Breaking News

Kasie West: The Distance Between Us

The Distance Between Us


Erre a könyvre egészen véletlenül találtam rá, hála a Bloglovin oldalnak. Megláttam a borítóját, és rögtön
beleszerettem.

A történetről néhány szóban:
Caymen tizenhét éves, egyedül él édesanyjával a porcelánbabákat áruló üzletük fölött. Amikor kiderült, hogy gyermeket vár, Caymen apja felszívódott, hagyott némi pénzt maga után, amiből az anyja megcsinálhatta az üzletet, és azóta viszonylagos szegénységben élnek a babaüzlet bevételéből. Caymen iskolába jár, végzős, de még nem tudja, mit kezdhetne az életével, mert ott kell lennie az édesanyja mellett, hogy segítsen a boltban, ahogy már évek óta teszi, hiába utálja a porcelánbabákat.
Egy nap egy korabeli fiú jön az üzletbe, hogy a nagymamájának babát vásároljon. Süt róla, hogy gazdag, és ugyanolyan arrogáns, mint az összes gazdag. Caymen – vagyis leginkább az édesanyja – szerint kétféle ember van: a gazdagok és azok, akik a gazdagoknak akarnak eladni dolgokat. Ő nyilvánvalóan az utóbbiba tartozik, tehát nem is állhatna távolabb Xander világától.
A fiú mégis újra meg újra visszatér, és Caymen már egyáltalán nem olyan biztos benne, hogy a gazdagok feltétlenül utálni valóak.


Nagyon sok mindent szerettem ebben a könyvben, és a legmegdöbbentőbb, hogy a legjobban a főhősnőt. Ez elég ritka, de Caymen tényleg szerethető. Szinte minden mondatából süt a szarkazmus, el se tudom mondani, hányszor nevettem fel egy-egy megjegyzésén. A párosnak ő az erősebbik tagja, ami romantikus könyveknél elég ritka. Persze, ő is értetlen egy kicsit, néha nem vesz észre dolgokat, amik amúgy kiszúrják a szemét, de összességében az egész könyvet feldobta a száraz humorával és azzal, ahogyan a világot látja. A férfi főhőst is nagyon lehet szeretni, félre ne értsen senki, de Caymen kellemes változatosságot jelentett, míg Xander „csak” egy kedves fiú.

Ami nagyon tetszett még – nem akarok túl nagy poént lelőni – az a karriernapok ötlete. Caymen és Xander ugyanis megpróbálják megtalálni egymás hivatását, ezért egymásnak szerveznek programot, amikor kipróbálhatnak valamit. Xander komolyan veszi a dolgot, de az egyik ötlet, amivel Caymen előáll! Én konkrétan majdnem leborultam a székről, úgy nevettem rajta!

És ez az egész könyvre jellemző. Főként Caymennek hála nagyon vicces a könyv, és ettől lesz különleges, kicsit több, mint egy átlagos tiniszerelem története.

Mert egyébként erről szól a könyv. Egy tiniknek szóló romantikus regény, természetesen van szerelmi háromszög is, háttérben meghúzódó titkok Caymen édesanyja és édesapja körül. Van egy lepcses szájú, kicsit túlságosan is nyomulós legjobb barátnő is... Szóval minden olyan elem, ami általában az ilyen történetekben előfordul. De a humor igazán szórakoztatóvá tette.

A végén a csavar nem pont az volt, amire számítottam, szóval nekem az is kicsit feldobta a regényt, amikor már épp azt hittem, hogy kétségbe fogok esni.

Viszont a szarkazmuson kívül a legjobb dolog: a porcelánbabák. Komolyan mondom, ezektől a babáktól én mindig hideglelést kapok, viszont nagyon sokan vannak, akik gyűjtik őket. A babáknak neve meg saját története van, és az igazi fanatikusok fejből tudnak róluk mindent. Érdekes volt látni őket ebben a könyvben mindkét szemszögből. Szerintem az írónő tökéletesen használta a babák adta lehetőséget, feldobta kicsit a bolti jeleneteket, és sokkal különlegesebb volt így, mintha csak egy szokványos fűszeresük lenne vagy ilyesmi.

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv, egyszerű, de szórakoztató nyári olvasmány, a tinikről szóló romantikus könyvek kedvelőinek.

Nincsenek megjegyzések