Samantha Young: Fall From India Place


Samantha Young: Fall From India Place

Kiadó: NAL
Oldalszám: 352
ISBN: 9780451469403
Sorozat: Dublin Street 4.
Függővég: nincs

Amikor Hannah Nichols utoljára látta Marco D’Alessandrot, öt évvel ezelőtt, összetörte a szívét. A rossz fiú a mélyben rejtőzködő édes oldalával volt az egyetlen, akit Hannah valaha szeretett - az egyetlen férfi, akivel együtt volt. Miután egyetlen éjszaka engedtek a csábításnak, Marco eltűnt, maga mögött hagyta Skóciát és Hannah-t. Annak az éjszakának a következményeitől összetörten, Hannah soha nem volt képes igazán tovább lépni.
Az, hogy elhagyta Hannah-t, Marco életének legnagyobb hibája volt, olyasmi, ami évekig bánt. Így amikor a sors újra összehozza őket, nem hajlandó harc nélkül feladni. Eltökélte magát, hogy visszaszerzi őt, Marco mindent megtesz, hogy emlékeztesse Hannah-t, hogy ők egymásnak teremtettek. 
De amikor Marco végre úgy gondolja, hogy elindultak a közös jövőjük útján, Hannah olyasmit fedez fel, ami előhozza a fájdalmat, amit a férfi elől rejtegetett, és a titok szétválasztja őket, mielőtt igazán esélyük lett volna az újrakezdésre.


Véleményem

Most hogy a fülszöveget fordítottam, döbbenten vettem észre, hogy ez a fülszöveg konkrétan mindent elmond. Rég olvastam ilyen poénlelövő ajánlót, de ezt most sikerült összehozni. Ugyanis nagyvonalakban ennyiről szól a történet. Ráadásul két dologról próbálnak rejtjelesen szólni, na de aki nem jön rá, hogy mi Marco, és mi Hannah titka már a sztori elején...

Ha már ez szóba került, akkor kezdeném is rögtön azzal, ami számomra a sztori legnagyobb hibája volt. Nem szól többről, mint amit itt olvashattunk. Nagyon kiszámíthatóak voltak a fordulatok, és a könyv második felében - a bizonyos megint szétválasztják őket a titkok rész után - minden annyira egyértelmű már, hogy a) nem rázza meg az embert, amikor kiderül, mi is a két titok, mert már úgyis rájött és b) semmi más nem történik, mint hogy Hannah indokolatlanul nyafog. Értem én, hogy mi baja, de a szenvedés messze túl sok volt, főleg úgy, hogy Hannah és Marco számára is totál egyértelmű, hogy mi lesz a vége. Talán ez volt az, ami miatt kevésbé szippantott be ez a történet, mint mondjuk a sorozat első része. Persze, az is kiszámítható volt, de ott lendített minket tovább az a rengeteg szenvedély. És nem mondom, Hannah és Marco között is működik a kémia, de mivel teljesen más jellegű a kapcsolatuk, az újra találkozás és amiatt, hogy egykor legjobb barátok voltak,  a szenvedély helyett itt a mély érzések felé tolódna a mérleg. Ami nyilvánvalóan már sztori elején megvan, így az írónő csak úgy tudott valami cselekményt összehozni, ha mesterségesen szétválasztotta őket valamilyen indokkal - ez meg sántított is rendesen.

A másik gondom az volt, hogy Hannah-t imádtam az előző részekben. Nyilvánvalóan ez felveti a kérdést, hogy ez miért probléma? Nos pont azért, mert imádtam azt a Hannah-t, aki állandóan olvasott, mindenre volt egy éles megjegyzése és annyira különleges volt, hogy öröm volt olvasni. Ez a Hannah sajnos útközben elveszett. Megtudjuk, hogy miért, de ettől még nem lesz kevésbé fájdalmas látni, hogy egy ilyen különleges karakter belesüpped a szokványos romantikus hősnők sorába. Annyival több lehetett volna! 

Ez a sorozat sokadik része már, és ahogyan várható, az írónő visszahozza a korábbi főszereplőket is. Nem is nagyon lehetne ezt kikerülni, mert itt mindenki egy nagy család tagja, vasárnapi ebédek, stb. Csakhogy erre a részre már annyi a szerelmes pár, hogy az elképesztő. És az egy dolog, hogy a rendszeres felbukkanásuknak örülünk, meg jókat mosolygunk, hogy azért szerencsére az ő életük sem fenékig tejfel, és bármilyen boldogok is, vannak gondjaik, de... Behoz az írónő egy szakajtó gyereket, miközben néhány mondatban a pároknál is próbálja elmondani, mi történt az előző részekben, és a legtöbb nagycsaládi közös jelenetnél már egyszerűen képtelen voltam követni, hogy ki kivel van. Egyszerűen ennyi gyerek mellett - akikről eddig még nem nagyon hallottunk az előző részekben -, képtelen voltam lépést tartani azzal, hogy melyik gyerek melyik párhoz tartozik. Ezen még rontott a hasonló nevek problematikája - amikor húsz szereplő van egy jelenetben, az ember pedig kicsit fáradtabb a nap végén, bizony gondot jelent, hogy Cam és Cole, meg Joss és Jo, meg Nate és Nick, meg Duncan, Declan és Dylan...

És most hogy egy csomó minden negatívumot leírtam, azért szeretném elmondani, hogy nem volt ez egy rossz könyv, tényleg nem. Csak sokkal jobbra számítottam, valószínűleg ez volt a baj. Hannah és Marco sztorija már elindult az előző részben, és vártam nagyon. Mert cuki volt és foglalkoztatott. Ehhez képest pedig csalódást jelentett, hogy elveszítettük azt a Hannah-t. 

Persze azért voltak dolgok, amik mindennek ellenére tetszettek. Cole és Hannah barátságát nagyon szerettem, Cole-t bírtam az előző részekben is, de most már komolyan aranyat ér. Meglepődnék, ha a következő könyv nem róla szólna. (UPDATE: Közben megnéztem, Cole könyve lesz a következő rész.)
A tini Hannah és Marco története, ami leginkább naplóbejegyzések formájában bontakozik ki a sztori elején, nagyon tetszett. (Bár azért itt sem volt minden a helyén. Dőlt betűkkel szedett részek, amiket Hannah elvileg a régi naplóiban olvas. Na de olyanokat nem szokott írni az ember egy naplóban, hogy "Az elmúlt pár hónapban egyre közelebb kerültünk egymáshoz Marcóval. Minden nap az iskola előtt várt, én pedig közben beléptem ide meg ide, és néha direkt elkéstem, hogy hazakísérhessen. Ez azóta már jó párszor előfordult..." Mert ha ez a pár hónap olyan boldog volt, akkor azt leírta volna részletesen a naplójába. Nem pedig hónapokkal később visszaemlékezve írt volna róla három sort...) És igen, a tiniszerelmet nagyon szerettem, sokkal-sokkal jobban, mint a regény cselekményét. Azt is némileg viccesnek érzem, hogy az az egyetlen alkalom, amikor tiniként szeretkeznek, sokkal szenvedélyesebb, mint amikor felnőttként újra összejönnek. Százszor szívesebben olvastam volna a fiatal Hannah és Marco kibontakozó szerelméről, mert sokkal érdekesebb volt (legalábbis számomra), mint amit kaptunk.  

Szóval nem mondom, hogy ne olvassátok. Imádom ezt a sorozatot, szóval kötelező darab, és egy pillanatig sem bántam meg, hogy olvastam. De kicsit nehezen indul be, az eleje rettenetesen lassú a regénynek, és amikor végül beindul, akkor is vannak dolgok, amik számomra döcögtek kicsit - vagy nagyon. Kellett volna még egy kis idő átgondolni, hogy mit is akar kezdeni ezekkel a karakterekkel, mert mindenkiben annyival több volt. Azért még becsusszan az ajánlom kategóriába, de...

AJÁNLOM

Rendeld meg a képre kattintva!