Rebecca Yarros: Full ​Measures – Tiéd vagyok {Értékelés + Nyereményjáték}

Rebecca Yarros: Full ​Measures – Tiéd vagyok

A blogturnéról



Rebecca Yarros a Tiéd vagyok című könyvvel mutatkozik be a magyar new adult rajongóknak. A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában december 15-én jelenik meg Ember és Josh története. 




Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: ?
Fordító: Császár László
ISBN: 9789634570059
Sorozat: Tiéd vagyok 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,24)
Megrendelési link
„Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.”

Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot.

Aztán belép az életébe Josh Walker. A hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást.

Az első mondat:


"Ki a fene lehet reggel 7:05-kor?"

Véleményem


Nagyon sok jót hallottam már erről a könyvről, mielőtt megjelent volna nálunk, ezért nagyon kíváncsi voltam rá, annak ellenére, hogy nem sokat tudtam róla. 

A történet egy olyan eseménnyel indul, ami egyik pillanatról a másikra megváltoztatja a főszereplőnk, Ember életét: megtudja, hogy katona édesapja meghalt egy küldetésen. Anyja magába zuhan, így neki kell valahogy gatyába ráznia a családot, a kisöccsét, akit próbál minél inkább óvni és lázadó tini húgát. Eközben az életében felbukkan pont ezzel egy időben Josh. Josh, akibe már a gimiben is bele volt zúgva, és azóta csak még jobb pasi lett. És Josh, aki valahogy mindenhol ott van és mindig segít. Csak ad és ad. Na de lehet valaki ennyire tökéletes? 

Kezdjük az elején! Nagyon tetszik, hogy ez az NA történet egy ilyen kemény témához nyúlt hozzá. Nagyon sok new adult regényben nehéz körülmények közül érkezik a főszereplő, vagy árva, vagy bántották, akár a családjában, akár azon kívül. Az itteni főszereplőnk abszolút nem ilyen. Ember szerető családban nőtt fel, jó anyagi körülmények között. Pasija is van, egyetemre jár - az élete sínen van. Ez már önmagában is furcsa egy NA történetnél, de kellemes változatosságot jelentett, még úgy is, hogy elég hamar kiderülnek a gondok - azok viszont legalább mind a mában vannak. 

Visszatérve a kemény témára: a katonaság a fő kérdés, illetve annak is egy nagyon érdekes vetülete, az otthonmaradottak. A katonaság ezúttal nem mint a túlélő traumája jelenik meg, mint például A szerencsecsillagban, hanem a másik oldalról nézve. Mi van azokkal, akik otthon maradtak? Mi van azokkal a családokkal, akik hónapokat töltenek el a szeretteik nélkül, aggódva, hogy visszatérnek-e? És mi van akkor, ha már megtörtént a baj? Hogyan lehet együtt élni ezzel, és tovább élni? 

Persze nagyrészt a gyász a téma, és az, hogyan lehet vele megküzdeni, de azért ennél több. A katonafeleségek és katonagyerekek életébe pillanthatunk be, és van néhány érdekes gondolat ezzel kapcsolatban a könyvben. Bevallom, ahhoz képest, hogy mennyire érdekes a téma, talán kicsit kevésnek találtam a kifejtést, és még inkább a végső tálalást. Értem, miért. De valahogy pont a lezárással sikerült elérni, hogy a jó kérdésfelvetés és téma visszahulljon a földre. 

Ezzel együtt jó az ötlet és tényleg más, mint a szokásos NA történetszálak.

Az is nagyon tetszett, hogy a könyv főszerepében végig megmarad Ember. És itt most nem arra gondolok, hogy vannak-e nézőpontváltások, hanem arra, hogy bár halad előre a romantikus szál, érezhető, hogy végig Ember élete, döntései és fejlődése áll a középpontban. Mindig az a kérdés, hogy Ember milyen utat választ. Mennyit hajlandó feláldozni? Változhatnak-e a vágyai és az álmai? Ezt a szálat egész hosszan nagyon szépen viszi az írónő, de bevallom, nekem a regény vége kissé csalódást jelentett ebből a szempontból. Túl gyorsan érkezik a megoldás, túl magától értetődően, miközben igazi megoldás nem teljesen születik Ember álmai szempontjából. 

És ha már Emberről beszélünk, nyilván elkerülhetetlenül szót kell ejteni róla és Josh-ról is. A nagyon érdekes Ember karakterében az, hogy tulajdonképpen meglehetősen szerethető. Nagyon tud szeretni, gondoskodó, itt-ott vicces, próbál szembenézni a nehézségeivel. De valahogy hozta azt, amitől én, személy szerint a falra tudok mászni: a mártírkaraktert. Tudom, hogy ez csak nekem okoz gondot, és én vagyok az, aki ennyire érzékenyen reagál az ilyen szereplőkre, de hát... ez van. Egy bizonyos mértékű önfeláldozás becsülendő, de egy ponton túl nálam ez már nem dicséretre méltó, hanem nettó hülyeség. És sajnos ez helyenként már elérte ezt a szintet. 

Ember és Josh között egyértelműen megvolt amúgy a kémia, a háttértörténetüket kifejezetten szerettem, bár szívesen olvastam volna még ennél többet is erről a szálról. Szeretem a második esély sztorikat, és valahogy olyan kellemesen álomszerű, amikor a gimis szerelmek beteljesülnek utólag. Tényleg a sors kezét érzi benne az ember, és ez megnyugtató. Az írónő szépen meg is írta, hogy nyilvánvaló legyen a vonzalom a szereplők részéről, és ha nem is hallottunk róla sokat, még azt is meg lehet érteni, akkor miért nem lett több belőle.

Josh-sal önmagában talán az volt a bajom, hogy már túlságosan tökéletes - amíg le nem hull a lepel egy nagy hibájáról. Mindig ott van, ha kell. Mindig jól kezeli a stresszhelyzeteket. Hű támasz. Eközben baromi jóképű és szexi, mindenki odavan érte, sikeres sportoló és egyetemista, emellett gyerekeket edz, akikkel természetesen szuperjól bánik. Szóval... kissé talán sok volt a tökéletesből Josh esetében. Értem a miérteket, direkt kapunk álomszerű hátteret, mert annyira fülig bele kell szeretnünk Josh-ba, hogy csak na, hogy aztán jöhessen a dráma... De még így is kicsit papírmasésan tökéletes lett ez a pasi. 

Ezzel együtt nem mondom, hogy nem olvastam szívesen Josh és Ember közös jeleneteit, már amikor nem játszotta Ember a mártírt teljesen feleslegesen. 

Összességében érdekes könyv volt, jó ötlettel, de a befejezést kicsit gyorsnak és kevésnek találtam. Nem volt rossz olvasmány, de azért óriási kedvencem sem lett.

AJÁNLOM


Olvass bele a képre kattintva!


https://konyvmolykepzo.hu/reszlet/7629_full_measures-20171204_124933.pdf?ap_id=Deszy


Nyereményjáték


A játék ötletet a hoki adta, de rendhagyó módon nem a könyvek lesznek főszerepben, hanem az írók. Az állomásokon olyan írók portréit találjátok, akik írtak sportos történetet (sportos romantikus: a főszereplők egyike hokis, focis, akár egyetemi csapatban, vagy hivatásos, esetleg autóversenyző) A helyes megfejéseket a rafflecopter megfelelő mezőire kell beírnotok és részt is vehettek a sorsoláson. A Könyvmolyképző Kiadó 3 példányt ajánlott fel Rebecca Yarros: Full Measures - Tiéd vagyok című könyvéből.



a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje


12.13. Könyvvilág
12.14. Kelly & Lupi olvas
12.15. Angelika blogja
12.19. CBooks
12.20. Kristina blogja
12.21. Dreamworld
12.22. Sorok között
12.23. Deszy könyvajánlója
Rebecca Yarros: Full ​Measures – Tiéd vagyok {Értékelés + Nyereményjáték} Rebecca Yarros: Full ​Measures – Tiéd vagyok {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 12/24/2017 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.