Madeline Hunter: A csendestárs {Nyereményjáték}

Hiányérzetem maradt



Madeline Hunter: A csendestárs

A blogturnéról



Madeline Hunter legújabb regényében két elszánt akarat feszül egymásnak, hogy aztán az egymás iránt érzett vágy, az egyre mélyülő érzelmek és a múlt titkainak útvesztőjében megleljék az egymáshoz vezető utat.



Eredeti cím: The Surrender of Miss Fairbourne
Kiadó: General Press
Oldalszám: 344
Fordító: Melis Pálma
ISBN: 9789636438449
Sorozat: Fairbourne Kvartett 1.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,56)
Megrendelési link
Ki hallott már olyat, hogy nő vezessen egy tekintélyes londoni aukciósházat? Pedig Emma Fairbourne-nak éppen ez a szándéka, miután egy tragikus balesetben elveszíti az apját. Természetesen nem bolond, hogy nyíltan így tegyen, és ezzel elijessze a gazdag gyűjtőket. Így hát a barátnőjével együtt kieszel egy tervet: felbérel egy jóképű és elbűvölő fiatalembert, hogy a nyilvánosság előtt képviselje az aukciósházat.
Az elképzelését siker is koronázná, ha nem avatkozna közbe Darius, Southwaite arrogáns grófja, az aukciósház résztulajdonosa, a csendestárs. A grófnak egyáltalán nem áll szándékában tovább működtetni a vállalkozást, és nyilvánvalóan azt sem engedheti, hogy a bájos Miss Fairbourne irányítsa azt. Nincs más lehetőség, az üzletet el kell adni.
Ám a makacs Emma egyetlen nőhöz sem hasonlít, akivel a gróf eddig találkozott, és nem hajlandó elfogadni a döntését. Darius ezért új fronton indít támadást. Hiszen más módon is elérheti, hogy a hölgy megadja magát, és az sokkal kellemesebb lenne mindkettejük számára…

Az első mondat:


"A Fairbourne Aukciósház utolsó árverése szomorú eseménynek ígérkezett, és nem csak azért, mert a tulajdonos nemrégiben séta közben lezuhant egy szikláról Kentben, és meghalt."

Véleményem


Hú, ezzel a könyvvel kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim. Bizonyos dolgok nagyon tetszettek, összességében valahogy mégsem varázsolt el igazán.

Kezdjük azokkal a dolgokkal, amik tetszettek!

Az aukciós házas alapötlet rögtön említést érdemel. Szeretem a történelmi romantikusokat, de azért még én sem vagyok annyira elfogult, hogy ne ismerjem el, hogy rengeteg a visszatérő elem, és sokszor az alaptörténet nem is mozog más körül, csak a két szereplő kerülgeti egymást. Nyilván egy történelmi romantikusnál ez elvárás, de ettől függetlenül szeretem, ha van valami plusz ötlet, ami leköthet tényleg. Ebben a könyvben az aukciós ház volt ez az ötlet, és annak nagyon jó is volt. Még nem olvastam hasonlót, és kifejezetten érdekes volt kicsit belevetni magamat a korabeli üzleti életbe. Ráadásul egy nő próbálta meg a háttérből menedzselni a dolgokat, ennek meg a feminista énem örült nagyon. Egyrészt azért, mert nyilvánvalóan jobban tette a dolgát, mint a legtöbb pasi körülötte, másrészt azért, mert mi, modern szemmel elgondolkozhattunk rajta újfent, hogy sokszor mennyire nevetségesek a nemi sztereotípiák. 

Eközben sajnos nem tudok elmenni amellett, hogy egy idő után néha már kicsit sok volt az aukciós házból. Valahogy... ellaposodott, és sokszor inkább csak lassította a sztorit ahelyett, hogy előrelendítette volna. 

Aztán ha már feminizmus, meglepően megkedveltem a főhősnőnket, Emmát. Na, nem lettem a nagy rajongója, mert voltak kifejezetten idegesítő megmozdulásai, amikor maga alatt vágta a fát, de ettől függetlenül nagyon szimpatikus volt, hogy ennyire küzdött, és ennyire tisztában volt a saját értékeivel. Egy olyan korban, amikor a nőknek nyilvánvalóan másodlagos szerepe volt, nem választotta a könnyebbik utat, és kezdett el férjre vadászni, hanem dolgozott és nem fogadta el, hogy az ő tudása kevesebbet ér, mint egy férfié. 

A pasi főszereplőt, Dariust is szerettem, bár nem váltotta ki bennem az igazi lángolást, amit sokszor a történelmi romantikus főszereplők. Valójában ez egyrészt jó is, hiszen sokkal realistább volt az ábrazolása, mint az ebben a zsánerben megszokhattuk: neki is vannak rendkívül idegesítő megmozdulásai és tulajdonságai, és benne viszont nagyon is megvan a kor előítélete is a nők felé. Nem súlyosan, de azért igazi nemesember, ennek minden belenevelt jellemzőjével. 


Szóval külön-külön elvoltam velük, és együtt is szerettem őket, néha kifejezetten szórakoztatóak voltak az összecsapásai. Sőt... igazából sokszor azok voltak, szeretem, amikor egy páros ilyen hevesen képes vitatkozni. Viszont picit... fölényeskedő volt az én ízlésemnek. Illetve egy ponton túl már úgy voltam velük, hogy: gyerekek, valami legyen már! Mondjuk azt elismerem, hogy jól szórakoztam, miközben vártam, hogy Darius rájöjjön Emma titkára. 

Az aukciós ház mellé azért jut még más is a cselekménybe. Egyrészt Darius gőzerővel küzd a csempészekkel, másrészt Emma próbálja valahogy előkeríteni rég elveszített - és a többség által halottnak tartott - bátyját, mert nem képes elfogadni, hogy valóban meghalt a tengeren. Természetesen ez a három szál összefut, nem is lehetne másként. Viszont... Darius szemszögeinél néha elvesztettem az fonalat. Vagyis... nem is a fonalat, mert hellyel-közzel értettem, mi történt, bár picit több magyarázatnak az elején jobban örültem volna. Inkább az érdeklődésemet, mert valahogy nem sikerültek túl izgire, és valóban akciódúsra ezek a megbeszélések. Olyanok voltak, mintha az úriemberek leültek volna teázni, miközben a háborúban álló országuk védelmét próbálták megszervezni. Persze, persze, értem, hogy mekkora volt a kockázat, itt-ott elő is került, mégsem volt bennem húsbavágó izgalom. Pedig ez is egy jó téma. 
És a tesó utáni nyomozás is lehetett volna sokkal kidolgozottabb. Homályban voltam, de igazából annyira, hogy még nem is nagyon kezdtem el törni a fejem, hogy mi vagy ki állhat a háttérben, mert nem kaptam annyira sok nyomot, hogy igazán elkezdjek gondolkozni rajta. Aztán persze nyilvánvalóvá váltak az összefüggések, de még mindig nem volt elég...



A mellékszereplők közül ennek ellenére azért érdekeltek Darius társai a küzdelemben, megcsillant, hogy vannak bennük lehetőségek, és kifejezetten érdekes lehet a saját sztorijuk is. 

Összességében nem volt ez egy rossz könyv, az alapötlet tetszett, örültem, hogy valami teljesen egyedit és újat sikerült behozni, és valóban nem csak arról szólt a történet, hogy a főhősnő a megmentő férfi karjaiba boruljon. Ennek ellenére a történet túl lassú volt számomra, ellaposodott kissé a közepén, és örültem volna ennél több akciónak útközben is - a végén kaptunk valamennyit, de a körmeimet akkor sem rágtam le. 

EGYNEK ELMEGY

Olvass bele a képre kattintva!


konyvmolykepzo.hu/reszlet/entangled.pdf?ap_id=Deszy



Nyereményjáték


A csendestárs éppen az ötödik magyarul megjelent Madeline Hunter regény, hiszen korábban a napóleoni idők Angliájában játszódó Virágritkaságok sorozat négy kötetét már kiadta a General Press.
Mostani játékunk minden állomásán egy-egy fess angol úriember nevét kell összeolvasnotok a bejegyzésekben kiemelt betűkből, majd a a rafflecopter megfelelő sorába azt a magyarul is megjelent Madeline Hunter regény címét beírnotok, melyben az adott úr volt a főhős. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway



A turné menetrendje


11.22. - Szembetűnő
11.24. - Insane Life
11.26. - Angelika blogja
11.28. - Deszy könyvajánlója
11.30. - Kristina blogja

Rendeld meg a képre kattintva!