Gena Showalter: Éjsötét vágyak


Gena Showalter: Éjsötét vágyak

Fülszöveg:
EMBERFELETTI hatalom
HALHATATLAN szenvedély
Hat férfi él a világtól elvonultan egy magas hegy tetején álló komor erődben. Halhatatlan harcosok egytől egyig, mind különös képességekkel felruházva, de testükben az erőszak, harag és halál démonai lakoznak.

Az istenek rég magukra hagyták, egykori társaik elárulták őket, ám egy nap minden megváltozik, amikor egy gyönyörű fiatal nő segítséget kér tőlük. A legveszélyesebb közülük nem bír feltörő szenvedélyével, és bár mindketten tudják, hogy az örök kárhozatba tartanak, a nő és a démon szerelme megállíthatatlan háborút szít a harcosok között…
Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom új csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.

Véleményem:
Elképzelésem sincs, hogy lehet, hogy eddig nem olvastam ezt a könyvet. De komolyan. Imádom a paranormális romantikus könyveket, "gyengém" a görög mitológia, és még meg is vettem a könyveket a nagy paranormális láz közepette. Mégis eddig csak ott csücsültek a polcomon általam olvasatlanul.

Aztán szerencsére lekívánkoztak onnan, és lefekvés előtti olvasmány lett az első részből. És le se tudtam tenni, szóval végül éjszakázós könyv lett belőle.

Az egyik érdekesség a könyvvel kapcsolatban, hogy Budapesten játszódik. Igazából kíváncsi lennék, hogy az eredeti angol szövegben hangzanak-e el magyar mondatok, de ha nem, az sem baj. Így is érdekes volt, például amikor a Dunáról beszéltek benne. Szerencsére azonban konkrét budapesti dolgokról kevés szó esik, így szerencsére nem lett erőltetett és ami még fontosabb, nem került bele semmi pontatlanság a várossal kapcsolatban. (Én legalábbis nem vettem észre.)

De ami igazán megfogott, az az alapötlet. Pandóra szelencéjéről valószínűleg már mindenki hallott, ő volt az, aki kíváncsiságában elhozta az emberekre a szenvedést, fájdalmat, halált stb. Itt ehhez a mítoszhoz nyúlt hozzá a szerző. Kiderül, hogy a szelencét nem is Pandóra nyitotta fel, ő csak az őrzője volt, és egy harcosokból álló csapat, az Alvilág Urai voltak a bűnösök. Büntetésként pedig mindegyiküknek magukban kell hordozniuk az egyik démont: a fájdalmat, a halált vagy éppen az erőszakot. Ez az alapötlet szerintem zseniális, és rengeteg dologra ad lehetőséget. Rengeteg szereplőt mozgat a történet, és még abban is segítség tulajdonképpen, hogy az egyes karakterek elkülönüljenek egymástól. És úgy alapjáraton lehetőséget ad arra, hogy a szerző rengeteg szereplőt mozgasson és mindegyiküknek megvan az alapkonfliktusa is, az általuk hordozott átok formájában.

Maddoxnak az Erőszak jutott, és egy később elkövetett bűnért még egy átokkal sújtották: minden nap komoly fájdalmak közepette kell meghalnia, csak hogy másnap újra feltámadjon. Kicsit olyan a büntetése, mint amilyen Prométheuszé egyébként, akinek mindig újranő a mája. (Ó, igen, újabb mitológiai utalás. :D) Ashlynnek, a női főhősnek is van egy képessége, amit ő átokként él meg: emlékeket lát, gondolatokat hall, amelyeket képtelen kizárni.

Azt hiszem, senkit sem fogok meglepni, ha elárulom, hogy Maddox az egyetlen, aki mellett Ashlyn megleli a csendet és nyugalmat. Szerintem aranyos páros voltak, nem mondom, hogy különleges lenne bármelyikük is, de tipikusan olyan paranormális romantikus főhősök. Én drukkoltam nekik.

Persze azért vannak dolgok, amelyek nem tetszettek annyira. Maddox és Ashyln kicsit túl gyorsan szeretnek egymásba, és annyira, hogy szinte az első perctől megtennének egymásért mindent. Pedig még szinte egymás nevét sem tudják. Aztán ott van Ashlyn képessége. Vártam, hogy kiderüljön, miért van, honnan fakad, mi az oka, de semmi magyarázatot nem kaptunk, amit rettenetesen sajnálok, mert a mitológiai háttér erre bőven adott volna teret és lehetőséget. Sajnálom, hogy ennyire keveset tudtunk meg a görög istenek és titánok között éppen zajló eseményekről, bár értem, hogy egyelőre direkt vagyunk homályban tartva, és minden bizonnyal a következő részek alatt fokozatosan egyre többet tudunk meg. A stílusban is lett még volna azért mit csiszolni, főleg a romantikus jeleneteknél előfordultak hasonló szófordulatok.

Ennek ellenére engem nagyon lekötött a történet, olvastatta magát. A mellékszereplőket nagyon megkedveltem, és kíváncsian várom az ő történetüket is. Van még innen feljebb, és valahogy úgy érzem, hogy ahogy haladunk előre a sorozatban, egyre jobb, kidolgozottabb és izgalmasabb történeteket kapunk majd.

Ajánlom

Rendeld meg a képre kattintva!