Breaking News

15 emlékezetes idézet Simon Lewisszal

Simon Lewisnak számtalan megmosolyogtató pillanatot köszönhetünk A végzet ereklyéi sorozatban, és már most le merem írni: ebben az idézetrengetegben csak a felszínt kapargatjuk.




Próbáltam olyan párbeszédes idézeteket összeválogatni a bejegyzésbe, aminek a poénja magától Simontól származik - így például jó pár kiesett a Simon-Jace csipkelődésből.

Emlékezetes idézetek tömkelege maradt még így is Simontól, hiszen ő is azok közé tartozik, akik a legelső Árnyvadász könyvtől a sztori részei.

Most 15 emlékezetes idézetet hozok nektek tőle-vele, vegyesen mindenféle Árnyvadász könyvből, Kamper Gergely fordításában.



– Aztán meg – tette hozzá Simon –, azt is el akartam mondani neked, hogy újabban szívesen veszek föl női ruhákat. Meg lefeküdtem anyukáddal. Gondoltam, jobb, ha tudod.
(...)
– Simon! – kiáltotta Clary, és megragadta barátja karját. 
– Mi van? – Simon meglepetten nézett rá. – Igazából nem feküdtem le anyukáddal, tudod. Csak megpróbáltam felhívni magamra a figyelmedet. Nem mintha anyukád nem lenne nagyon vonzó nő a korához képest.


– Hát pedig én nem csókolom meg a mondént – közölte Jace. – Inkább itt rohadok az örökkévalóságig. 
– Az örökkévalóságig? – kérdezte Simon. – Az szörnyű hosszú idő ám. 
Jace felhúzta a szemöldökét. – Tudtam – mondta. – Meg akarsz csókolni, igaz?


– Jézusom! – kiáltotta Luke. 
– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk.


Simon megint nevetett. – Tényleg azt akarod mondani, hogy a démonokat gyilkolászó haverjaid csak úgy tudnak elmenni a következő csatájukra a sötétség erőivel, ha anyám elviszi őket kocsival?


– Ez így nem pontos – mondta Simon, ha lehet, még merevebben. – Nem szeretem a szénsavmentes üdítőt. Nem szeretem a szar fiúbandákat. Nem szeretek közlekedési dugókban ácsorogni. Nem szeretem a matekházit. Jace-t gyűlölöm. Érzed a különbséget?


– Jaj, ne már! – mondta Simon. – Nem csináltam semmit, csak elmondtam a Csillagok háborúja teljes történetét. 
– Arra azt hiszem, nem emlékszem – felelte Isabelle, és elvett egy kekszet az asztalon lévő tálcáról. 
– Tényleg? Ki volt Luke Skywalker legjobb gyerekkori barátja? 
– Biggs Darklighter – vágta rá azonnal Isabelle, aztán tenyerével az asztalra csapott. – Ez annyira csalás! – Azért a fiúra mosolygott a keksz mögül. 
– Á! – szólt Magnus. – A nördök szerelme. Gyönyörű dolog, bár mi, kifinomult embertársaitok gúnyosan kacagunk rajtatok.


– A hűtőben is tarthatod ám az üvegeket – mondta. – Már ha nem szereted szobahőmérsékleten. 
– Ami azt illeti, a jéghideg vér rosszabb, mint a langyos. A meleg a legjobb, de szerintem anyukád zokon venné, ha alágyújtanék az egyik lábasban.


– Isabelle, ne… – szólt feszülten. – Nem tudom türtőztetni magam. Kárt tehetek benned. Meg is ölhetlek. 
Isabelle-nek ragyogott a szeme. 
– Nem fogsz. Képes vagy türtőztetni magadat. Jace-szel is sikerült. 
– Jace-hez nem vonzódom. 
– Kicsit sem? – kérdezte reménykedve a lány. – Egy egészen icike-picikét sem? Mert az azért elég dögös lenne. Na, mindegy. Kár!


– Simon… 
A fiú úgy ütögette meg maga mellett a széket, mintha valaki ülne ott. 
– Hadd mutassam be neked a jó barátomat, Nemet. 
– Talán valamilyen kompromisszumra juthatunk – mondta a lány, és beleharapott a pitéjébe. 
– Nem! 
– SIMON! 
– A „nem” igazi varázsszó – magyarázta a fiú. – Elmondom, hogy működik. Azt mondod: „Simon van egy elmebeteg, öngyilkos tervem. Szeretnéd, ha megvalósítanám?” Erre én azt felelem: „Köszönöm kérdésed, nem.”


– Rajtam van Káin jele – felelte a fiú. – Ez azt jelenti, hogy senki nem ölhet meg, igaz? 
– Magadat megölheted – jegyezte meg Magnus, bár nem sokat segített vele. – És legjobb tudomásom szerint élettelen tárgyak is megölhetnek véletlenül. Szóval, ha esetleg azt tervezted, hogy megtanulsz lambadázni egy késekkel teli verem fölötti zsíros hídon, én lemondanék róla a helyedben. 
– Ennyit a szombatomról.


– Isabelle! – ordította megint. – Engedd ki ében hajadat! 
– Atyamagasság. – mormogta Clary. – Volt valami a vérben, amit Raphaeltől kaptál, mi? Meg fogom ölni. 
– Már halott – jegyezte meg Simon. 
– Élőhalott. Nyilvánvalóan így is meghalhat. Tudod, megint. Újra megölöm. Gyere, Simon, menjünk vissza, lefekszel, és jeges borogatást rakok a homlokodra… 
– Isabelle! – kiáltotta a fiú. 
Kivágódott a ház egyik emeleti ablaka, és Isabelle hajolt ki rajta. Ében haja kibontva hullott vállára. Viszont láthatólag dühös volt. 
– Kuss legyen, Simon! – sziszegte. 
– Nem! – jelentette ki dacosan a fiú. – Mert te vagy az én szívem hölgye, és elnyerem a szerelmedet! 
Isabelle a tenyerébe temette az arcát. 
– Részeg? – kérdezte Clarytől. 
– Nem tudom. – A lányban a Simon iránti lojalitás viaskodott a késztetéssel, hogy minél előbb lerángassa onnan a fiút. – Azt hiszem, romlott vért kaphatott, vagy ilyesmi. 
– Szeretlek, Isabelle Lightwood! – bődült el Simon, mindenkit megrémítve. Az egész házban, és a környék többi épületében is felgyulladtak a fények. Zaj hallatszott, és egy pillanattal később Aline meg Helen jelent meg az utcán. Mindketten kimerültnek tűntek, Helen éppen göndör, szőke haját rendezte copfba. – Szeretlek, és nem megyek el innen, amíg nem mondod, hogy te is szeretsz! 
– Mondd neki, hogy szereted – tanácsolta emelt hangon Helen. – Az egész utcát felveri. – Intett Clarynek. – Örülök, hogy látlak. 
– Én is – mondta Clary. – Sajnálom, ami Los Angelesben történt, és ha bármiben tudok segíteni… 
Két tárgy hullott alá lebegve az égből: egy bőrnadrág és egy költőhöz illő fodros ing. Simon lába előtt értek földet. 
– Fogd a ruháidat, és menj! – kiáltotta Isabelle. 
Újabb ablak nyílt felette, és Alec hajolt ki rajta. 
– Mi folyik itt? – Tekintete megállapodott Claryn és a többieken; zavartam húzta össze szemöldökét. – Mi ez? Korai betlehemezés?


(…) – Nem baj, ha nem tudod, ki vagyok. Van még időnk. 
Simon lenézett rá. Bizonytalanság és remény áradt a tekintetéből. Kicsit kábának tűnt, mint aki most ébredt fel álmából, és még nem teljesen biztos benne, hol van. Aztán elmosolyodott. 
– Nem emlékszem mindenre – mondta. – Még nem. De rád emlékszem. – Megfogta Clary jobb kezét, és megérintette a tündérek aranygyűrűjét a mutatóujján. – Clary vagy. A legjobb barátom.


– Az lehet, hogy én… Hogy mi… Szóval megharaptalak? 
Jace megérintette a heget a nyakán. 
– Hihetetlen, hogy pont erre emlékszel. 
– És… egy hajó gyomrában hemperegtünk? 
– Igen, megharaptál, igen, voltaképp bejött a dolog, és igen, többet ne beszéljünk erről – felelte Jace. – Már nem vagy vámpír. Koncentrálj! 
– A tisztesség kedvéért jegyezzük meg, hogy Alecet is megharaptad – szólt Isabelle.


– Ő is mondén volt? 
– Nem, árnyvadász – felelte Catarina. – Több, mint száz évvel ezelőtt járt az Akadémiára. James Herondale-nek hívták. 
– Herondale? Még egy Herondale? – kérdezte Simon. – Minden bokorban Herondale-ek rejtőznek. Maga nem érzi néha úgy, mintha szünet nélkül Herondale-ek üldöznék? 
– Nem igazán – mondta a nő. – Persze nem bánnám. Magnus szerint jellemzően jóképű fiúk, bár hajlamosak kissé a zavart viselkedésre. James Herondale különleges eset volt. 
– Várjon, kitalálom! Szőke volt, nagyképű, és mindenki körülrajongta.


– Igaz. Mindig abban reménykedtem, hogy amikor egyszer azt mondom egy lánynak, hogy „szeretlek”, akkor azt feleli, hogy „tudom”, mint Leia Hannak A Jedi visszatérben.

Nincsenek megjegyzések