Ez volt a Könyvhét!


Némi fáziskéséssel, de én is csak eljutottam odáig, hogy megírjam a beszámolóm az idei Könyvhétről. 

Idén annyi könyves eseményen veszek részt, mint még soha azelőtt. Ott volt a Könyvmolyképző boltjának megnyitója, aztán a gyereknap, előtte a MeetUp, csak hogy a közelmúltból említsek néhányat. De senkinek sem lehet egy cseppnyi kétsége sem, hogy a Könyvfesztivál és a Könyvhét a két kimagasló ünnepnap a könyvmolyok életében. Hangulatában elég más a kettő. A Könyvfesztivál számomra mindig komolyabb, a Könyvhetet pedig általában buliként élem meg. (Aminek a végére le akar szakadni a vállam, és nagy eséllyel még egy jó kis leégést is összeszedek.)

Úgy döntöttem, idén is több napra "költözök ki" a Könyvhétre, így fent jártam pénteken, szombaton és vasárnap is. És mivel ezzel nem voltam egyedül, Fummie hű társamul szegődött - vagy én az ő hű társául, nézőpont kérdése - erre a három napra. Rögtön pénteken egy kis kerülővel indultunk a Könyvhétre, mert még volt néhány recenziós példányunk, amiket át kellett vennünk, így első utunk a Nyugatihoz vezetett. Előbb a Gabo könyvesboltját támadtuk meg, utána pedig a Librit. Utána pedig nevetve állapítottuk meg, hogy csak mi lehetünk akkora állatok, hogy a Könyvhétre belépve már könyvekkel teli táskákkal érkezünk. 

Ahogy beléptünk, első utunk a Könyvmolyképző standjához vezetett, hiszen tudtuk, hogy Spirit Bliss dedikál éppen. Beszélgettünk vele néhány szót, Fummie gőzerővel győzködte, hogy sürgősen írja meg az egyik történetét, amire nagyon vár (Lelkek börtöne), aztán tovább indultunk, hogy felderítsük a terepet. Fummie-nak már leadták a drótot a molyok az Agave olcsókönyves dobozáról, így ez volt a következő állomás. És itt kezdődtek a gondok, már ha az ember a pénztárcámat kérdezi...

Szilárdnak hittem ugyanis az elhatározásom, hogy én erős leszek, és nem veszek könyvet, de hát... Ahogy azt a Móricka elképzelte. Rögtön az Agavénél rábeszélt Fummie egy halhatatlanra, és amíg fizetett, a szomszéd standnál megláttam 500 forintért az Ó, Júliát, és persze képtelen voltam ott hagyni, amikor évek óta olvasni szeretném. Ezen a ponton kezdtem rádöbbenni, hogy egy másik kérdésben is naiv voltam, ami szorosan összefügg azzal az elhatározással, hogy nem fogok vásárolni: nem volt nálam csak egy zacskó. Azt pedig ezzel az Ó, Júlia lendülettel (meg a Fummie-tól kölcsönkapott A marsival) ezzel a lendülettel meg is töltöttem. Úgyhogy a Petőfi Irodalmi Múzeum standjánál végül rábeszéltem magam egy vászontáskára, amivel már a Könyvfesztiválon is szemeztem - most végre van nekem is egy. (És erős a gyanúm, hogy jön velem Skóciába is, a másik beszerzett vászontáskával együtt, de arról majd később...)

Kölcsönmarsi :)
Már nagyon olvasnám, mert valaki három napig
fangirlködött, hogy mennyire jó - khm.. Fummie :)

Jó is volt, hogy megálltunk ott, mert amúgy nem vettük észre rögtön a WOW standját, így viszont az ottani ismerős, Berni integetett nekünk, úgyhogy ez volt az újabb megálló. A könyvekben egyelőre még csak gyönyörködtünk, de jót beszélgettünk, mert ráadásul éppen ott volt Beke Csilla is, a kiadó vezetője, aki nagyon kedves. Váltottunk néhány szót a Szétcsúszváról, a Szabadon foglakról (Duba Gábor közben ott volt és dedikált) és a kiadó terveiről. (Jön a Szívatás folytatása még idén!) Innen sem távoztunk üres kézzel, gyönyörű kitűzőket kaptunk, az egyiket pedig rögtön ki is tűztem, mert a Szívatásé épp passzolt a felsőmhöz is. 


Fummie ragaszkodott hozzá, hogy ezután a Fumaxhoz menjünk (miért is nem lepődtem meg ezen?), úgyhogy az ő hibájából addig-addig álldogáltam ott, amíg csak vásárlás lett a vége, a Virals sorozat két része jött velem haza. Aztán végül addig maradtunk, míg hozzánk nem csapódott Nita is, és már együtt zarándokoltunk tovább az Ad Astrához. Innen persze Fummie soha nem távozik üres kézzel, de ezúttal én sem úsztam meg: Moskát Anita Erdőlakókja jött velem haza, 500 forintért vétek lett volna ott hagyni. 

Ezután elindultunk a Gabo felé, közben persze nézelődtünk is, de a cél a Horgonyhely megtapizása volt, mielőtt még tovább vonolunk a nagyszínpadhoz, ahol Moskát Anita beszélt a könyvről. Az írónő már ott is volt a Gabo standjánál, Brandon Hackett-tel és Kleinheincz Csillával egyetemben, úgyhogy itt is megálltunk egy gyors beszélgetés erejéig. Aztán tettünk egy kört, amit szintén nem úsztam meg vásárlás nélkül, a Borgiákról szóló könyvet 1000 forintért vétek lett volna nem hazahozni. (Itt azért már egyre hevesebben villogott a beépített számológépem, de még nem sikerült lelőnie. Azért még azzal nyugtatgattam magam, hogy a lélektani határon belül maradtam - 1000 forintnál drágább könyvet még nem vettem.)

Moskát Anita beszélgetése előtt még összefutottunk On Saijal (meg még egy csomó mindenkivel), aztán vártuk, hogy kezdődjön a program. A felolvasás nagyon jó volt, de a beszélgetésből sajnos nem sokat hallottunk. Mindenesetre a könyvért már hevesen csorgattuk a nyálunkat Fummie-val, mert mi még várunk a saját példányainkra - blogturnézunk a szentemmel, és alig várom! 

Ó, igen, és útközben még megálltunk a Maxim standjánál is. A régi helyén kerestük, de idén nem ott voltak, mi meg nem győztünk keresgélni - aztán a végén rájöttünk, hogy onnan indultunk, hiszen a Könyvmolyképző standjával szemben voltak idén. Nem terveztem, de ha már ott voltam, átvettem ezeket a recenzóimat is pénteken. Ha már meg akarok szakadni, az a plusz néhány könyv már olyan mindegy, szombaton meg úgyis cipelem a dedikáltatnivalóimat. (Az már más kérdés, hogy mire a vonathoz értem, kis túlzással már a fülemről is szatyor lógott.)

Ezek voltak a fontosabb állomások szombaton, persze megszakítva rengeteg beszélgetéssel. Én mindenesetre viszonylag hamar hazaindultam, mert gyanítottam, hogy a szombatot nem úszom majd meg ilyen könnyen. (Ráadásul még értékelést is kellett írnom, mert a blogturnés naptáram épp úgy jött ki, hogy a Könyvhét minden napjára jutott egy bejegyzésem.) 


A szombatnak vágtam neki a legizgatottabban, mert ilyenkor szokott kint lenni a legtöbb ismerős, és egy BTK talit is beiktattunk erre a napra. (Előző nap pedig már láttam a fotót a gyönyörű BTK kitűzőinkről, és alig vártam már, hogy átvehessem őket.) Ezt még fűszerezzük meg a Marni Bates dedikálással, és a világ máris sokkal vidámabb hely. (De tényleg, a vigyorok számát nem is tudtam volna megszámolni.) 

Megint csak Fummie-val indítottam a napot, bár előtte azért megálltam fotózni a KMK standjánál. (Ja igen, ez is a programom részét képezte, az Instagram ugyanis nem maradhat üresen. :D) Tippeltek, végül hol találtam rá? Hát persze, hogy a Fumax standjánál. 

A szombat számomra már nem a vásárlásról, hanem az élményekről szólt. (Elhatároztam, hogy az előző napi költekezés után már tényleg vége, de jól sejtitek, nem így lett.) Mivel Fummie-val már körbejártuk a standokat, így hamar letelepdtünk a fűbe, és itt vártuk a többi blogturnés megérkezését. Ők pedig jöttek sorban, minden idők legnagyobb BTK taliját sikerült összehoznunk. Ott volt Kelly, Lupi, Rami, Kristina, Tekla, Angelika, Zsófi, MFKata (bár ő valahogy csak nem akart eljutni a füves gyülihelyünkhöz, vele a KMK standjánál futottam össze, amikor épp rohantam fotózni az újabb dedikálást), és most nagyon remélem, hogy senkit nem hagytam ki, ha mégis: mea culpa.
Beszélgettünk könyvekről, könyvekről és trollokról. Angelika rám hozta a szívbajt a Tiffany Reisz könyvekkel kapcsolatban, de nem baj, azért is elolvasom. (Valamikor. :D) Ja, és csak hogy a nagy BTK tali hevében nehogy kifelejtsem, Mazsi is mellénk szegődött a beszélgetésre. :)




Közben kaptam a drótot, hogy szuper, vicces feliratos vászontáskákat lehet kapni az egyik standnál 400 forintért, amit nem lehetett kihagyni. Vettem egyet magamnak is, meg egyet ajándékba az egyik barátnőmnek.

Eredetileg innen 2-kor indultunk volna tovább egy közös mekizésre (hadd örüljön a trollunk), de kaptunk egy kis belsős infót, hogy Marni Bates hamarabb érkezik, így reménykedtünk, hogy sikerül vele dedikáltatni a könyveinket, és akkor nem kell fel-le futkosnunk a tali és a dedikálás között. Végül sikerült is, Marni elképesztően lelkes és jókedvű volt, még ajándékot is kaptunk tőle! (Én egy sárga köves, delfines gyűrűt választottam.) Amíg dedikálta a könyveinket (esetemben ötöt, mert minden Marni könyvet beszereztem már), addig mi is aláírtuk a sálját. 


Ez csak az egyik, van még négy ilyen :)

Innen én gyorsan elrohantam egy újabb dedikálást fényképezni, a Könyvmolyképző standjánál ugyanis éppen Helena Silence, Kemese Fanni és Zakály Viki írták alá a könyveiket. Vikivel beszélgettem is néhány szót, megint csak nagyon aranyos volt, remélem, egyszer lesz lehetőségünk hosszabban is beszélgetni. Így viszont mire visszaértem a füves talihelyre, kiderült, hogy ott elszabadult a káosz. Ugyanis nem tudom, hogy csinálták, de Marni a BTK-sokkal álldogált, és közben hősiesen dedikált. (Később megtudtam, hogy ehhez korábban Lupi hátát is igénybe vette.) Úgyhogy újabb kör fotózkodás következett, és szert tettem dedikált Marni könyvjelzőkre is. 
Ramival egy közös fotót is kértünk, aminek egy őrült verziója is készült - ez remélhetőleg a feledés homályába vész, és soha nem kerül elő a fiókból. Jaj. (Mindenesetre nem tudom, hogy nem fáradnak el Marni arcizmai ennyi vigyorgás mellett. :D)


Innen már tényleg traccspartizni vonultunk, megállíthatatlan volt a beszélgetés - közben pedig megkósoltam a mangós smoothie-t, amibe rögtön bele is szerettem. Hogy mikről beszélgettünk, fel nem tudnám sorolni. Mindenesetre hiába vártuk a trollt, nem jött, pedig még meg is hívtuk. Talán majd legközelebb. 

Visszafelé megálltam a WOW standjánál, hogy végre a saját példányaimat is megtapizhassam a könyvekből, aztán itt is ragadtam egy időre. Ha már ott voltam, szerettem volna Duba Gáborral dedikáltatni a könyvét, de ő épp elmerült egy beszélgetésben, nem akartam zavarni, így Bernivel leültünk, és beszélgetni kezdtünk. Leginkább a WOW könyveikről, de másról is. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Duba Gábor odajött (mert a kezemben végig szorongattam a Szabadon foglakot), hogy aláírja a könyvemet. Dedikálások alkalmával mindig zavarba jövök, most is így volt, ráadásul elfelejtettem elővenni a kis cetlimet, amire a nevemet írtam. Mindenesetre végül nem volt gond, ráadásul közben előadtam, hogy mennyire izgultam, amiért én írtam először értékelést a könyvről. Nos, az eredmény ez lett: 


Tovább beszélgettünk, aztán egyszer csak berobbant Fummie, On Saijal mentek kávét venni, és végül mentünk velük mi is. Elcsábultam egy fagyira is, ami eredetileg nem volt tervben, de hát egy évben csak egyszer van Könyvhét, belefér.

Innentől a nap kissé összefolyik. Arra emlékszem, hogy letelepedtünk a Könyvmolyképző standjánál, beszélgetni kezdtünk Beával. Arra is emlékszem, hogy valamikor befutott Zakkant is, mert adtam neki egy BTK kitűzőt. Először még Fummie is ott volt, aztán ő elnézett a Fumax standjához (mert hát tudta, mi lapul a pult alatt), és vissza se jött. Viszont több könyvmoly is az asztal köré gyűlt, és beszélgettünk és beszélgettünk, mígnem rájöttem, hogy tulajdonképpen én már csak az utolsó vonatomat fogom elérni. Előtte még beszélgettem néhány szót a Könyvmolyképző westendi boltjának vezetőjével is, innen indultunk el Beával megkeresni Fummie-t. Végül a sci-fis csapatra a szobornál leltünk rá, de sajnos nekem hamar haza kellett indulnom, hogy elérjem a fránya vonatot. 


Másnap délre mentem fel a Könyvhétre, addigra már zajlott Csukás István dedikálása. Fényképeztem néhányat, aztán hirtelen jött a késztetés: nekem dedikáltatnom kell! Úgyhogy bár nem terveztem, a pénztárcámban lapuló utolsó fillérjeimet elköltöttem a most megjelent Csukás István verseskötetre, és beálltam a csöppet sem rövid sorba. Amikor sorra kerültem, a KMK egyik eladójának köszönhetően még közös képem is lett Csukás Istvánnal. Határozottan ez volt a nap eseménye, az biztos, hogy soha nem felejtem el, és nagyon megérte a spontán döntésem. Még ha fel is kellett adnom a korábbi "Már nem vásárolok" elhatározásom.





Mire odaértem a Fumaxhoz - mert hát nagyon meglepő módon ott volt Fummie -, kiderült, hogy az egész trollos történetet elmesélte Petinek, így közösen nevetgéltünk azon, hogy sikkasztom a könyveket... (Igen, valaki ezt teljesen komolyan gondolta. No comment.) Mindenesetre már azért megérte a nevetséges történet, hogy láthassam Peti előadásában a trollt, ahogyan ő képzeli. (Valamiféle hibrid egy vonóhúzásnyi Gollammal. :D) 

Vasárnap még egy küldetésem volt, át kellett vennem egy könyvet a General Pressnél, ezt meg is tettem. Innentől kezdve megint csak a füvön volt a telephelyünk (bár vasárnap már vigyáztam, mert szombaton rettenetesen leégett a vállam), és innen járkáltam a Könyvmolyképző dedikálásaira fotózni. Amikor Böszörményi Gyula dedikálása következett, megint csak beálltam a sorba a Leányrablás Budapestennel, és ebbe is sikeredett egy aláírás. Külön vicces volt, hogy ugyanaz a lány állt mögöttem a sorban, aki korábban is a Csukás István dedikáláson, ezen újfent jót mosolyogtunk. (Ilyen dedikálós hétvége volt ez.)




Aztán a változatosság kedvéért a Burger Kingbe mentünk, és innen szedtük a sátorfánkat háromkor, ugyanis dedikáltatni szerettem volna. (Valahol útközben beszereztem egy Ünneplő hercegnőt is féláron, ami még hiányzott a Neveletlen hercegnő sorozatomból, de hogy pontosan mikor, az rejtély.)

Limpár Ildikó élőben is elképesztően szimpatikus, és kiderült, hogy előző este már találkoztunk is, csak én nem tudtam, hogy ő az, ő meg nem volt benne biztos, hogy én vagyok én. :) Mindenesetre végül kibogoztuk a dolgokat, és csodálatosan szép dedikálást kaptam tőle. Mellé pedig az illusztrátor is odakanyarított nekem egy gyönyörá rajzot az Emlékek tava példányomba. (Mindig csak ámulok és bámulok a rajzosok tehetségén, mert bennem egy cseppnyi sincs.)




Közben Rácz-Stefán Tibor és Róbert Katalin már várták az olvasókat, mi is odacsapódtunk Tibi mellé, én pedig átadtam neki a BTK kitűzőit. Közben megbíztam azzal is, hogy vigyázzon a könyveimre, amíg veszünk ki pénzt Fummie-val, mert közben elhatároztam, hogy megveszem A démon és a papnőt, és dedikáltatom azt is Kae Westával. Ezen a ponton a pénztárcámmal való küzdelemben már mindegy volt... A küldetést végül teljesítettem is, mert hogy Kae Westa és Laura Arkanian is megérkeztek a dedikálásukra, én pedig már kissé betegesnek érezve a telefonommal való hadonászást róluk is készítettem fotót. 

Megkaptam a vicces beleírásom is :)

Ezután már nem sokáig maradtam a Könyvhéten, mert bármilyen csodálatos is volt, azért a három nap meleg, cipekedés és a vég nélküli lelkes beszélgetések kicsit leszívták az erőm. És még várt rám egy vonatozás is, úgyhogy megint csak sötétedés előtt indultam haza - ami nagy szó.

Hazaérve beestem az ágyba, és próbáltam feldolgozni magamban ezt a rengeteg élményt. Még most sem teljesen sikerült, és a napok is kicsit összefolynak, de ami egészen biztos, hogy szuper volt megint! Találkozni rengeteg ismerőssel, új arcokkal, a dedikálások, a rengeteg csodaszép könyv... Már csak azt sajnálom, hogy a Könyvfesztivált és a Könyvhetet ilyen gyorsan letudjuk egymás után. Mi lesz velünk karácsonyig?

És akkor végül a szerzeményeim:




Mások is írtak a Könyvhétről, katt:

Bibliotheca Fummie
Dreamworld
Kelly & Lupi olvas
Media Addict
On Sai

6 megjegyzés

Írj megjegyzést
Névtelen
AUTHOR
2015. június 10. 17:37 delete

Csak dísznek és porfogónak vettél 25 könyvet vagy ezt mindet el is fogod olvasni?

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. június 11. 9:16 delete

13-at már olvastam is belőle, és igen, el fogom olvasni őket, másként minek költöttem volna? :))

Reply
avatar
Napi könyv
AUTHOR
2015. június 11. 9:36 delete

Dedikálásoknál én is általában mindig zavarba jövök, de annyira, hogy meg is némulok. Csak vigyorgok, mint a vadalma, és egy köszönömön kívül semmit nem tudok kinyögni. Moskát Anita dedikálásán sikerült először kinyögnöm néhány szót az időjárásról és arról, mennyire tetszett a Bábel fiai... Szánalmas, de azért haladás :)

Reply
avatar
Névtelen
AUTHOR
2015. június 11. 17:05 delete

Ennek kb. feléért (se) fizettél, de mindegy. Az szép ha a könyvhét óta elolvastál 13 könyvet. :)

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. június 11. 19:10 delete

Nyilván nem mindet azóta olvastam el, akkora állat azért én sem vagyok. :)
Ahhoz meg, hogy miért fizettem és miért nem, senkinek semmi köze. Ez az én dolgom, meg a kiadók dolga, és kész. :)

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. június 11. 19:11 delete

Nem szánalmas. :)) Ilyen helyzetben már az is tök jó, ha az ember meg tud szólalni. :D

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!