Bőgtem, mint egy kisgyerek... - A nagy sírós lista 1.
Válogatás azokból a könyvekről, amelyek megríkattak
Judit az egyik könyves csoportban feltett egy fogós-ravasz kérdést arról, milyen könyveken sírtunk. Én meg rájöttem - bár eddig is tudtam -, hogy ha könyvekről (és filmekről) van szó, akkor kész bőgőmasina vagyok. Nem garantálom, hogy sikerült összeszednem minden könyvet, amit valaha megkönnyeztem, de fontossági sorrendtől függetlenül íme a főbb ríkatós könyveim listája:
Forever My Girl - Örökké a csajom
Az Örökké a csajom alapjáraton egy romantikus történet. De bakker, ahogyan elkezdődik! Képzeljétek el azt az alaphelyzetet, hogy gimis korodban volt egy csapat, aminek a tagjaitól elválaszthatatlan voltál. Négy ember, négy jóbarát, két páros. Aztán hoztál egy döntést, elhagytad a barátaid és életed szerelmét, majd sok-sok évvel később, amikor már ezerszer megbántad a döntésed, rájössz, hogy ez a bizonyos legjobb, akivel együtt nőttél fel, meghalt. Te pedig hazautazol a temetésére, hogy az arcodba vágódjon, mennyi mindent veszítettél. Kimaradtál a srác életének legfontosabb pillanataiból, aki szinte a testvéred volt (nem voltál ott az esküvőjén, a gyerekei születésénél), plusz ott van a lány, akit még mindig szeretsz, de már késő... Az egészet áthatja a nosztalgia és csöpög a fájdalomtól. Na, így indul az Örökké a csajom. Fájt. Nagyon. Zsigerből átéreztem a szereplő megbánását és a húsba maró fájdalmat.
Szent Johanna gimi 8.
A Szent Johanna 8. esetében egészen más okom volt a sírásra, és jegyzem meg, nem is csak egyszer sírtam rajta. Két sírós részt emelnék ki: azt a bizonyos ballagási beszédet, illetve az utolsó egy-két oldalt. Nem tartoztam azok közé, akik évekig várták a folytatásokat, az első hét részt gyakorlatilag egy hét alatt daráltam le, de ettől még nagyon közel kerültek hozzám a szereplők, és félelmetesen könnyű volt azt érezni, hogy én is a Szent Johannába járok. És amikor vége lett, olyan volt, mintha én is újra elballagnék. Ráadásul egyszerre éreztem bánatot az SzJG-s ballagás és a saját régi ballagásom miatt, amikor úgy vágytam volna még vissza a gimibe. De huss, vége lett. A könyvnek is, a gimis éveknek is.
Ha maradnék
Nem tudom, ki bírja ki ezt a könyvet bőgés nélkül. Főleg amikor tőrdöfésként jön még a végén, hogy a regény alapja igaz történet. Ott végleg végem volt.
Mindenesetre egy haldokló lányról szóló történet, aki tudja, hogy már mindent elveszített, és az emlékeit számba véve kell meghoznia a döntést élet és halál között, garantálja, hogy nem ússzuk meg könnyek nélkül. Én legalábbis biztosan nem úsztam meg.
Levelek Skye szigetéről
Ez a könyv hatalmas szerelmem lett. Egy hihetetlenül különleges, reménytelen helyzetből indul szerelem története, ami minden akadály ellenére tiszta tud maradni. Az a fajta, aminek mindent megbocsátasz, és amiről végig az jár a fejedben, hogy az egész sorsszerű és gyönyörű. És mindez csodálatos leveleken keresztül. Spoilerek nélkül nehéz róla írni, de van a végén az a bizonyos történet a történetben... Aki olvasta, tudja, mire gondolok. Na, ott végleg eltörött a mécses.
A Skorpió Vágta
Ez az élmény még egészen friss. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet (azt akartam írni, hogy amikor a kezembe vettem, de hát a BTK miatt ebook verziót olvastam), mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy sírni fogok rajta. Nem vagyok nagy rajongója a Shivernek, a Hollófiúk első részét viszont szerettem, így nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mennyire fogom szeretni ezt a sztorit. Kiderült, hogy nagyon. Két olyan főszereplőt kapunk, akik minden jót megérdemelnének, és az ember szíve fokról fokra törik össze, ugyanis mindkettőjüknek szurkol a Skorpió Vágta megnyeréséért, mert mindketten olyan célért harcolnak, ami igazán nemes. Na de csak egy nyerhet. Mi lesz így? De még csak nem is emiatt sírtam. Viszont a végén van egy rész... Nem, nem spoilerezek. Olvassátok el. Gyönyörűen megírt jelenet, és hihetetlenül sokat elárul a szeretetről. (És nem, nem egy romantikus jelenetről van szó.)
Flat-Out Love - Szeretni bolondulásig
Ezen a történeten rengeteget nevettem. Akkor mégis hogy kerülhetett ide? Van egy rejtély a könyvben, hogy mi történt a múltban. Túl nagy meglepetést nem okozott, mert fel voltam készülve, hogy valami ilyesmi lesz. Ettől függetlenül azonban ugyanúgy hatott rám. Nem mondom, hogy hosszan zokogtam, de a szívem összefacsarodott a szívem. Minden szereplőért.
Clockwork Princess
Ó, jaj. Hát kell ezt nekem magyarázni? Alapból egy olyan szerelmi háromszög közepén vagyunk a könyv elején, amiből nem létezik kiút. Mindenki szeret mindenkit. Nem egy egyszerű választásról beszélünk, a gyakran emlegetett példát véve nem egyszerűen Team Jacob vagy Team Edward. Ugyanis Will és Jem, a két pasi, testvérekként szeretik egymást, gyakorlatilag egy lelken osztoznak. (Nem szó szerint, ez nem "lelkes" történet.) És jön egy lány, aki mindkettőt szereti, és akit mindketten szeretnek. Egy nagyon bonyolult szituáció, és a legtöbb rajongó még mindig küzd azzal, hogy feldolgozza ezt a meglepő helyzetet.
De nem is a szerelmi háromszög volt az, ami nagyon-nagyon megríkatott. A könyvet gyakorlatilag végigbőgtem, de nem Will és Tessa, nem Jem és Tessa és nem is a szerelmi háromszög miatt. Hanem Will és Jem miatt. Ennek a két fiúnak a kapcsolata valami elképesztő, talán az egyik legnagyobb, legönzetlenebb, legtisztább és legmagávalragadóbb szeretet, amiről olvastam. És jó néhány direktben megríkatós jelenetük van ebben a könyvben. De persze ezeken kívül is voltak jelenetek, amitől a könyvcsatornáim kikészültek. Konkrétan apró kis tavacskát sírtam a márványra a nappalinkban. Mintha kinyitottak volna egy csapot...
City of Heavenly Fire
És akkor itt a másik Cassandra Clare, aminek helye van a listán. Vitatkozhatnánk arról, hogy milyen ez a könyv, nem szeretnék, mert valóban nem tökéletes.
De van egy bizonyos szál, amiről spoilerek nélkül nem tudok beszélni, mindenesetre addig a jelenetig megúsztam a sírást, minden dráma ellenére. De onnantól vége sem szakadt egészen a könyv végéig. És a második jelenetnél, ami fontos ebben a szálban - egy régi szereplőről van szó, aki már olvasta a könyvet, remélem, tudja, mire gondolok -, konkrétan le kellett tennem a laptopom, annyira nagyon sírtam, hogy alig tudtam nyitva tartani a szemem. Csak sikerült behúznia egy olyat, amit imádtam.
Pushing the Limits
Ez a könyv még nem jelent meg magyarul, de most már hamarosan érkezik. Nagyon-nagyon várom!
Mindenesetre megállíthatatlanul zokogtam a könyv vége felé. Nem akarok spoilerezni, mindenesetre hogy nagyjából el tudjátok képzelni, mi volt a sírásom oka:
Noah gimnazista srác, igazi rosszfiú. Van két kisöccse, akiktől elválasztották. Noah pedig mindent megtesz azért, hogy ő nevelhesse őket. Ja, adott a dráma, nem is kicsit. És egyben az egész - a másik főszereplő szálával együtt - olyan érzelmi lavinát indít be, hogy ember legyen a talpán, akit nem sodor el. Kötelező darab ez a könyv, de tényleg.
Csillagainkban a hiba
Erről a könyvről is írtam már értékelést, és abban már fejtegettem, hogy miért kell hozzá a 100-as zsepi. Két rákos fiatal gyönyörű, filozofikus és mindent elsöprő szerelme. És annak ellenére is van benne váratlan fordulat, hogy betegek a főszereplők. A nagy hype miatt ezt a poént talán már sokaknak ellőtték, mindenesetre amikor először olvastam, engem meglepett ez a húzás. De így még sokkal jobban fájt. (Külön vicces volt a sírás, mivel a könyvet vonaton olvastam.)
Csodácska
A Csodácskáról is már számtalanszor beszéltem. Ez az a könyv, amit szerintem mindenkinek el kellene olvasnia, és amit érdemes lenne kötelezővé tenni. Csodálatos történet, ami egy olyan problémát fejteget, amiről érdemes és kell is beszélni. Nagyon szélsőséges módon persze, de ettől még nem lesz kevésbé átérezhető, sőt...
Egy külsőre taszító, szellemileg viszont teljesen egészséges és lélekben szép gyerek a főszereplő, aki próbál beilleszkedni az iskolába. Ilyen nehézségek mellett éli az életét, amit ebből a könyvből megismerhetünk. Nem sajnáltatja magát, csak élni akar, ahogy mindenki más. És még különlegesebbé teszi a regényt, hogy a történetet megismerhetjük a környezetében élők szemszögéből is. Olvassátok, imádjátok!
FOLYT. KÖV.
Mára ennyit, egy kiadós sírás jót tesz az embernek, de azért ne essünk túlzásokba! Hamarosan azonban következik a nagy sírós listám második része, további tíz olyan könyvvel, amelyek elérték, hogy egy bőgőmasinának tűnjek.
Nincsenek megjegyzések