10 szereplő, akinek a halála megviselt

A halottak napja alkalmából összeszedtem néhány olyan könyvszereplőt, akinek a halála ilyen vagy olyan okból nagyon megviselt.

Fontos megjegyeznem, hogy a lista nem kizárólagos - ezeken a szereplőkön kívül egy sor másik van, akiknek a halála megviselt vagy sajnáltam őket. 

De azért következzen egy 10-es lista néhány maradandóról. Figyelem! A lista meglehetősen spoileres, ha nem olvastátok még a kiválasztott könyveket.

10. Sam - Az orgyilkos pengéje és más történetek

Ez azért is nagyon vicces, mert mire ezt a könyvet olvastam, már túl voltam az Üvegtrónon, és ismertem a végkifejletet. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy miközben egyre jobban és jobban megismertük Samet, úgy kezdtem el reménykedni, hogy a halála csak valami turpisság, és igazából túlélte. Bizony, akkro is fájhat egy halál, ha az ember előre tud róla.

9. Theodore Finch - Veled minden hely ragyogó

A Veled minden hely ragyogó főszereplője mondhatni... nos, veszett fejsze nyele volt, ha csak az eszembe hallgattam. Mégis a könyv olvasása közben végig reménykedtem, hogy nem így lesz. Annyi életigenlő cselekedet után muszáj, hogy így legyen. Hát... nem lett.

8. Hedvig - Harry Potter sorozat

Ne haragudjatok, bármennyire igyekeztem szűrni a Harry Potter halálokat, sajnos még nagyon erőteljes szűrővel is bekerült a listába több HP halál - pedig ki is hagytam jó néhányat.

Hedvig halála önmagában nem hozott túl sok változást, és igazából sosem volt óriási szerepe a történésekben. Ezzel együtt ahogy Rowling is megfogalmazta, Hegvid halálával Harrynek búcsút kell mondani a gyerekkorának. És tényleg rögtön lehetett érezn, hogy itt bizony minden megváltozott.

7. Dobby - Harry Potter sorozat

Dobby számomra egyszerre volt idegesítő és kedves manó, a zoknimániáján azóta is osztozom. De amikor meghalt, egy világ omlott össze bennem. A halálát egész konkrétan végigzokogtam. És azok az utolsó szavak...

6. Lochan - Kimondhatatlan

A Kimondhatatlan tragédiája abban a pillanatban borítékolható volt, hogy megtudtam, miről szól a történet. Egy ekkora tabut nem lehet gondatlanul kezelni. És őszinte leszek, pont ezért elég nagy kételyekkel vettem a kezembe a könyvet. De gyönyörű és fájdalmas volt, a vége pedig rettentően megviselt - de ez így volt jól.

5. George Lovelace 

Oké, vallomás: mérges voltam Cassie-re. Baromira. Hónapokig nem tudtam neki megbocsátani ezt a húzását, még ha ép ésszel kicsit értem is, miért csinálta. De kaptunk egy iszonyúan szerethető, csupaszív, skót Árnyvadász-jelöltet, aki jó barátja és társa lett Simonnak - aztán, puff. Hű, még mindig kiakadok, ha rá gondolok.

4. Sirius

Sirius halála tragikus volt. Persze, előtte már elvesztettük Cedricet is, ami sokkoló volt - de Sirius haláal volt az első igazán fájdalmas. Harry elveszítette azt, aki az új apja lehetett volna, ráadásul aki a kapcsot jelentette neki a szüleihez. A harmadik rész vége óta arra készültem, hogy Harry a keresztapjához költözik majd - és hopp, minden odalett. Ráadásul olyan igazságtalanul...

3. Will

Will halála kicsit kivétel, ő ugyanis nem halt tragikus halált. Olyan halála volt, amilyet mindenki kívánna magának - sok-sok kaland után, családja körében, idős korában. Mégis, a szívem szakadt meg - közben pedig boldog is voltam. Igazán érzelmes pillanat volt.

2. Finnick

Finnick nagyon gyorsan belopta magát a szívembe már a Futótűz elején. Imádtam a humorát - de igazán akkor kedveltem meg, amikor már az arénában volt és amikor megismertem a szerelme történetét. Úristen, gyönyörű sztori. Úúúúgy szurkoltam neki. És pont amikor összejött neki a happy end - többé kevésbé - a lehető legtragikusabb módon halt meg. Értem, miért. Lehet, hogy íróként pont ugyanezt tettem volna. De attól még fájt. Nagyon.

1. Fred

Frednek itt kellett lennie. Finnick-hez is kapcsolódik, amit ide írok: a mókamesternek bizony halnia kell. Nincs annál fájdalmasabb. És tényleg, Fred halála rettentően megviselt. És nem csak a mókamester halálát jelentette - hiszen ami igazán fájdalmassá tette a halálát, az George jelenléte. Azt elképzelni, hogy George Fred nélkül maradt, rettentően fájdalmas. És az az utolsó mosoly... amikor már majdnem a végéhez értünk, amikor már alig volt hátra idő a végéig... Fájt. Nagyon.