A Blogturné klubtagság rejtelmei – Avagy miért is nagy meló ez az egész?

A Blogturné klubtagság rejtelmei – Avagy miért is nagy meló ez az egész?

Aki már valaha blogolt, az valószínűleg tisztában van vele, hogy egy rendszeresen frissülő, jól működő blogban mennyi munka rejlik. Létre kell hozni a blog alapját, meg kell tervezni a designt, a menüsort, a kategóriákat, nem is beszélve a folyamatos munkáról, amivel a blog frissen tartása, a bejegyzések megírása és megszerkesztése jár. Ehhez hozzájön az is, hogy el kell jutni az olvasókhoz, ami szintén nem könnyű feladat, ennek érdekében a legtöbb blogger más közösségi oldalakon is jelen van, azaz ott is aktívnak kell lennie és persze naprakésznek. És ezzel még mindig csak súroltam, mivel is jár egy blog szerkesztőjének lenni.

Könyves blogok esetében tehát tisztában kell lenni az új megjelenésekkel, az új trendekkel, hozni kell az értékelések azonos színvonalát, és persze nem elhanyagolható tényező az sem, amit az ember az olvasásra fordít, hiszen ez nem kevés idő és nem kevés pénz. (Sajnos a könyvek sem lesznek olcsóbbak.)

Aki ismeri a blogjaimat, tudja, hogy hajlandó vagyok sok időt és munkát beléjük ölni, ezért talán elhiszitek nekem, amikor azt mondom, hogy a blogturnézás – bármilyen szórakoztató legyen is – kemény meló. Úgy vettem észre, van némi félreértés azzal kapcsolatban, hogy mit is csinálunk mi. Mert a blogturnézás nem csak abból áll, hogy mi, szemtelenek, elolvashatjuk a könyveket megjelenés előtt. Ezért gondoltam, egy bejegyzést annak szentelek, hogy megpróbáljak rávilágítani, mi mindent teszünk azért, hogy a blogturnézás ilyen gördülékeny legyen. Ha olvasó lennék, lehet, hogy én is azt hinném, mi sem egyszerűbb, miközben nincs így.

Könyvekre vadászva

A könyves bloggerektől nyilván elvárható, hogy tisztában legyenek vele, nagyjából milyen újdonságok is érkeznek a könyvesboltokba belátható időn belül. De ahhoz, hogy egy-egy blogturnét meg tudjunk szervezni, jóval a megjelenés előtt (egy-két hónap is akár) már tisztában kell lennünk vele, hogy érkezik a könyv, hogy mire tényleg a polcokra kerül, mindennel elkészüljünk.

Így tehát jó előre vadásznunk kell a turnézásra alkalmas példányokat, amelyeket érdekesnek érzünk, amelyeket mi is szívesen olvasnánk és amelyekben látjuk a potenciált egy turnéhoz.

Ezután meg kell beszélnünk, hogy tényleg van-e a tagok közül annyi érdeklődő, hogy meg tudjuk valósítani a turnét, hiszen bizonyára észrevettétek, a legtöbb turné nem egy-két állomásból áll. (Mindenki csak olyan könyvet olvas, ami érdekli is, nem kényszerítünk senkit arra, hogy olyasmiről kelljen véleményt írnia, amit amúgy nem olvasna. Minden szempontból értelmetlen lenne.)

Ha ezzel is megvagyunk, következhet az egyeztetés a kiadókkal, ami hol gyorsan megy, hol kevésbé.

Előkészületek

Ha szerencsénk van, és eljutottunk odáig, hogy megvannak a turné tagjai és a kiadó is rábólintott, jöhet a következő lépés. És most gondolhatjátok, hogy ez az, hogy megkapjuk a könyvet és vércseként rávetjük magunkat, de bizony az esetek többségében ezen a ponton még nem kapunk könyvet. Úgy kezdjük el megszervezni a turnét, hogy a könyvet még mi magunk sem olvastuk.

A megjelenésnek megfelelően időpontot kell találnunk, amikor a turné zajlik majd, és el kell osztanunk, ki melyik nap írja meg a bejegyzését. Ez bizony nem mindig könnyű feladat, hiszen a turné tagjainak is megvan a maga élete, mi ezt teljesen hobbi szinten csináljuk, van aki dolgozik, van aki iskolába jár... Emellett az egyes párhuzamosan futó turnékat is össze kell egyeztetnünk, és megoldanunk, hogy lehetőleg egy tagnak se legyen két állomása is ugyanazon a napon. Ez elmondva könnyen hangzik, de amikor 4-5 turné is fut egymás mellett, közel sem az. Ráadásul figyelembe kell vennünk azt is, hogy ki milyen gyorsan tud majd haladni az adott könyvvel, vagyis ha valaki mondjuk éppen elutazik, akkor azt lehetőleg ne a turné első napjára osszuk.

A „krach” akkor üt be, amikor mondjuk egy (vagy több) könyv csúszik. Akkor ugyanis az egészet kezdhetjük elölről, tolhatjuk arrébb a turnét, egyeztethetünk újra mindent. 

A szeptemberi naptárunk. Elárulom, hogy azóta minden hónap sűrűbb még ennél is... (Tudom, hogy még csak október van, azaz csak egy hónappal később járunk, de már decemberi naptárunk is van... Ennyire előre kell dolgoznunk.)

Banner, extrák, miegymás...

És most azt gondoljátok, ezen a ponton már biztosan van könyv. Hát bizony nem mindig. Az esetek többségében már akkor az extrákon törjük a fejünket, amikor még nem is olvastuk a könyveket. Kutatunk az interneten, az írók honlapján, hogy milyen érdekességek is jöhetnek szóba. Zenelisták, kimaradt jelenetek, szinte bármi alkalmas lehet, amit érdekesnek érzünk és amiről úgy gondoljuk, ti is szívesen látnátok. Az extrákat persze meg is kell írni, ez már azért későbbi fázis, hiszen addigra már mi is olvastuk a könyvet. De talán az extrák jelentik a legnagyobb munkát, sok esetben órákig tartó fordítást, ha egy kimaradt jelenetről van szó, vagy például MF Kata könyvelőzeteseiről és feliratairól. De akármilyen extrát vállalunk is, egyik sem készül el percek alatt, azt garantálom.

Külön eset, amikor egy íróval interjút készítünk. Mert ezeket az interjúkat tényleg mi készítjük, nem kapunk hozzá segítséget senkitől, a kiadóktól sem. Mi magunk keressük meg a szerzőket, mi magunk szedjük össze és fordítjuk le a kérdéseinket, majd szerencsés esetben a válaszokat. Nem is kérdés, hogy ez még több munka, hiszen jóval a turné előtt megkeressük őket, hiszen időbe telik, amíg választ kapunk. Az interjúk megszervezése érzékeny dolog, aki már valaha belefogott ilyesmibe, az tudja, miről beszélek. De ha sikerrel járunk, az hihetetlen öröm és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ilyen tehetséges és ismert szerzők örömmel fogadták a megkeresésünket. Eddig mindegyiküktől pozitív visszajelzést kaptunk a turnéról, többen meg is osztották a saját oldalukon a linkeket, ennél jobb visszajelzésre pedig talán nincs is szükség.

És akkor vissza a földre! Itt van még ugyanis az egyik pont, ami engem például rettegéssel töltött el, amikor a Blogturné Klub rendszere kezdett kikristályosodni. Ugyanis amennyiben már van borítónk, kezdődhet a bannerek szerkesztése is. Legtöbbször ez két bannert jelent – egy kisebbet és egy nagyobbat a részletes programmal. Én a magam részéről nem vagyok a képszerkesztők varázslója, de ez is része a klubnak, hát alkalmazkodtam. És ezt kapjátok ki! Megtanultam – mondjuk – kezelni a Photoshopot. A bannerek elkészítése ugyanis nem olyan egyszerű. Ezúton elárulom, én a magam részéről az elsővel legalább fél napot szórakoztam, mert nem értettem hozzá. (Ezt a bannert egyébként pont csúszás miatt még nem láthattátok, de remélem tetszeni fog. És köszönöm Ramónának, hogy kibírta, hogy egész nap a fülét rágtam segítségért.)

Olvasás

Na igen, előbb-utóbb csak eljutunk ehhez a részhez is.

Nem bírom ki, hogy ne köszönjem meg ezúton is a kiadóknak a belénk vetett bizalmat, ugyanis az, hogy a megjelenés előtt elolvashatjuk a kéziratot, hatalmas dolog, bármelyik kiadóról legyen is szó. És persze ez nagy felelősséget is ró ránk, mert ezt a bizalmat meg is kell szolgálni.

Tehát az olvasás... Nyilván ebbe nem kell különösebben belemenni, nagyjából mindenki el tudja képzelni, hogy a könyvmoly egy kanapéra gömbölyödik meleg teával a kezében, és élvezi, amint elmerülhet a történetben.

Sok esetben nyilván ez is történik, de szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a blogturné esetében mi nem csak a saját szórakozásunk kedvéért olvasunk. Ezért bármilyen szép is ez a kép, nem mindig így megy a dolog. Ugyanis határidőink vannak. Amíg az olvasók általában megtehetik, hogy félreteszik a könyvet, ha éppen nincs hangulatuk olvasni, vagy pont az adott történethez nincs – mondjuk egy komor őszi estén meglehetősen depresszív lehet egy keményebb disztópia –, addig mi ezt nem tehetjük meg. Mert ha egy könyvről november 2-án véleményt kell írnunk, akkor bizony nincs mese, addigra mindenképpen el kell olvasni. Akár van kedvünk, akár nincs. Akár lenne más dolgunk, akár nem. (A családosok szerintem mesélni tudnának, hányszor maradt el így mondjuk a közös vacsora.)

Olvasás közben pedig már mindenkinek pörög az agya az értékelésén is, jegyzeteket készít, idézeteket ír ki, hogy amikor ténylegesen is nekiáll, hogy képernyőre vesse a véleményét, akkor nehogy véletlenül kihagyjon valami fontosat.

(Egyébként az, hogy a bloggerek megkapnak egyes könyveket olvasásra, nem új dolog, recenziós példányok már korábban is voltak. Mi csak rendszert adtunk nekik azzal, hogy csapatként dolgozunk velük.)

Játék

Remélhetőleg észrevettétek, hogy igyekszünk a játékokhoz is jó ötletekkel előállni. Nem szeretnénk, ha minden turné csak egyforma lájkolgatós játékkal szolgálna, mert az elég unalmas lenne. Azért vagyunk, hogy valami pluszt adjunk, és ebben benne foglaltatik egy érdekes játék is, ami kicsit megmozgatja az olvasókat.

Ehhez nekünk ki kell találni és le kell vezényelni a játékot. Ez sokszor képszerkesztéssel jár, rejtvények megírásával, és minden esetben el kell készítenünk azt a bizonyos Rafflecopter dobozt is.

A legtöbbször ehhez elvárás, hogy a résztvevők látogassanak el az összes könyves blogra, amely részt vesz a turnén. De mivel minden alkalommal értékes könyveket (így, többes számban) és sok esetben könyvjelzőket sorsolunk ki, nem gondoljuk, hogy olyan nagy kérés lenne, hogy ti is megtiszteljetek minket azzal, hogy kicsit foglalkoztok a játékokkal és elolvassátok a bejegyzéseinket.

A bejegyzés megírása

A vélemény megírása egyik könyves bloggernek sem új dolog. Mindenkinek megvan a maga stílusa, a jól bevált módszere és mechanizmusa. Ezért is lesz egyedi minden egyes poszt. Nem beszélünk össze, nem kényszerítünk rá kötelezően senkire semmilyen véleményt. Könnyen lehet, hogy valaki odavolt egy könyvért, egy másik tag számára pedig az elmegy kategóriába esett. Ezért vagyunk ennyien, ezért lehet igazán sokszínű egy-egy turné. Senkit sem akarunk átverni, nem lobbizunk egy könyv mellett csak azért, mert kell. Mert nem kell. Ha valamiről pozitívan írunk, akkor az azért van, mert tényleg szerettük.

Szerintem mindenki nevében mondom, hogy igyekszünk úgy megírni a bejegyzéseinket, hogy minél kevesebb legyen benne a spoiler, hiszen nem az a célunk, hogy lelőjük a könyv poénjait és csavarjait, hanem az, hogy felkeltsük az érdeklődést. Persze kétségtelen, hogy valamennyire bele kell mennünk a dolgokba ahhoz, hogy informatív véleményt tudjunk írni, de én eddig egy olyan értékeléssel sem találkoztam a blogturnék során, amivel ilyen gond lehetett volna.

A vélemény írásán kívül azonban más dolgokkal is foglalkozni kell: a bejegyzést meg kell például szerkeszteni. Be kell illeszteni a blogturné bannerjét, nagyjából fel kell vázolni a blogturné rendszerét azoknak, akik még nem ismerik, fel kell tenni az extrát, be kell illeszteni a nyereményjátékot, amennyiben van, a beleolvasót, könyvelőzetest és minden mást, amit esetleg a blogger szeretne. Az értékelésekhez képek is dukálnak, sokszor órákon keresztül keresgéljük őket, amíg megtaláljuk a megfelelő szereplőt vagy a megfelelő képet, amely visszaadja a könyv hangulatát. Ezenkívül a blogturné állomásait is megtaláljátok az összes ilyen bejegyzésben, amit szintén össze kell gyűjtetünk, illetve a posztokat folyamatosan frissíteni kell, ahogy telik a blogturné.

Többségünk napokig dolgozik egy-egy blogturnés bejegyzésen, mire az olyan lesz, amilyennek láthatjátok.

Egyéb feladatok

Most már tényleg azt hinné az ember, hogy ezzel vége. Elolvastuk a könyvet, megírtuk a bejegyzéseket, mi jöhet még?

Nos, egész sok dolog. Az adott bejegyzéseket meg kell osztanunk a közösségi oldalakon, ahol a blogturné jelen van, illetve külön bejegyzés születik a blogturné közös blogján is, hogy könnyebb legyen visszakövetni az elmúlt turnékat is.

Előfordulhat, hogy a kiadó vagy a könyv szerzője kéri, hogy küldjük el nekik a turné linkjeit, természetesen ezt is megtesszük.

Sorsolunk kell a nyereményjátékokon is, majd értesíteni a nyerteseket és begyűjteni az adataikat.

Előfordult már, hogy változott a könyv címe és/vagy megjelenési dátuma, miután véget ért a turné, ilyenkor frissíteni kell a bejegyzéseket.

És még sorolhatnám...

(És akkor még nem beszéltem arról a rengeteg munkáról, amivel a kezdés járt. A név kitalálása, a rendszer kialakítása, a kiadókkal való első kapcsolatfelvétel, a különböző közösségi oldalaink kialakítása stb.)

Amint vége az adott turnénak, az egész kezdődik elölről. Sőt, nagy eséllyel már el is kezdődött, hiszen közben már elindulhatott egy újabb turné. Előfordulhat, hogy 3, 4 vagy akár még több turné zajlik éppen párhuzamosan, mi pedig már közben olvassuk a következő adag könyvet, szerkesztjük a következő bannereket, és már arra is kell figyelnünk, hogy egy-két hónap múlva mi fog megjelenni. Így lehet gördülékeny az egész rendszer. Rengeteg munkával, odafigyeléssel, rugalmassággal és szorgalommal. És mindezt úgy, hogy az ország különböző pontján élünk, mi bloggerek, sok dologban eltér az ízlésünk, mások a szokásaink, és ezt a sok dolgot, amit elsoroltam, úgy kell megszerveznünk, hogy mindenki mindennel tisztában legyen és mindenkinek minden megfeleljen.

Félre ne értsetek! Hihetetlenül jó érzés, hogy része lehetek ennek az egésznek, már amikor felmerült az ötlet, és amikor elkezdtük megszervezni az egészet, rettenetesen büszke voltam rá, hogy a része lehetek a Blogturné Klubnak. Nem csak azért, mert nálam sokkal tapasztaltabb könyves bloggerek vannak a csapatban, hanem azért is, mert úgy érzem, valami nagy dolgot csinálunk. Valamit, amivel teszünk azért, amit szeretünk: az olvasásért, a könyvekért.

A munka minden percét élvezem, nagyon sokat tanultam már most a blogturnéknak hála, rettentően jókat olvastam és tényleg nagyon jó kis csapat jött össze.

De szerettem volna, ha tudjátok, hogy a blogturnézás sem csak móka és kacagás, hanem kemény munka is. Ez is jusson eszetekbe, amikor irigykedtek, amiért megjelenés előtt olvasunk egy könyvet vagy amikor a bejegyzéseinket olvassátok, és esetleg néhányan mérgelődtök, hogy a játékban való részvételért olyan posztokat is végig kell olvasnotok, amelyeket egyébként nem akartatok elolvasni!

Mi értetek dolgozunk és a jó könyvekért. Reméljük, hogy ezt ti is érzitek és velünk tartotok ezután is, talán már kicsit jobban érzékelve azt is, hogy a betűk mögött mennyi munka van.