Moziztam! - A Szépség és a Szörnyeteg

Sziasztok!

Múlt héten kedden is moziban jártam, de eddig még nem volt alkalmam írni a filmről. De most végre megteszem. Következzen a véleményem az új A Szépség és a Szörnyeteg filmről!

Először is szeretném leszögezni, hogy ez az egyik kedvenc mesém. Másrészt pedig azt, hogy az előzetesért odavoltam. Látványos, a hangulata is beszippantott, tetszett a zene is. Ha valaki esetleg nem látta még:

Na de milyen volt a film? Rossz. Nagyon sokat nevettünk rajta a barátnőmmel, de sajnos nem jó értelemben. 

A sztori eleje még biztatóan indulna. Látszik, hogy próbáltak valami mélységet adni a mesének, hogy ne csak egy mese legyen, hanem valami olyasmi, ami leköti a mozinéző embert az élő szereplőkkel, és dalolgatás nélkül is van olyan hosszú, hogy kitöltse az időt. Eleinte még nagyjából működött is, még ha kicsit lassan is indult be a sztori. Sőt, az indítás, miszerint mindezt Belle meséli, nagyon tetszett és a betűtípus meg a rajzok is szépek voltak a mesekönyvben. (Bár aki nem vágta le két másodperc alatt, hogy kik a gyerekek, annak komoly problémái vannak.)

A látvány mindenesetre már itt nagyon szép, ezért jár a piros pont. Viszont már itt is érezni, hogy valahogy lassú az egész. Ezt eleinte még megbocsátottam, gondoltam, majd beindulnak az események és akkor izgi lesz. Jelentem, nem lett az. 

A két izgalmas szálat a szörny múltja és Belle szerencsejátékos bátyjának kártyaadóssága lenne hivatott szolgáltatni, de mindkettő inkább kevesebb, mint több sikerrel. A tartozást behajtani kívánó főgonoszt egyszerűen képtelenség komolyan venni. Hogy miért? Mert olyan baromi egyértelmű, hogy veszíteni fog. A kastély tele van varázslattal, gyilkos bokrokkal, életre kelő kőszobrokkal, és akkor magát a szörnyet még nem is említettem. Mennyi esélye lehet egy tucat embernek ezek ellen, most őszintén? Komolyan, még a Disney feldolgozás Gastonja is félelmetesebb volt, mert ő legalább vitte magával az egész falut fáklyástul, ellenfélnek meg csak mozgó seprűk meg gyertyatartók jutottak.

A látvány egyébként szép

Szóval ezt a szálat buktuk. Mi van a szörny múltjával? A rossz hír, hogy unalmas. Kapunk egy szerelmi szálat a múltjából, ami cseppet sem izgatja az ember fantáziáját. Viszont arra pont elég, hogy a Belle-féle szerelmi szálba annyira bekavarjon, hogy elgondolkozzon az ember, mennyiben Belle-t szereti a Szörny és mennyiben azt, hogy az előző nőre emlékezteti. Ja, hát csak rontani sikerült a helyzeten. Amibe pedig a múltban belenyúltak, az nyilván az átok szála. Ebbe viszont beletenyereltek rendesen. Elég spoileres lenne, ha erről részletesebben írnék, mindenesetre annyit mondhatok, olyan magyarázatot kapunk, ami teljesen új, de szerintem ehhez képest nagyon kidolgozatlan, hiányzott belőle minden mélység. Nem rázott meg igazán, mert szerintem baromi egyértelmű volt, simán össze lehetett rakosgatni a dolgokat. A Szörny döntései miatt leginkább idiótának éreztem, ahogy a feleséget is egyébként. A tragédia megrázhatott volna, de mivel alig töltöttünk vele időt, még ez sem lett kellően szívfacsaró. Viszont annyit épp sikerült elérni vele, hogy a sztori nagy erkölcsi tanulságát eltüntették. Nyoma sem marad annak, hogy a rossz szörnyeteg jó útra tér és ezért (is) nyeri el jutalmát. Ez a szál nincs.

De gondolhatnánk, hogy minek az akció, úgyis ott a jó kis szerelmi szál, ez egy romantikus mese. Na, és itt érünk el a mélyponthoz. Amikor azt tudom mondani, hogy két 2D-s rajzfilmfigura között ezerszer több kémiát éreztem, az gáz. Pedig így van. 

A forgatókönyvnek ez a része egyszerűen pocsék. A két szereplő alig tölt együtt három napot (remélem, jól emlékszem, de elvileg ennyi ruha volt Belle-en), abból is csak néhány percet, vacsoránál. Belle kézzel-lábbal tiltakozik a Szörnyeteg ellen, jegyzem meg, okkal. Szörnyeteg is, és őszinte leszek: bunkó, ami meg ennél is rosszabb, perverz. Aki kitalálta, hogy ezeket a mondatokat mondja... Hát, át kellett volna még gondolnia. Hogyan várják el, hogy elhiggyük, Belle beleszeret a Szörnybe a külseje ellenére, amikor mást se hall tőle, csak azt, hogy birtokolja őt? (Ó, Christian Grey csak jelenthet! És neki legalább nincs karma és szőrproblémái.) Aztán jön a nagy romantikus jelenet, amit mindenki várna: a tánc. És tönkre vágják azzal, hogy a Szörnyeteg a tánc közben kedélyesen sepreget a farkával. Komolyan nevetséges az egész. Adott a kastély, amit ugye benőttek a növények, a tánctér meg tele van levelekkel és szirmokkal, és miközben forognak, a Szörnyeteg farka folyamatosan jár. Alig bírtam ki, hogy ne kezdjek el úgy röhögni, hogy zavarjam a körülöttem ülőket. És aztán ripsz-ropsz, elég egy álom és egy rádöbbenés, hogy a férfi, akiről álmodott, a szörnyeteg, és tiszta szívből tesz ígéretet, hogy mindenképp visszatér. NADEMIAFENÉÉRTKÖNYÖRGÖM? Még ha tudja is, hogy valójában ember, amit tud róla, vajmi kevés a szerelemhez. Még csak nem is az időfaktor a gáz, hanem hogy amit tud a Szörnyről, múltból is és jelenből is, az mind olyasmi, ami miatt sírva kéne menekülnie... A pasi megszegte az ígéretét, amit élete szerelmének tett. Birtokolni akarja a csajt, nem szeretni. Nagy eséllyel baromira nem érdekli Belle egyik tulajdonsága se, csupán két dolgot lát benne: eszközt az átok megtörésére és az elvesztett előző nőjét. Most komolyan, semmit nem tud Belle-ről, amiért szerethetné. Nem akarok mindig a Disney mesével példálózni, mert nyilvánvalóan az sem az eredeti sztori, de ott legalább a Szörny megismeri Belle-t: tudja, hogy szenvedélye az olvasás, hogy jószívű, mert látja, beszélgetnek stb. Itt semmi sincs. De még a klasszikus mesében is ott vannak az álmok, amelyek alkalmat nyújtanak arra, hogy megismerjék egymást. Itt pedig kapunk ugyan álmokat, de azok teljesen egyirányúak: Belle megismerheti a Szörny múltját, de a Szörny semmit nem tud meg a lányról.

És akkor nézzük az apróságokat, mert azokból is van jó sok. Belle probléma nélkül bújik bele a fűzős ruhákba és tűzi fel bonyolultabbnál bonyolultabb kontyokba a haját egyedül. Majd fűzőben alszik. Az ágyra alig tud felmászni a cuccban, de utána gond nélkül szaladgál benne. A világ legrosszabb majdnem csókját sikerült összehozni a filmben, SPOILER amikor már épp összeérne az ajkuk, beszakad a jég, a Szörny meg a dekoltázsánál ragadja meg Belle-t. SPOILER VÉGE Aztán kellenek az elvarázsolt lények, de hát mégse lehet az órával meg a gyertyatartóval dolgozni, mint korábban, meg ennél reálisabb is akar lenni a sztori. Úgyhogy így kapjuk a kutymákokat. Ilyen nagyszemű, manószerű lényeket képzeljetek el, akik olyanok, mintha ötvözték volna a Madagaszkár szereplőit a kutyákkal. Na, ők azok, akik elvileg Belle legjobb barátai a kastélyban, ami azt jelenti, hogy Belle látta őket kétszer... De a kedvenc jelenetem szintén a Szörny szörnységéhez kapcsolódik. Képzeljetek el egy full drámai, feszültséggel teli, romantikus jelenetet, miközben a Szörnyeteg ázott macskaként lebeg egy kis csobogóban, a szőre meg összeesik és hullámzik a vízben. Ja, jól sikerült jelenet.

Nem tudok felsorolni mindent, amivel gondom volt, annyi benne a klisé és az olyan félmondat, amitől a fejemet fogtam. A próbálkozás dicséretes, az ötlet, hogy készítsenek egy élőszereplős feldolgozást, ami látványos és nincs tele énekekkel, nagyon jó. Még az is tetszik, hogy mindez Franciaországból érkezik, ahonnan elvileg a mese is. És a látvány jól is sikerült, a zenében sem csalódtam. De minden más botrányos. Kegyetlenül lassú, abszolút nem izgalmas és még a szerelmi szálat is sikerült elszúrni... Sajnálatos. Pedig olyan jónak tűnt.