Breaking News

A tegnapi őrület: Pepe dedikálás

Ígértem, hogy írok beszámolót arról, milyen volt a találkozás Pepével, és bár így is adós vagyok beszámolókkal két eseményről is, ez most gyorsan igyekszem összehozni.

Nekem a program kicsit hamarabb kezdődött, mint a legtöbb embernek, hiszen szervezőként vettem részt benne. Ebbe most igazából nem mennék bele részletesen, mindenesetre a végeredmény az, hogy nekem jutott a szerencsés feladat, hogy Pepét becsempésszem hátulról az üzletbe. 

És szó szerint csempészésről volt szó, ugyanis amikor én felértem 2 óra előtt kicsivel, bizony már többen rá vártak a boltban. Két(!) órával az esemény kezdete előtt. Ez már némileg előrevetítette az őrületet, ami később elindult. De itt még tudatlanul léptem az üzletbe, és próbáltam elrendezni a másik munkahelyem dolgait, mert ekkor még úgy volt, hogy haza kell indulnom alig háromnegyed órával az esemény kezdete után. Vétek lett volna. 

Szerencsére mindent sikerült elrendezni, tettem egy kört a Westendben, ittam egy jegeskávét - ez jó ötlet volt, ugyanis a pokol még csak ezután szabadult el -, és mire visszaérkeztem, már bizony kígyózott a sor. Fel is mentem az emeletre, ugyanis ekkor már - 3 óra körül - nem fért bele a sor a lentről fotózott képbe. 

Íme az eredmény:



A sor ezután csak tovább nőtt, és Pepe még meg sem érkezett, amikor már attól rettegtünk, hogy soha nem fog elfogyni. Közben már szükség volt a segítőkre, hogy kordában tartsák a sort, mert konkrétan megbénítottuk a Westendnek ezt a részét.

A gyanútlan elhaladók próbálták kitalálni, mit osztanak ingyen, amiért mindenki sorban állt, Lupiéktól megkérdezték, az új iPhone jött-e ki, szóval teljes volt az őrület. Külön vicces volt, hogy fentről nézték, vajon mi zajlik, én meg elkezdtem őket fotózni, és együtt nevettünk:



Közben már én már izgatottan vártam Pepe jelentkezését, és amikor végül befutott, rögtön kisebb földrajzi nehézségbe ütköztem - még mindig nem vagyok pesti, no.

Mindenesetre végül sikerült megtalálni, és hátulról becsempészni. Soha nem felejtem el, amikor belépett az üzletbe, és csak azt hallottam, hogy mindenki sikítozik. Elképesztő volt. Aztán mielőtt elkezdődött volna a dedikálás, Pepe készített egy videót az írónőnek:




Az őrület már ezen a videón is látszik, de ezután csak még jobban elszabadultak a dolgok. Elképesztően hosszú volt a sor, és egyszerűen nem akart fogyni. Pepe folyamatosan dedikált, fotózkodott, de a sor csak hosszabb lett. Elmondhatom, mindenkihez volt egy kedves szava, kitartóan beszélgetett, mosolygott - hiába a hőség, a tömeg, komolyan, le a kalappal előtte.

Egyébként a sorról is készült videó:




Közben időnként körbejártam, ellenőriztem, mekkora még a sor, és itt-ott meglebbentettem néhány fotót, amit készítettem, hogy mindenki lássa, megéri várni.



Innentől nagyjából úgy zajlott az esemény, hogy mindenki próbált túlélni a sorban - ez akár 3-4 órás várakozást is jelenthetett, így nem meglepő, hogy beindultak a csevegések, sorstársi ismerkedések. Én jobbára fel-le mászkáltam, időnként visszamentem a boltba, néztem, mi történik. Pontos számokat nem tudok, de több százan voltak!

Pepe pedig igazán profi, ez látszott minden megmozdulásán. Nem kapott sokkot a sor hosszúságától, töretlenül dedikált, akármi történt, mindenkihez volt egy kedves szava - hol tetoválást dicsért, hol nyakláncot, hol a kedvenc könyvről, hol a várakozási időről érdeklődött -, a szünetében interjúzott... Ó, és mindenkinek kedves, könyvhöz kapcsolódó üzeneteket írt a könyvébe. 

Külön érdekes élmény volt, hogy megszólított egy fiú(!) olvasóm. Bizony, ilyen is akad! Szóval beszélgettünk egy sort, de ez már tényleg a dedikálás vége felé történt. 

Ami sokkal később volt, mint számítottunk rá. A bolt hivatalosan 9-kor zárt, 10-ig lehetett maradni, és épp, hogy belefértünk ebbe az időbe. De közben mi már láttunk magunk előtt mindenfélét: Pepe még a Nyugati aluljáróban is dedikál, mert már végképp kizavartak minket a Westendből és hasonlók. Szerencsére nem így lett, bár a végére azért már a rácsok belső oldalán álltak az utolsó dedikáltatók, mert le kellett engedni. 

Ahogy említettem, én nem álltam be a sorba, ezzel együtt végigvártam mindenkit, és már csak akkor dedikáltattam, amikor a sor a végére ért. Ekkor már mondhatni, zárt körű volt a buli, Pepe pedig még mindig bírta, ami elképesztő. 

Nekem is dedikált, és közben dicsértük a kitartását. Erre elmesélte, hogy volt olyan, hogy az írónővel 13 órát dedikáltak, és nem csak a hotel báltermében kígyózott a sor, de még a recepción is, onnan ki, és még két háztömbnyit - csak a zebrákat kihagyva. És még Amszterdamból és Londonból is mentek a georgia-i dedikálásra! Na, ez a nem semmi. Az is kiderült, hogy ismeri a Lebegés borítómodelljét, és viccesen még azt is megjegyezte, hogy ha körbemenne a boltban borítókat nézegetni, valószínűleg másokat is találna még.

És még ekkor is tudott viccelődni, dedikálta a plakátokat, elolvasta a Vendégkönyv üzeneteit, és ő maga is írt bele! 

Összességében ha egy szóval kellene összefoglalnom, biztosan az őrületet használnám. Tényleg igazi őrület volt a tegnapi délután-este, nagyon elfáradtunk, nagyon fájt a lábunk, de szuper volt, feledhetetlen élmény. 









De nekem még ezzel sem ért véget az őrület. Az utolsó vonatomra még háromnegyed órát várnom kellett, és amikor végre megindultunk, Kelenföldön megtorpantunk. Nem megyek bele a részletekbe, mindenesetre rendőrt hívtak, szóval húsz perces késés. Ami alapból is idegesítő, hát még egy olyan napon, amikor 6 órától talpon voltam és rohangáltam egész nap, úgyhogy... háromnegyed 1 körül értem haza.

Nem vagyok friss, mit ne mondjak. De megérte. 

3 megjegyzés:

  1. Ilyenkor sajnálom mérhetetlenül, hogy csak Pesten vannak ilyen rendezvények, én nem pesti vagyok, és egy kisebb csoda kellene, hogy eljussak. De köszönöm a beszámolót, ez kárpótolt kicsit.

    VálaszTörlés
  2. Akkor téged láttunk! Tanakodtunk, te vagy-e, de mivel nem voltunk benne biztosak, meg sem mertük kérdezni :D

    VálaszTörlés
  3. Nem is gondoltam,hogy te vagy az, aki ezt a blogot írja! :) Én is ott voltam azok között, akik 4 órát álltak sorba! Levideóztam, hogy mekkora volt a sor, amikor ott ácsorogtunk kb. 1/4 7 körül, hát... emberfeletti volt a teljesítményetek. :) Köszönöm a lehetőséget, hogy hogy dedikáltathattunk Pepével! :) <3 Remélem, még lesz ilyen, mert most csak 1 könyvet tudtam aláíratni vele.

    VálaszTörlés