Gayle Forman: Csak egy nap


Gayle Forman: Csak egy nap

A blogturnéról


A Ciceró Kiadó jóvoltából május 21-én megjelent a Ha maradnék és a Hová tűntél című könyvek írójának a következő regénye a Csak egy nap.

2014. május 24-től egy héten keresztül  egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartsatok velünk!

Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 392
ISBN: 9789635398867
Fordító: Sóvágó Katalin
Sorozat: Csak egy nap 1.
Függővég: igen

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.

Véleményem

Olvastam már Gayle Formantől a Ha maradnék című könyvet, és azután rengeteg érzelemre számítottam ettől a könyvtől is. A Ha maradnék nagyon megmozgatott, de ha lehetséges, rám még jobban hatott a Csak egy nap. A Ha maradnék egy igazán drámai történet, a Csak egy nap viszont kalandra csábít. 

Allyson a szüleitől érettségi ajándékként egy európai körutat kapott. Legjobb barátnőjével nem túl lelkesen járja végig Európa nagyvárosait, és a többiek kedvéért próbál úgy tenni, mint aki jól is érzi magát. Valami mégis hiányzik az útból. És nem csak Párizs, ahová végül nem sikerült eljutnia, bármennyire szeretett volna. (Pont Budapestre jönnek helyette.) Erre pedig akkor jön rá igazán, amikor Stratford-upon-Avonbe, Shakespeare szülővárosába érkeznek. Épp sorban állnak, hogy bejussanak egy Hamlet előadásra, amikor pár fiatalból álló színtársulat kerül elő és próbálják őket elcsábítani, egy egészen másféle Shakespeare előadásra. És a jókislány Allyson, talán életében először el akar térni a tervtől. Amikor pedig megteszi, rájön, mi hiányzik az életéből: a szabadság, a szárnyalás.
Aztán a Londonba tartó vonaton újra összefut a holland sráccal, aki a darabban Sebastiant alakította, és aki a fő oka volt annak, hogy a Hamlet helyett a szabadtéri Ahogy tetsziket választotta. És egyik pillanatról a másikra valahogy minden összeáll. Allyson általában nem ismerkedik ilyen könnyen, főleg nem fiúkkal, de Willemmel a beszélgetés és a flörtölés nem is lehetne ennél könnyebb. És amikor Willem arra csábítja, hogy töltsön el vele egy napot Párizsban, Allyson - a fiú számára csak Lulu -, képtelen ellenállni.
És ez a nap mindent megváltoztat. Nem csak Willem miatt, hanem azért is, mert Allyson rájön, hogy jobb szeretne Lulu lenni. 

Vannak történetek, amelyek egyszerűen megragadják az embert és nem eresztik. Számomra ez ilyen volt. Mindent imádtam benne, és szinte azt éreztem olvasás közben, mintha direkt nekem írták volna. (Ahogy valószínűleg rajtam kívül még több millió olvasó. :D) Imádom Shakespeare-t, imádom Európát, mindig irigykedve olvastam a spontán utazásokról. Ennek a történetnek olyan varázsa van, amitől az olvasó is szárnyalni akar és meg akarja keresni a saját Luluját és végig akarja járni az utat, amit Allyson és Willem.  (No persze egy saját Willem sem lenne hátrány.)

Legszívesebben összevissza áradoznék és csaponganék, de muszáj valamilyen gátat szabni a gondolataimnak, szóval akkor a szereplők! 

Louis Brooks, akire Willem
szerint Allyson hasonlít
Allysonról már ejtettem néhány szót. Ő a lány, aki egész életét tervek közé szorítva, a játékszabályokat követve élte. Tette, amit a szülei elvártak tőle és ezt talán nem is érezte tehernek. De elég egyetlen pillanat, hogy rádöbbenjen arra, talán mégsem erre vágyik. Tetszett, hogy Allyson mert bátor lenni, amikor eljött a pillanat, és volt jó pár nagyon jó jelenete a történet során. (Azt a pészah jelenetet például imádtam!) A párizsi utazás után Allyson próbálja megtalálni önmagát, és ahogy keresi az utat, igazi harcos válik belőle. 

Willemről valamivel kevesebbet tudunk meg, hiszen az egy évnek viszonylag kis szeletét töltjük vele, azt is Allyson szemszögéből. Ő a rejtélyes holland srác, aki már két éve úton van, aki direkt eltéved egy nagyvárosban, hogy új dolgokat fedezzen fel, aki hazavágyik, mégsem megy haza... Rengeteg kérdőjel, de körülveszi valamilyen rejtélyes légkör, ami mindenkit csábít.
Simán elhittem, hogy ő olyan ember, akit képtelenség elfelejteni, akkor is, ha csupán egy napot töltött vele az ember. És tényleg képtelen is voltam elfelejteni, ugyanúgy vágytam utána abban az egy évben, mint ahogy Allyson. Írói bravúrnak is mondhatnám, hogy alig tudunk róla valamit, alig töltünk vele időt, mégis szerelembe esünk vele.
A rengeteg kérdés miatt (is) nagyon várom a sorozat második részét, hiszen az Willem története. Nagyon kíváncsi vagyok, mi az a rejtély a szüleivel, miért volt úton már két éve... Érezni, hogy bármilyen felszabadult is, valami nyomasztja mélyen belül, és nagyon szeretném már tudni, hogy mi az. 
(Az meg már tényleg csak mellékes, hogy imádom Willem nevét. Mindig is szerettem a William nevét, tetszik, hogy ez hasonló hangzású, de mégsem ugyanaz.) 

A mellékszereplők közül kiemelném Dee-t, minden pillanatát imádtam, pont egy ilyen barátra volt szüksége Allysonnak. Illetve nem sokat szerepelt, de imádtam Babset. Nem igazán tudok róla spoilerek nélkül írni, de ha meglátjátok Babs nevét, akkor valami jó következik. És egyetek macaront! Illetve nagyon megkedveltem Wrent is a végére, nem sokat szerepelt, de az ő története is nagyon érdekesnek tűnik, én azt is nagyon szívesen olvasnám. (Bakancslistára fel! Én folyamatosan gyűjtöm a magam pontjait, kettőt már ki is pipáltam.) De imádtam még az Óriást is, akinek nagyon-nagyon sokáig még csak meg sem tudjuk a nevét.

Nagyon tetszettek a történetben az apróságok, látszott, hogy az írónő mindent jól átgondolt. Például az, hogy Allyson gyűjti az órákat - és újra meg újra előkerül az óramotívum, és az, hogy telik az idő, és az, hogy egy pillanat is elég a változáshoz, és ez mind összekapcsolódik. Vagy a Shakespeare idézetek, drámák időről időre feltűnnek, és mindig van valamilyen jelentőségük. Például ezt imádtam, rögtön az elején, itt már tudtam, hogy engem ez a történet el fog varázsolni:

"Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. (…) De mi van akkor, ha Shakespeare – és Hamlet – nem a jó kérdést teszik fel? Ha az igazi kérdés nem úgy hangzik, hogy legyünk-e, hanem hogy milyenek legyünk?"

Amikor Európában utazgattak, szinte éreztem, hogy én magam is úton vagyok, és pont az volt ebben is a legjobb, hogy nem keltett olyan érzést, mintha egy útikönyvben lennénk. Nem a szokásos turistaútvonalakon haladtunk, hanem a szívünk és adott esetben a sors vezetett. Isten háta mögötti kis utcácskákba, egy olyan kerületbe, ahová a madár se jár, de pont ettől lett igazi az egész. Párizsban vagyunk, de nem az Eiffel-tornyot nézzük meg.

Már említettem, hogy ez olyan könyv, ami elgondolkoztat. Mindig is irigyeltem azokat - szerintem hasonló módon, mint Allyson is teszi, a távolból -, akik mernek szabadok lenni, kitörni a keretek közül és spontán elindulni a nagyvilágba. Évek óta motoszkál a fejemben, hogy mennyire jó lehet. Itt vagyunk Európában, egy csodálatos múlttal rendelkező földrészen, és csupán a töredékét láttam annak, amit szeretnék. Most úgy érzem, ez a könyv megadta a lökést ahhoz, hogy megtegyem, amit Willem és Allyson, és elinduljak. A barátnőmmel már a jövő évi hátizsákos nyaralásunkat tervezzük. Úgy érzem, most már tényleg meg is fogom valósítani. (És igen, ez a történet adta meg a lökést.)

"… már látom, hogy a világ két részre oszlik: a cselekvőkre és a figyelőkre. Azokra, akiktől beindulnak a dolgok, és azokra, akik csak baktatnak utánuk."

Elég sok könyvet olvastam már az idén, és valószínűleg még fogok is, de már most ki merem jelenteni, hogy számomra ez az év könyve, vagy legalábbis simán toplistás lesz. Magával ragadó, izgalmas, elgondolkodtató és inspiráló. (Akinek nem jut eszébe olvasás közben, hogy nyakába vegye a világot, az fából van.) Azt hittem, A soha határa volt az a könyv, ami megmutatta, milyen a spontán utazgatás szépsége, de rá kellett jönnöm, hogy ez bőven túlszárnyalja azt. Hatalmas a késztetés, hogy csupa felkiáltójellel írjak, vagy bármilyen bolond módon fejezzem ki, hogy mennyire-mennyire imádtam ezt a történetet, mert azt érzem, egy egyszerű értékelés nem elég, hogy megmutassa, mekkora hatással volt rám a Csak egy nap. De inkább mindenkit megkímélek ettől. Legyen elég annyi, hogy a szokásos öt csillag (bár én nem csillagozok) semmiképp sem lenne elég. 
A legjobb utazós könyv, amit valaha olvastam. Egy csodálatos történet önmagunk kereséséről. És a romantikus lelkűeknek egy különleges szerelem története is.
És mivel a regény vége elképesztő függővég (bár abból is az egyszerre kínzó és mégis kielégítő fajtából), alig várom, hogy megkaparintsam a folytatást!

KEDVENC LETT


Blogturné extra - Az írónőről

Gayle Forman 1970-ben született, karrierjét pedig fiataloknak szóló cikkekkel kezdte, amelyek a Seventeen Magazine-ban jelentek meg. A tinik szociális problémáival és egyéb kínjaival foglalkozott, így hát nem meglepő, hogy ifjúsági könyvek írásába kezdett. (Bár közben számos más híres magazinban jelentek meg írásai, többek között a Cosmopolitanben, a Glamourben és az Elle-ben is.) 
2002-ben beutazta a világot férjével, és ez elég ihletet adott ahhoz, hogy megírja első regényét You Can't Get There From Here: A Year On The Fringes Of A Shrinking World címmel, ami valójában egy útikönyv volt. Első young adult regénye 2007-ben jelent meg Sisters in Sanity címmel, és valójában egy korábbi Seventeen cikkére alapult.
A nagy lökést 2009-ben a Ha maradnék adta meg a karrierjének, amiből már készül is a filmadaptáció, idén láthatjuk a mozikban. Megrázó történet egy balesetről, és egy lányról, aki egyik pillanatról a másikra mindenét elveszítette, és élet és halál között lebegve döntenie kell élet és halál között. 
Ezután, 2011-ben következett a történet folytatása, amelyben a lány párja, Adam mesél arról, mi történt a baleset után.
A Csak egy nap 2013-ban jelent meg, és rögtön ennek az évnek a végén követte megint a férfi szemszög, a Just One Year (Csak egy év). Az meg már csak napok kérdése, hogy megjelenjen angolul a sorozathoz íródott kiegészítő novella, a Just One Night, azaz Csak egy éjszaka, ami elvileg a történet közvetlen folytatása, ha úgy tetszik, egy plusz fejezet a könyvhöz.
Gayle jelenleg Brooklynban él férjével és saját illetve örökbefogadott lányával, és remélhetőleg már dolgozik a következő, minden bizonnyal csodálatos könyvén.



Nyereményjáték

“Az idő folyékony” - mondja Jacques Willemnek és Lulunak.
Mi azonban ne hagyjuk, hogy kicsússzon a kezeink közül!
Minden állomáson elrejtettünk néhány óra képét. Keresd meg őket, számold össze, s ha turné végén összaadod, akkor megkapod Willem életkorát a történet elején.
A kiadó csak Magyarország területére postáz.
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.


A blogturné állomásai

05/24 - Deszy könyvajánlója
05/27 - Roni olvas
05/28 - CBooks
05/29 - Media Addict
05/30 - Kristina blogja

Rendeld meg a képre kattintva!