Outlander 1x09
Sziasztok!
Visszatért az Outlander, és ennek örömére úgy éreztem, írnom kell erről egy posztot. Már azelőtt gondolkoztam rajta, hogy közvetítem majd a véleményem valahogy, mielőtt megnéztem a részt, de mivel eddig talán ez lett a kedvenc epizódom, úgy érzem, bőven megérdemel egy egész bejegyzést.
Azt már tudtuk egy ideje, hogy a szünet utáni első rész Jamie szemszög lesz, az eddigiektől eltérően. Számítottam rá, hogy ezt nagyon fogom szeretni, de még jobban imádtam, mint gondoltam volna.
Csakúgy, ahogyan a sorozat legelső részében, a szünet utáni első részben is megjelenik egy fontos gondolat a döntésekről és az emlékekről. Nekem a kedvenc részem - és ezért is haragszom különösen, amiért megvágták a magyar változatban - Claire bevezető szövege az első részben. Ha esetleg valaki nem emlékszik:
"Strange, the things you remember. Single images and feelings that stay with you down through the years. Like the moment I realized I’d never owned a vase. That I’d never lived any place long enough to justify having such a simple thing. And how at that moment, I wanted nothing so much in all the world as to have a vase of my very own. Somehow in my mind, V.E. day, the end of the bloodiest and most terrible war in human history, grows fainter with each passing day. But I can still recall every detail of the day when I saw the life I wanted sitting in a window. Sometimes I wonder what had happened if I bought that vase and made a home for it. Would've that change things? Would I have been happy? Who can say? I do know this: even now, after all the pain and death and heartbreak that followed, I still would make the same choice."
Miről is volt itt szó? Arról, hogy furcsa, mire emlékszik az ember: képekre és érzésekre, éveken keresztül, miközben mások dolgokat - dolgokat, amelyek jelentősége lehet, hogy nagyobb kellene, hogy legyen - elfelejt. Claire számára ez a váza volt - a váza, ami az otthont jelképezte, amelyet soha nem tudott felépíti magának a saját idejében.
Most pedig megkapjuk ugyanezt az elmélkedést Jamie szemszögéből. Ahogyan az évad első fele Claire-rel, a második fele Jamie gondolataival indít.
"Strange, the things you remember. The people, the places, the moments in time burned into your heart forever while others fade in the mist. I've always known I've lived a life different from other men. When I was a lad, I saw no path before me. I simply took a step and then another, ever forward, ever onward, rushing toward someplace, I knew not where. And one day I turned around and looked back and saw that each step I'd taken was a choice. To go left, to go right, to go forward, or even not to go at all. Every day, every man has a choice between right and wrong, between love and hate, sometimes between life and death. And the sum of those choices becomes your life."
Az első mondat teljesen megegyezik. Majd utána Jamie, Jamie, aki igazi érzelemember, olyan emlékekről beszél, melyek a szívébe égtek. Emberekről és helyekről. Az otthont Claire számára az a váza jelképezte. És ahogy Jamie később ebben a részben el is mondja, számára egy hely, később pedig egy ember. Majd kifejti, milyen volt férfivá válnia, hogy a döntések határozzák meg, milyen lesz az ember élete. És itt megint csak visszakötünk Claire szövegére - aki meghozta a maga döntését, amit nem bánt meg.
Megvannak a két gondolat csodaszép párhuzamai, mégis minden ízében érezni a különbségeket kettejük között. Ezt imádtam a legjobban.
És ha még közelebbről megvizsgáljuk Jamie szövegét, még találhatunk kincseket. Minden egyes szavának jelentősége van, valamiféle keretet ad a résznek is, a sorozatnak is. A people, places részre már kitértem, de... Érdekes például már az is, hogy elszálló emlékekre mennyire máshogy gondolnak - Claire, aki a realista XX. század gyermeke, elhalványuló emlékekről beszél, míg Jamie emlékei sokkal misztikusabb úton tűnnek el a homályban. Mégis érezzük a párhuzamot itt is. Aztán megy tovább a szöveg... Megismerjük Jamie gondolatait arról, hogy már fiatal korában is más akart lenni, mint a többi férfi - és ennek jelét is látjuk ebben a részben is, és igazából Jamie minden cselekedetében. Ahogy mondja, minden nap választás helyes és helytelen között, szerelem/szeretet és gyűlölet, élet és halál között. És Jamie ebben a részben meghozza ezek közül az összes döntést, szépen sorjában. Szóval ez ad keretet ennek a résznek, ez a beszéd foglalja össze azt a rengeteg eseményt, ami ebben a részben történik. És pont ettől nem hullik szét.
De akik ismerik a történetet, tudják, hogy ez hosszú távon is pont így igaz. Jamie-nek újra és újra választania kell ezek közül a dolgok közül...
El sem tudom mondani, hogy ezt mennyire, de mennyire imádtam. Történettől függetlenül is gyönyörű gondolatok, azzal együtt pedig egyszerűen tökéletes az egész! Nem lehetett volna ennél szebben indítani az évad második felét.
Tényleg kapunk ebben az epizódban mindent: szöktetést, szerelmi drámát, korok szokásainak ütközését, politikai viszályt... De működik. Jamie gondolatai annyira szépen összefűzik az események, hogy szépen lassan meglátjuk, miért és hogyan kapcsolódik ez mind össze - hogyan válik például egy politikai viszály megoldása a házasság kulcsává, hogyan lehet egy erős ember fegyvere pontosan a meghátrálás. Zseniális.
Jamie a hóban *-* |
És ehhez nagyon kellettek a színészek is. Nyilvánvaló, hogy most már tényleg túl vagyunk a nászutas örömökön, Jamie-nek és Claire-nek meg kell küzdeniük a különbségeikkel, amiből van sok. És ahogyan ezeket eljátsszák a színészek! Az a feszültség és fájdalom, meg a sok más érzés, ami a szemükben van! Le a kalappal előttük, de tényleg.
Szóval ez a rész izgalmas volt, feszültséggel teli, az akciójelenetek, a politikai csatározások ÉS a szerelmi szál miatt is. Volt egy nagyon nehéz jelenet, amit meg kellett oldaniuk, ez a bizonyos elfenekelős. Szerintem nagyon jól sikerült - volt benne feszültség, hatalmas adag, némi humor is, hogy enyhítse a jelenet komolyságát, és szerencsére sikerült úgy megoldani, hogy egyszerre éreztük magunkat kényelmetlenül, és fogadtuk el a szereplők cselekedeit. Megértjük, Jamie miért teszi, amit tesz, és bőven megértjük azt is, Claire miért van rá annyira begurulva. A bonyodalom megoldása viszont szerintem sokkal jobb és tisztább, mint a könyvben.
A másik, amire nem is számítottam, mert nem emlékszem rá a könyvből - bár nem kizárt, hogy csak nem figyeltem fel az elrejtett nyomokra, mert még nem tudtam, mi fog történni később -, az a Randallel kapcsolatos nagyon szép foreshadowing. Itt nagyon szépen megjelent, és úgy tűnik, szép lassan készítik fel a nézőket arra, ami még következni fog. Nem tudom, mennyit tartanak majd meg ebből a szálból, de valamennyit biztosan, ha már most kezdik az előkészítését. (Aki olvasta, tudja, mire gondolok, aki meg nem, az majd rájön, vagy olvassa el sürgősen!)
A zene még mindig csodálatos, a látványvilág is - bár még mindig idegesít, hogy Claire haja a szünet alatt göndörebb lett -, alapból: jobban imádom a sorozatot, mint valaha. A Jamie szemszögért pedig hatalmas pirospont jár a készítőknek. Sok minden olyasmit megtudhattunk, ami a könyvből nem is derül ki ilyen tisztán. És ha már Jamie... A rész végi kérdésekért ezer köszönet! Jót mosolyogtam, igazán jamies jelenet volt. Következő részt! (Bár kicsit furcsa lesz megint Claire fejében lenni, miután elmerülhettünk Jamie-ében.)
Nincsenek megjegyzések