Kalapos Éva: Muszáj?! {Értékelés + Nyereményjáték}

Kalapos Éva: Muszáj?!

A blogturnéról

A Menő Könyvek gondozásában az Ellenpontok-sorozat immár harmadik kötete jelent meg. Ezúttal Kalapos Éva vette górcső alá a tinédzserek mindennapjait és mutat be nekünk egy történetet - két szemszögből is. A Blogturné Klub három bloggere ismerkedett meg a könyvvel, és egy turné keretében igyekszik utána járni Ábel és Zsombor történetének. Természetesen, a nyeremény sem marad el, ha a turnéval tartotok.

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 284
ISBN: 9789634034247
Sorozat: Ellenpontok 3.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Megrendelési link

Zsombor ​és Ábel maguktól sohasem beszélgetnének egymással. Ám, ha az ember
apja/anyja egymásba szeret, sőt, össze is költöznek, akkor kénytelen lesz. Pláne, ha az egészet megfejelik egy nagy, közös családi síeléssel, előre borítékolhatjuk, hogy ebből sok jó nem sülhet ki. Vagy mégis?
Ez az egyszerre könnyed és komoly történet hűen mutatja meg Zsombor, a menő, vagány, szerepelni szerető, diákdirinek készülő srácot éppúgy, mint Ábelt, aki cseppet sem a társaság középpontja, és a történelemkönyvekkel otthonosabban érzi magát, mint a lányok közelében.
A Muszáj?! nem csak a különböző személyiségtípusok összeütközéseit mutatja meg, hanem egy patchwork család összecsiszolódásának nehézségeit is.
A főszereplő srácok visszaemlékezéseit olvashatod egymás után, előbb az egyik szereplő, majd a könyvet megfordítva a másik szereplő szemszögéből is, vagy úgy, hogy összefonod a két szálat. Bármelyik történettel indulsz is neki, ha eljutsz az Ellenpontok felirathoz, akkor átlapozhatsz a másik naplóba és megnézheted, hogy ugyanazt a történést mennyire másként látják a szereplőink.
Kalapos Éva ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak, garantáltan élvezni fogod, bármelyik szereplő karakterével is tudsz könnyebben azonosulni.
És hogy mi lesz a történet vége? Vágd fel a középső részt, és ez is kiderül!
Ezt MUSZÁJ elolvasnod!

Véleményem

Nem nagyon szoktam ilyet csinálni, de ennek a könyvnek úgy ugrottam neki, hogy az Ellenpontok sorozat első két részét nem olvastam. De biztosítottak róla, hogy így is mindent érteni fogok, és egyébként így is lett. 

Akkor elöljáróban néhány szó a szerkezetről, mert ez fontos információ. Ezt a könyvet többféleképpen lehet olvasni. Az egyik oldalon van az egyik szemszög, a másikon a másik, középen pedig találkoznak. Így lehet kezdeni egyikkel, másikkal, vagy ugrálni. Ez egyébként önmagában szuper ötlet, szeretem az ilyen kreatív megoldásokat, és kifejezetten vicces, hogy nekem is volt egy hasonló ötletem - azért mondom, hogy hasonló, mert abban nem szereplők között volt az ugrálás. Szóval ez az ötlet határozottan tetszik, minden ilyennek örülök, szeretem, ha játékok vannak a regényben, vagy útválasztások. Félreértés ne essék, semmi gondom a klasszikus egyvonalas regényvezetéssel, de fun, amikor eltérnek a jól megszokott sémától. 

Amit még érdekes megjegyezni, hogy nem ez az egyetlen "furcsaság" a szövegben. Azok számára, akik nem szeretik a tisztán faltól falig szövegeket, jó hír lesz, hogy bár konkrét illusztrációk nincsenek a könyvben, de itt-ott megtöri a sorozat valamilyen kiemelés. Vannak minimális illusztrációk is, amilyen vonalrajzos fajták, de főként gondolatokat emelnek ki más betűmérettel és stílussal, más kizárással. Ez megtöri a szöveg egyhangúságát, és amellett, hogy vicces, valószínűleg azoknak a tiniknek, akik (még) nem szeretnek olvasni, nyugtató lesz, hogy nem csak egy nagy betűtengert látnak. 

Visszatérve a honnan kezdjük kérdéshez, a magam részéről ezt a könyvet Ábel szemszögéből kezdtem, végigolvastam, innen tértem át Zsomborra. 

Az ötlet tehát tetszett, de őszinte leszek: nekem összességében kicsit kevés maradt a történet. Olyan volt, mintha direkt az arcomba toltak volna egy tanmesét. Ami nem probléma, de abszolút nem erre számítottam, jobban szeretem, ha ennél jobban el van ásva a tanulság a történetben. Itt viszont sajnos annyira, de annyira nyilvánvaló volt. 

Az egyik oka ennek talán pont a sztori rövidsége volt - ez szokott lenni a fő gondom az útválasztós sztorikkal is. Ne feledjük, itt 284 oldalon tulajdonképpen kétszer kapjuk meg ugyanazt a sztorit, nyilván eléggé más részletekbe csomagolva. Azaz mindkét srác meséjének kibontására nagyjából átlagosan 140 oldal jut. Ez nem túl sok, ha egy regénytémára számít az ember. 

Ebből következően kicsit kevés hely van megtölteni a tanmesét élettel. Nem lehetetlen, de nyilván sokkal kevesebb rá az idő, és ez érződött is. Viszonylag kevés mellékszereplőt kapunk, és akiket megismerünk, azok is elég sablonosak maradnak, ráadásul a sztori végére nagy eséllyel nincs is jelentőség. 

Erre persze lehet mondani, hogy azért, mert a patchwork család a fő téma, így a család van a középpontban. Így is van. De a két szülő sem sokat lendít a helyzeten.

Marad tehát a két főszereplő, ami akár még elég is lehetne, hiszen nem véletlenül ellenpontokról beszélünk, nekik egymással van problémájuk. Ahogy említettem, én Ábellel kezdtem. Bevallom őszintén, eléggé untam szerencsétlen gyereket, legalább annyira, mint amennyire ő unta magát. Nagyjából azzal tudom megvédeni, hogy annyira átlagos volt, mintha csak egy osztálytársról olvastam volna. Ami célnak amúgy tök jó, de azért egy átlagos diáknak sem árt egy kis turbó regények esetében, mert különben elég szürke marad. Legyünk őszinték! Legtöbbünk élete regényben elmesélve piszkos uncsi lenne. Sajnos Ábellel is így éreztem. Mellette ott volt Zsombor, aki Ábel szemével nézve mindenben jó, népszerű, mindent készen kap és tökéletesen, eközben folyamatosan puffog, és semmi nem elég jó neki. És őszintén szólva, nem csak Ábel féltékenységében láttam itt a gondot, a sztori első felében Zsombor határozottan elviselhetetlen, sőt... mondjuk ki, bunkó. Hisztizik, mint egy 5 éves, közben meg azt hiszi, ő a menő.

Ennek tükrében kíváncsi voltam, hogyan változik a véleményem, ha Zsombor szemszögét is megismerem. Hát... nem nagyon. 

Amit dicséretként tudok említeni, hogy érezhetően nagyon más volt a két szemszög stílusa. Zsombor oldalán nagyon erősen behozta Kalapos Éva a fiatalos szlenget, nekem talán kicsit túl sok is volt, de ez nagy eséllyel inkább abból fakadt, hogy Zsombi annyira menőn beszélt, hogy nekem ez csak még antipatikusabbá tette.

Ezzel együtt vártam, hogy Zsombor szimpatikus legyen, mert azt gondolom, ennek a kettős mesélésnek ez is lenne a lényege. De sajnos ez nem történt meg, így maradt bennem egy kis hiányérzet. 

Ami a cselekményt illeti... A sztori nagy része egy síelés körül forog, amihez az vezet, hogy Zsombor anyukája összejött Ábel apukájával, és most együtt élnek. De mivel a fiúk láthatóan nem jönnek ki túl jól, a szülők kényszeresen szeretnének segíteni nekik. Mellette persze van egy minimális romantikus szál mindkét srácnál, Zsombor pedig ráadásul egy diákönkormányzati választás jelöltje is. Összességében mégis többet vártam a sztoritól is. Kevés volt a hely, mégis untattak részek itt-ott. Nem igazán rántott be egyik fiú sem, a sztorijaik pedig laposak maradtak. Nem olvashatatlanul, de nagy izgalmak nélkül különösebben nem is sodort magával a történet, inkább csak úgy belenyugodtam az egyhangúságába. Ez már csak azért is meglepő, mert Kalapos Éva eddig általam olvasott könyveiben több fordulat és meglepetés is akadt általában, itt ezeket most nagyon hiányoltam. Jött ugyan egy csavar, de annyira nyilvánvalóan tanmesés, gyorsan lezárós volt, hogy ez se ütött igazán nagyot nálam.

Erre jött rá a sztori vége, amit nem nagyon tudok hova tenni. Nem igazán éreztem kereknek. A tanmesei vonatkozás persze lezárul, de felüt egy labdát a sztori a végén, aztán nem csapja le, nem igazán értem, miért.

Összességében sajnos elég sok hiányérzetem maradt: hiányzott a karakterek elmélyítése, hiányzott egy kis izgi a történetekből, és hiányzott egy kerekebb lezárás is. Nem volt olvashatatlan, egyszer elment, de maradandó élményt sem hozott. Mondjuk... amilyen nyilvánvaló volt a sztoriban, azt elismerem, az üzenet átjött, és nem hiszem, hogy lesz olyan, akinek nem megy át. (Ó, és az tény, hogy a patchwork family témába belemászni bátor és okos ötlet.)

Nyereményjáték

Az Ellenpontok - mint azt a bevezetőben jeleztük - immár a harmadik részénél tart. Játékunkban most a három kötet szerző nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy fülszövegrészletet a sorozat eddigi szerzőinek valamelyik könyvéből. A feladat, hogy megtaláljátok, melyik könyvről van szó és a szerző nevét és a könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, beírt válaszaitokon nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A ​Kecskés-szigeten mostanában igazán szokatlan és rejtélyes dolgok történnek. A nádi billegetők eltűnése, furcsa nyomok az iszapban, egy holttest a sziget közelében… 

Hogy nem hallottál még a Kecskés-szigetről? Sem Bona Petiről és fantasztikus álomfejtő képességéről? Akkor épp ideje, hogy megismerd Petit, a Veréb ikreket és Mirit! Pest kis szigeteinek a felderítése közben ugyanis egy izgalmas és rejtélyes bűntény kellős közepébe csöppennek. 

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

11.10. - Deszy könyvajánlója
11.12. - Zakkant olvas
11.14. - Szembetűnő