Kirsty Moseley: Enjoying the Chase


Kirsty Moseley: Enjoying the Chase

Oldalszám: 436
ASIN: B00J87M8BA
Sorozat: Nothing Left To Lose spin-off
Függővég: nincs

Nate Peters a playboyok életét éli. Nagyszerű barátai vannak, nagyszerű munkája, se felelősség, se barátnő. És ő ezt imádja. Nate-et, aki elképesztően tehetséges, ha csajozós dumákról van szó, még soha nem utasította vissza egy lány se. Egészen addig a napig, amikor is először találkozott Rosie Yorkkal. Rosie-t teljesen hidegen hagyja. Mivel ezt nem bírja elviselni a nagy egója, Nate küldetésévé fogadja a lány meghódítását. Nem szokta meg, hogy ennyi erőfeszítést tegyen, mégis Nate meglepően élvezi a kis barna hajkurászását. Talán végre megtalálta, aki hozzá illik. De Rosie-nak is megvannak a maga meglepetései, ami mindent még sokkal bonyolultabbá tehet Nate számára.

Véleményem

Kirsty Moseley könyveit minden hibájuk ellenére imádom. Nagyon szerettem a Nothing Left To Lose-t is, amiben a férfi főszereplőnk, Ashton legjobb barátja volt a vicces és jópofa, egyéjszakás kalandokra hajtó Nate. Aztán kiderült, hogy Nate történetét is olvashatjuk, ennek pedig nagyon örültem. Arra nem számítottam, hogy pont Rose-zal, Anna legjobb barátnőjével fog összejönni, de még ennek is örültem.

És hogy tetszett-e a könyv? Amolyan so-so viszonyban vagyok vele. Azt tudom rá mondani, hogy hangsúlyozottan megjelenik be minden, amit Kirsty Moseley könyveiben szeretek és minden hiba, amit el szokott követni.

Nagyon szerettem a szereplőket külön-külön is, és együtt is. Tetszett Rosie sebezhetősége, az, hogy egyszerre volt erős és határozott, miközben nagyon is jól esett neki az erős férfi támogatása és a figyelmességei. Ennyiben nagyon is hasonlított az írónő korábbi főhősnőire. Viszont Nate... Na, Nate tipikus példája a főhőseinek, konkrétan a tökéletes pasi. A playboy, aki már kiélvezte a csajozós időszakát, és amikor rátalál az igazira, akkor nem szenved, nem tiltakozik, hanem mindent bedob: figyelmes és kedves, önfeláldozó és még élvezi is. Mindenben, amit csinál, elképesztően jó. Nem mondom, hogy egyáltalán nincsenek hibái, de azok tényleg annyira jelentéktelenek, hogy gyakorlatilag készen kapunk egy álompasit. Mint minden más Kirty Moseley könyvben, a YA és az NA könyveit beleértve. Persze élvezet róluk olvasni, de egyszer örülnék, ha az írónő kimozdulna a komfortzónájából és megpróbálkozna valami mással. (Annak ellenére, hogy imádom a férfi főhőseit. Mindet, kivétel nélkül.)

Tetszett, hogy sokkal nagyobb szerep jutott a mellékszereplőknek is. Előkerültek Nate szülei, az édesanyjáért odavagyok, illetve a testvérei is, és az ő kapcsolatuk is nagyon jól meg volt írva. Van egy Rosie-hoz kapcsolódó szereplő, aki spoileres, mindenesetre imádtam őt is. És igen, visszatér Anna és Ashton is, szóval kicsit bepillantást nyerünk az ő "folytatásukba" is.

Még mindig nagyon élvezem, ahogy a hétköznapok apróságaival képes lekötni a regényeivel. Például itt Nate csajozós dumáit, vagy azt, ahogyan mindig cukinak nevezte őt Rose. Ezek az apróságok mindig jól működnek Kirsty Moseley regényeiben.
Mindig a két főszereplő kapcsolata van a középpontban, ahogyan itt is. Szinte napról napra követhetjük, hogyan bontakozik ki Rosie és Nate kapcsolata. Ezzel kapcsolatban mondjuk nagyon élveztem, hogy nem volt rögtön egymás nyakába borulás, hanem kicsit évődtek egymással. Viszont a kapcsolatuk egy pontján van egy kihagyott ziccer, amit sajnáltam. Végig építi, építi, hogy majd akkor fekszenek le egymással, ha szerelmesek. Az ember meg csak vár és vár, és aztán nagyot puffan. Nem akarom lelőni, hogy miért, de ezt nagyon sajnáltam. Na de visszatérve, a hétköznapok egyszerűségével is le tud kötni az írónő, de most azért sokszor már kicsit azt éreztem, hogy hosszúra nyúlik a történet.

Eddig minden regényében volt azért valami plusz szál, ami a cselekményt szolgáltatta. Egy zaklató apa, egy le nem kopni akaró expasi, egy bűntény... Itt azonban az összes cselekményt csupa olyasmi adja, amitől ezt nem kapjuk meg. Van nekünk egy rejtélyünk Rosie körül, amit már az elején ki lehet találni, aztán még a könyv első felében ki is derül. És van még egy szál, amit nem akarok leírni, mert pont a rejtély egy részét lőném le. Mindenesetre ez inkább irritáló, mint izgalmas. Illetve a végén még van egy tetőpontnak szánt váratlan esemény, ami kicsit izgalmas volt, de annyira váratlanul jön és annyira rövid ideig tart, hogy a cselekmény szerves részét nem képezi.

Tudjátok milyen érzésem volt olvasás közben? Mintha egy jó kis fanfictiont olvastam volna. De tényleg, teljesen olyan volt, mintha egy jól megismert párossal alkotott volna valaki egy romantikus történetet. Ahol nem igazán számít a cselekmény, csak az, hogy élvezzük az apró szerelmes jeleneteket és ha lehet, minél hosszabban.

Összességében még mindig jobban szeretem a YA történeteit, mint a felnőtt romantikus sztorijait. Talán azért is, mert a tipikus elemek, amikkel Kirsty Moseley operál, akkor még újdonságnak hatottak, most már azonban észreveszem a történeteiben ismétlődő puzzle darabkákat. Ettől még kellemes olvasni őket, de egyre többször éreztem azt, hogy igen, ez a szófordulat már szerepelt abban a könyvében, ez pedig abban a másikban. Ettől függetlenül még mindig jobb, mint sok NA-nak nevezett vagy romantikus történet, mert a szereplőket szereti az ember, a mellékszereplőket is, és mint írtam, kettejük kapcsolatának kibontakozása az egyszerű hétköznapokban nagyon aranyos és szívet melengető. De ennél többet senki ne várjon tőle. Vagyis... Ha valaki még egyáltalán nem olvasott Kirsty Moseley könyveket, és így nem veszi észre az átfedéseket, annak valószínűleg még jobb élmény lesz.

NAGYON AJÁNLOM

Rendeld meg a képre kattintva!