könyvmolyok előre! -, másrészt mert kenyérre lehet kenni. Persze, megvédi magát, ha kell és visszaszól, de ettől eltekintve egy csupaszív fiú, aki semmi másra nem vágyik, mint hogy szabad lehessen. Aztán megkapja maga mellé Áront. Eleinte rettentően jól szórakoztam a két fiú csipkelődésén, és bármilyen szemét volt is Áron, azért azt el kellett ismernem, hogy szórakoztató volt olvasni, ahogy minden alkalmat kihasznál, hogy húzza Dávidot. Aztán meg a jeleneteik kifejezetten cukik lesznek. (Volt egy bizonyos úszós jelenet, majd ha olvassátok a könyvet, tudjátok, melyikre gondolok: na, az a kedvencem.)
Nagyon tetszett, ahogy Dávid küzd a titokzatoskodással, és ahogy ráébred, hogy ő maga nem akar más titka lenni. Kiállt magáért. Hajrá Dávid! (És csak azért nem írok róla hosszabban, mert annyira szerettem, hogy nem akarok senkinek poénokat lelőni.)

Egy dolog volt, amit ebben a szálban nem szerettem. (Egyébként Petra meg az idegesítő osztálytársak szintjén sem, de ők vagy annyira buták vagy annyira hm... keresem a nyomdaképes kifejezést... szexuálisan koraérettek voltak, hogy belőlük kinéztem.) A könyv főszereplői elvileg elsős gimisek, ami azt jelenti, hogy 15 évesek. Értem én, hogy korán érik a mai fiatalság, de annyira természetesen beszélnek a szereplők a szexről, hogy az nekem nem volt hihető. Még ha űzik is... Dávid és Petra az első csóktól félelmetes gyorsasággal jutnak el odáig, hogy szexre gondoljanak, és főleg Dávid esetében mindez nagyon nem egy tinifiú szemével jön át.

És igen, Dávid szálát szerettem jobban, na de térjünk át Petrára. Na, itt egy alapvető gondom volt: nem szerettem Petrát. Míg Dávidnál a titkolózást tökéletesen érthetőnek éreztem, addig Petránál inkább csak egy naiv, befolyásolható és végletekig kitűnni vágyó lányt láttam. És mindezekkel nem lenne probléma, de ha valaki feljebb céloz, akkor tudnia kell, ezért küzdenie kell és számolnia bizonyos kockázatokkal. Petrával pedig pont ez volt a legnagyobb bajom: elvileg egy értelmes, okos lány, hiszen maga erejéből bekerül egy falusi iskolából egy elit gimnáziumba szegény lányként. Ezzel szemben azonban hülyeséget hülyeségre halmoz. Hazudik, titkolózik, másnak adja ki magát, mint amilyen, és konkrétan az volt az érzésem sokszor, hogy annyi esze van, mint egy tyúknak. És az emiatt elkövetett tettei, főként a hazudozások visszacsapnak. Igen, félelmetesen kemény, ahogyan bosszút állnak rajta, akármit csinált is, nem érdemelte, amit kieszeltek neki a többiek, de... De pont az volt a bajom, hogy bár Petra áldozat volt, tulajdonképpen nem tudtam teljes mértékben sajnálni, mert magának okozta a bajt. És itt most nem arról van szó, hogy ha kihívó ruhát veszel, te vagy a hibás, ha megerőszakolnak, mert ez hülyeség. De Petra nem gondolkozott, nem volt elég óvatos, pedig elvileg okos lány. 

Innentől kezdve pedig Petra történetének első felében konkrétan antipatikus volt, a második felében meg éreztem, hogy nagyon kéne sajnálnom, de egyszerűen nem tudtam. Az kétségtelen, hogy a többieket gonosznak tartottam, de Petrát akkor sem tudtam maradéktalanul áldozatként elkönyvelni, bullying ide vagy oda. Ha Dáviddal történik ugyanez a szívatás, csak azért, mert meleg, vagy mondjuk azért művelték volna vele ezt az osztálytársak, mert más a bőrszíne vagy a vallása, akkor másképp állt volna a helyzet, de így a tettei következményeit viselte - vagy mivel elviselni nem tudta, inkább elmenekült előlük. És tudom, hogy emiatt lehet, hogy szívtelennek hangzom, és néha még bűntudatom is volt olvasás közben amiatt, hogy ezt érzem, de attól még így érzek. 

Petra egy felelőtlen fruska, aki úgy érzi, belecsöppent a tutiba, és foggal-körömmel próbál megkapaszkodni egy olyan világban, ahová vágyott. És ehhez gyakorlatilag bármilyen eszközt hajlandó volt bevetni, mindent, ami ellentmondott önmagának és a józan észnek is. Kicsit sajnálom, hogy így alakult, mert ha valóban egy ártatlan áldozat lenne, a bullying ok nélküli elszenvedője, akkor megszakadhatott volna a szívem azért, hogy ide jutott. Így azonban kicsit egy olyan embert láttam, aki nem tudott együtt élni sem magával, sem a tettei következményeivel.  

Ennek ellenére azért a bullying témában is kaptunk olyasmiket, amik nagyon tetszettek. Kifejezetten jó volt például, hogy voltak néma tanúk. (A jó volt látni alatt azt értem, hogy olyan volt, mint az életben is. Természetesen ez nem jó.) Ők azok, akik nem gonoszkodnak, egyszerűen csak szó nélkül végignézik, mi történik, még akkor is, ha lelkiismeretbe ez nem férne bele. Erre a legjobb példa Eszter - egy igazán kedves lány, de egyszerűen nem mer felszólalni a többiek miatt. A konformizmus nagyon-nagyon szépen megjelent a regényben. 

Nagyon tetszett az a gondolat is, hogy bizonyos szexuális cselekedetekért egy lányt elítélnek, elkönyvelik könnyű nőcskének, eközben pedig ugyanezért egy srác csak menő lesz. Fájdalmas gondolat, mert miközben erről olvas az ember, rájön, hogy valószínűleg tényleg így történne. Azt gondolhatnánk, hogy a feminizmusnak a mai világban már nincs helye, miközben még mindig megvannak ezek a férfi-női sztereotípiák. 

De kicsi még Petrára visszatérve van egy öngyilkos szálunk is, és talán ezzel nem spoilerezek nagyot, mert a végkifejlet nyitott. Na, ezzel sem voltam teljesen kibékülve. (Említettem már, hogy Dávidot jobban szerettem?) Az öngyilkosság olyasmi, ami tőlem rettentően távol áll. Nincs ennek semmilyen vallási oka, egyszerűen csak úgy érzem, gyávaság. (Azt hiszem, ennek a bejegyzésnek az célja, hogy kapjak hideget-meleget a végén.) Na már most, Petra öngyilkos gondolataiban nyakig merülünk. És hát azt kell mondanom: jaj! Voltak benne olyan gondolatok, amelyek elgondolkoztatóak, tényleg. Összességében azonban leginkább mérges voltam olvasás közben, nem pedig lesújtott. Az öngyilkos fórumon sikerrel járó srác esetében például a dicsőítő gondolatok, hát konkrétan kiakasztottak. De leginkább az dühített, hogy azt kellett volna éreznem egy ilyen öngyilkos akció előtt, hogy nincsen más út, nincs kiút, csak az öngyilkosság. Mert ha már eljutunk odáig, hogy véget vetünk az életünknek, annak komoly oka van, a kilátástalanság. És félig-meddig megjelent ez Petránál, de csak itt ülve legalább háromféle ötletem van arra, hogy hogyan próbálhatta volna meg innen tovább, egy más úton folytatni az életét - anélkül, hogy annak része lett volna egy pisztoly. 

Egyébként is, az élet annyi fájdalmas vonását kapjuk meg, hogy néha már azt éreztem, senkinek sem
teljesen százas. Mindenkinek volt valami lelki problémája, valami betegsége, valami "mássága". Volt itt cukorbetegség, szegény szülő, gazdag szülő, prosti szülő, túlsúly, meleg, nem meleg, rákban meghalt barátnő, családon belüli erőszak... Hat könyvre is elég probléma egy maroknyi emberre. Ezek nagy része akkor bukik ki, amikor a könyv tetőpontjához közeledve váratlanul azoknak a szemszögébe ugrunk, akik Petra életének megkeserítői. Mindenki életébe kellett valami tragédia, ami magyarázat lehetett a gonosz cselekedeteire, de ezt egyrészt nem feltétlenül éreztem szükségesnek, másrészt kicsit sok volt. Ha egyes szereplők végig végletesen gonosznak vannak lefestve, akkor furcsa, ha a végén egyszerre csak ilyen tudás birtokába jutok, amivel aztán nem tudok mit kezdeni. 

A stílusról még nem ejtettem szót, legyen ez az értékelés vége! Volt néhány megoldás, amit nagyon szerettem. Érdekes volt, hogy a váltott szemszögnél az egyik szereplő történetét E/3-ban, a másikat pedig E/1-ben követhetjük. Nagyon tetszett az is, hogy az egész történet keretbe volt foglalva. Rögtön a könyv elején, indításként kapunk egy jelenetet már a cselekmény végéről, és ez nagyon erős lett. Határozott indítása a sztorinak, de rögtön megadja az alaphangulatot is, és nyilvánvalóvá teszi, hogy az első egy-két fejezet gimis indítása ellenére itt nem egy nyálas romantikus tinisztorit kapunk. És érdekelni kezd, hogy mi történt pontosan és miért. De ami összességében a stílust illeti, azért érezni még, hogy egy első könyvről beszélünk, főleg Petra szálánál, Dávidét valahogy "otthonosabbnak" éreztem.

Összességében gratula Tibinek, bátor indítás! Kétségtelen, hogy erről a könyvről órákig lehetne vitatkozni. (És jól sejtitek, Petráról jó sokat vitatkoztunk, a legjobb értelemben.)

AJÁNLOM

A könyv előzetesei

Tibi előtt le a kalappal, két előzetest is készített saját erejéből a könyvhöz, nulla költségvetéssel. Ha a hangok ismerősek, ne lepődjetek meg! ;)






Hétvégén könyvbemutató!

Nehogy elfelejtsétek! Többek között a Fogadj el! bemutatója is most szombaton, 13-án lesz a Trafóban!
Gyertek, gyertek!


A Facebook eseményt ITT találjátok.


Nyereményjáték

Ezúttal a Fogadj el! című könyvnél a téma komolysága miatt a játékot mellőzve, a megadott Facebook oldalak látogatásával  van  esélyetek megnyerni a Kiadó által felajánlott 3 példány egyikét. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseket e-mailben értesítjük és 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

12.06 Nem harap a blog
12.08 Zakkant olvas
12.10 Deszy könyvajánlója
12.12 Kelly Lupi olvas
12.14 Insane life

1 megjegyzés:

  1. Basszus, manapság már minden kis csíra lehet "író"? Ezt a könyvet is csak annak adnám a kezébe, akit a létező legbrutálisabb módon kínozni akarok. Simán lehetne a fűrész reboot főszereplője..

    VálaszTörlés