Moskát Anita: Irha és bőr {Értékelés + Nyereményjáték}
Moskát Anita: Irha és bőr
04.26. Könyv és más
04.29. Spirit Bliss Sárga könyves út- interjú Moskát Anitával
05.05. Nem félünk a könyvektől!
05.13. Deszy könyvajánlója
A blogturnéról
Moskát Anitától már megszokhattuk, hogy bátran nyúl meghökkentő és komoly erkölcsi dilemmákat felvető témákhoz, nincs ez másként új regénye, az Irha és bőr esetében sem. A történet középpontjában egy különös jelenség áll: a Föld minden pontján bebábozódtak az állatok, hogy aztán köztes lényként, félig állat, félig ember formában szülessenek újjá. Az ebből kialakult helyzet rengeteg politikai, emberjogi, gazdasági, társadalmi kérdést vet fel, mindehhez pedig remekül ábrázolt karakterek és rengeteg izgalom társul. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel négy állomáson át, és nyerjétek meg a Gabo Kiadó által felajánlott három példány egyikét!
Kapcsolódó bejegyzések:
Kiadó: Gabo
Oldalszám: 608
ISBN: 9789634067900
Sorozat: -
Nézőpont: E/3
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési linkAlig két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré
alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.
Az első mondat:
"A kislány a törpenyulat Szamócának nevezte el."
Véleményem
Moskát Anita nevével még évekkel ezelőtt találkoztam először, és bevallom, kicsit a külsőségeken is múlt, hogy az első könyvét elolvastam. A Bábel fiai egyszerűen gyönyörű volt, így kicsit nagyobb bizalommal vetettem bele magam az egyébként nem biztos, hogy az én zsánerem könyvbe.
Ebbe a borítóba most nem szerettem bele annyira, mint annak idején a Bábel fiaiéba és még inkább a Horgonyhelyébe, de ez ezen a ponton már nem igazán érdekelt. Jöhetett volna akár egyszínű borítóval is, akkor is szerettem volna olvasni.
A fülszöveget olvasva elsőre meghökkentem, nagyon. És maga a cím is ugyanezt az erős képet adta meg, ami egyszerre tett kíváncsivá és bizonytalanított el. De igazából amikor másodszor szaladtam neki a fülszövegnek, rájöttem, hogy ez így van jól. Már a Bábel fiaiban is voltak meredekebb ötletek, a Horgonyhely pedig már egyenesen tele volt velük.
Így arra abszolút fel voltam készülve, hogy az Irha és bőr sem lesz más, és ebben igazam is lett. Persze az is igaz, hogy az összes eddigi Moskát Anita regény közül talán ennél látszik leginkább elsőre ez a furcsa, szürreális-meghökkentő stílus, hiszen önmagában az alapötlet is rögtön ezt sugallja.
Félig ember-félig állat lényekről a különböző mitológiákban már mindannyian találkoztunk, nem nagyon kell messzebbre menni, ott vannak a kentaurok, faunok és még lehetne sorolni. Mégis rögtön meghökkentett a fülszövegben, hogy itt ilyen félig ember-félig állat lények lesznek a főszereplők. És azonnal millió és egy kérdésem lett.
A történet igazán meredek vállalása valójában viszont mégsem ez: sokkal inkább az, hogy olyan kíméletlen, gyűlölettel, előítéletekkel teli világot teremt, amiben félig állati-félig emberi lények ide vagy oda, tökéletesen magunkra ismerhetünk. Nem nehéz visszafejteni ugyanis, mi van az állatfejek mögött. Nem kell hozzá a külső "máz", vagyis az "irha és a bőr", a lényeg mégis abban rejlik, hogy adott valami más, valami tőlünk különböző, idegen dolog és nem tudjuk szó nélkül elfogadni. Könnyű utálni, ítélkezni, kiutálni, parkolópályára tenni, alávetni... Ugye így máris sokkal ismerősebb a sztori?
Ráadásul önmagában az nagyon sok érdekes kérdést vet fel, hogy az emberi faj mit kezd egy másik értelmes fajjal. Sajnos még nem olvastam, de filmben láttam A kétszáz éves embert, és azóta akárhányszor azon gondolkozom: vajon hol kezdődik az ember? Mitől válik valaki emberré? Ez a sztori pedig csavar még egyet a kérdésen: kell-e egyáltalán emberinek lennie egy lénynek ahhoz, hogy elismerjük az értelmét? El tudjuk-e fogadni úgy, ahogy van - azzal együtt, hogy teljesen máshogy gondolkozik, mint mi?
A regény három különböző szereplő - Kirill, Pilar és August - szemszögéből mutatja be ezt a helyzetet, talán senkit nem lepek meg vele, hogy engem leginkább a bloggeres szál érdekelt. Nyilván arra készültem, hogy ezzel jól fogok tudni azonosulni, ráadásul az írásaival küzdő lázadó története amúgy is nagyon érdekelt, a feminizmus vonalán sokszor belőlem is kirobbanna sok minden hasonló módon. Utólag mondhatom: nem csalódtam ebben a szálban - sem.
De azért nem fogok hazudni: a kötet kicsit nehezebben indult be nekem, mint általában lennie szokott és viszonylag lassan haladtam vele. Bár nem is érzem úgy, hogy száguldoznom kellett volna vele, van olyan könyv, aminek az szerintem kifejezetten rosszat tesz. Elvoltam vele cammogva, ez a turném időpontján viszont sajnos meglátszott.
Egyébként Moskát Anita abban sem hazudtolja meg magát, hogy ezen a politikai-filozófiai-etikai vonalon kívül természetesen nem maradnak el a brutálisabb, sokszor nekem már-már horrorba illő képek sem. Nyers, ez a minimum, amit kimondhatunk.
Ebbe a borítóba most nem szerettem bele annyira, mint annak idején a Bábel fiaiéba és még inkább a Horgonyhelyébe, de ez ezen a ponton már nem igazán érdekelt. Jöhetett volna akár egyszínű borítóval is, akkor is szerettem volna olvasni.
A fülszöveget olvasva elsőre meghökkentem, nagyon. És maga a cím is ugyanezt az erős képet adta meg, ami egyszerre tett kíváncsivá és bizonytalanított el. De igazából amikor másodszor szaladtam neki a fülszövegnek, rájöttem, hogy ez így van jól. Már a Bábel fiaiban is voltak meredekebb ötletek, a Horgonyhely pedig már egyenesen tele volt velük.
Így arra abszolút fel voltam készülve, hogy az Irha és bőr sem lesz más, és ebben igazam is lett. Persze az is igaz, hogy az összes eddigi Moskát Anita regény közül talán ennél látszik leginkább elsőre ez a furcsa, szürreális-meghökkentő stílus, hiszen önmagában az alapötlet is rögtön ezt sugallja.
Félig ember-félig állat lényekről a különböző mitológiákban már mindannyian találkoztunk, nem nagyon kell messzebbre menni, ott vannak a kentaurok, faunok és még lehetne sorolni. Mégis rögtön meghökkentett a fülszövegben, hogy itt ilyen félig ember-félig állat lények lesznek a főszereplők. És azonnal millió és egy kérdésem lett.
A történet igazán meredek vállalása valójában viszont mégsem ez: sokkal inkább az, hogy olyan kíméletlen, gyűlölettel, előítéletekkel teli világot teremt, amiben félig állati-félig emberi lények ide vagy oda, tökéletesen magunkra ismerhetünk. Nem nehéz visszafejteni ugyanis, mi van az állatfejek mögött. Nem kell hozzá a külső "máz", vagyis az "irha és a bőr", a lényeg mégis abban rejlik, hogy adott valami más, valami tőlünk különböző, idegen dolog és nem tudjuk szó nélkül elfogadni. Könnyű utálni, ítélkezni, kiutálni, parkolópályára tenni, alávetni... Ugye így máris sokkal ismerősebb a sztori?
Ráadásul önmagában az nagyon sok érdekes kérdést vet fel, hogy az emberi faj mit kezd egy másik értelmes fajjal. Sajnos még nem olvastam, de filmben láttam A kétszáz éves embert, és azóta akárhányszor azon gondolkozom: vajon hol kezdődik az ember? Mitől válik valaki emberré? Ez a sztori pedig csavar még egyet a kérdésen: kell-e egyáltalán emberinek lennie egy lénynek ahhoz, hogy elismerjük az értelmét? El tudjuk-e fogadni úgy, ahogy van - azzal együtt, hogy teljesen máshogy gondolkozik, mint mi?
A regény három különböző szereplő - Kirill, Pilar és August - szemszögéből mutatja be ezt a helyzetet, talán senkit nem lepek meg vele, hogy engem leginkább a bloggeres szál érdekelt. Nyilván arra készültem, hogy ezzel jól fogok tudni azonosulni, ráadásul az írásaival küzdő lázadó története amúgy is nagyon érdekelt, a feminizmus vonalán sokszor belőlem is kirobbanna sok minden hasonló módon. Utólag mondhatom: nem csalódtam ebben a szálban - sem.
De azért nem fogok hazudni: a kötet kicsit nehezebben indult be nekem, mint általában lennie szokott és viszonylag lassan haladtam vele. Bár nem is érzem úgy, hogy száguldoznom kellett volna vele, van olyan könyv, aminek az szerintem kifejezetten rosszat tesz. Elvoltam vele cammogva, ez a turném időpontján viszont sajnos meglátszott.
Egyébként Moskát Anita abban sem hazudtolja meg magát, hogy ezen a politikai-filozófiai-etikai vonalon kívül természetesen nem maradnak el a brutálisabb, sokszor nekem már-már horrorba illő képek sem. Nyers, ez a minimum, amit kimondhatunk.
Összességében nagyon tetszett a könyv, Moskát Anita nem okozott csalódást. De úgy készüljetek, hogy nem lóverseny lesz, legalábbis szerintem lassabb feldolgozásra sokkal jobban illik ez a könyv, és nem csak azért, mert 600 oldalas.
NAGYON AJÁNLOM
Nyereményjáték
A regény középpontjában félig állat, félig ember teremtmények állnak, így aktuális nyereményjátékunkhoz mi is ezt a témát választottuk. Az állomásokon híres mitológiai lényeket ábrázoló szobrokat találtok, a feladatotok pedig, hogy az adott lény nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A turné menetrendje
04.29. Spirit Bliss Sárga könyves út- interjú Moskát Anitával
05.05. Nem félünk a könyvektől!
05.13. Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések