Nicolas Barreau: Álmaim asszonya - Versenyfutás a szerelemért
Egy édes, párizsi történet
Álmaim asszonya - Versenyfutás a szerelemért
A blogturnéról
A Park Kiadó jóvoltából már a második Nicolas Barreau kötet jelenik meg Magyarországon.
Az Álmaim asszonya egy igazi romantikus könyv, amely elrepít minket a szerelem városába, Párizsba.
A Blogturné Klub 5 bloggere március 3-tól minden másnap teszi közzé a véleményét, és még sok érdekes információt tudhattok meg a regényről, valamint a szokásos nyereményjáték sem maradhat el!
Eredeti cím: Die Frau meines Lebens
Kiadó: Park
Oldalszám: 192
Fordító: Szántó Judit
ISBN: 9789633550809
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Goodreads link (3,53)
Megrendelési link
Antoine-nak, a lelkes könyvkereskedőnek és meggyőződéses romantikusnak tíz telefonszáma és mindössze huszonnégy órája van, hogy újra megtalálja álmai asszonyát.
Antoine, a harminckét esztendős könyvkereskedő, aki hisz abban, hogy a regények a való életben is megtörténhetnek, kedvenc kávézójában egy nap megpillantja álmai asszonyát, aki mintha csak az égből pottyant volna oda. Antoine hezitál, nem tudja, hogyan szólítsa meg a nőt. Ám ekkor odalép egy másik férfi, és ezzel Antoine elszalasztotta a lehetőséget. Vagy mégsem? Kifelé menet az elbűvölő mosolyú, titokzatos nő leejt elé egy kártyát, rajta egy keresztnév, egy telefonszám és egy mondat: „Szívesen találkoznék magával.” Antoine elmondhatatlanul boldog. Kisvártatva kétségbe esik. A becses telefonszám egy ostoba baleset következtében hiányos lesz. Antoine azonban minden nyomon elindul. A szépséges ismeretlen kalandos keresése során a legkülönbözőbb emberekkel találkozik, Párizs legnyüzsgőbb és legcsendesebb pontjain. Az idő Antoine ellen dolgozik. A barátai bolondnak tartják. A szíve nagy szaltókat ugrik, egyiket a másik után. De Antoine nem adja fel…
„Ritkán írnak ilyen lélegzetelállító tempóban a világ legszebb dolgáról. Az olvasó happy endre vágyik és reménykedik, hogy a könyv soha nem ér véget.”
Véleményem
Ez volt az első könyv, amit a szerzőtől olvastam, amit csak azért tartok fontosnak leírni, mert amint olvasni kezdtem, záporoztak rám a kérdések A nő mosolya kapcsán. Sajnos ahhoz még nem volt szerencsém, így nem tudom a kettőt összehasonlítani. Viszont azt elmondhatom, hogy az Álmaim asszonya elképesztően aranyos történet volt.
Azt mondanám, a könyv olvasása is olyan, mint maga a történet. Egyszerűen csak sodor magával, és mire felnézel, már vége is. És nem csak azért, mert rövid. A cselekmény alig egy napot ölel fel, és ez alatt az idő alatt a főhősünk, Antioine szinte folyamatosan talpon van és megy és telefonál és kutat. Egyszerre érezzük úgy, hogy sok minden történt, mégis valahogy mintha az egész csupán egy pillanat műve lett volna. Nincsenek itt nagy csavarok, nagy meglepetések, mégis folyamatosan van, ami fogva tartja az embert - kicsit olyan, mintha maga Antoine ragadná meg az olvasót a grabancánál és rángatná maga után.
Nem ez az első olyan történet, ami egy nap történetét öleli fel, és azt kell mondanom, imádom az ilyen történeteket. Ugyanis általában az jellemző rájuk, hogy félelmetesen viccesek tudnak lenni, és hiába keverednek a főszereplők sorsszerű és lehetetlen helyzetekbe, mégis minden hihetőnek tűnik. Néha persze megtorpan az ember olvasás közben - Ilyen már nincs! -, de valahol mégis bőven elhisszük. Elég csupán egyetlen nap, hogy minden megváltozzon.
Kifejezetten szerettem Antoine-t ebben a történetben, nagyon aranyos gondolatai voltak. Könyvesboltos, és ahogy a történet elején magáról állítja: "ha az ember nap mint nap könyvekkel foglalkozik, ha annyi regényt olvasott, mint én, előbb-utóbb rájön, hogy sokkal több minden megeshet, mint gondolnánk. (...) Lehet, hogy reménytelenül romantikus vagyok, de miért ne fordulhatna elő a való életben is az, amit valaki kitalált egy könyvben?" Könyvmolyok, kezeket fel! Van, aki nem tud azonosulni ezekkel a gondolatokkal, legalább a szíve mélyén egy egészen kicsikét? Na ugye, hogy nincs!
Ez az idézet elég szépen össze is foglalja, milyen ez a regény, ugyanis pontosan ennek a jegyében folyik előttünk a lapokon a történet is.
Az érdekes pedig az, hogy bár szerelmi történet, nem vitás, mégsem igazán a páros, sokkal inkább maga a szerelem érzése van a középpontban. Antoine és a titokzatos nő nem sok időt töltenek együtt a szemünk előtt. Leginkább Antoine-nal kettesben robogunk végig Párizs utcáin, és magát a szerelmet üldözzük - ami éppen egy csinos nő képében jelent meg előttünk abban a bizonyos kávéházban. Vele együtt szenvedünk, reménykedünk, válunk megszállottá... egyszóval: szerelmessé.
Egy kedves és helyenként vicces történet, a történethez tökéletesen passzoló Párizsban, egy romantikus lelkű férfival. Kell ennél több? (Na jó, egy pontot fejben levonok, amiért Piton nevét nem sikerült lefordítani.)
NAGYON AJÁNLOM
Blogturné extra - A szerzőről
Mikor befejeztem a történetet, elégedetten állapítottam meg, hogy ezek a Nic(h)olasok azért jóféle romantikus könyveket tudnak írni. (Gondolván Nicolas Barreau mellett Nicholas Sparks, a könnyfakasztó szerelmes sztorik koronázatlan királyájára.) Aztán eszembe jutott, hogy talán ebbe a bizonyos Nicolasba, aki több romantikus történetet is szentelt párizsi hősöknek, talán a szerelem városa ihlette meg. A párizsi vízzel együtt szívta magába a románcot. Szinte egész kis történetet szőttem az író köré, akinek a képét a könyvben láthatjuk is, egy rövid kis életrajz kíséretében. Elképzeltem, ahogy a jóképű fiatal a Sorbonne padjait koptatja, időnként lesétál a Szajnához, beül egy-egy kávézóba és macaront eszik, kiül egy parkba, nézi az embereket, ihletet kap és írni kezd... Aztán egy jó pohár bor mellett papírra - vagyis képernyőre - is veti azokat.
A romantika tehát nem csak a könyvet szőtte át, hanem - legalábbis a fejemben - magának az írónak a történetét is.
 |
| Nicolas Barreau Párizsban |
Gondolhatjátok, mekkora volt a meglepetésem, amikor jött a sokkoló információ: a Nicolas Barreau valójában álnév, méghozzá olyasvalaki álneve, aki nem is állhatna távolabb attól a párizsi fiútól, akinek a képe a fejemben élt. A mi Nicolasunk képe mögött ugyanis egy német hölgyemény - bizony, az! - bújik meg: Daniela Thiele. És ezt még lehet fokozni! Ugyanis a könyv természetesen német nyelven jelent meg eredetileg - az írónő anyanyelvén -, de már ott is a Nicolas Barreau álnév alatt. A férfi pedig nyilván franciául szerezte a műveit. Így Daniela Nicolas mellett még egy álnevet választott: Sophie Scherrer néven saját könyvének fordítója is lett!
 |
| Mosolyog, mert ő tudja, hogy mi nem tudjuk, amit most már tudunk! |
Valószínűleg az írónő is úgy gondolta, hogy minden épkézláb nő tócsává olvad, ha úgy hiszi, nem csupán romantikusak és gyönyörűek a történetei, de még ráadásul egy édeslelkű férfi írta is azokat! Tehát valójában a kép, ami megjelent a fejemben a Szajna-parton sétálgató huszon-harmincas férfiról, pontosan az a kép volt, amit az írónő ravasz marketinggépezete akart elültetni a kedves olvasókban. Bravó! *tapsol*
Nyereményjáték
Feladat:
1) Minden bloggernél találtok egy képet, ami a könyv, illetve Párizs egyik helyszínét mutatja. A feladatotok az, hogy megírjátok nekünk, hogy mi is ez pontosan.
2) Ahhoz, hogy esélyetek legyen a könyvnyereményre, mind az öt feladványt teljesítenetek kell!
3) Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
A blogturné állomásai
03/03 - Deszy könyvajánlója
03/05 - MFKata Gondolatai
03/07 - Dreamworld
03/09 - Tekla Könyvei
03/11 - Zakkant olvas
Nincsenek megjegyzések