Carrie Fisher: A ​hercegnő naplója {Értékelés + Nyereményjáték}

Carrie Fisher: A ​hercegnő naplója

A blogturnéról



A Libri  Kiadó jóvoltából jelent meg hazánkban is Carrie Fisher önéletrajza, A hercegnő naplója, amelyben feleleveníti azokat az eseményeket, amelyeket annak idején 19 éves fejjel fel se fogott, de ma már szinte legendásnak számít.
Tarts velünk  március 25 és április 2 között az öt állomásos turnéra, ahol te is kicsit részese lehetsz annak, hogy lett egy fiatal lányból több generáció példaképe. S ha velünk játszol és szerencsés vagy, megnyerheted a kiadó által felajánlott három példány egyikét.


Eredeti cím: The Princess Diarist
Kiadó: Libri
Oldalszám: 242
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9789634331599
Sorozat: -
Kezelhető-e standalone-ként? -
Nézőpont: -
Függővég: -
Bechdel-teszt: igen
Moly link
Goodreads link (3,7)
Megrendelési link
A ​hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan,
mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő emlékei rendezgetése közben, régi újsághalmok között bukkant rá saját, kézzel írott naplójára, és szembesült egykori tinédzser önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeire. Utóbbiakból egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képe rajzolódik ki, akiben azonban csírájában ott van már az excentrikus, vicces, intelligens, nagydumás Carrie Fisher is. Utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.

Az első mondat:


"1976-ban volt a Charlie angyalai, a Laverne & Shirley és a Családi Viszály tévépremierje."

Véleményem


Ennél a könyvnél már az út is érdekes, ahogy az olvasásig eljutottam, és utólagos engedelmetekkel egy kis sztorizgatással kezdek. Én kimaradtam az eredeti nagy Star Wars lázból, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy jóval később születtem. Ellenben a nővérem imádta a filmeket, így amikor kijött a digitálisan felújított változat, kölcsönkapta a kazikat - igen, kazikat! -, és mivel közös szobánk volt, kényszerített engem, a talán másodikos-harmadikos(?) alsóst, hogy nézzem meg. Nem voltam túl lelkes, aztán valahogy... minden tiltakozásom ellenére beszippantott. Az egyik legmaradandóbb emlékem az hogy ülünk a foteljeinkben, megy az első rész, és a nővérem arról magyaráz, hogy lesz egy óóóóriási csavar. Én meg benyögöm: Az apja lesz a gonosz. Nem tudom, miért csodálkozott annyira azon, hogy kitaláltam, végtére is szappanoperákon nőttem fel... 

Mindenesetre nagyon sokáig rám is igaz volt az, ami Carrie Fisher életét rettentően meghatározta: tudtam, ki Leia hercegnő, tökéletesen magam elé tudtam képzelni a csigáit, a mosolyát, a fehér ruháját és láttam magam előtt, ahogy Han Solóval vitázik és megfojtja azt az undormány Jabbát... De ha valaki kiejtette volna nekem Carrie Fisher nevét, és néztem volna rá nagy bambi szemekkel, amíg csak hozzá nem teszi: Tudod, aki Leiát játszotta. 

Érdekes módon rettentő későn változott ez meg, és kerültem annak tudatába, hogy egyébként a Star Wars hercegnő mögött egy hús-vér ember lapul, aki nem biztos, hogy annyira odavan ezért a skatulyáért, mint azt az ember hajlamos gondolni. Hiszen mégiscsak híressé tette Leia, és hosszú-hosszú időre kitörölhetetlenül beleírta magát a filmtörténelembe és úgy általában véve a popkultúrába. Nincs olyan, aki ne tudná, ki Leia hercegnő. Ráadásul a szerep nem csak híressé, de gazdaggá is tette, és rengeteg lehetőség nyílt meg előtte. Pont ezért nehezen tudtam mit kezdeni azzal, hogy arról hallottam, néha milyen cinikusan beszél a Csillagok háborújáról.



Aztán persze amikor kicsit jobban benőtt a fejem lágya, rájöttem, rettentő nehéz helyzetbe kerültek ezek a színészek. Persze, filmtörténelmet írtak, de egy ilyen skatulyát rettentő nehéz levetkőzni vagy legalábbis méltósággal viselni. Nagyon nehéz beletörődni abba, hogy ennél már lehet, hogy nincs feljebb. És ha lenne is, nem biztos, hogy lehetőséget kapsz, mert bár minden létező kapu megnyílt előtted, de mindenki csak Leiát látja benned. Nehéz lehet mit kezdeni a hirtelen jött népszerűséggel, ami óriási teher: hogy nem mozdulhatsz anélkül, hogy minden mozdulatodat lesnék és hogy rajongók vetik rád magukat. Nem könnyű feldolgozni azt, hogy férfiak millió vágyakoznak utánad, és te nem tudsz vele mit kezdeni. Nem könnyű mit kezdeni azzal, hogy azonosítanak a karaktereddel, és egész életedben újra meg újra meg újra ugyanazokat a kérdéseket teszik fel. 

Aztán Carrie Fisher váratlanul meghalt. Pont addigra kezdtem el felfedezni magamnak a színésznőt és embert, aki a skatulya mögött lapul, és ezt bizony valamennyire a legújabb Star Wars folytatásnak köszönhetem. Carrie Fisher újra Leia hercegnő bőrébe bújt, ennek köszönhetően pedig itt-ott megjelent interjúkon, és én végre eljutottam odáig, hogy megnézzem magamnak őt magát is. 

Már ekkoriban kezdtem rájönni, miért lehettek oda érte annyian - nagyon vicces interjúi voltak. De igazán ebből a könyvből jöttem rá. 

Érdekes belegondolni abba, hogy ha nincs a váratlan halála, talán sohasem olvasom ezt a könyvet, és bizony sokat mond mindarról, amire mi, emberek tudattalanul is képesek vagyunk. És akkor itt most jusson eszünkbe kb. minden művész, aki életében alig talált pénzt a betevőre, halála után meg vagyonokért keltek el az alkotásai.



No de lényeg a lényeg, kíváncsi lettem a könyvre, és olvasni kezdtem. És már az első oldalakon rettentő jól szórakoztam, és magam is meglepődtem, milyen félelmetesen olvasmányos ez a könyv. Nyilván kulisszatitkokra vágyik az ember belőle, és meg is kapja. A színésznő mesél arról, hogyan vált színésznővé, beszámol a Csillagok háborúja castingjáról és a forgatás első napjairól is. Itt pedig kicsit meg is kell torpannom, mert bármilyen érdekesek ezek az infók önmagukban is - például az elhíresült csigahaj -, még valami nagyon érdekes volt a számomra. 

Carrie Fisher nyíltan mesél arról, milyen elképesztő módon szexista volt Hollywood akkor is, és még mindig az - bár talán azóta egy fokkal jobb a helyzet. Furcsa módon teljes természetességgel mesél erről, mégis érezni két dolgot is a sztorikban: az éppen a mesét átélő fiatal lányt, aki nehezen tud mit kezdeni ezzel az egésszel, mert bizonytalan és minden új a számára, ezért jobb híján elfogadja. De a mesélőnek köszönhetően már ott van benne végig a kritikai felhang is. 

Aztán a könyv viszonylag gyorsan átcsap a valószínűleg legszaftosabb kulisszatitokba, nevezetesen Carrie Fisher és Harrison Ford hosszú évekig titkolt viszonyába. Olyan volt olvasni, mintha csak kukkolóvá válna az ember, mert bár szexuális részletekbe nem ment bele a színésznő, azért nem fukarkodott kapcsolatuk részleteivel. Olyannyira nem, hogy innentől kezdve valójában a hangsúly áttevődött erre a kapcsolatra, és bár jöttek a kulisszatitkok, sokkal inkább Harrison a téma, nem pedig a Star Wars forgatás. Eleinte ezt rettentően élveztem, aztán minél többet olvastam belőle, annál tragikusabbnak éreztem az egészet, és mellette a többi kulisszatitok iránti éhségem kicsit kielégítetlen maradt. Azután, hogy jön Harrison és elsodorja a fiatal és naiv Carrie-t, gyakorlatilag egy furcsa szerelmi vallomást olvashatunk - legalábbis számomra ilyen volt. Egy nyilvánvalóan be nem teljesülő és be nem teljesülhető, plátói szerelem története, sok mi lett volna, ha kérdéssel, és a nyomasztó igazsággal: valószínűleg történhetett volna bármi, ebből nem lett volna semmi. 

Ezzel együtt egyébként szórakoztató, ahogyan Harrisonról ír. Rettentő őszinte, és azok alapján, amiket eddig olvastam és láttam róla, nagyon is reális. Egyszerre tud megmaradni a realitás talaján, amikor róla ír, és hatja át az az igazi egyszer volt lányos álmodozás, amit Carrie a forgatáson átélhetett. 

A könyvben egyébként van egy ugrás is, amikor a jelenből visszaemlékező Carrie helyett valóban az akkori Carrie válik a mesélővé a naplóin keresztül. Ez a része volt talán a kevésbé érdekes nekem, ami furcsa, tekintve, hogy azt vártam volna, a régi naplókban lapul a legtöbb titok. De ezek a napló inkább érzésekről és érzetekről szóltak, elég sok bennük a költőiség, kevéssé a konkrétumokra épültek. 

Összességében nem bántam meg, hogy olvashattam a könyvet, kifejezetten érdekes volt, és meglepően olvasmányos és szórakoztató. 

NAGYON AJÁNLOM



Deszy 📚 💕 📖 (@deszy_reads) által megosztott bejegyzés,


Blogturné extra - A titok


A köszönetnyilvánításban elég sok híres ember nevét felfedezni, köztük van Carrie Fisher egyik barátja, Graham Norton is, akinek megköszöni, hogy megtartotta a titkot. Ez nyilván birizgálni kezdi az olvasó figyelmét, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy előbb tudtam a titokról, mint a köszönetnyilvánításról.

Így most a Blogturné extrájában venném a bátorságot, és mindenki számára leleplezném, milyen titok megtartását köszönte meg a műsorvezetőnek a színésznő. Ígérem, vicces lesz:




Egyébként ugyanebben az epizódban szó esik a Harrison Ford románcról is:



Nyereményjáték


Bár Carrie Fisher elsősorban Leia Organa hercegnőként vált ismertté, azért még több más filmben is szerepelt. A turné minden állomásán egy-egy fényképet találtok ezekből a filmekből és a feladatotok, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába a film címét.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.





A turné menetrendje


Március 25 - Olvasónapló
Március 27 - Szembetűnő
Március 29 - KönyvParfé
Március 31 - Kelly Lupi olvas
Április 2 - Deszy könyvajánlója
Carrie Fisher: A ​hercegnő naplója {Értékelés + Nyereményjáték} Carrie Fisher: A ​hercegnő naplója {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 4/03/2017 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.