J. K. Rowling: Harry Potter és a titkok kamrája

Pár szó az alaptörténetről:

Harry az első évében új barátokra és új tudásra tett, majd szembenézett Voldemorttal, szülei gyilkosával és minden idők leggonoszabb varázslójával. Most visszatér a Roxfortba, még ha kicsit körülményesebb úton-módon is. Ám az iskolában olyasmi várja, amire nem számított. Valaki vagy valami diákokat támad meg az iskolában. Úgy tűnik, feltárult a Titkok kamrája, amelyet a legenda szerint még az iskola egyik alapítója, Mardekár Malazár épített. Arról is szól a fáma, hogy a mágus a kamrában egy szörnyeteget rejtett el, aminek a segítségével meg akarta tisztítani az iskolát az arra méltatlanoktól. Egy különleges képességének köszönhetően Harry válik a fő gyanúsítottá, és először életében szembe kell néznie a kiközösítéssel is. Amikor már a saját barátainak élete is veszélybe kerül, Harry és két barátja úgy döntenek, kezükbe veszik az ügyet.

Véleményem ömlesztve:

A Titkok kamrája szerintem már sokkal félelmetesebb, mint az első kötet. Az egész Titkok kamrája dolog sokkal komolyabb és fenyegetőbb: hiszen mégiscsak diákok haláláról beszélünk. Az első kötetben a bölcsek kövének hatalmát persze ismerjük, de soha nem látjuk, mire képes. Ezzel szemben azzal, hogy folyamatosan diákok dermednek meg, a veszély közvetlenné válik.

Még sötétebbé teszi a történetet, hogy míg Voldemort az előző kötetben képtelen volt megérinteni Harryt, ahhoz pedig, hogy pálcával támadjon, gyenge volt, Tom Denem már közel sem ilyen szelíd. Ráadásul a baziliszkusz sem egy kezes bárány.

Ez és a rengeteg rejtély, hogy az ember egészen a végéig nem is sejti, mire vagy kire számítson, teszik igazán izgalmassá a történetet. Ráadásul elindulunk a végkifejlethez lassan elvezető úton: többet tudunk meg Voldemort múltjáról, felbukkan a sárvérű kérdés, Harry megtanulja a lefegyverző átkot, és igen: előkerül az első horcrux. (Ha még nem ismered végig a történetet, ne aggódj, később meg fogod tudni, mi is az a horcrux.)

És a varázslóvilágnak még mindig vannak olyan fejezetet, amiket Harry nem ismer: a hopp por, a repülő autó, a házimanók...

Ami nekem kifejezetten tetszett, az Lockhart karakterének behozatal. Idegesítő? Hát persze! De pontosan ez a cél. És Lockhart talán fontosabb szerepet játszik Harry életében, mint azt mi, vagy akár ő gondolná. Rajta keresztül ismerjük meg, mivé is válhatott volna Harry, ha túlértékeli a népszerűséget. Kezdi megtanulni, milyen ereje van a sajtónak, hogy nem minden arany, ami fénylik, hiszen Lockhart dicsőségei mögött egy gyáva ember rejlik. Lockhart ezenkívül az antitanárok egyik prototípusa is. Neki köszönhetően kiderülnek olyan apróságok is, mint például hogy nincs nagy túljelentkezés az SVK tanári posztra, és az is, hogy Dumbledore annyira nem akarja Pitont erre a posztra, hogy inkább alkalmaz egy antipatikus, hozzá nem értő varázslót, mint őt.

Ez a kötet is tele van apró utalásokkal, és nagy utalásokkal a jövőre vonatkozóan, talán pont ettől válik zseniálissá a sorozat.

Pár szó a főbb szereplőkről:

Azt hiszem, felesleges Harryékről megint hosszabban szót ejteni, mert nem sok változást tapasztalhatunk velük kapcsolatban.

Harryről esetleg annyit érdemes megjegyezni, hogy jobban tudatosul benne a népszerűség átka, és az, hogy valamikor Voldemort is ember volt, akivel ráadásul sok dologban nagyon hasonlóak.

Cím: A cím sémája megegyezik az előző részével, egyszerű és kifejező.

Kedvenc karakter: Lockhart :)

Legkevésbé tetsző karakter: -

Ami tetszett: A lassan kibontakozó rejtély

Ami nem tetszett: -

Kiknek ajánlom: Ugyanazoknak, akiknek az első részt.

Borító: Tetszik, bár talán kicsit sokat elárul a könyv végéről.

Amivel esetleg összekötném: Még mindig a Percy Jackson sorozattal.

Kiadó: Animus Kiadó