Henrik Lange: 90 ​klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak {Értékelés}

Henrik Lange: 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak

Kiadó: Athenaeum 2000
Oldalszám: 190
Fordító: Takács Orsolya, Pap Zoltán
ISBN: 9789632930251
Sorozat: -
Nézőpont: -
Függővég: -
Bechdel-teszt: -
Moly link

Ez a kiadvány a világ legnagyszerűbb könyveiről szól. Azokról a regényekről, amelyeket mindenkinek el kellene olvasni. Négy képkockába sűrítve, szellmes, rövid szövegekkel tarkítva összefoglalja mindazt, amit ezekről a művekről „érdemes tudni”. Olyan, mintha a történeteket leszűrve-párolva kapná kézhez a nyájas olvasó. Csak a lényeg marad.

Véleményem

Ezt a könyvet a könyvtárból kölcsönöztük ki, és azt kell mondjam, hogy nagyon örülök, hogy nem fizettem érte.

A 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak ígérete a cím és a belelapozás alapján számomra három dolog volt:

teljesíthető mennyiségű klasszikus egy csokorba gyűjtése
rövid összefoglalók azokról a klasszikusokról, amiket még nem olvastam
vicces utalgatások a képregényes kockákban, amiket ha értek, jól szórakozok rajtuk

Azt kell mondjam, egyik pontot sem teljesítette igazán.

Na de vissza az elejére!

A könyv nagyon átlátható, a tördelés alapján könnyű követni, éppen hol járunk. A bal oldal gyakorlatilag egy üres oldal pusztán egy címmel, illetve a szerző születésének és halálának évével. A jobb oldal pedig a tényleges tartalmi rész: minden klasszikus egy oldalt kap, azon belül is négy (vagyis inkább három, mert az egyik a cím) képregényes képkockát. Ennek a négy képkockának kellene betöltenie azt a szerepet, hogy vicces is legyen, de azért az ígéretet is teljesítse, miszerint elmeséli, mi történik az adott műben.

És akkor innentől kezdve menjünk végig egyesével a három pontomon!

Ami a 90 klasszikust illeti... bevallottan nem én vagyok a klasszikusok és a szépirodalom legnagyobb rajongója, ezzel együtt azért olvastam klasszikusokat, végigcsináltam a gimi 5 évének irodalom óráját (mindig ötös voltam irodalomból), utána pedig nyilvánvalóan a blog és a munkám miatt lettek a mindennapjaim részei a könyvek. De töredelmesen bevallom, az összegyűjtött 90 könyv között azért jócskán voltak olyanok, amikről még soha nem hallottam - utána persze rájöttem, hogy ez valószínűleg részben amiatt is lehet, hogy milyen nemzetiségű a szerző. Valószínűleg a magyar klasszikusok listáján is rajta lenne az Egri csillagok, egy amerikai meg csak pislogna, hogy ez a mi a fene... Mindenesetre így nem vagyok teljes egészében elégedett a válogatással, nem biztos, hogy innen, Magyarországról nézve ez az a 90 klasszikus, ami reálisan lefedi a "klasszikusok non plus ultrája" listát.

Apropó - Magyarország. Nem tartom magam nagyon magyarkodónak, viszont ha már a könyv végén még helyet is hagytak annak, hogy az ember kipótolhassa a saját ötleteivel a könyvet, érdekes lett volna látni, milyen magyar klasszikusokkal toldotta volna meg a listát a kiadó. Szívesen láttam volna egy +10-es listát a végén, mondjuk az előbb említett Egri csillagokkal, A Pál utcai fiúkkal, Az aranyemberrel, Az ember tragédiájával... Persze ez nem hiba, de szerintem sokat dobott volna a könyvön a magyar olvasók számára.

A második-harmadik pontra áttérve: Leszögezhetjük, hogy 4 képkockába sűríteni egy teljes regényt, ráadásul mindezt viccesen... nos, ez minimum nehéz feladat. Azt nem mondom, hogy lehetetetlen, de semmiképp sem egyszerű. Sajnos nem is sikerült igazán.

A humor itt-ott megcsillant (a Biblia 4 képkockája például szerintem zseniális lett), de közel sem annyira, mint szerettem volna - márpedig azon, hogy 4 képbe és 3 sorba próbáljuk sűríteni a sztorikat, igazából csak a humor segített volna. Az összefoglalók ugyanis kevéssé működtek - tényleg lehetetlen küldetés volt.

Így viszont létrejött egy katyvasz: vicces akart lenni, de nem igazán sikerült neki. A klasszikus történetének összefoglalására pedig szinte alkalmatlan a kötet, mert helyenként a humor kidomborítása miatt a sztori háttérbe is szorult, ahol pedig nem, ott is inkább azokat értették a dolgokat, akik már amúgy is ismerték az adott művet.

Talán jobb lett volna, ha a bal oldal nem full üres lett volna a két sortól eltekintve, hanem inkább két oldalt áldoznak a sztorinak - a címe és a szerző születési éve pedig bőven elfért volna a képkockák fölött is.

Az már csak hab a tortán, hogy még így is sikerült tárgyi tévedést találnom a könyvben, a Büszkeség és balítélet kockáinál. Ezt az egyet kifotóztam nektek, keressétek a hibát: