Philippa Gregory: A Sötétség Rendje


A középkori Sherlock nyomoz
A Sötétség Rendje

Philippa Gregory nem tökéletes, de azért egészen jó ifjúsági regénye - tele rejtélyekkel, és Philippához híven hiteles történelmi környezettel

A blogturnéról



A Cartaphilus Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Philippa Gregory legújabb regénye, A Sötétség Rendje. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Luca és Isolde rejtélyekkel átszőtt történetét!

2014. július 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Eredeti cím: Changeling
Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 280
ISBN: 9789632662923
Fordító: Szilágyi Zsófia
Sorozat: A Sötétség Rendje 1.
Függővég: nincs, de érezhetően sorozat
Moly link
Goodreads link (3,16)
Megrendelési link

1453, Róma. A fiatal papnövendéket, Lucát eretnekséggel vádolja az inkvizíció, amiért útmutatás nélkül olvasta a Bibliát, tiltott könyvekből tanult. Ráadásul születésének körülményeiről is furcsaságokat pletykálnak. Csak úgy úszhatja meg a vádemelést, ha csatlakozik a pápa alá tartozó titkos rendhez, amely a sötétség és a félelem titkait kutatja.
Első küldetése a Lucretili-apátságba vezeti Lucát, ahol rémisztően furcsa dolgok történnek, amióta az ifjú apátnő, Isolde vette át a zárda vezetését. Az apácákat rémálmok és tévképzetek gyötrik, némelyiken megjelennek Krisztus sebei. Amikor az egyikük váratlanul és különös körülmények között meghal, a koporsója fölött összecsapnak az indulatok. A bizonyítékok minden kétséget kizáróan egyvalaki ellen szólnak - de vajon megbízhatóak-e?

Philippa Gregory új helyszínt választott legújabb regénye cselekményéhez: a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.

Véleményem

Most ahogy írtam a felső adatlapot, konkrétan sokkolt, hogy csak 3,16-os a könyv értékelése. Mindjárt ki is fejtem, hogy miért, annak ellenére, hogy én sem adnék rá öt csillagot. 

Philippa Gregory nevével már sok mindenki találkozhatott, és ha a nevével nem is, a történeteivel mindenképpen. Valószínűleg a legtöbben látták, olvasták A másik Boleyn lányt, vagy legalábbis hallottak már róla, hogy csak a leghíresebb sztoriját hozzam példának. De rengeteg ebből a korszakból származó írását olvashatjuk már magyarul is, ezekben jellemző módon a történetelem nem annyira nőbarát korszakaiban élő fontos nőalakok küzdelmes életét mutatja be az olvasóknak.
Én közelebbi kapcsolatba tavaly kerültem vele, amikor is elkezdték vetíteni a The White Queen című sorozatot, aminek az ő regénye adott alapot: a rózsák háborúja közepébe csöppentünk. Rettentően szerettem a sorozatot, a könyvet is olvasnom kellett, és ha esetleg valaki még nem találkozott vele, nagyon tudom ajánlani a sorozathoz készült dokumentumfilmet is, amelyben a hiteles történetet ismerhetjük meg a regényhez hasonlítva, és amelyet maga Philippa narrál. 
Ennyit bevezetőnek, és azért írtam ilyen hosszan erről, mert ezek után amikor megláttam, hogy Philippa ifjúsági regényt írt, nem is volt kérdés, hogy olvasnom kell. Rettentően kíváncsi voltam, hogy valaki, aki alapból olyan regényeket írt mostanáig, amelyek hihetetlen történelmi kutatásokat igényeltek, és amelyek regény mivoltukban is tele voltak történelmi tényekkel és adatokkal, vajon hogyan boldogul majd ezen az eléggé más terepen. 
Nem rosszul. 

A Sötétség rendjében rögtön két főszereplőnk is van, két szereplő szemszögéből követhetjük az eseményeket. Philippa számára talán Luca a rendhagyóbb, a korához és vallásához túlságosan is intelligens és gondolkodó papnövendék, akire könnyen rásüthetik az eretnekség bélyegét, csak azért, mert kinyitotta a száját. Az, hogy mellette ott van még a másik főszereplőnk, Isolde, már koránt sem olyan meglepő. Egy erős, talpraesett nő egy középkori környezetben? Na, ez sokkal inkább Philippa terepe. 

Ha engem kérdeztek, ez érződik is a történeten. A női szereplők szerintem sokkal erősebbre sikerültek. Persze, tetszik Luca gondolkodása is, és nagyon könnyen tudunk azonosulni modern fejjel egyes kérdéseivel - hogy lehetne minden második középkori templomban szent ereklye Jézus keresztjének szöge? -, valahogy mégsem élt annyira, mint a női szereplők. És itt most nem csak Isolde-ra gondolok, a női főhősnőre, hanem az ő legjobb barátnőjére, Ishraqra is, aki talán az egyik legérdekesebb karakter a történetben. Arab származással a keresztény Európában élni már önmagában is rendhagyó, de Ishraq ráadásul még talpraesett is, nem hajlandó fejet hajtani a férfi uralomnak. Tanult és erős nő, mindeközben pedig a nemesi származású úrilány legjobb barátnője, már-már testvére, akihez a végletekig hűséges. 

A férfi karakterek közül egyet kedveltem meg igazán: Luca szolgálóját, Freize-t. Kicsit olyan volt ez a figura, mintha összegyúrták volna Don Quijote-t és Sancho Panzát. Kissé bénácska, kissé butuska, hogy is lehetne más, amikor senki nem tanította? Eközben azonban nagyon jól szolgálja urát, mindent megtenne érte, és nem azért, mert ez a feladata, hanem azért, mert bármilyen butuska is, a szíve a helyén van. Érzi, hogy Luca megérdemli a hűséget. Ahogy egyébként a történetben több ponton is bebizonyítja, hogy ő bizony a szívével lát, azzal viszont nagyon jól. Eleinte csak vicces a bohóckodása, de aztán nagyon az olvasó szívéhez nő. Legalábbis nekem nagyon a szívemhez nőtt, jó kis színfoltja a történetnek, miközben egyáltalán nem lóg ki a környezetből. 

És milyen jól megalkotott környezet ez! Ha valamire számítottam Philippa Gregorytól, akár ifjúsági történetről beszélünk, akár nem, akkor az a történelmi környezet hiteles és hihető megalkotása. Ez most is sikerült neki. Leginkább az apró nüanszokból érződik, hogy mennyire otthonosan mozog a korban. Ez nem egy történelmi tényeken alapuló történet olyan értelemben, hogy Philippa eddigi történeteitől eltérően nem valamikor élő és létező történelmi alakok a főszereplők. Így a többi könyvvel ellentétben itt konkrét évszámok és csaták nem jelentek meg. Ez fikció. Viszont az, ahogyan a középkori környezetet megalkotta - egy-két kérdőjeltől eltekintve -, nagyon is hiteles. Apróságok, de pont ezeket imádtam nagyon. Például hogy csak egy spoilermentes példát hozzak: a történet elején a keresztény tanításban felnőtt szereplők a nulláról és a negatív számokról értekeznek, ami számukra rejtély, az arabok viszont már jó ideje használják. Kifejezetten imádtam azt a részt, nagyon érdekes volt elgondolkozni rajta, milyen jelentősége van annak, hogy mi tudjuk számolni azt, ami nincs, és azt, ami hiányzik. 
Szóval Philippa nagyon jól visszaadta a korabeli szokásokat és hagyományokat, meg a gondolkozásmódot. Ahogy például a férfi szereplők a nőkről beszélnek... Hát, sokszor viszketett a tenyerem, miközben persze végig tudtam, hogy ez jó dolog, hiszen így hiteles.

Akkor mégis mi az, ami miatt azt mondtam, hogy nem adnék öt csillagot a történetre? 

A cselekmény. Nem volt nagy problémám a történettel, szerettem olvasni. Valamit mégis hiányoltam belőle. Úgy képzeljétek el A sötétség rendjét, mint egy középkori Sherlock-történetet. Kapunk valamilyen rejtélyt vagy bűntényt, amit aztán Lucának meg kell oldania. Szépen el is indul az első rejtély, itt fut össze a két főszereplő történeti szála: Lucának abban a zárdában kell egy rejtélyt megoldania, ahol Isolde az apátnő. Szépen el is kezdi felgöngyölíteni a dolgokat, miközben persze az olvasó a kezdetektől sejti, hogy itt nem a Sátán csapott le, hanem van racionális magyarázat. És bár a magyarázatra nem biztos, hogy rájön, nekem kb. két percembe telt, hogy rájöjjek, ki a bűnös. Ezt bizony sajnáltam, kicsit nagyobb is lehetett volna a titok. De még ez is a kisebbik gondom volt. Ami a legfurcsább volt számomra, hogy ezt a rejtélyt szépen elvarrjuk a regényben, de aztán újabb kezdődik, majd ezt is megoldjuk. És puff, vége a történetnek. Hiányzott nekem egy nagy történeti ív, ami az egész cselekményt felöleli. Helyette kaptunk egy történetet, két hullámmal, két tetőponttal, de hiányzott a közös lezárás. Persze, megy majd tovább a történet a következő részben, érezzük is ezt a sztori végén, és várjuk is a folytatást, hiszen a nagy egésszel kapcsolatban rengeteg kérdőjel maradt. De összességében így úgy hatott az egész, mint egy bevezető, plusz két történet. És nem volt levezetés. Nem kaptam meg azt az érzést a végén, hogy igen, ez így egy kerek egész volt, egy önálló történet - ami persze majd része lesz egy nagyobb egésznek, értem én. De még így is hiányzott a lekanyarítás. 

Illetve még egy észrevétel. Érezhetően alakulgat itt egy - kettő? - románc, de valahogy nem voltam elégedett vele. Beszélgettünk róla Lupival, nem igazán értettünk egyet. Mindenesetre én azt gondolom, hogy ahhoz sok volt, amit kaptunk, hogy csak éreztesse az írónő, hogy valami lesz majd, egyszer, de nem most, ahhoz viszont kevés, hogy ténylegesen is románcnak nevezhessem. Nem zavart nagyon, de vagy kevesebbet, vagy többet akartam volna belőle.

Összességében nekem tetszett a történet, kíváncsian várom a folytatást, már csak a megmaradt kérdőjelek miatt is. És még a végén egy dologról szót ejtenék, mert közben nem volt alkalmam: a könyv borítója is nagyon tetszik, de ami belül van! Minden fejezet elején kapunk egy kis középkori rajzocskát, és még a részek közötti elválasztó is egy aranyos illusztráció. Nagyon tetszett, illett az egész hangulathoz, örültem neki. 

AJÁNLOM


Blogturné extra - Magyar feliratos könyvelőzetes és filmhírek





Az előzetesen kívül ígértem nektek filmes híreket is. A Philippa Gregory rajongók és azok, akiknek tetszett ez a könyv, reménykedhetnek. Philippa 2013 októberében ugyanis egy tweetben osztotta meg a jó hírt: tárgyal a BBC-vel egy sorozatról, amely A Sötétség Rendje könyv adaptációja lenne!



Nyereményjáték

Luca a Sötétség Rendjének ifjú tagjaként járja a birodalmat, s kutatja a sötétség és félelem titkait.
Miután megtudja aktuális küldetésének részleteit, a helyszínre utazik, hogy kivizsgálja azt, valamint, hogy a törvényeknek megfelelően, a pápa nevében intézkedjen.
Útja során vele tart Freize, a kissé bohókás konyhai inas, és Peter testvér, aki a feljegyzésekről gondoskodik.
Ám egy napon, amíg Peter testvér leheveredik néhány órára, a tréfás kedvű, gyanakvó Freize úgy dönt, megvicceli az öreget, és összekeveri a küldetéseikről szóló feljegyzéseket. Közben Luca, mit sem sejtve a csínytevésről, tovább kutakodik az eltűnt aranyrögök után. Este azonban észreveszik, mit tett Freize, és kétségbeesetten próbálják helyreállítani a károkat.
Segítsetek nekik megfejteni, mely bűnösöket, vádlottakat rejtik az egyes iratok!

Feladat:
1. A feljegyzések alapján fejtsétek meg, mely híres történelmi személyekről van szó, és a neveket írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (Kötelező!)
2. Lucával eredjetek az aranyrögök (!) nyomába, és számoljátok össze, hány darabot találtok. De vigyázzatok, nem minden arany, ami fénylik!  (Erre július 28-tól nyílik lehetőségetek, a Blogturné Klub blogján. Aznap nem lesz értékelés, csak kincsvadászat. Nem kötelező megcsinálni, de plusz esélyeket jelent.)
3. Találjátok ki, a játékban szereplő történelmi személyek közül ki(k)ről írt már könyvet Philippa Gregory. (Kötelező!)

Kalandra fel!

Figyelem!
A kiadó csak magyarországi címre postáz!
Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

A mai feladvány:

Nagyobb méretért katt a képre!


a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje


07/21 Kelly Lupi olvas
07/22 Dreamworld
07/23 Nem harap a...
07/24 Könyvszeretet
07/25 Insane Life
07/26 Deszy könyvajánlója
07/27 Zakkant olvas
07/28 Blogturné Klub
07/29 Könyvgalaxis

Rendeld meg a képre kattintva!