Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek


A tinik élete még mindig nem könnyű
Láthatósági mellény lúzereknek
 
Eredeti cím: Invisible
Kiadó: Móra
Oldalszám: 320
Fordító: Vándor Judit
ISBN: 9789631197709
Sorozat: Segítség, Youtube-sztár lettem! 2.
Függővég: nem
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,67)
Megrendelési link
„Nem leszek többé Láthatatlan!” − Ez Jane Smith új jelmondata. A stréber lányt addig nem zavarta, hogy mindenki átnéz rajta, amíg két barátjával osztozott a lúzersorsban. De amióta Mackenzie Logannel jár, Corey-t pedig leköti rocksztár pasija, Jane magára maradt. És ebből elege van! Amikor a suliújságnál megbízzák, hogy írjon egy ütős vezércikket, úgy érzi, végre megmutathatja, nem az az életképtelen kiscsaj, akinek mindenki hiszi. Arra azért nem számít, hogy ehhez előbb be kell mosnia egy izomagyú focistának, sőt még a suliból is felfüggesztik. És arra végképp nincs felkészülve, hogy egy idegesítő, szexi fotós srácot varrnak a nyakába, aki a sírba kergeti. Vagy inkább életre kelti?

Véleményem

Épp ideje volt már, hogy egy Marni Bates bejegyzéssel érkezzem a blogon. Az eddig magyarul megjelent regényeit olvastam, de valahogy a véleményezésig nem jutottam el. De most már hónapok óta figyelem, milyen tündéri az írónő, úgyhogy amikor ennek a legutóbbi kötetnek nekiálltam, elhatároztam, lesz, ami lesz, erről írni fogok. 

A Segítség, Youtube-sztár lettem! folytatásában előző főszereplőnk legjobb barátnője kerül a középpontba. Vagyis... nem annyira a középpontba. Jane Smith ugyanis láthatatlan. Sokan érezzük magunkat így a gimiben, mintha mindenki ismeretlenül sétálna el mellettünk, de Jane számára sok szempontból súlyosabb a helyzet. Egészen mostanáig ugyanis nem zavarta túlságosan a tömegbe olvadás: hisz még a neve is olyan, ami fölött elsiklik az ember szeme! De eddig legalább ott volt neki a szintén láthatatlan Mackenzie, akivel nem érezte magányosnak magát. Csakhogy amióta Mackenzie Youtube-sztár lett és az egyik legmenőbb sráccal jár, a másik legjobb barátja, Corey pedig egy rocksztárral, Jane kisebbrendűségi érzése és magánya egyre nő. Csak ront a helyzeten, hogy nővére állandóan ott jár a közelben, hogy az orra alá dörgölhesse, milyen tökéletes, ellentétben Jane-nel. 
De Jane gondol egy nagyot, és kezébe veszi az életét. Vagy legalábbis megpróbálja. 

Az egész regénynek talán ez volt a legnagyobb tanulsága. Jane valóban egyedül marad, egy nehéz helyzetben találja magát, amikor mondhatni, összecsapnak a hullámok a feje fölött. De a végén rá kell ébrednie, hogy nem számít, ki van mellette vagy ki nincs, amíg ő maga nem áll ki magáért és nem tudja, hogyan éljen együtt magával, addig a többi csak körítés. Hiszen ha ki mer állni magáért, akkor a barátai sem néznek majd keresztül rajta. És ha ki mer állni magáért, akkor nem fogja érdekelni, hogy ki tartja menőnek és ki nem. Jane az önmegismerésnek ezt az útját járja végig a könyvben, és persze ahhoz, hogy ehhez az úton végig tudjon haladni, bizony szükség van a fenti problémákra. 

Őszintén szólva nagyon sokszor kifejezetten fájdalmas volt Jane érzéseiről olvasni, talán pont azért, mert annyira könnyű velük azonosulni. Ha az embernek volt már olyan barátja, aki szép lassan elhidegült tőle, vagy érezte már úgy, hogy egyoldalúvá vált a dolog - na igen, akkor szinte biztos, hogy eszébe jut majd olvasás közben a saját helyzete, és Jane-nel együtt érzi majd a magányt, a frusztrációt és sok esetben a dühöt. Őszintén szólva bármennyire szerettem is az előző részben Mackenzie-t, minden bénasága ellenére, ebben a kötetben sokszor szívesen helyretettem volna. És Corey-t is. Örültem, hogy láthatom őket a párjaikkal, mert Mackenzie és Logan tényleg nagyon aranyosak együtt, Corey-ék kapcsolatát pedig imádom, még ha keveset is kapunk belőle - ám ennek ellenére kifejezetten önzőek voltak most, és nagyon-nagyon kellett nekik, hogy valaki már végre megmondja neki a magáét. 

Tipikus üzenete ez a tinikönyveknek, de jó üzenet, és szépen átjön a Láthatósági mellény lúzereknek könyvben, úgyhogy ehhez gratula.

Ami a többit illeti... Kapunk természetesen egy szerelmi szálat is, ami cuki, bár azért én az első rész szerelmi szálát jobban szerettem. Mindenesetre voltak aranyos jelenetek, tetszett, hogy már a múltban elkezdett kibontakozni ez a szál, és már egy kész, konfliktus utáni helyzetbe csöppenünk bele. Szívesen olvastam volna róluk még akár többet is, pl. miközben Jane dolgozik a könyvesboltban, ebből szívesen olvastam volna még egy-két jelenetet, és arra is számítottam, hogy a Jane-ről készült fotók ennél nagyobb szerepet kapnak - picit azt éreztem, hogy a főszereplő srác fotózása végig jelen volt, aztán mégis háttérbe szorult, pedig voltak még benne lehetőségek.

Illetve kiemelném még Jane hobbiját: Jane a suliújságnál dolgozik, épp próbál kitörni a korrektor szerepből. Ezt nagyon szerettem, én magam is suliújságoztam régen, úgyhogy jó volt erről olvasni. És az a bizonyos morbid téma... Jó ötlet volt, ilyen hobbiról még nem olvastam.  

Viszont ha már itt tartunk, cselekmény: sajnos annyira kiszámítható volt, mi fog történni. Nem akarom leírni, mire gondolok, mert spoileres lenne, de amikor először megjelent az a bizonyos... dolog, tudtam, mi lesz a vége... 

Ami még mindig nagyon erős: a humor. Kifejezetten vicces jeleneteket kapunk, hol azért, mert Jane ciki helyzetekbe keveredik, hol azért, mert furcsán reagál helyzetekben, vagy egyszerűen csak a párbeszédekben van humor. 

Összességében egy aranyos, vicces tinikönyv volt. Nem kell tőle túl bonyolult nyelvezetet vagy túl nagy fordulatokat várni, nagyjából már a fülszöveg alapján rá lehet jönni, mi fog történni, de ettől még szórakoztató és aranyos tinikönyv.

AJÁNLOM

Rendeld meg a képre kattintva!