Cover Reveal - Bessenyei Gábor: A jövő harcosai

Sziasztok!


Az Aranymosás-győztes Bessenyei Gábor humoros, sodró lendületű regénye hamarosan megjelenik! A történetben a görög istenek csatározásaiba leshetünk be. A megkapó borító Nagy Gergely festménye alapján készült.



Fülszöveg:



Marcell, Erik és Adria meghökkentő dolgot lát: valaki lezuhan az égből.
Ráadásul túléli.
Amikor az aszfaltba krátert ütő, füstölgő testet figyelik, még nem sejtik, hogy hamarosan belekeverednek egy múltbéli összeesküvésbe és a rég elfeledett görög istenek hatalmi viaskodásába.
Valaki azt akarja, hogy az Olimposz isteneinek korszaka soha ne múljon el. És soha nem szülessen meg a jövő.
Marcell és Adria, a folyton akadékoskodó Erikkel különös, lebilincselő kalandra indulnak. Visszautaznak az időben, hogy leleplezzék az áruló istent, és megtalálják a jelenből ellopott tárgyat, ami nélkül a pusztító terv nem valósulhat meg.
Társukul szegődik egy örökké vérre szomjazó halálistennő, miközben állniuk kell a többi isten segítőkésznek tűnő rohamát is.
De megbízhatnak-e bármelyikükben? Vagy épp az árulót engedik közel magukhoz? Ki merné megvádolni Arészt, Athénét, Héphaisztoszt, Hermészt, Poszeidónt, vagy épp Zeuszt?
Mit ér a barátság? Hol kezdődik a bátorság?

Egyetlen esélyük, ha megkezdik a nyomozást az összezuhanó időben, és az élővé vált görög mítoszokból összerakják a mozaik darabkáit.

És kezdetét veszi az istenvadászat…





Exkluzív részlet


„– Ki… ki vagy te egyáltalán? – kérdezte Marcell, és hátrálni kezdett.
– Miért, kinek látszom?
– Egy vámpírnak… – mondta Adria, és alaposan végigmérte a szörnyszerű idegent. A filmekben a vámpírok sokkal helyesebben néznek ki, és most bosszantotta, hogy neki csak egy ilyen ocsmányság jut.
– Vámpír? Az meg mi?”


„– Ő meg ki a frász? – kérdezte Adria, aki csak most érkezett a gödörhöz.
– Az egyik párka – mondta a bőrszárnyas lény, és a köhögős hangjából valamiféle tisztelet bújt ki. Vörös szemét egy pillanatra sem vette le az asszonyról.
– És ez mit jelent? – kérdezte Marcell.
– Az olyasmi, mint egy hajó – felelte Adria.
– Az a bárka, te! – kapott a fejéhez Marcell. – Ő viszont azt mondta, hogy párka.
– Nem, nem! – ellenkezett Adria. – Biztos vagyok benne, hogy azt mondta: bárka.
– Ez már nem igaz! – fakadt ki hirtelen Erik. – Itt mindenkinek elment az esze? Csak én vagyok elég értelmes ahhoz, hogy felfogjam, hogy nekünk most félnünk kellene? Menekülni? Emberek, vagy szörnyek, vagy mit tudom én mik ütnek lyukat a földbe, és ti egy betűn vitatkoztok? Szerintetek ez normális?”


„– Inkább azt mondjátok meg, mit fogunk most csinálni? – kérdezte Adria. – Leugrunk Athénba?
– Athénba? – csodálkozott el Erik. – Miért mennénk Athénba?
– Mindig is szerettem volna Görögországban nyaralni, és most itt vagyunk, ingyen jöhettünk…
– Te megőrültél – nyögte Erik.
– Gondolj bele, van egy csomó régi szobor, amik a sok év alatt eltörtek, és úgy mutogatják őket. Mi most megnézhetnénk mindegyiket, eredetiben.
– Képzeld csak el – vette át a szót Marcell –, olyan múzeumokba mehetünk el, amik most még nem is múzeumok, csak azok lesznek.
– Ti teljesen megbuggyantatok! – akadt ki Erik. – Azért jöttünk, hogy megmentsük a világot. Most elmegyünk a Moirákhoz, és részemről ennyi. Nem fogok várost nézni, abban biztosak lehettek.”


„Furcsa hang fúrta be magát a fülébe. Valami ütemes dobogás.
Damm!
Damm!
– Ti nem halljátok? – kérdezte megrettenve.
– Mit?
De csak Marcell hallotta. Mintha valami élne… Szívdobogás. De honnan? A fiú a fa törzséhez szorította a fülét. Damm! Damm!
Üvöltve ugrott el a fától.
– Ez a fa… – kiáltotta. – Él.
– Persze, hogy él – mondta Erik. – A növények is élőlények.
– Nem úgy – motyogta Marcell, és messzire hátrált. – Szíve van. Hallom, ahogy dobog. Dobog a kéreg alatt.
– Az nem lehet – mondta Adria, és odalépett a fához. A fülét ráhajtotta a kéregre.
Hallgatózott pár másodpercig, majd ő is elhátrált onnan.
– Ez tényleg szívdobogás – jelentette ki. – Nagyon morbid. Erik, hallgasd meg te is.
– Köszönöm, de inkább kihagynám. Hiszek nektek.”


„– Ahhoz képest, hogy süt a nap, elég hideg van – szólalt meg Adria.
– Én is érzem, hogy lehűlt a levegő – mondta Erik.
– Nem a levegő hűlt le – magyarázta a Kéer –, csak a halottak lelkei gyűlnek körétek és körbeölelnek.
– A mik? – torpant meg Adria.
A Kéer zavartalanul beszélt tovább:
– Gondolom, ritkán találkoznak élő emberekkel itt a szigeten, ezért a halottak most körénk gyűlnek.
Adria előkapta a kardját, és hadonászni kezdett.
– Mit csinálsz, te őrült nőszemély? – üvöltött a Kéer.
– Nem akarom, hogy hozzám érjenek – kiáltotta Adria.
– Nem is látod őket…
– Akkor sem akarom.
– Nem hiszem, hogy pengével el lehet kergetni a szellemeket – mondta Erik, de ő is előhúzta az egyik tőrét.
– És te mit csinálsz? – kérdezte Marcell.
– Én sem akarom, hogy hozzám érjenek.”


A szerzőről:




Bessenyei Gábor 1985-ben született, a főiskolán újságírást tanult, a pályafutását is újságíróként kezdte. A III. Aranymosás pályázat egyik győztese. Novellákkal már több felületen bemutatkozott, első ifjúsági fantasy regénye a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg 2015-ben.

Rendeld meg a képre kattintva!