Colleen Hoover: Confess ​– Vallomás {Értékelés + Nyereményjáték}

Colleen Hoover: Confess – Vallomás

A blogturnéról

Idén ősszel két csodálatos Colleen Hoover könyv is megjelent a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. A Velünk véget ér után most a Confess - Vallomás c. könyvével invitálunk titeket egy nyolc állomásos turnéra. Tartsatok Ti is velünk, ha szeretnétek jobban megismerni Auburn és Owen olykor fájdalmas, olykor mosolyt fakasztó történetét!

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 344
Fordító: Komáromy Zsófia
ISBN: 9789634572428
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,24)
Megrendelési link

Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?

Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.

A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Az első mondat:

"Belépek a kórházba, tudva, hogy most jövök ide utoljára."

Véleményem

Colleen Hoover nálam már valószínűleg örökre szerelem marad, és ez a könyv is rajta lesz a kedvencek listáján.

Bevallom, nem bírtam ki. Akkora hype volt a sorozat körül és ennyire tetszettek a Youtube-ra felkerült részek, hogy elcsábultam, és olyat tettem, amit nem szoktam és nem is szeretek: előbb megnéztem az adaptációt, mint ahogy olvastam a könyvet.

Alapvetően angolul olvastam először ezt a könyvet, már a sorozat megnézése után, ezután pedig már csak a magyar megjelenésre várakoztam, amiről tudtam, hogy már nem sok kell hozzá.

A történetet így tehát jobbára a sorozatból ismertem meg, a legtöbb meglepetést ellőtte a sorozat. Így én most leginkább a fordított élményről írok: hogy milyen volt a sorozat után megismerni mindezt a könyv lapjain.

Történetünk főhősnő Auburn, egy fiatal nő. Nehéz a céljairól írni anélkül, hogy lelőném azt, amit a könyv poénnak szán, a sorozat pedig rögtön elárul. Maradjunk annyiban, hogy Auburnt végig a szeretet és az egyik legősibb ösztön hajtja előre. Mindent ennek rendel alá az életében. Elköltözik, munkát vállal, igyekszik elég pénzt gyűjteni és jogi tanácsot kérni. Minden adott lehetne, hogy végre elérje, amit akar, de mégsem akar minden összeállni. Aztán jön egy váratlan fordulat: mivel sosem árt a plusz pénz, Auburn elvállal akár futó munkákat is. Így találkozik Owennel, a fiatal művésszel, aki fenekestül felfordítja az életét.

Owen más. Owen ugyanis művész. És nem is akármilyen. A könyv címe nem véletlenül lett Confess, vagyis magyarul Vallomás- vagyis ha nagyon szigorúak akarunk lenni, nem pontosan vallomás, hanem az igei alak, ami rögtön lehet egy felszólítás is: Vallj! Őszinte leszek: nekem a kedvencem ez az ötlet volt. Nem a könyvbéli csavar - igaz, erről előre tudtam a sorozat miatt, és amúgy sem hiszem, hogy túl nagyot csattant volna, bár ezt nyilván nem tudom megmondani, mert már tudtam -, nem a szereplők, nem a kapcsolatuk, nem a két idő és az, ahogyan összeértek, bár utóbbi szorosan követi a második helyen az ötletet. Ez mind érdekes, mindet szerettem - de az igazán maradandó élményt számomra Owen művészete nyújtotta.

A Vallomás cím persze vonatkozhat a szereplőkre is, de alapvetően az ötletet mutatja. Owen idegen emberek vallomásait festi meg. Bedobálják neki mindenféle cetlin, ő pedig művészetet teremt belőle. Megmutatja az emberek arcát a titkaikon keresztül. A sötétséget, a fájdalmat, a szomorúságot, a gyászt, az árulást, a rettegést, a szeretetet, a bizalmat - minden emberi érzést. Ez az ötlet Colleen Hoover részéről egyszerűen zseniális - és egyébként nagyon hooveres, erről már kicsit írtam a Velünk véget ér értékelésemben is. Hoover fog valami pofátlanul egyszerűt, ami mégis különleges - ami olyan, hogy az ember a fejéhez, hogy miért nem neki jutott eszébe. Aztán erre a pofátlanul egyszerű, de ötletes dologra felhúz egy regényt, az ötlet minden apró mozzanatát kihasználva.

Ebben a regényben ez Owen művészete - mindent körbefon a történetben, még akkor is, amikor épp nem értjük, hogyan is kapcsolódhatna egy rész a vallomásokhoz. Ez az, ami összehozza a szereplőket, az életben a sorsuk ennek köszönhetően találkozik újra meg újra, ok-okozat van múlt és jelen között, a jelenetekben is kihasználja (hiszen egy-egy titkos vallomás sok mindenre lehetőséget nyújt), emellett... egyszerűen színesíti a történetet. És a színesítést szó szerint értsétek, ugyanis a festmények nem csak a leírásokban jelennek meg, tényleg láthatjuk is őket a könyvekben. A vallomásokhoz tartozó képeket valóban megfestette egy művész - és megcsodálhatjuk a könyvekben. És azt kell mondanom: lélegzetelállítóan gyönyörűek. Olvadoztam a lapok fölött.

Na de túllépve Owen művészetén, említettem, hogy az, ami ezután a legjobban tetszett, a múlt és a jelen összefonódása. Auburn már túl vagy egy nagy szerelmen, egy amolyan igazi, könyves tragikus szerelmen. Ez nem képezi olyan szerves részét a sztorinak, mint a fő szál, nem úgy ismerjük meg, mint például az Ugly Love-ban, szó szerint fejezetenként ugrálva ide-oda. De megjelenik a múlt, és amellett, hogy az ember szíve összefacsarodik a fájdalomtól, egyszerűen gyönyörűek ezek a részek. De ami még fontosabb, hogy Hoover zseniálisan teremti meg a kapcsolatot a múlt és a jelen között, és képes arra, hogy valamiféle jóváhagyást adjon Auburn új kapcsolatára a halott szerelmétől anélkül, hogy az bántó legyen. Na, ez a teljesítmény. Amikor kiderül, hogyan ér össze múlt és jelen - na, azt imádtam.

Emellett persze, beszélhetünk arról, milyen jó pasi Owen. És kétségtelen tény, hogy Owen nagyon jó pasi. Igaz, meglepő módon azt kell mondanom, a sorozatban talán még jobb is, mint a könyvben. A könyv alapján nem pont úgy képzeltem el, mint amilyen a sorozatban, így viszont mindenféle bűntudat nélkül képzeltem magam elé a sorozat főszereplőjét, és hát... legyünk őszinték - az azért nem semmi fantázia. Mutatom, 2:53-tól érdemes nézni:

Szóval Owent nagyon bírtam.

Auburn már egy kicsit más tészta. Vele együtt éreztem, és úgy... elvoltam vele, de azért néha idegesítettek is a döntései, annyira nem értettem együtt velük.

Ezzel együtt nagyon szerettem őket párosként, tényleg megvolt köztük a szikra, sőt...

Összességében mégis a művészet hagyta a legmélyebb nyomot bennem, az ötlet és az, hogyan viszi végig Hoover ezt a könyvben - nem is annyira a történet. Mindenesetre nem is kérdés, hogy

NAGYON AJÁNLOM

U.i.:
Nagyon örülök a filmes borítónak, nekem ez jobban tetszik, mint az eredeti.

Nyereményjáték

A történetben nagyon fontos szerepet kapnak Owen festményei, aki a galériájának ajtaján bedobott vallomások alapján készíti el képeit. A mostani nyereményjátékunkban is a festményeké a főszerep, ráadásul nagyon különleges képeket kell felismernetek, ugyanis a játékban szereplő festmények alkotói hírességek, celebek voltak. A feladatotok természetesen az, hogy megfejtsétek az alkotó nevét, és beírjátok a rafflecopter dobozba. Segítségül a képek alatt adunk némi információt a képek készítőjéről.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.