Brodi Ashton - Cynthia Hand - Jodi Meadows: Lady ​Jane {Értékelés + Nyereményjáték}

Brodi Ashton - Cynthia Hand - Jodi Meadows: Lady ​Jane

A blogturnéról

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg három sikeres young adult szerző Brodi Ashton, Cynthia Hand, Jodi Meadows közös regényét Lady Jane címmel. Valós történelmi személyekkel kalandozhatunk ebben az alternatív valóságban Anglia trónjáért folyó cselszövések közepette.  Nyolc bloggerünk mutatja be ezt a humorban bővelkedő regényt, ahol mindennapos az emberek alakváltása a legkülönbözőbb lényekké. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Kiadó: Maxim
Oldalszám: 510
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
ISBN: 9789632618906
Sorozat: Lady Jane 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,12)
Megrendelési link

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég
kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

Az első mondat:

"Azt hisszük, ismerjük a történetet, ami így hangzik: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Jane Grey nevű tizenhat éves fiatal lány, akit feleségül kényszerítettek egy vadidegenhez (Lord Guildfordhoz vagy Gilfordhoz vagy Gifford-isten-tudja-kicsodához), és nem sokkal később egy ország uralkodói székében találta magát."

Véleményem

A YA könyveket illetően nagyon sokszor találkozom azzal a kritikával, hogy valójában mindegyik ugyanarról szól, ugyanazok a sémák ismétlődnek stb. (Egyébként látom én ebben a rációt, de ha nagyon őszinték akarunk lenni, azért ez a legtöbb könyvre igaz. Ahogy mondani szokták, Shakespeare már mindent megírt.)

A Lady Jane valószínűleg azért is kerülhetett annyira a hype középpontjába Amerikában (jóval, jóval a magyar megjelenés előtt lehetett vele találkozni sokszor), mert annyira más.

Egyrészt viszonylag kevés olyan YA történettel találkozik az ember, ami nem csak valós történelmi helyszínt, hanem ráadásul valós történelmi alakokat is választ témájául. Szerintem nagyjából egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyennel találkoztam, de hogy hány ilyen jelent meg magyarul, azt biztosan. Emellett fontos kiemelni, hogy maga a választás is jó. Egy nagyon divatos történelmi kor (gondoljunk csak a Tudorok sorozatra, A másik Boleyn lányra, az Erzsébetre és még sorolhatnám) egy kevésbé ismert szeletét vette elő. Szólhatott volna ez a sztori VIII. Henrikről vagy épp I. Erzsébetről is - helyettük viszont egy kevésbé ismert, történelmi szempontból szinte elfelejtett szereplőt választott főhősnek.

Emellett külön csavar a Lady Jane-ben, hogy bár valós történelmi tényeket vesz alapul, azért valójában az első oldalaktól teljesen egyértelmű, hogy ez nem egy történelmi regény. A történelem egy alternatív változatában járunk, ahol van egy erős fantasyszál is - bizonyos emberek azzal a képességgel, vagy épp átokkal születnek, hogy valamilyen állattá tudnak alakulni. Ez azért is izgalmas, mert valójában a kor egy dilemmáját ültették át fantasyszálra a szerzők: nevezetesen az anglikán-katolikus konfliktust. Ez már abból is látszik, hogy melyik szereplő (és későbbi uralkodó) melyik oldal pártját fogja a sztoriban. Az meg, hogy ezzel összehozott a szerzőtrió egy olyan VIII. Henriket, aki oroszlánná változott és néha meggyilkolt egy-egy szereplőt állati pillanataiban - nos, szerintem kifejezetten vicces.

És akkor térjünk át a tények után a szerintemekre. Én viszonylag liberálisan állok a történelem témájához. Ameddig nem megy szembe mindennel, amit a történelem logikája diktál, kifejezetten szeretem, amikor a szerzők mernek játszadozni az ilyen témákkal. Szerintem jó példa a Temeraire sorozat, ahol a valós történelmi kort úgy sikerült megspékelni sárkányokkal, hogy az izgalmas és releváns legyen, de mégis megtartsa azt a szellemet, amitől a kor maga érdekes és igaz. Vagy említhetném a szintén a Maximnál megjelent A halál szépséges szolgálóleányai sorozatot is, ami egy kevésbé ismert történelmi kor és helyszín valós tényeit spékeli meg a korba teljesen passzoló fantasyelemekkel, és bár itt-ott a történetmesélés kedvéért eltér a valós történelmi kronológiától, kellően izgalmas alapot teremt ahhoz, hogy az ember akár még a valós tényekbe is jobban beleássa magát.

Szóval ebből a szempontból le a kalappal a Lady Jane előtt. Bátor vállalkozás volt ez a szerzők részéről, de szerintem kifizetődött. Örülnék, ha több ilyen is érkezne a jövőben.

A másik dolog, amit szeretnék kiemelni a Lady Jane-ből, az a stílus. Épp úgy, ahogy a világ egyedisége, úgy a stílus egyedisége is teljesen nyilvánvaló már a könyv első oldalain. Totál nyilvánvaló, hogy ez a kettő ráadásul kéz a kézben jár. Ahogy írtam, a szerzők vettek egy történelmi sztorit, és szó szerint eljátszadoztak vele - kevéssé törődve azzal, hogy eltérnek a valós tényektől, vagy épp hogy a karakterek mennyire hajaznak az eredetijükre. És ezt a stílussal is teljesen egyértelművé teszik. Nyilvánvalóan nem céljuk történelmet tanítani. Ők szórakozni és szórakoztatni akarnak. Azzal, hogy ennyire "komolytalan" a hangulat, valahogy annak az élét is elveszik, hogy eltérnek az eredetitől.

A stílussal magával is tökéletesen egyértelművé teszik: ez nem a történelmi tények sztorija. Mire gondolok? A stílus nagyon könnyed és humoros. A szerzők nem pepecselnek azzal, hogy görcsösen ragaszkodjanak, akár részben is, a kor régies nyelvezetéhez. Nem nagyon találkozni igazi "szakszavakkal", nem törik magukat azon, hogy részletes korképet fessenek elénk, hogy nagyon brutálisan belemásszanak a kor politikai körképébe (oké, ez így nem igaz, de minden kicsit más, mint a valóságban), még a történelmi mindennapokból is csak annyit kapunk, amennyire ahhoz szükség van, hogy tudjunk együtt haladni a történettel. Bár nyilvánvalóan áll kutatás a regény hátterében, mégis olyan érzésem volt, hogy a szerzőtrió a kutatás egy pontján legyintett egy nagyot az egészre, és a görcsös ragaszkodást áttolta a humor terepére.

Így lehet az, hogy sok szereplőnél nagyon olyan érzésem volt időnként, mintha valamiféle karikatúrái lennének az eredetijüknek. Mindenki sokkal könnyedebben, sokkal szabadabban, sokkal XXI. századibban mozog, mint amit az ember feltételezne. Ez több szempontból is érdekes: egyrészt valóban elérik vele, hogy az olvasóhoz közelebb hozzák a szereplőket, valóban YA-sabb az egész, és valahogy sokkal könnyebben nyeli be így a XXI. századi modern olvasó az elrendezett házasságok és betegségben haldokló tizenévesek sztoriját, ezzel együtt végig olyan érzésem volt, hogy ez kilóg a korból. Valahogy mégis szerves egész volt így a sztori, mert nyilvánvaló, hogy ez volt a cél. Ha vizuálisan akarnám kifejezni, mire gondolok, azt mondanám, olyan volt, mint azok a felhajtható illusztrációs leporellók, a pop-up könyvek, amiket kinyitva találsz egy csodás illusztrációt, ami az alakok kiemelésével próbálja megteremteni a valóság illúzióját, de persze nem sikerül - viszont teremt valami teljesen újat, ami már nem is egy sima sík illusztráció, de nem is a valóság.

Persze azt is be kell ismernem, hogy olyan emberként, aki az eredeti, standard történelmi sztorikat is szereti, időnként már le is terhelt ez a nagy szabadosság, és itt-ott fogtam a fejem, de valahogy a stílus miatt mindez megbocsátható volt. És valahogy olyan érzésem van, ez a könnyed stílus, ez a humor, és ez a "legyintés" a végén úgyis azt éri el, hogy akinek tetszett a könyv, csak utánanéz, mi is történt valójában.

Nos, ilyen volt számomra a Lady Jane. És írhattam volna most hosszan a karakterekről (életemben először éreztem magamhoz kicsit is közel Edwardot, akiről valahogy történelmi tanulmányaink során semmit nem tudunk meg, azon kívül, hogy korán meghalt), a romantikus szálról vagy éppen a cselekményről, de valahogy úgy érzem, hosszú távon nem ezek a fontosak a Lady Jane esetében, nem ezeket viszem majd magammal, és nem ezektől annyira más a könyv.

AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!

Nyereményjáték

A regény főbb szereplői E∂ianek, azaz alakváltók. A kiemelt betűket összeolvasva kapjátok meg a megoldást, ami a szereplő nevét és az állati alakját adja ki. Pl: Pet - kutya   A megfejtéseket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

03.19 Kelly és Lupi olvas
03.21 Betonka szerint a világ...
03.23 Könyvvilág
03.25 Dreamworld
03.27 Kristina blogja
03.29 Szembetűnő

03.31 CBooks
04.02 Deszy Könyvajánlója