Katie McGarry: Pushing The Limits (Feszülő húr)
Pushing The Limits
A Pushing the Limits egy olyan könyv, amit már hónapok óta el akartam olvasni. Annyi jót hallottam róla, a történet is tetszett, de valahogy mindig elsiklott mellettem, és soha nem álltam neki. Pontosan ezért is vettem fel azoknak a könyveknek a listájára, amiket mindenképp el akarok olvasni idén. És övé az első pipa a listáról.
A Pushing the Limits egy olyan könyv, amit már hónapok óta el akartam olvasni. Annyi jót hallottam róla, a történet is tetszett, de valahogy mindig elsiklott mellettem, és soha nem álltam neki. Pontosan ezért is vettem fel azoknak a könyveknek a listájára, amiket mindenképp el akarok olvasni idén. És övé az első pipa a listáról.
Néhány szó a sztoriról. A
történetet a két főszereplő szemszögéből felváltva
ismerhetjük meg. Echo és Noah mindketten megtörtek, bár már-más
okból. Echo életét gyökeresen megváltoztatta egy éjszaka, amire
képtelen visszagondolni. Csak azt tudja, hogy a karját sebhelyek
borítják, amiket el akar takarni, és azt, hogy aznap elvesztette
az édesanyját és a régi életét. Apjával és annak új
feleségével él, és az egyetlen embert, a bátyját, aki mellett
mindig biztonságban érezhette magát, szintén elvesztette. Noah is
pontosan tudja, milyen elveszíteni azokat, akiket szeret: a szülei
szörnyű körülmények között meghaltak, azóta egyik
nevelőszülőtől a másikhoz kerül. Régi életét azonban
képtelen tovább élni, ezért menekül – egy éjszakás
kalandokkal és könnyű drogokkal vigasztalódik. Közben pedig
dolgozik, mert egyetlen célja maradt csak az életében. Vissza
akarja szerezni öccseit, akiket csak felügyelet mellett láthat
néhány havonta.
A dolgok akkor kezdenek megváltozni,
amikor mindketten új terapeutát kapnak. Mrs. Collins nem hajlandó
lemondani róluk, és mindent megtesz, hogy a helyes útra terelje
őket, hiába tiltakoznak ellene. Amikor Noah és Echo egy közös
cél – az aktájuk megszerzése – érdekében összefognak, nem
is sejtik, hogy ráléptek erre a bizonyos útra.
Komolyan mondom, életem egyik legjobb
YA könyve volt. Egyszerűen imádtam. Minden szavát. Én nem tudom,
hogy miért van az, hogy mostanában csupa olyan könyv kerül a
kezembe, amiben a főhős valamiért pszichológushoz járt, de eddig
Mrs. Collins visz mindent. Komolyan csodáltam, hogy ilyen elhivatott
és törhetetlenül küzd, hogy segítsen helyretenni ennek a két
fiatalnak az életét. Csak arra tudtam gondolni, hogy megnyugtató a
tudat, hogy még vannak ilyen emberek – mert szerencsére vannak,
nem csak a könyvekben. Na de ennyit Mrs. Collinsról, vissza a
történet főszereplőire!
Imádtam mindkettőt, bár Noah-t talán
jobban. Nem azért, mert ő a pasi – és jó pasi! –, hanem az
egész története megfogott. Szerintem az ő szála még érdekesebb
is, mint Echoé, legalábbis érzelmileg sokkal jobban megfogott. Még
sírtam is rajta! Nem is egyszer. De azért megjegyezném, hogy Echót
is szerettem, és ha női főszereplőről van szó, már ez is nagy
szó.
Mindkét szál érdekes. Lehet, hogy a
szokásos „gimis jó kislány találkozik egy rosszfiúval”
alapra van felfűzve, de ennél sokkal több. Sokkal több, mint a
bálozás – bár van benne –, sokkal több, mint szenvedés azon,
hogy kivel jöjjön össze. Ennek a történetnek lelke van! Komolyan
mondom, a történet az ember szívébe markol, de közben meg is
simogatja, és azt suttogja, mindig van remény. Legalábbis nekem
ezt.
A romantikus szálat is imádtam,
félreértés ne essék! Noah és Echo, hogyne szerettem volna őket!
De ez a történet úgy tart fogva, hogy fantasy szálak nélkül
biztosítsa, hogy ne csak amiatt aggódj, hogy összejönnek a
főszereplők – mert ez ugye úgyis nyilvánvaló.
Mitológiarajongóként hadd jegyezzem
meg, hogy mennyire imádom Echo nevét, meg az összes beépített
mitológiai utalást.
Igazából még mindig a hatása alatt,
csak annyit tudok mondani mindenkinek, hogy: OLVASSÁTOK!!!
És köszönöm az ajánlást Lupinak
és Kellynek, nélkülük nem biztos, hogy rátalálok a könyvre,
vagy ha igen, akkor csak sokkal később! Kelly értékelését
egyébként itt olvashatjátok:
http://www.kellyolvas.com/2012/08/katie-mcgarry-pushing-limits.html
Lupiét pedig Molyon, itt: http://moly.hu/ertekelesek/1025593
És akkor végül még itt a könyvhöz
tartozó előzetes, amivel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy
vétek, hogy Noah-ról csak egy ennyit mondanak, mert így kicsit
olyan, mintha csak egy szimpla tiniregény lenne (ahogy már mondtam
rossz fiú/ jó kislány).
És igen, alig várom a folytatást!
Amikor megláttam, hogy lesz, majd kiugrottam a bőrömből! Beth,
készen állok! ;)
Szia! A leírás alapján nagyon megtetszett a könyv, nem tudod esetleg h hol tudnám beszerezni? :)
VálaszTörlésSzia!
TörlésÉn az angol nyelvű könyveket mindig Bookdepositoryról (http://www.bookdepository.co.uk/) rendelem, de ha vársz egy kicsit, akkor hamarosan meg fog jelenni magyarul is, a Könyvmolyképző adja ki. :)
Pussz:
Deszy