Jennifer Niven: Veled ​teljes a világ {Értékelés + Nyereményjáték}

Jennifer Niven: Veled ​teljes a világ

A blogturnéról

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Jennifer Niven: Veled teljes a világ című regényét, amely két fiatal egymásra találásáról szól, persze nem hétköznapi egyikük sem, a fiú nem tudja megjegyezni az arcokat, a lány pedig valaha a legdagibb lány volt Amerikában. Küzdelmes útjukat hét bloggerünk mutatja be, érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Kapcsolódó bejegyzések:

Veled minden hely ragyogó

Kiadó: Maxim
Oldalszám: 384
Fordító: Béresi Csilla
ISBN: 9789632618661
Sorozat: -
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: igen
Moly link
Goodreads link (3,92)
Megrendelési link

Libby Strout Amerika legdagibb tinije. Édesanyja hirtelen halála után kezdett el hízni a
négy fal között. Most mégis ki kíván merészkedni az emberek közé, suliba járni, hogy kipróbáljon minden, az élet kínálta lehetőséget. Jack Masselinnek van egy titka: nem ismeri fel az arcokat. Igyekszik a menő srác látszatát kelteni, egészen addig, amíg nem találkozik Libby-vel. Ők ketten belekeverednek egy kegyetlen gimnazista játékba, aminek közös büntetés lerovása és lelki tanácsadás a következménye. A két fiatal először haragszik egymásra, majd minél több időt töltenek együtt, annál kevésbé érzik egyedül magukat. Fokozatosan elmélyülő szerelmük egész világukat megváltoztatja.

Az első mondat:

"Nem vagyok szemét alak, most mégis szemétséget készülök elkövetni."

Véleményem

Nézzük a tényeket: szerettem ezt a könyvet, és mégis annyi-annyi minden bele tudok, vagy legalábbis bele tudnék kötni.

Kezdjük az elején!

Először még a kinti megjelenés előtt találkoztam ezzel a könyvvel, még bőven-bőven akkor, amikor kijött az első fülszöveg. És te jó ég, hogy akkor hogy elszabadultak az indulatok, azt el se tudom mondani. A rinya - már elnézést - tárgya a fülszövegnek az a része volt, ami szerint a főszereplő olyan kövér, hogy darura volt szükség hozzá, hogy kiszabadítsák. Bevallom, én a magam részéről már akkor sem értettem a felháborodást. Tetszik, nem tetszik, itt szó szerint erről volt szó. Innentől kezdve pedig ez nem sértés, puszta tényfeltárás - ami ráadásul rögtön tisztázza, hogy a főhősnőnk nem egy-két kiló súlyfelesleggel küzd(ött), hanem komoly problémája akadt a súlyával, olyan ami már extrém mértéket öltött. Mindenesetre a könyv így már megjelenés előtt kapott hideget-meleget, utána pedig a hőn imádott Veled minden hely ragyogó után nem kevés lehúzó értékelés lett a végeredmény. Ezen a ponton viszont már nehéz volt eldönteni, hogy ez minek volt köszönhető: annak, hogy a könyv tényleg nem olyan jó, mint elődje vagy annak, hogy sokan kiakadtak és nem is akarták reálisan értékelni a regényt.

Így ugrottam neki ennek a könyvnek hozzátéve, hogy nálam hosszú távon az írónő előző kötete sem volt akkora szerelem, mint másoknál. Szerettem, emlékszem is rá, sőt, kellemes emlékeim vannak róla, de a szerelemtől azért elmaradt.

És bizony a Veled teljes a világ is.

Az alapötlet egyébként jó, leginkább a srác szálán éreztem a különlegességét. Adott két problémás kamasz:

Libby, ahogy már említettem, extrém módon túlsúlyos, annyira, hogy élete egy pontján úgy kellett őt kiszabadítania a tűzoltóknak a házukból. A regény kezdetére ennek a súlynak a nagy részét ugyan már leadta, és végre megint rátalált a nagyjábóli lelki békéjére, ezért elkezdhet suliba járni is, azért még mindig túlsúlyos.

Ennél talán egy fokkal különlegesebb Jack esete, aki egy - mint kiderült - nem is olyan ritka, ám kevéssé ismert betegséggel küzd: nem ismeri fel az arcokat. Ez azt jelenti, hogy még a saját szülei arcát sem tudja újra felidézni, és pusztán az arcuk alapján akár idegenek is lehetnének a számára.

Önmagában az, hogy két ilyen problémás tinédzsert ereszt össze az írónő, kifejezetten tetszett. És igazából nem is hazudtolta meg magát az előző könyv után, haladunk tovább a problémafeldolgozó YA könyvek világában.

Komoly témákból pedig akad itt bőven. Nyilván az, amit Libby és leginkább Jack átélnek, betegségspecifikusak... egy pontig. Azon túl viszont rengeteg olyan témát előhoz a két szereplő élete, ami bármelyik kamasz napjait megnyomoríthatja: az iskolai csúfolódások, zaklatások; az, hogy mennyit hajlandó beáldozni az ember magából azért, hogy a társai elfogadják; hogy mi is pontosan a szerelem; hogy mi a barátság és mit érdemes megtenni érte; és olyan témák is előkerülnek, mint válás, gyász, megcsalás, testvéri szeretet, rák, első szex (igaz, ezt csak súroljuk).

Szóval a problémákkal nem spórolt az írónő, és bár szerencsére nem mindegyiket szeretnénk kibontani, ezért nem vált nyomasztóan sokká, azért be kell vallanom, amikor a rák téma is előkerült, már fogtam a fejem, hogy minek kellett még ez is.

Szintén az előző könyvhöz hasonlóan Jennifer Niven nem kívánja olyan romantikus oldalról megközelíteni a tinibetegséget, mint azt teszi mondjuk a Csillagainkban a hiba vagy épp a Minden, minden. Ez a könyv sokkal inkább a problémákra és azok lelki hatásaira, valamint a kilábalásra koncentrál, mint az előbb említett kettő.

Talán ebből is fakad, hogy a romantikus szál nem tudott úgy istenigazából beszippantani. Egyik szereplő sem igazán romantikus alkat, ez is nyilván benne van. De igazán attól lett ilyen érzésem, hogy mindkét szereplő rohadtul a saját gondjával van elfoglalva, és sok szempontból az egymásra találásuk is valamiféle önigazolás - annak az igazolása, hogy egyébként lehetnek ők normálisak is, ha nem is maguk, de legalább a kapcsolatuk. Nehéz ezt így körülírni, mindenesetre ez volt az érzésem. Nem igazán éreztem a mély kémiát, inkább csak azt, hogy te is dinka vagy, én is dinka vagyok, legyünk együtt dinkák, mert annyi mindenben hasonlítunk. Ami persze szép és jó, és működhet is, de valahogy nem sikerült beleszeretnem a párba párosként. Szurkoltam nekik, persze, mert akartam, hogy egymásra találjanak, de átütő érzelmi töltetet romantikus értelemben nem kaptam.

A másik fő gondom egy nagy lyukkal volt, amire egyszerűen nem találom a magyarázatot. El tudtam persze menni mellette nagyjából egy vállvonással, és az olvasási élményemet nem igazán rontotta, ettől függetlenül ott dolgozott bennem a kérdőjel. Jack ugyanis titokban tartja a betegségét. Már évek óta. Még a saját családja előtt is. És akkor itt most álljunk meg egy kicsit! Adott nekünk valaki, aki konkrétan nem ismer rá az emberekre, csak ha talál egy olyan jellegzetességet a hajukon, a testükön, amiből egyértelmű, kik azok. Egy gyerekekkel teli szobában nem találja meg a kisöccsét. Amikor reggel ráköszön az édesanyja, csak a helyzetből fakadóan tudja, kiről van szó. Van egy barátnője is, akit jobb híján egy anyajegy meg a haja és az alakja alapján azonosít be. És az évek során senkinek az égegyadta világon nem tűnik fel, hogy ez a gyerek nem teljesen normális. Se egy tanárának, se a barátainak, se egy random iskolatársának és tessék kapaszkodni, a családjának sem. Senki nem veszi észre a környezetében, hogy ezzel a sráccal nagy gond van. És nekem itt sántított a dolog. Biztosan van olyan enyhe foka ennek a betegségnek, ami nem olyan észrevehető - de Jack nem ez az eset. Ráadásul ő maga is beszámol számtalan olyan balesetről, amiről még a szülei is tudnak, és nem tűnik fel nekik, hogy valami gond lenne.

És ha még ezt el is hiszem... Tegyük fel, hogy Jack tényleg annyira jó színész, hogy ezt senki nem vette észre! Akkor is, még mindig ott van annak a kérdése, hogy mégis mi a fenéért jó Jacknek, hogy titkolja a gondját? Értem, hogy érez benne kockázatot, meg nehéz az embernek bevallani a gyengeségeit... na de amikor már érzi, micsoda erőfeszítés ez és mennyi gond és félreértés szaukad a nyakába emiatt, akkor miért nem mondja el végre valakinek? Persze a szülei nem a legtörődőbb pár a világon, de azt azért mindkettőjükben éreztem, hogy szeretik a gyerekeiket. 

Ráadásul az, hogy most titkolja Jack... nos, egy tini büszkesége is lehet. De amikor kezdődött az egész, akkor gyakorlatilag gyerek volt még. Melyik gyerekből nem fakad ki egy ilyen titok rövid úton? 

Sajnos ez a rengeteg kérdés Jack betegsége kapcsán nekem nagyon levont a könyv realitásából. Mondom, az olvasási élményen annyira nem rontott, mivel el tudtam engedni a kérdést, de azért ott motoszkált bennem, akárhányszor Jack nagyon behisztizte magát, hogy mennyire rossz neki így. Pont azért, mert persze, gáz lett volna akkor is, ha elmondja mindenkinek, de a módszereit ugyanúgy tudta volna használni a többiek beazonosítására, cserébe viszont rengeteg segítséget kapott volna - pl. azáltal, hogy mindenki rögtön megmondta volna neki, hogy "Helló tesó, John vagyok." És akkor ez a sok-sok marhaság nem történt volna meg vele. 

Így az a nagyon érdekes végeredmény született, hogy tulajdonképpen szerettem olvasni ezt a könyvet, de kötekedni nagyon-nagyon tudok és tudnék is még. Aztán ott a két főszereplő, akiket szerettem ugyan, külön-külön is és együtt is, de utóbbiban mégis sokkal inkább bajtársi és baráti köteléket éreztem, mint romantikát, még úgy is, hogy szurkoltam nekik. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy tulajdonképpeni válaszokat sem kaptunk a kötet végén, mert nem tudnám azt mondani, hogy minden feldobott labda le is esett: mi van pl. a szülők kapcsolatával? Bejött a játékgyáras szál Jack oldalán meg az egyetem kérdése, erre se kaptunk választ.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy nem volt ez egy rossz könyv, és a nagy felháborodás is totál felesleges volt a fülszöveg miatt. És ha szigorúan felszínesen nézem a sztorit, nincs is vele semmi gond. Viszont ha az agyam elkezd pörögni, és mélyebben belegondolok kérdésekbe - na, akkor már azért sok mindenre rákérdeznék az írónőnél, hogy miért. Mindenesetre már csak azért is megérte olvasni a könyvet, mert megtudtam, hogy létezik ilyen betegség - komolyan, soha ezelőtt nem hallottam még róla, azt meg aztán végképp nem gondoltam, hogy ennyi embert érint. Szóval minden hiba és kötözködés ellenére azért

AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!

Nyereményjáték

Igaz-hamis játékot játszunk a szerzővel és a könyveivel kapcsolatban. Minden állomáson kaptok egy kérdést, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

A világon a legtöbb kövér ember amerikai.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

12.17. - Kelly és Lupi olvas
12.19. - Sorok között
12.21. - Angelika blogja
12.23. - CBooks
12.27. - Könyvvilág
12.29. - Szembetűnő
01.03. - Deszy könyvajánlója