Jessie Ann Foley: Egyszerű dal {Értékelés + Nyereményjáték}

Jessie Ann Foley: Egyszerű dal

A blogturnéról

A ‘80-as, ‘90-es években még hódított a Nirvana és a grunge, amiből mi sajnos kimaradtunk, mert túl fiatalok vagyunk, de az Egyszerű dal elhozza nekünk a hangulatot, és leírja, milyen volt tininek lenni abban az időszakban.

Július 14 és 18 között ti is megismerhetitek Maggie-n keresztül, elég, ha követitek az állomásokat, és a turné végén még a könyv egyik példánya is a tiétek lehet a Ciceró kiadó jóvoltából.

Eredeti cím: The Carnival at Bray
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 9789635399956
Fordító: Kleinheincz Csilla
ISBN: 9789635399956
Sorozat: -
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3.90)
Megrendelési link

1993-at írunk, és az X-generáció Kurt Cobain és a grunge mozgalom zenéjére dübörög.
A tizenhat éves Maggie Chicago nagyvárosából az Ír-tenger partjára kerül, egy szélfútta városkába, ahol rockzenész nagybátyja, Kevin által küldött magazinokon és édességeken tengődik, és nem tudja, valaha is megtalálja-e a helyét ebben az új világban. Amikor lecsap rá az első szerelem és egy hirtelen haláleset, Maggie tiltott zarándokútra indul, hogy teljesítsen egy utolsó kívánságot: „élj!”

Az első mondat:

"A brayivurstli az Ír-tenger sziklás partján dacolt az esővel, a hullámokról egy régimódi óriáskerék rózsaszín és zöld lámpáinak fénye verődött vissza hunyorogva, feloldódva a vízben."

Véleményem

Elég vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban.

Először is voltak dolgok, amik nagyon tetszettek. Kifejezetten imádtam a helyszínválasztást. Nem igazán olvastam még olyan könyvet, ami Írországban játszódik, vagy legalábbis sokat biztosan nem, pedig Írország kifejezetten varázslatos és különleges vidék - Skóciával kézen fogva. Egy sokkal hagyományőrzőbb, babonásabb nép az íreké, és összetartják őket például az ír dalok is - amik előkerülnek az Egyszerű dalban is, szép ellenpontot/kiegészítést nyújtva a Nirvana és más grunge dalok mellé. A jó zene jó zene, és kész.

Cobain Rómában

Ezzel párba állítva imádtam a dombtetőn élő öregembert, Dan Seant. Annyira passzolt a környezethez, ahogy egy egész falu felnéz rá és gondoskodik, mert az még egy másik világ, amiben az öregek bölcsességét elismerik és tisztelik. És cserébe az öreg hozta is a formáját, szinte minden jelenetét nagy élvezettel olvastam, még azokat is, amikben alig volt magánál. Az apró cselekedetei, egy-egy jól irányzott mondata is elég volt, hogy mosolyt csaljon az arcomra.

Az olyan típusú regényeket (vagyis történeteket, mert nem csupán a regényekre igaz ez) pedig alapjáraton nagyon szeretem, ahol az "Élj!" üzenet kerül a középpontba. Azt hiszem, ez olyasmi, amit nem lehet elégszer ismételni, hiszen a hétköznapok szürkeségébe süppedni nagyon egyszerű, de akár nagyon egyszerű dolgok is kirángathatnak belőle. Mégis, ez se sem garantálja, hogy többet nem süppedsz vissza - újra meg újra küzdeni kell, figyelni, hogy ne így legyen. Irigylésre méltó azoknak az embereknek az élete, akik ezt a leckét magukévá teszik, és elég bátrak ahhoz, hogy megéljenek minden percet és merészen belevetik magukat minden pillanatba.

Az Egyszerű dal egyik fő üzenete ez: Élj! Rövid, érthető, könnyű - nek látszó. De nem az.

Az egyik problémám viszont az volt, hogy ez az üzenet nem jött át annyira, mint amennyire szerettem volna. Egyrészt sok-sok dologgal foglalkoztunk, és amikor a szereplők végül belevágtak a nagy kalandba, az nekem valahogy túl gyors, túl hirtelen volt. Mintha egy szempillantás alatt túl lettünk volna az egészen, pedig egy egész regényen keresztül készültünk rá. Sajnáltam, mert ha kicsit több időnk van elmerülni a pillanatokban és megfigyelni, milyen színes-szagos-fényes is az élet, ha meg merjük lépni azt a bizonyos merészet, sokkal ütősebb lehetett volna a könyv. Így kaptunk belőle, de kicsit meg is fosztottak minket magától az élménytől.

Ezt már csak azért is sajnáltam, mert tulajdonképpen három lényeges dolog lenne ebben a könyvben a cselekmény: az élet, mármint az élet mint felsőbb szépség, a pillanat megélése; a családi élet nehézségei és bonyolultsága valamint egy kis románc, ami kicsit megdobogtathatja a szívünket a nehézségek közepette.

Nagyjából ez a három a fontos, természetesen össze is fonódnak a főszereplőnkben, Maggie-ben, mégis a legerősebb talán az első, azt kellett volna igazán"meglovagolunk". A családi élet mint Maggie visszahúzó ereje jelenik meg - az a dolog, ami lehúzza, távol tartja a szabad szárnyalástól, az élettől. Kivéve a nagybácsit, az útmutató bölcset - és nem is a grunge világát dolgozná fel a könyv, ha ez a bölcs a szokásos fehér szakállas bácsika lenne (bár mint mondtam, az a megvan). A bölcs, akit kapunk, egy felelőtlen, lezüllött, drogos alak - ettől azonban még szerethető és szimpatikus, és elgondolkoztat az életről. Valójában érdemes-e egyáltalán felelősségteljesnek lenni? Vagy jobb, ha egy rövid, de teljes, izgalmas, minden pillanatot megélő utat választunk? Mindenesetre a családi élet elég nyomasztó volt ebben a könyvben, fájdalmasan valóságos.

Bray

Ezt enyhítené kicsit a románc. Helyenként sikerül is neki. Eoin, A pasi tényleg nagyon cuki, és voltak kifejezetten aranyos-romantikus pillanataik. Viszont nem túl sok. Ez a szál számomra túlságosan is háttérbe szorult, ráadásul ez volt az a szál - mármint a szerelmi élet, nem feltétlenül Eoin -, ahol Maggie művelt néhány olyan dolgot, amivel nem tudtam azonosulni, és az egyébként szimpatikus lány kissé... antipatikussá vált. Értem én, mindenkinek vannak hibái, és a könyv meg a zenei élet stílusához még passzolt is ez, de az én ízlésemhez már kevésbé. Szóval ha valaki egy nagyon romantikus könyvre vágyik, annak valószínűleg nem ez a regény lesz a tökéletes választás.

Egyébként a nagy lelkesedés részemről nagy eséllyel azért is maradt el - legalább egy fontos ok -, hogy nem igazán ismerem ezt a stílust. Soha nem voltam nagy Nirvana rajongó, bár természetesen ismerem őket, elkerülni se lehetne a hírüket. Mindenesetre nem hogy ezért a zenei irányzatért, de még általánosságban semmilyen zenei irányzatért nem rajongtam ilyen szenvedélyesen. Szívesen olvasok zenét szerető emberekről, de abban a pillanatban, amint nagyon mélyen elmerül egy regény valamilyen konkrét zenei stílusra, az teremt nálam egy kis távolságot. Még nem sikerült megtalálnom azt a zenés regényt, amiben valódi bandákat és dalszövegeket emlegetnek, és mélyen építenek egy stílusra, engem pedig elsodort volna a karakter zenei ízlése. Bár ez nyilván egyéni problémám - aki szereti a Nirvanát, annak pont izgalmas csemegét jelent majd.

Összességében nem volt rossz könyv, de hogy egy zenész, Pély Barna szavaival éljek, nem jött át igazán. Aki Nirvana rajongó, annak feltétlenül ajánlom, és annak is, aki olyan realisztikus YA regényt olvasna, amiben nem tisztán a románcé a főszerep. De engem igazán elsodornia sajnos nem sikerült.

AJÁNLOM

U.i.: Az olvasmánylista nagyon tetszett: a kommenteken jót mosolyogtam.

Blogturné extra

Cobain és a Nirvana hozzájárult az alternatív rock kilencvenes évekbeli megújulásához. Máig legnépszerűbb slágerük, a Smells Like Teen Spirit 1991-es megjelenése jelezte a rock főáramlatának drámai eltolódását az 1980-as évek népszerű irányzataitól (úgymint glam metal, arena rock és dance-pop) a grunge és az alternatív rock irányába. A zenei média a dalt egyenesen egy generáció himnuszaként emlegette.

Máig tartó legendájához hozzájárult halálának furcsa, máig tisztázatlan körülményei is.

1994 elején a Nirvana mégis turnéra indult Európába, aminek vége felé Kurt Cobainnél, március 1-jén Münchenben hörghuruttal és torokgyulladással diagnosztizálták, ami miatt a következő esti koncertjüket törölték. Rómában március 4-ének reggelén Courtney Love, a frontember felesége öntudatlan állapotban találta Cobaint, és sietve bevitette a legközelebbi kórházba. Az orvos, aki megvizsgálta, azt nyilatkozta egy sajtókonferencián, hogy az énekes 50 darab Rohypnol gyógyszert két üveg pezsgővel kombinált. Ezt követően Cobain néhány napig kómában feküdt. A turné további részét törölték. Ezt először öngyilkossági kísérletnek tudtak be, de később azt mondták, csak baleset volt. Cobain feleségével együtt visszarepült Seattle-be.

Több mint egy héttel később Love felhívta a rendőrséget, azt állítva, hogy a férje bezárkózott az egyik szobába egy fegyverrel, és öngyilkosságra készül. Cobain a kiérkező rendőröknek azt állította, hogy csak magát akarta megvédeni a feleségétől. Később Love is beismerte a rendőrségnek, hogy férje valójában nem fenyegetőzött öngyilkossággal. Március 30-án Cobain legjobb barátjával, Dylan Carlsonnal vásárolt egy fegyvert, ami később a vesztét jelentette.

A következő hetekben Cobain heroinfüggőségén próbált segíteni azzal, hogy elvonókúrára ment. Április 1-jén azonban megszökött az intézetből, és hazarepült Seattle-be. A repülőn Duff McKagan mellett ült és úgy tűnt, hogy Cobain örül neki, habár korábban volt afférja a Guns N' Roses-szal, különösen Axl Rose-zal. McKagan később azt mondta, hogy "az ösztönöm azt súgta, hogy valami nincs rendben."

1994. április 5-én öngyilkos lett. Holttestére ezután, április 8-án találtak rá seattle-i házában. Kurt Cobain három nappal korábban, 27 évesen, április 5-én egy puskával főbe lőtte magát.

A hivatalos jelentés szerint főbe lőtte magát, vérében pedig halálos mennyiségű heroint találtak – az ügyet vizsgáló halottkém szerint egyértelműen öngyilkosság történt. Kurt Cobain halálának hírére 1994. április 8-án több fotós is a helyszínre ment, ide kattintva pedig meg is nézhetőek Phil Webber és Mike Urban fotói, amik nem sokkal azután készültek, hogy megtalálták az énekes holttestét.

A rendőrségi helyszíni jelentés Kurt Cobain öngyilkosságáról

Kurt Cobain halálával kapcsolatban azóta számos összeesküvés-elmélet született, máig foglalkoztatja a rajongókat, vajon hogy is történt - egyáltalán tényleg öngyilkosság volt vagy inkább gyilkosság? A seattle-i rendőrség ezért a húszéves évforduló miatt úgy döntött, újra előveszik az ügyet és ismét átvizsgálják Cobain halálát, de semmi új nem derült ki. Nyilvánosságra hoztak viszont több olyan, helyszíneléskor készített képet, amiket addig senki nem láthatott. A képeken egy dobozka van, benne egy kanállal és tűkkel, mellette pedig napszemüveget és egy cigicsikket lehet látni, illetve egy tárcát, egy doboz cigarettát és pár ruhadarabot. Az ügyet újravizsgáló nyomozó, Mike Ciesynski elmondta, hogy a Cobain halálával kapcsolatos teóriák, miszerint nem öngyilkosság, hanem gyilkosság történt, vagy hogy Cobain még él, egyértelműen csak összeesküvés-elméletek, és semmilyen alapjuk sincs: „Öngyilkosság volt. Az ügy lezárva."

Cobain holttestét egy villanyszerelő találta meg, aki a riasztó beszerelése miatt ment a házhoz. Mivel senki nem nyitott neki ajtót, körbement, és benézett az ablakon – ekkor látta meg a földön fekvő Cobaint. Mikor a rendőrök betörték a ház ajtaját, Cobain a földön feküdt, a puska még mindig az álla felé mutatott, közelében pedig a feleségének és lányának címzett búcsúlevél hevert.

„Egy tapasztalt, együgyű ember szavai következnek, aki nyilvánvalóan szívesebben lenne elsatnyult, infantilis panaszgép. Szeretnék érthetően fogalmazni ebben a levélben.

Évek óta, amióta először találkoztam közösségetek, hogy is mondjam, függetlenséghez kötődő etikájával és ölelésével, a punk rock élet "alapiskoláit" jártam, és az ott kapott figyelmeztetések mindegyike nagyon is igaznak bizonyult. Már túl sok éve nem éreztem a zenehallgatás és zenealkotás izgalmát, sem az olvasásét és az írásét. Elmondhatatlan bűntudatom van mindezen dolgok miatt. Például, amikor ott vagyunk a kulisszák mögött, és kialszanak a fények és tombolva felzúg a tömeg, ez nem hat rám úgy, ahogy Freddie Mercury-ra hatott, aki láthatóan imádta a tömegből felé áradó szeretetet és rajongást, amit én abszolút csodálok és irigylek. Az igazság az, hogy nem tudlak becsapni titeket, semelyikőtöket. Ez egyszerűen nem fair se veletek, se velem szemben. A legszörnyűbb bűn, amit el tudok képzelni, hogy színleléssel átverem az embereket és úgy teszek, mintha 100%-osan jól érezném magam.

Néha úgy érzem, mintha színpadra lépés előtt blokkolóórára lenne szükségem. Mindent kipróbáltam, már ami erőmből tellett, hogy mindezt fel tudjam mérni (és most is próbálom, isten bizony próbálom, de ez nem elég). A tényt, hogy én és mi sok ember embert megérintettünk és szórakoztattunk, megértem. Csak egy narcisztikus fazon képes akkor felfogni a dolgokat, amikor már elmúltak. Túl érzékeny vagyok. Kicsit tompábbnak kéne lennem ahhoz, hogy ismét úgy lelkesedhessek, ahogy gyerekkoromban.

Az utolsó 3 turnén sokkal jobban elfogadtam az embereket, akiket személyesen, illetve rajongóinkként ismertem, de még mindig nem vagyok túl a frusztráción, bűntudaton és empátián, amelyet mindenkivel szemben érzek. Mindünkben van valami jó, és én azt hiszem egyszerűen túlságosan szeretem az embereket, annyira, hogy az már kurvára elszomorít. A szomorú, érzékeny, nem elfogadó, Halak jegyű Jézus-emberke. Miért nem élvezed egyszerűen? Nem tudom!

Van egy istennő feleségem, aki nagyravágyástól és empátiától szenved, és egy lányom, aki túl sokat emlékeztet arra, ki is voltam régen, tele szeretettel és kedvvel, minden szembejövőt megcsókolva, mert mindenki jó és senki se bántja. És ez olyannyira megrémít, hogy már létezni is alig bírok. Még a gondolatát se tudom elviselni, hogy Frances is ugyanolyan nyomorult, önpusztító, halott rocksztárrá válik, mint én.

Jól vagyok, nagyon jól vagyok és hálás vagyok, de hétéves korom óta gyűlölettel teltem meg általában az emberek iránt. Csak azért, mert az emberek számára aki empatikus, annak oly könnyű. Azt hiszem, csak azért, mert túlságosan szeretem és sajnálom az embereket.

Égő, émelygő gyomrom poklából köszönöm mindenkinek az elmúlt években kapott leveleket és aggodalmakat. Túlságosan is szeszélyes, hangulatember vagyok! Nincs már bennem szenvedély, és úgy emlékszem, jobb kiégni, mint elenyészni.

Béke, szeretet, együttérzés,

Kurt Cobain

Frances és Courtney, ott leszek az oltárotoknál. Courtney, kérlek folytasd, Francesért. Az életéért, ami sokkal boldogabb lesz nélkülem.

Szeretlek, szeretlek!”

Cobain holttestének megtalálása után két nappal több ezren gyűltek össze Seattle-ben, hogy megemlékezzenek az énekesről. A megemlékezésen Kurt Cobain felesége, Courtney Love is résztvett, felolvasta Cobain búcsúlevelét, illetve állítólag a rajongóknak adta Cobain ruháinak egy részét. Amerikában és Ausztráliában több fiatal is öngyilkosságot követett el Kurt Cobain önygilkossága miatt, legalábbis később erre következtetett egy tanulmány, ami szerint a Cobain halálát követő egy hónapban jelentősen megemelkedett a fiatal öngyilkosok száma.

További érdekesség a halála kapcsán, hogy ezzel csatlakozott a 27-esek klubjához, a a 27 éves korukban, gyakran rejtélyes körülmények között elhunyt rock- és blueszenészek köréhez. A "klubnak" tagja Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison is, a közelmúltból pedig például Amy Winehouse.

Források:
(x) (x) (x)

Nyereményjáték

A zene főszerepet játszik ebben a könyvben, több előadó dala is megszólal, de a főszerep mégiscsak Kurt Cobainé és a Nirvanáé. Nincs más dolgotok, mint egy részlet alapján felismerni az adott számot, és azt beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway