Breaking News

Sherry Gammon: Elviselhetetlen


Egy fájdalmas lezárás

Sherry Gammon: Elviselhetetlen

A blogturnéról




A Maxim Kiadó jelenteti meg Könyvhétre Sherry Gammon: Port Fare trilógiájának harmadik részét Elviselhetetlen címmel. A Blogturné Klub ez alkalommal rendhagyó  turnét tart, kicsit felelevenítjük a sorozat második részét is, ami a Hihetetlen címet viseli. Érdemes követni a turné hat állomását, egy példány Elviselhetetlen című könyv kerül kisorsolásra a kiadó felajánlásában.


Eredeti cím: Unbearable
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 384
Fordító: Kocsis Anikó
ISBN: 9789632615240
Sorozat: Port Fare 3.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,25)
Megrendelési link
A fiatal, jóképű és vicces Booker Gatto nemrég hagyta ott veszélyekkel teli munkáját, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott életet kezdhessen. Egyetlen dolog hiányzik számára a boldogsághoz: egy igazi társ. De a szerelem elkerüli, és a múlt árnyai még fogva tartják a szívét. De bármennyire is próbálja kizárni az életéből az érzelmeket, nem tudja nem észrevenni a gyönyörű és okos Tesst.
Tess Selleck bujkál. Egy olyan kapcsolatból próbál kilépni, melyben mindennapos a megaláztatás és a szenvedés. Egy erőszakos és durva férfi elől menekül, aki egykor a férje volt. Tess átmenetileg nyugalomra talál Booker mellett, aki napról napra vonzóbb számára, de a bizalmatlansága a férfiakkal szemben óvatosságra inti.
Kétséges, hogy a két megsebzett léleknek van-e közös jövője. Vajon a szerelem és a bizalom segíthet rajtuk, vagy éppen ezek az érzések válnak elviselhetetlenné?

Az első mondat:


"– Muszáj ebben a pink ruhában, Lilah…?"

Véleményem


Kicsit szomorú vagyok, hogy ez a sorozat is véget ért, mert nagyon szerettem. Nem volt egyik rész sem tökéletes, de mindig izgi volt, és a szereplőket nagyon szerettem. Már az első rész óta várom, hogy a mi nagy testvérünk, a gondoskodó bűnüldöző, Booker is megkapja a maga happy endjét. Bár talán így kellett lennie, hogy ő marad a végére. 

Őszintén szólva nagyon meglepett, hogy pont az ő történetében marad ki az igazi bűnügyi szál. Vagyis nem marad ki, de a drogbárók után sokkal kisebb terepre vándorlunk, és mivel Booker most már békés ügyvédként tengeti napjait, a bűnügy is személyes, nem pedig valami nagy nyomozás része. És ami a megdöbbentő: nem volt bűnügy, mégis sokkal durvább ez a könyv lelkileg, mint az előzőek. 

Nehezen írok erről a történetről, azt is megmondom, miért: a spoilerek miatt. Hosszú oldalakon keresztül is tudnék értekezni a regény egy bizonyos aspektusáról, de senkinek sem szeretném lelőni azt a kis rejtélyt, amit jó ideig dédelgetünk. Meg hát tulajdonképpen dédelgetjük már az előző rész óta, hiszen a titokzatos Tess már ott is felbukkant. Annyi már a fülszövegből is kiderül, hogy a családon belüli erőszak a téma, és szerintem elég leírnom ezt a három szócskát, hogy biztosak legyünk benne, ez a téma sajnos aktuális, és beszélni kell róla. 


Nagyon tetszett, ahogyan ezt a bántalmazott szemszögéből figyelhettük. (Bár talán a tetszett nem a legjobb szó erre...) A kívülállók számára szerintem nagyon gyakran érthetetlen, hogy a bántalmazott fél hogy hagyhatja eddig fajulni a dolgokat, miért nem lép ki korábban a kapcsolatból. Nem mondom, hogy itt mindig értettem Tess reakcióit a visszaemlékezésekben, de kicsit jobban belelátni abba, hogy azért ez nem feltétlenül ilyen egyszerű. Amikor eljut az ember arra a pontra, hogy már magában látja a hibát, és egy idő után jogos büntetésként tekint az erőszakra, akkor már semmi sem könnyű. Ráadásul van az a helyzet, amiből már nincs kiút - egy olyan ember, aki képes brutális módon bántani másokat, könnyedén elérheti, hogy minden menekülési utat elzárjon. 
És ennek a szálnak egy másik aspektusa is nagyon tetszett: nem csak az erőszak, amikor valakinek eljár a keze. Legalább ekkora terror a lelki terror is, és pontosan ez taszítja olyan mélyre az embert, hogy a hibát már magában keresse.
Mélyebben nem megyek bele a témába, mindenki olvassa a könyvet, a részletek kiderülnek belőle.

Mindenesetre adott nekünk Tess, aki a múltjának köszönhetően rengeteg démonnal küzd. A legalapvetőbb a bizalmatlanság, ami természetesen teljesen érthető, és ehhez jön még hozzá a bujkálás rengeteg következménye: a magány, a régi életének teljes elveszítése, amikor talán már azt sem tudja magáról, kicsoda is ő valójában.
Viszont minden bizonytalanság és rossz döntés ellenére Tess kifejezetten szimpatikus karakter, és életének ebben a szakaszában én nem tudtam rá nem erős és bátor nőként tekinteni rá. Ez a kettősség is nagyon tetszett. Látjuk Tesst a padlón, és látjuk Tesst, ahogyan megküzd a következményekkel, és még ha félve is, de bátran néz szembe továbbra is az élettel. 

Másik főszereplőnek pedig ott van Booker, akit az eddigi részekben leginkább kemény zsaruként láttunk. Gondoskodó és ragaszkodó volt persze, de az igazán érzelmes oldalát csak most ismerjük meg igazán. Mindig is szerettem Bookert, nem szeretnék róla most ódákat zengeni, szerintem aki eljut a sorozatnak eddig a pontjáig, már pontosan tudja, milyen is ő. A gondoskodása továbbra is megmarad, még mindig nagyon vicces és vagány és határozott, de picit megismerhetjük a sebezhető oldalát is, és a múltjába is bepillantást nyerünk. És kicsit képet kapunk arról is, milyen nehéz is a rendőrélet, és nem szalad el nyomtalanul az ember fölött, még akkor sem, ha éppen más munkát vállal. 
 

A mellékszereplők közül nyilván a korábbi főszereplőket lehet kiemelni, hiszen ők hatan egy családot képeznek, ez még mindig imádnivaló. Szerettem Maggie-t és Sethet és Cole-t és Lilah-t, de ebben semmi csodálkoznivaló nincs.
Kaptunk új mellékszereplőket is: a két exet. És meg kell mondanom, egyiket jobban utáltam, mint a másikat. Tess exére ennyi bejelentés után talán nem kell külön kitérnem, Booker exe viszont teljesen más okból antipatikus. Egy szitokszó jut csak eszembe, amivel le tudnám írnám, az villog a szemem előtt szüntelen, ha rá gondolok, de ezt most inkább nem írnám le. Mindenesetre az első jelenetben megkapunk belőle mindent, annál jobb nem lesz - ráakaszkodik Bookerre, aki nyilvánvalóan semmit nem akar már tőle, egy önző, mások érzéseit figyelmen kívül hagyó hűtlen... Na, ide jönne az a bizonyos szó. 

A történet nem volt túlságosan pörgős, az alapkonfliktust is tulajdonképpen visszaemlékezésekből ismerjük meg, miközben a jelenben a szerelmi szál bontakozik ki - szépen, lassan, nagyon lassan. Míg jön a tetőpont. 

Viszont a tetőpont után nekem jött egy mélypont is. Mint a bevezetőben említettem, nagyon szerettem ezt a sorozatot, ez a rész pedig lezárja. Ennek megfelelően kapunk egy kis epilógusszerűséget is - és uram, az epilógustól kíméltél volna meg bennünket bármi áron. Ugyanis ennek köszönhetően nem kellemes nosztalgiával, vagy a legújabb happy end örömében sütkérezve tettem le a könyvet, hanem dühösen. Fel nem foghatom, hogy az írónő hogy gondolhatta, ez a lezárás méltó lesz a sorozathoz. A magam részéről próbálok úgy tenni, mintha azt el se olvastam volna...

Összességében jó könyv volt - a borzalmas epilógus ellenére -, helyenként a legjobb értelemben undorító és fájdalmas. A szereplőket pedig még mindig imádom!

AJÁNLOM




Olvass bele a képre kattintva!


http://www.olvas.hu/uploads/media/file/0001/03/18eb2d7aeb266c98c40b35b64edbb79cb80a5777.pdf


Nyereményjáték


Az állomásokon szereplő képekről kell megírnotok, mit láttok, ezeket várjuk a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére az értesítő e-mailre válaszolni. Sok szerencsét!





a Rafflecopter giveaway

A blogturné menetrendje


05.30. Kelly és Lupi olvas
05.31 MFKata gondolatai
06.01 Book Heaven

06.03. Dreamworld
06.05. Kelly és Lupi olvas
06.08. Deszy könyvajánlója 

Nincsenek megjegyzések