Breaking News

Az új Hamupipőke film


Sziasztok!

Kaptam már néhány kérdést az új Hamupipőke filmmel kapcsolatban, és ahogy ismerősökkel beszélgettem róla, hát... volt téma, rendesen. Szóval nem túl hosszan, de gondoltam, leírom röviden, nekem mi a véleményem a filmről.



Kenneth Brannagh filmjeit általában szoktam szeretni, szeretem őt magát is, a Hamupipőke sztorit is, a meséket, a meseadaptációkat, tetszett a szereposztás is, szóval nálam a film elég jó esélyekkel indult. Összességében sajnos mégis azt kell mondanom, hogy számomra csalódás volt. 

Félre ne értsetek, nem azt mondom, hogy rossz. Nem volt rossz. De a nem rossznál nem volt jobb sem. Azt gondolom, hogy ennyi Hamupipőke-feldolgozással a hátunk mögött - legyen az modernizált, átírt vagy a klasszikushoz hű - többet kell nyújtania egy Hamupipőke filmnek, mint nos... az eredeti újrajátszása. (Bár persze az eredeti itt meglehetősen bizonytalan kijelentés, hiszen mi az eredeti? A Disney-verzió? A horrorverzió, amiben a mostohatestvérek lábát kicsit megnyesi a mostoha, hogy beleférjenek a cipőbe?)

De sajnos a mostani élőszereplős film nem sokkal mutat többet a most már lassan 70 éves rajzfilmnél. (És már érezzük is, hol itt a probléma.) Persze, hozzák a mai egyenjogúsági törekvések jegyében szinte kötelező átírások - erre kitérek még -, de annál többet nem. Ezer éve nem láttam a Hamupipőke mesét, viszont egyike volt azon 3 (azt hiszem) Disney mesének, ami megvolt nekünk videókazin, így mondhatom, hogy rongyosra néztem. Ezért pontosan emlékszem, mi is történik az eredeti rajzfilmben, és azok jönnek itt is sorban: még Guszti, az egér és Lucifer, a macska is megvannak. Élőszereplők ide vagy oda, ez a mese ugyanaz a mese, mint az a régi, csak éppen nem kézzel rajzolták, hanem színészek adták elő. 



És akkor pár szó a változtatásokról. Azt hiszem, a fő cél az akart lenni, hogy valamilyen magyarázatot kapjunk a mostoha gonoszságára. Vért izzadva próbál a film magyarázatot suvasztani a sztoriba - a mostoha elhanyagolt volt, féltékeny stb. Na de ettől még nem érzem én ezt indokoltnak, kérem! Volt egy klasszikus értelemben vett főgonoszunk a mesében. Most meg magyarázattal akarnak nekünk szolgálni, abból viszont olyan gyengécskével, hogy a végén csak a nesze semmi, fogd meg jól marad. Már nem ízig-vérig Disney-főgonosz, de indokoltnak sem érezzük a dolgot. 

A másik változtatás a szerelmi szálban érkezett: Hamupipőke és a herceg nem a bálban találkoznak először. Nos, legyünk őszinték! Ez volt az, ahová egyszerűen muszáj volt belenyúlni. Mert őszintén, szép dolog a szerelem első látásra, de azért egy magával ragadó szerelmi történetnek ennél ma már többet kell hoznia. Így kaptunk picivel több Hamupipőke-herceg jelenetet, és azért is dicséret járt, hogy a hercegnek nem kellett hozzá cipellő, hogy rájöjjön, a csaj ott áll előtte. A cipő immáron csak eszköz, és nem fordított szuperhős-maszk.



Azért, hogy kicsit hihetőbb legyen a sztori, kapunk Hamupipőke és a herceg oldaláról is egy kicsivel nagyobb adag háttértörténetet, mint amit a mesében megszokhattunk. De a helyzet az, hogy ettől egyik oldalon sem lettem sokkal boldogabb. Talán annyit írhatok Hamupipőke javára, hogy a filmben legalább nem évekig szívatják, és egy fokkal lázadóbb, mint a mesében, ahol csak tűr és tűr, zokszó nélkül, mint valami mártír. A szuperjóságosság persze megvan itt is, de legalább valami mást is láttunk. (Habár a légy bátor és kedves dologtól a film végére már a hajamat téptem, annyiszor elhangzott.) 

Viszont a háttértörténetek és a kicsit realistább (hangsúly a kicsiten) vonal miatt a mese vicces mellékszereplői - a beszélő egérkék meg az ördögi macska - kimarad. Vannak egérkéink, van macskánk, ahogy már említettem. De igazából csak felesleges kellékek a nagy egészben. 

A látvány persze nagyon szép, azt tényleg a javukra írom - mind a jelmezek, mint a varázslatos részek, szépen megoldották, hogy az élőszereplős film mégis meseszerű legyen. Egyedül talán az zavart, hogy Hamupipő végig ugyanabban a kék cuccban van - eltekintve a rózsaszín széttépett, a kék báli és az esküvői ruhától. Viszont ha már látvány, meg plusz jelenetek. Azért azt kell mondanom, jót mosolyogtam a híres rokokó festményt, a hinta újraidézésén, még a cipő is repült, meg minden. Kreatív. Bár talán még jobban értékeltem volna, ha nem ez lett volna az elmúlt pár év Disney terméséből a harmadik sztori, ahol előkerül. Megvolt az Aranyhajban, a Jégvarázsban, most meg itt... Univerzális festmény, és a Disney-nél valaki nagyon rákattant. Ez lenne az új védjegyük? Bár meg kell hagyni, ebbe illett a legjobban, a rokokó túldíszítettsége határozottan jó volt az álomszerűen eltúlzott Hamupipőke filmbe, és a jelenet is passzolt. 
(Bár a legjobban akkor is az kötött le, hogy hogy a fenében lehet bárkinek ilyen vékony a dereka... Még ha rá is segítettek kicsit digitálisan...)




Szóval ahogy már az elején mondtam, hümmögve és vállvonogatva azt tudom mondani, nem rossz. De amikor az ember már olyan jó feldolgozást is látott, mint pl. az Örökkön örökké (ami kötelező darab, ha még esetleg valaki nem látta), akkor már kicsit kevés. Szép a látvány, valóban talán a legvarázslatosabb, amit eddig láttunk... Jó a zene is. A szereposztás is. De én úgy érzem, kicsit tökösebben kellett volna az alapanyaghoz nyúlni.

Nincsenek megjegyzések