Mindee Arnett: The Nightmare Affair – A Rémálom-ügy

Nagyon jól szórakoztam

Mindee Arnett: The Nightmare Affair – A Rémálom-ügy

A blogturnéról

Porka világa nem azért érdekes, mert emberek ablakán mászik be, beférkőzik az álmaikba, és a rémálmaikból táplálkozik. Hanem mert egy ilyen alkalommal valami egészen szokatlan történik vele, egy gyilkosság szemtanúja lesz. Senki sem szereti a rémálmokat, de ezúttal nem kell félnetek, végig ébren leszünk. Ezen a hat állomásos turnén megismerhetitek milyen egy Rémálom világában élni.

Lépj be velünk a rémálmok világába, kövesd a blogturnét, és nyerj!

Eredeti cím: The Nightmare Affair
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 344
Fordító: Mesterházy Mónika
ISBN: 9789633992982
Sorozat: Akkordél Akadémia 1.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,81)
Megrendelési link

A tizenhat éves Porka Evergím késő éjjel betör egy házba, de nem azért, mintha bűnöző
volna. Nem: Porka egy Rémálom.
Szó szerint.
Nem elég baj, hogy ő az egyetlen Rémálom az Akkordél Akadémián, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, és kénytelen hírhedt anyja árnyékában élni, de mikor betör Eli Bookerék házába, minden sokkal bonyolultabbá válik. Eli nagyon jóképű, ezért a mellkására ülni és az álmaiba hatolni már nem is lehetne kínosabb.
Pedig az lesz.
Eli egy gyilkosságról álmodik. A helyszín az Akkordél.
Nem sokkal később az álom valóra válik. Porkának most már követnie kell a nyomokat – részint Eli álmain belül, részint odakint –, hogy megállítsa a gyilkost, mielőtt további embereket ölne meg. És mielőtt az illető rájönne, miben sántikál Porka, és kiválasztaná soron következő áldozatául…

Az első mondat:

"A betörés egyáltalán nem ment olyan könnyen, mint a filmekben."

Véleményem

Óvatosan kezdtem bele a könyvet, mert mire odáig jutottam, hallottam róla ezt is, azt is. De amikor 3 oldal eltelteltével már megnevettetett, úgy éreztem, nem lesz itt gond.

Már a kezdő szituáció felkeltette ugyanis az érdeklődésem! Képzeljük csak magunkat a főszereplőnk, Párka helyébe! Párka félig rémálom, azaz szó szerint az emberi álmokon élősködik. Beoson a szobába, amíg alszol, majd a mellkasodra telepedik (emlékeztek még a régi boszorkányos-nyomásos sztorikra? Na, itt tényleg az történik), aztán behatol az áldozat álmaiba. Ott elvan egy ideig, amíg energiát gyűjt (mélyebben nem mennék bele a dolog mechanikájába), aztán szépen távozik. Ideális esetben az áldozat végigalussza a folyamatot, rossz esetben felébred, Párka pedig egy bájos emlékezettörlés kíséretében továbbáll. 

Csakhogy a nyitójelenetben ami elromolhat, el is romlik. Párka nem maga választja az áldozatait, hanem egy központi felsőbb hatalom, az Akarat. Ez nem egy bizonyos ember türanosszi választását jelenti, hanem egy ennél sokkal bonyolultabb felsőbb hatalmat. Mindenesetre Párkát kirendelik valahová álomfalni, ő meg fal, mert hát nem tehet mást. Ezúttal pedig egy ismerőshöz rendelik ki, korábbi iskolatársához, akibe hát persze, hogy bele volt zúgva. Önmagában már az is vicces, amikor az ember elképzeli, hogy elhelyezkedik a félmeztetelen srác mellkasán, de a tetőpont akkor jön el, amikor a srác megérinti az álomban (ami az álom végét jelenti), és hopp, visszakerülnek a világba - és igen, Eli felébred. Párka pedig hiába próbálkozik, a bűbáj nem hat. Pech. 

A dolgok pedig csak még rosszabbra fordulnak, amikor kiderül, mi volt ennek az oka. Párka pedig ott ragad a teljesen emberi Elijal egy közös küldetésben: meg kell találniuk egy gyilkost. 

A cselekmény persze ennél azért összetettebb, mert nem egy egyszerű gyilkosról beszélünk, hanem mindenféle mágikus rejtély bújik meg a háttérben, és már az elejétől kezdve nyilvánvaló, hogy a gyilkosunk nagy eséllyel nem áll meg egy áldozatnál. De vajon ki lehet az? És mi van, ha az ember családtagjai is gyanúba keverednek? 

Szóval maga a történet izgalmas és rejtélyes, bár azért nagy eséllyel azok, akik több krimit olvastak/láttak, azok számára nem lesz olyan nagy a meglepetés a végén. Ettől függetlenül jó nézni, hogyan haladnak előre az események, kiket gyanúsítanak éppen a szereplők, hogyan reagálnak egy-egy új fordulatra. 

A világ maga kellően összetett, hogy az ember el tudjon merülni benne, de nem annyira, hogy igazán komolyan vegye az ember. Ugyanis végig nagyon humorosan tálalja a szerző a sztorit is, a szereplőket is, a világot is. Innentől kezdve valahogy távolságtartással szemléltem, és bár megállapítottam, hogy nem is olyan rossz, azért nem tudtam rá az új Harry Potterként gondolni. Apropó, Harry Potter! Azért aki szereti azt a sorozatot, felfedezhet majd párhuzamokat a két világ között, még a cselekmény alakulásában is vannak kísértetiesen hasonló elemek, de ezt ne vegye részemről senki lebeszélésnek. Megállja a helyét ez a sztori önmagában is, maximum néhol megjegyezzük magunkban, hogy mintha ezt már láttuk volna valahol... 

Ami viszont kínosan akadályozta azt, hogy elmerüljek a világban, és számomra a könyv legrosszabb eleme volt, az nem is a könyv hibája. Sajnos a fordítással sok helyütt nem tudtam mi kezdeni. Azóta is a logikán gondolkozom, de egyszerűen nem találom. Ahogy az a fülszövegből is kitűnik, a fordító bizonyos neveket lefordított - így lett a Destinyből Párka, a becenév Dustyból Porka, az Everhartból Evergím, és még sorolhatnám. Bizonyos esetekben, mint pl. a Dusty, még meg is értem. Legyen, tartsuk meg a szóviccet. No de... Nem kicsit volt furcsa, amikor a Paul, Eli, Elaine, Rosemary, Moira és hasonlóan egyértelműen angolszász nevek mellé bekerült a bizonyos Párka Evergím, így, ékezettel, aztán Betánia, és a határozott mélypont: Velő. Még ha láttam volna bennük, hogy igen, ezek égbekiáltóan beszélő nevek akartak lenni, akkor azt mondom, rendben. Akkor is furcsának tartom a nevek ilyetén átfordítását, de legalább látom okát. De itt ezt nem éreztem, sőt... Határozottan kínos volt Csirkeryről és Velőről olvasni, és egy idő után még a logikát sem találtam. Ugyanis egy Shell (kagyló) nevű sellő vezetékneve simán benne maradt a történetben Shellként. És nem egy gyerekkönyvről beszélünk, ez egy YA történet, ami számomra nem kicsit tett komolytalanná, amikor befutott Velő. És akárhányszor Csirkeryről volt szó (ami aztán valahol épp Chirkery volt), nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Ja, szóval részemről ezt a fordítást nem hiszem, hogy meg tudom bocsátani. 

Na de azért térjünk vissza a történetre, mert a hülye nevek ellenére azért szerettem a szereplőket. Porka kifejezetten vicces volt, valóban tinilánynak éreztem és számára is viszonylag új világban. Minden cikiségén jót nevettem, és vele együtt pirultam meg akadtam ki dolgokon. Tetszett, hogy ennyire hirtelen, nem volt tenyérbeszámóan tökéletes, de idegesítő sem. 

Aztán ott volt Eli, aki... Eli. Lassan nem tudom, hogy az ilyen tipikus álompasikat hogyan írjam le. A lényeg a lényeg: attól a pillanattól kezdve éreztem a szikrát, hogy Porka betört a szobájába, és hiába mosolyogtam magamban a piros alsónacit, elkönyveltem jó pasinak. Ami viszont a jó hír, őt sem festette le az írónő tökéletesnek. Épp olyan élhetően szuper srác. Ráadásul mivel a sztori elején elég utálatos - ami érthető -, és szépen, lassan kerülnek csak közel egymáshoz Porkával, még jobb volt az egész. Imádtam Eli kétértelmű megjegyzéseit, cinkos pillantásait Porkára, mérges pillantásait Paulra...

Apropó, Paul. Ja, kapunk egy szerelmi háromszöget. A jó hír viszont, hogy igazából bármilyen szupinak is tűnik Paul a nyitójelenetétől kezdve, szerintem mindenki Team Eli, így a szerelmi háromszög (illetve tulajdonképpen négyszög) sem lesz idegesítő. 

Nagyon szerettem a mellékszereplők közül Szelenát is. Ő az a bizonyos legjobb barátnő, aki jóban, rosszban. De nem merül ki ebben a karaktere. Képzeljetek el egy szirént, aki a szexizmus ellen kampányol! Ráadásul zűrös múltja van Eli rendkívül utálatos szobatársával, aki állandóan megragadja az alkalmat, hogy keresztbetegyen Porkának. 

Nem akarok ennél hosszabban írni, pedig rájöttem, még rettentő sok mindent érinthetnék. Szereplőket is, a világ felépítését is, de ez is csak azt jelzi, hogy bár alapvetően egy humoros-romantikus YA történetről beszélünk, azért van valamennyi mélysége is a sztorinak. Pont annyi, hogy mindenképpen akarjam olvasni a folytatást, mert sok kérdőjelem maradt még, ráadásul határozottan még több Porka-Eli jelenetet akarok! 

AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!

Blogturné extra - A colombina maszkok

A Rémálom-ügy egyik jelenetében a samhaint ünneplik a természetfeletti lények, mivel mással, mint bállal? Abból pedig rögtön álarcossal. Így kerülnek szóba a maszkok. Párka Colombina maszkot visel, na de milyen is az?

Colombina (neve olaszul "kis galambot" jelent, gyakran Arlecchina néven is szerepel) a commedia dell'arte komikus szolgafigurája. Többnyire foltozott, rongyos ruhákban jár, könnyen felismerhető a szeme körüli cifra festésekről, illetve dobjáról, melyet mindig magánál tart. Gyakran vesz részt a Pantalone elleni cselszövésekben és szerelmi konfliktusokban, melyek során leginkább szerelmes úrnőjének segít.

A velencei karnevál egyetlen állandó figurája Colombina, ő nyitja a karnevált. Maszkja mindig csak a szem körüli területet takarja, fehér alapon, gazdagon díszített. 

Innen kapták a colombina maszk nevet a hasonló stílusú álarcok.

Nyereményjáték

Porka számára fontosak az álmok, hiszen abból táplálkozik. Mivel főhősünk egy Rémálom, most mi is azokat keressük. Minden blogon találtok egy képet a leggyakoribb rémálmokkal, és ki kell találnotok, mi lehet az. Aztán már nincs más dolgotok, csak beírni a helyes megfejtést a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a könyv egy példányát.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

06/17 Always Love A Wild Book
06/19 Dreamworld
06/21 Deszy könyvajánlója
06/23 Kelly & Lupi olvas
06/25 Bibliotheca Fummie
06/27 Media Addict