Heidi McLaughlin: Örökké a csajom


Heidi McLaughlin: Örökké a csajom



A blogturnéról

A blogturnét remélhetőleg már mind ismeritek, így erről nem írnék bővebben. Ebben a turnéban Heidi McLaughlin Forever My Girl - Örökké a csajom című regényét ismerhetitek meg, ami a Beaumont sorozat első része. A könyv már meg is jelent az Ulpius-ház gondozásában! A turné október 3-a és 7-e között tart, a megszokottakhoz hasonlóan igyekszünk a véleményünkön kívül mindenféle érdekességgel is szolgálni, illetve ezúttal is van nyereményjáték!


A könyvről

A történet:
A szokásomtól eltérő módon most a fülszöveget másolnám be ide, mert szerintem nagyon jól sikerült:

"Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.

Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát... A mosolyát...

Most hazafelé tartok.

Tíz év telt el.

Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.

Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem..."

De azért egy kis kiegészítést hozzáfűznék. 
Ahogy a fülszövegből kiderül, Liam tíz évvel ezelőtt elhagyta a gimis szerelmét, akivel közös életet terveztek, és akit azóta is szeret. De számomra még egy szál nagyon fontos volt ebben a könyvben. Liam ugyanis nem ok nélkül néz szembe a múltjával és a múltban elkövetett hibáival. A sors egy pofonnal téríti magához, hogy ráébredjen, mit is tett valójában. Liam ugyanis középiskolai legjobb barátja temetésére megy haza. Már tíz éve nem látta Masont, most pedig a még mindig tartó szerelem mellett a keserű felismerés is gyötri, hogy nem használta ki azt a tíz évet, amit vele tölthetett volna. Nem volt ott a legjobb barátja mellett, amikor megnősült, amikor gyermekei születtek, most pedig ezt már nem is pótolhatja be. Ez a felismerés adja meg neki a végső lökést, hogy változtasson. 

A véleményem:
Régóta vártam már erre a könyvre, annak idején még a borítójába szerettem bele teljesen. És a második részébe is, úgyhogy nem volt kérdés, hogy nekem ezt olvasnom kell. De bevallom őszintén, teljesen mást kaptam, mint amire a borító alapján számítottam. Azt hittem, egy újabb egyszerű és könnyed szerelmes történet lesz, amilyet sokat találni ugyan, de én mégis szeretem. A tartalma alapján is ezt gondoltam, hiszen a gimis szerelmesek második esélye az egymásra találásra szintén nem új gondolat. Ehelyett mit kaptam? Könnyeket és valami félelmetes érzelmi árhullámot, amire nem is gondoltam. 

Amikor az első oldalt elolvastam, már tudtam, hogy ez a történet nem könnyed és nem egyszerű. Sikerült már az első oldalon átéreznem a legjobb barát elvesztésének fájdalmát, aztán pedig tíz oldal után eljutottam odáig, hogy szó szerint fáj olvasni. De a legjobb értelemben. Érzékeny típus vagyok, de ettől függetlenül nagy szó, hogy a történet első felében bizonyos részeknél könnyeztem, egy résznél pedig még sírtam is! Na, erre biztosan nem számítottam.

És arra sem, hogy tulajdonképpen nem is a szerelmi szál lesz, amit a legjobban szeretni fogok a történetben. Mert persze, a szerelmi szál is érdekes. Liam és Josie nagyon korán egymásra találtak, és nem is lehetett volna nagyobb a boldogság. Aztán mégis úgy hozta a sors és Liam döntése, hogy különváltak útjaik. De tíz év elteltével, amikor már mindkettejük élete teljesen megváltozott, újabb esélyt kapnak. Az talán senkinek sem kérdés, hogy még mindig szeretik egymást, de a könyvben is megjelenik, hogy ennél az élet sokkal bonyolultabb. Ott van Liam élete, ami tele van ugyan csillogással, de a felszín alatt a paparazzik kereszttüzében élni nem olyan szórakoztató, Josie-nak pedig párja van, ráadásul nem biztos, hogy képes megbocsátani Liamnek, amit korábban tett. Mégis összefűzi őket a szerelmen kívül rengeteg dolog: az emlékek, a barátaik, a régi álmok és még valami, amit nem szeretnék elárulni.

De ahogy már írtam, nem ez tetszett a könyvben a leginkább, hanem a történet első fele, a tömör fájdalom, ami csak úgy árad a lapokról. Liam mindent elveszített: a régi életét, a szerelmét, a legjobb barátját és azt a tíz évet, amíg maga mögött hagyta mindezt. Olvasás közben egyszerre járt át a nosztalgia miatti fájdalom és a kínzó megbánás. Szerintem fantasztikusan sikerült ezeket az érzelmeket közvetíteni, és ugye ehhez még hozzájött, hogy tíz év után Liam újra látja Josie-t, és fény derül egy titokra is, ami már csak hab volt a fájdalomból sütött tortán. Josie oldaláról is ott a zavarodottság és a fájdalom, hiszen ő is a legjobb barátját veszítette el, és felbukkan a régi szerelme is. Amikor ők ketten, illetve hárman - hiszen ott van Katelyn is, Mason felesége, a baráti négyes negyedik tagja - felidézik a régi emlékeket, miközben Mason már nem lehet velük, kegyetlen. Ott egy szétszakadt család, az egyik kerekét elveszítő baráti társaság és távolság, ami közben elválasztotta őket. Ennek a résznek minden szavát imádtam! Az önkínzás bizonyos formája volt érzelmileg, de tényleg a legjobb értelemben!

Azért a sok érzelem mellett ejtsek szót a szereplőkről is! Most ebben a tekintetben a két főszereplőbe nem mennék bele mélyebben, hiszen őket leginkább a történetük határozza meg, legyen elég annyi, hogy én mindkettőjüket nagyon megkedveltem. 
Viszont ami a mellékszereplőket illeti... Mason ugye már nem él, mire a történet elkezdődik, de végig azt éreztem, hogy a szelleme valahol ott lebeg, és egyengeti a barátai és a családja útját. Abból a kevésből, amit megtudtunk róla, végtelenül sajnálom, hogy már nem ismerhettük meg ténylegesen, és hogy nem láthatja, ahogy a lányai felnőnek. 
A lányokat, Noah-t és gyakorlatilag a történetben szereplő minden gyereket imádtam! A gyerekszáj képes volt mosolyt csalni az arcomra a fájdalmas jelenetekben is, például Mason temetésén, és kifejezetten örülök, hogy ennyit szerepeltek, Noah-ból még egy kicsivel többet is el tudtam volna viselni, főleg a történet vége felé. 
Katelynt imádtam, erős nő, aki a családja kedvéért képes szembenézni minden fájdalommal. Igazi jó barát, aki a bajban is az ember mellett van, akkor is, ha ő is egy nehéz időszakot él meg, és ahogyan visszafogadta Liamet, szemrehányás nélkül, nagyon megindító volt. Alig várom, hogy az ő történetét is elolvassuk, és megkapja ő is a happy endet, már amennyire ez Mason elvesztése után lehetséges. Ahogyan Josie-nak és Liamnek, neki is kijár egy második esély az élettől.

Összességében azt mondanám, hogy imádtam ezt a könyvet, nem is annyira a szerelmi szál miatt, hanem a többi érzelemből fakadóan. Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom!



NAGYON AJÁNLOM



Rendeljétek meg most!

A képre kattintva megrendelhetitek a könyvet:





Blogturné extra - Josie levele


Az írónő megosztott a honlapján egy levelet, ami végül nem került be a könyvbe, viszont nagyon érdekes, és szerintem nagyon megható. Viszont mivel eléggé spoileres, azt javaslom, hogy tartogassátok a könyv elolvasása utánra, és akkor térjetek majd vissza, ha már átéltétek Liam és Josie történetét!

Az írónő jegyzete a levélhez:

"Sok olvasó nem kedveli Nicket, és ez persze érthető, ezért rá akartam kicsit világítani, hogy milyen ember is ő.
Nick tiniként érkezett Beaumont-ba. Messziről meglátta Josie-t és beleszeretett. Csak az volt a gond, hogy már foglalt volt, és neki így esélye sem akadt. Próbálkozott, de láttátok, hogy ez hogy sült el.
Amikor Liam elment, Nick türelmesen várt az esélyére, és amikor végól megkapta, mindent megtett azért, hogy Josie úgy szeresse, mint ahogy Liamet szerette. A szíve mélyén tudta, hogy a lány még mindig Liamet szereti. Minden alkalommal látta ezt, amikor Josie a fiára nézett.
Egy férfi egyszerűen csak tudja.
Úgyhogy amikor meglátta, hogy Liam Katelyn oldalán besétál, tudta."

És akkor a levél maga:

Drága Josie,

Ismered az a pillanatot – ami akkor történik, amikor az úton vezetsz, aztán egy szembejövő autó rád világít? Így éreztem magam, amikor ő besétált a szobába Mason temetésén.
Az életem lepergett a szemem előtt.
Tudod, mit láttam? A mosolyodat, azt, ahogyan a kezemet fogod és Noah nevetését. Láttam, hogyan öleltelek át, hogyan tartottalak a karjaimban, amikor egy hosszú nap után elaludtál. Láttam magamat Noah-val, miközben labdát dobáltunk az udvaron, és aztán láttam őt, ahogyan vigyorog és a fejét rázza. Aztán láttam a srácot a gimiből, és az egész megváltozott. Minden elhalványult. Nem az én kezemet fogtad, hanem az övét. Noah nem velem nevetett, hanem vele. Akkor már tudtam, hogy ez mind csak távoli emlék lesz számomra. Elvesztettem anélkül, hogy egyáltalán harcolni kezdhettem volna.
Amikor besétált, tudtam. Éreztem a szívemben, hogy te elmentél, és nem tudtam mást tenni, mint imádkozni, hogy emlékezz mindenre, amit együtt tettünk, emlékezz mindenre, amin keresztülmentél, amikor ő elment. Elég szomorú, hogy a rossz emlékeidre volt szükségem, hogy emlékezz a pokolra, amin keresztülmentél ahhoz, hogy engem válassz.
Amikor ránéztem, tudtam, hogy én vagyok a jobb választás. Voltak terveim az életre. Nem függtem a baseballtól, hogy eljussak valahová. De te, te csak őt láttad. Az oldalvonalról kellett néznem, amíg elkövette élete legnagyobb hibáját.
Emlékszem az első alkalomra, amikor elvittél Masonhöz és Katelynhez. Ideges voltam. Nem voltunk barátok a gimiben, csak csapattársak, még akkor sem, ha próbálkoztam. Meglepődtem, amikor megrázta a kezem, de az maradt meg bennem leginkább, amit neked mondott. „Mindig az kellett neki, ami Liamé.” Nevetett. Mason rám nevetett, amikor a legtöbb férfi megfordult és elsétált volna, de te voltál az én megváltásom. Ha az enyém lettél volna, a világ tetején éreztem volna magam.
Azt kívánom, bár azt mondhatnám, hogy Mason tévedett, de nem. A legtöbb része igaz. Azóta akartalak, hogy először megláttalak az aulában. Beszélni akartam veled, de aztán ő hozzád sétált és átölelt. Még soha nem voltam olyan féltékeny, mint akkor, pedig még csak nem is ismertelek. Csak azt az izomagyat láttam, aki birtokolta, amit akartam.
Tudtam, hogy Mason nem a legjobb barátom. Én csak a srác voltam, akivel azért lógott, mert a legjobb barátja voltál, és nekem ez így rendben is volt, mert azt jelentette, hogy többet lehetek veled, és soha nem kellett engem választanod helyettük.
Amikor meghalt, tudtam, hogy az életünk más lesz, de erre nem számítottam. Egymillió év alatt sem gondoltam volna, hogy egy darab papíron fogok ömlengeni ahelyett, hogy a családjaink előtt fogadnánk örök hűséget egymásnak életünk hátralévő részére.
Valahol mélyen tudtam, hogy nem az enyém a szíved. Csak túl hülye voltam, hogy elhiggyem. Elfogadtam, amit hajlandó voltál nekem adni, mert szerelmes voltam beléd. Jobban kellett volna tudnom, hogy nem tudsz csak úgy túllépni rajta, miután megszülted a fiát. Minden nap a szerelmet láttad, amit ti ketten megosztottatok, amikor Noah szemébe néztél, és bár tudtam, hogy ezzel nem kelhetek versenyre, meg akartam próbálni. Biztosítani akartam neked az életet, amit megérdemelsz.
Utálom, hogy ezt érzem. Utálom, hogy ezt a levelet írom neked, amíg te dolgozol. Utálom, hogy összepakolok és elhagyom az otthonunk, azt, amit ennyi évig megosztottunk, de nem maradhatok. Nem dőlhetek hátra és nézhetem, amint felépíted vele az életed, mert tudom, hogy ez fog történni.
Afrikába megyek, így új életet kezdhetsz Liammel. Elfogadom, még akkor is, ha legszívesebb itt maradnék és harcolnék, de nem vagyok kész rá, hogy veszítsek, így inkább kecsesen távozom. Szeretlek, Josie, és ugyanúgy, mint Liam, attól a pillanattól kezdve, hogy megláttalak. Csak én egy kicsit elkéstem.



Nyereményjáték


1) Csak töltsd ki a Rafflecopter dobozt,  lájkolj minket és már nyerhetsz is.
2) Még egy esély a nyereménykönyvre. Keresd minden nap a kiemelt betűket a blogturnéban résztvevő blogok posztjaiban. Ha mindet megtaláltad, egy nevet tudsz kirakni. Ezt kell beírnod az utolsó Rafflecopter mezőbe!



a Rafflecopter giveaway




A turné menetrendje



Október 3 - Nem harap a... - Álomcast
Október 5 - Kelly Lupi olvas - Karakterinterjú: Liam
Október 7 - Deszy könyvajánlója - Levél Josie-nak
Október 9 - Angelika blogja - A sorozatról röviden
Október 11 - MFKata gondolatai - Karakterinterjú: Josie
Október 13 - Roni Olvas - Zenelista
Október 15 - Kristina blogja - Karakterbemutatók: Liam és Josie
Október 17 - Dreamworld - Interjú


Nézzetek be mindenhová!


Ez a blog a Blogturné Klub tagja

2 megjegyzés

Írj megjegyzést
Zsu
AUTHOR
2013. október 7. 9:18 delete

Nagyon jó ez a blogturné, de nem olvasom el a bejegyzéseket, majd csak a könyv után- amit remélem a héten már olvashatok :)

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2013. október 7. 9:26 delete

Örülünk, hogy tetszik. :)) Bár a magam részéről a nagy spoilerektől tartózkodni próbálok, nem akarom senkinek lelőni a nagy poénokat. :) Mindenesetre azt is megértem, ha saját véleményt szeretnél alkotni, mielőtt a miénket elolvasod. :D

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!